2017. június 21., szerda

Aki csavargatja az Írást... - problémák Pállal (7)

Pál nem pusztán a legkiemelkedőbb apostol, de sokak számára a teológusok egyfajta archetípusa is. Római levelét szokták az első rendszeres teológiai műnek nevezni, tanításai átgondoltságot sugároznak, szövegei arra utalnak, hogy művelt és széles látókörű ember lehetett. És mégis, ha Pálnak most kellene vizsgáznia exegézisből, az sem biztos hogy egy kettessel átengednének... Hogy lehet ez?

Mondjuk ki kerek perec: sokszor tűnik úgy, hogy amikor Pál idéz leveleiben az Ószövetségből, akkor szájíze szerint csavargatja a szöveg jelentését. Mintha kiragadna egy-egy mondatot vagy töredéket az Írásokból és átemelné egy egészen más kontextusba csak azért, hogy azt hozza ki belőle, amit ő szeretne. A Róma 9,25-ben például a következőt olvashatjuk:
Amint Hóseásnál is mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, az én népemnek hívom, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.”
Miről van itt szó? Pál előszedi Hóseás könyvét, idéz belőle egy keveset, és valami egészen más értelemben használja fel a kiragadott szakaszt, mint ahogyan az elvárható lenne. Amikor ugyanis Hóseás a "nem az én népem" kifejezést használja, akkor Izraelre gondol, azaz a választott népre, melyet Isten elvetett magától, mivel az hűtlen volt hozzá. Ám Jahve végül mégiscsak visszafogadja Izraelt, ami egy új kezdet reménységét vetíti előre.

A probléma csak az, hogy Pál apostol ezt az egész "nem népem" megközelítést a pogányságra alkalmazza, vagyis teljesen más kontextusba helyezi, mint amiről eredetileg szó van. Ez az írásértelmezési stratégia pedig igen jellemző rá. Pál egyre-másra megszegi az exegetika mai szabályait, láthatóan szándékosan, igencsak tudatos stratégiával. Azt hiszem ha valaki manapság ilyet tesz, szemrebbenés nélkül kijelentjük, hogy manipulatív módon jár el. Akkor mondhatjuk ezt Pálra is?

Nos, a blog egy jóval korábbi bejegyzésében igyekeztem nagyon röviden írni arról, hogy a Biblia értelmezésének is megvan a maga története. Pál technikája és szemléletmódja megrökönyödést válthat ki belőlünk, huszonegyedik századi értelmezőkből, akik egészen más emlőkön lógva egy egészen más szemléletmódot tanultunk. De újra és újra fontos magunkat emlékeztetni arra, hogy Pál egy első századi, farizeusi háttérből érkezett zsidó írásmagyarázó volt, aki nem tanulhatott és nem is ismerhetett más értelmezési metódusokat, mint a saját korának megfelelőket.

Tudvalevő, hogy Pál egy bizonyos Gamálieltől tanult, Gamáliel pedig a nagyon ismert Hillél rabbi unokája volt. A kutatók többnyire egyetértenek abban, hogy Pál "szerszámosládája", amivel az Ószövetség szövegéhez fordult, a hilléli iskola és saját műveltsége keveréke lehetett, ami egyébként igen népszerűnek számított abban a korban. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az első keresztények olyan zsidó emberek voltak, akik Jézus Krisztust tartották a megígért Messiásnak. Ebből a szemszögből, ettől a hittől átitatva kezdték olvasni a régebbi, ószövetségi szövegeket is, hiszen Jézusban az új Mózest fedezték fel, mint aki beteljesítette a próféciákat. Egyébként az evangéliumok szerint maga Jézus is így fordult az Ószövetség felé, hiszen saját szolgálatát gyakorlatilag azzal kezdte, hogy Ézsaiás próféta kijelentését önmagára vonatkoztatta (Ézs 61,1-2). Amikor Keresztelő János vonakodó kérdésére ("te vagy a megígért Messiás, vagy mást várjunk?") Krisztus válaszolt, akkor is ugyanígy járt el, azaz Ézsaiást idézte saját küldetése alátámasztására.

Az apostolok semmi mást nem tettek, csak ezt az írásértelmezési vonalat vitték tovább, azaz röviden: az egész Ószövetséget krisztológikusan értelmezték. Ehhez egyébként alaphangon háromféle exegetikai megközelítést alkalmaztak. Az egyik a tipologikus magyarázat, amikor ószövetségi eseményeket, tárgyakat, szimbólumokat úgy kezeltek, mint amelyek előre jelezték a Messiást, vagy legalábbis Jézusra is érthetőek. A másik technika a literális-kontextuális szemlélet, amely jóval szélesebb kontextusban kezeli az ószövetségi szakaszokat azok eredeti jelentésénél. Végül az alapelv-alkalmazás kettős elvét is előszeretettel használták. Fogtak egy ószövetségi passzust, és azt nem szó szerint kezelték, hanem a benne megtalálható alapelvet ragadták ki belőle - azután ezt az alapelvet kezdték el alkalmazni egy másik helyzetre. 

Itt térnék vissza a bevezetőben említett példához! Pál ugyanis pontosan az utóbbi írásértelmezési megközelítés szerint járt el a Hóseás könyvére vonatkozó idézetében. Ahogy írtam, Hóseás eredetileg arról beszélt, hogy bár Izrael hűtlenül elpártolt Istentől ("nem népem"), de Isten végül meggyőzte az övéit és visszafogadta őket magához. A Hóseás könyvében leírt téma tehát Istenről és az Ő népéről szól, a szövetség két résztvevőjének kapcsolatáról. Pál az Újszövetségben valami ehhez hasonló témát rágcsál: a kérdés, amit vizsgál, hogy tulajdonképpen akkor ki is tartozik Isten népéhez? Régen ez Izrael volt, de az új szövetség idején a kör kibővül: mostantól már az Istentől messzire sodródott pogányok is ehhez a néphez tartozhatnak. Ha jól megfigyeljük, az alapelv, hogy Isten meggyőzi és visszafogadja azokat, akik eredetileg az Övéi voltak, nem változik. Ahogyan Hóseás arról ír, hogy Jahve a tőle messze lévő, de hozzá tartozó Izraelt újra megnyeri magának, úgy a messze lévő, de Istenhez tartozó pogánysággal is pontosan ez a szándéka.

Úgy tűnik, amikor az Újszövetség és benne Pál is egy-egy verset kiragad az Ószövetségből, azt implicit módon mégis az egész elbeszélésre vetítve használja, ami persze itt és most elborzasztó, nehezen érthető és szokatlan eljárás a számukra. Pál közvetlen olvasói viszont minden bizonnyal jól értették mire utal Pál, hiszen ismerték az Ószövetséget.

Csavargatta vagy nem csavargatta akkor az apostol az Írásokat? A mai írásmagyarázati megközelítés szerint azt mondanánk rá, hogy Pál bűnös ebben a tekintetben - kérdés azonban, hogy valóban jogos megközelítés-e a mai alapelveket számon kérni egy olyan embertől, aki majdnem kétezer évvel ezelőtt élt és saját korának megfelelően viszonyult a Biblia értelmezéséhez? Éppen úgy, ahogy akkor és ott azt a farizeusi iskolákban tanították.

13 megjegyzés :

  1. Szimpatikus írás. :) Szeretem, ha évezredes dolgokat(dogmákat) kérdőjeleznek meg olyan emberek, akik értenek is a témához.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem Pál semmivel sem csavargatta jobban az írást, mint bárki más az Újszövetségben, vagy akár az ószövetségben - elég csak megvizsgálni, hogy valamely bibliai szerző hogyan használja fel, gondolja tovább, értelmezi át, vagy von elsőre nem teljesen triviális párhuzamokat más prófétai írások tartalmával.

    Mindez valójában óvatosságra int bennünket is - láthatóan maguk a bibliai szerzők nem azzal a fajta szigorú szószerintiséggel kezelték az igét, mint ahogy azt ma sokan szeretnénk, hanem annál sokkal szabadabban. Nem is csoda, hogy a tanítványok még a feltámadás után sem igazán értették, hogy mi is történt, amíg Jézus természetfeletti módon nem nyitotta meg az elméjüket, hogy megértsék az írásokat.

    Pál Hóseás értelmezése kapcsán: az, hogy a pogány nemzetekből valókat (amelyeket Isten a korabeli zsidó felfogás szerint átadott idegen istenségek számára) Isten hogyan fogadja be újra az ő családjába különösen nehéz kérdés volt, amit a hívők pünkösd után sem értettek meg - amikor pedig megértették, akkor sem igazán triviális, hogy pontosan hogy magyarázták meg az igéből - lásd Jakab trükkös igeértelmezését is, amikor a téma kapcsán Dávid leomlott sátoráról kezd el beszélni, amelyet az Ámos 9,11-ből idéz, és minimimum Pálhoz hasonló körmönfontsággal értelmez újra: Ámos 9 alapján azt gondolnánk, hogy arról van szó, hogy Izraelt Isten helyreállítja, és a helyreálíltott Izrael majd legyőzi ősi ellenségét, a Babiloniakkal is szövetkező Edomot - ehhez képest Jakab Dávid sátorát a nemzeti Izrael helyett lazán az egyházra értelmezi (Dávid magva Jézus), Edom-ot pedig egyszerűen adam-ként olvassa (ezt a héber mássalhangzók megengedik), az emberiségre vonatkoztatva. :) Szóval Pál nem igazán lóg ki a sorból.

    ps. érdkes kérdés - ha az ószövetségi igéket az újszövetség így látja beteljesedettnek, akkor a mi eszkatológiai rendszereink, amelyek gyakran a literalizmusra épülnek, vajon mennyire megbízhatók?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Mindez valójában óvatosságra int bennünket is - láthatóan maguk a bibliai szerzők nem azzal a fajta szigorú szószerintiséggel kezelték az igét, mint ahogy azt ma sokan szeretnénk, hanem annál sokkal szabadabban. Nem is csoda, hogy a tanítványok még a feltámadás után sem igazán értették, hogy mi is történt, amíg Jézus természetfeletti módon nem nyitotta meg az elméjüket, hogy megértsék az írásokat." - természetfeletti módon meg nem nyitotta elméjüket ... izgalmas mozzanat (minden irónia nélkül!
      )

      Törlés
    2. Steve, a jakabos példád jó és szemléletes. Természetesen Pál nem lóg ki semmilyen sorból, sőt éppen azt akartam én is írni, hogy Pál tökéletesen belesimul a saját korának írásmagyarázati elveibe. Attól függetlenül, hogy én megértem a tényt, hogy Pál ebben (is) saját korának elveit követte (ami természetes), őszintén mondom, hogy engem irritálna, ha manapság valaki így értelmezné a Szentírást. :-)

      De abban igazad van, hogy ez a tény némileg fékezi a szigorú literalizmus előretörését.

      Törlés
  3. Szia Sytka!

    Azt szeretném kérdezni, hogy akkor, amennyiben Pál rosszul értelmezte az Írást és úgy állapított meg dolgokat, akkor az érvényes vagy nem érvényes?
    Mert értem én, hogy korának megfelelően értelmezte az Írást,de ezek szerint rosszul, mára már meghaladott módon?
    Ezek szerint az Újszövetség éppoly emberi gondolkodás terméke mint bármely filozófiai irányzat amit sorra meghaladnak újabb irányzatok, illetve néha rehabilitálnak?
    Tehát az Újszövetség nem kijelentés?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csabacz!

      Nem tudom, hogy megfelelő-e azt mondani, hogy Pál "rosszul értelmezte" az Írást. Pál úgy értelmezte az Írást, ahogy abban a korban mindenki, és egyébként szerintem helyes dolgokat állapított meg. Maradva a bejegyzésben említett példánál: igaza van Pálnak abban, hogy Isten magához fogadja népeként a pogányokat. Ez a konklúziója szerintem helyes. Ahogy eljutott ide, az a technika viszont ma szerintem nem sokak tetszését váltaná ki, és akkor finoman fogalmaztam. :-)

      "Ezek szerint az Újszövetség éppoly emberi gondolkodás terméke mint bármely filozófiai irányzat amit sorra meghaladnak újabb irányzatok, illetve néha rehabilitálnak? "

      Ez is egy olyan kérdés, amit nem lehet és nem is szabad egy igen/nem válasszal lecsapni. Az Újszövetség (akár az Ószövetség) egyszerre isteni és emberi termék szerintem. Vannak benne olyan jellegzetességek, elemek, korjelenségek, amelyek mára meghaladottak. Ezek azok a keretek, amelyek hordozzák az időtlen kijelentést.

      Törlés
    2. Szia Tibor!

      Köszönöm a választ!

      Számomra is egy két érvelés, következtetés furcsán hangzik a Bibliában. Ahogy Sytka is írja: "...egészen más emlőkön lógva egy egészen más szemléletmódot tanultunk"
      Egyszer, régen, olvastam egy teológustól, hogyha ma íródna a Biblia, egészen más igazságok lennének benne...
      Valamiképp ez motoszkált bennem, amikor írtam.
      Vajon a meghaladott bibliaértelmezés meghaladott eredményt is jelenthet? Mert ezt teológiai munkákra elfogadhatónak tartom. Emberek vagyunk, esendőek, rész szerinti az ismeretünk.
      De a Biblia számomra az, ami az igazságot tartalmazza, amit tanulmányozva ismerhetjük meg Istent, amiben Isten igazsága igaz módon jelenik meg, mégha nem is érthetjük meg azt maradéktalanul.
      Ahogy telik az idő, egyre többet és többet tudunk meg belőle, de ez a növekvő ismeret nem írja át a benne kijelentetteket, hanem gazdagítja, finomítja azt.
      …tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
      Igazából nem kérdésnek gondoltam, amit, bár meggondolatlanul, de megosztottam, hanem a blogbejegyzésből fakadó egyenes következtetésnek, ami így utólag látom, a cikk félreértéséből eredt.

      Még egyszer, köszönöm a választ!

      Törlés
    3. Kedves Csabacz!

      Szerintem a Biblia nem meghaladott és nem meghaladható - mármint ha a teológiai üzeneteire és igazságaira gondolok. A keret, a forma, a korhoz kapcsolódó szemléletmódok viszont természetszerűen meghaladottak, amivel semmi baj nincsen. A (nagyon) konzervatív teológusok próbálják úgy csavarni a szavakat, hogy a keretet is mentsék a tartalommal együtt, mert szerintük az is ihletett, ami véleményem szerint prűd és logikátlan gondolat, ráadásul halva született mentőakcióhoz vezet, amit felesleges elvégezni.
      Isten Igéje benne van a Bibliában, de a Biblia szerintem nem egy az egyben Isten Igéje.

      Törlés
    4. Szia Sytka!

      "Szerintem a Biblia nem meghaladott és nem meghaladható..."
      "Isten Igéje benne van a Bibliában, de a Biblia szerintem nem egy az egyben Isten Igéje."

      Egyetértek.

      Köszönöm a választ!

      Törlés
  4. Sytka! Csak pár napja értettem meg néhány dolgot Pál személyével kapcsolatosan, pedig végig itt volt a szemem előtt, és eszembe jutott, hogy te írtál ezzel kapcsolatosan, úgyhogy most iderakom amire jutottam:-)

    Az élet úgy hozta, hogy közel tíz éves terápiás és diagnosztikus ismereteket szerezhettem különféle tanulási és fejlődési zavarok terén. Tapasztalataim és a hiteles páli levelek alapján arra jöttem rá, hogy Pál "idézési és szövegértelmezési szokásai mögött valamiféle írott nyelvi és/vagy nyelvfejlődési zavara lehetett. Ez látszólag teljesen lényegtelen a teológiája szempontjából, viszont (sztem legalábbis) sok mindenre magyarázatot ad.

    Pál általában (szinte mindig) diktálta a leveleit, és csak a végén, a köszöntést írta le saját kezűleg. Ennek két oka lehet: 1. nem értette és ismerte azt a nyelvet amin írták amit diktált, vagyis a görögöt; 2. nehezére esett az írás, lassan ment neki stb. Mivel tudjuk, hogy Pál görög anyanyelvű volt, Tarzuszból, Kisázsiából származott, nyilván nem az első lehetőség miatt diktált, hanem a második miatt.
    "A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek. Így írok." (Tessz3:17) Hogyan ír? Miért volt fontos ezt megjegyeznie? Mert egyrészt hamisították a leveleit, másrészt különös, jellegzetes írásmódja lehetett, amiről felismerhető volt az írása. Valószínűleg csúnyán és kesze kuszán írhatott. Ez pedig az írászavar egyik jele.

    Pálnak viszont nem csak az írással volt baja, hanem a beszéddel is: "Ha pedig avatatlan (ἰδιώτης- szó szerint idiotosz, vagyis járatlan) vagyok is a beszédben," (2Kor 11:6) "Mert, úgy mondják, ... maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány." (2Kor 10:10). Pálnak vagy igen erős artikulációs zavara (dadogás, pöszeség stb), vagy valamilyen beszédfogyatékossága lehetett, ami miatt nehezen fejezte ki magát.

    Mivel ezek a zavarok azonos idegrendszerű gyökerűek, valószínűleg olvasási és szövegértési problémái is lehettek, ami megmagyarázza, az eredeti ószövetségi szövegek furcsa értelmezését és az eredeti jelentéstől eltérő beidézéseit.

    Racionális magyarázatnak érzem:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A másik lehetőség persze az, hogy nem görög anyanyelvű volt:-) Így is érthető.

      Törlés
    2. Kedves Sytka! Ismét hadd tegyek egy kis kiegészítést a témához, és az íráscsavargatáshoz, hiszen valóban úgy tűnik, hogy a kora kereszténységben sokféle elképzelés élt. A helyzet az, hogy sosem volt vita nélküli a kereszténység. Pál saját napjaiban nem ő volt a hatalmas, mindenütt jelenlévő apostoli tekintély, amely az Újszövetség szerint és a mai keresztények számára tűnik. Pál 7 db hiteles levelei mindegyike azt mutatják, hogy mindenütt, ahol megfordult, ellenségei voltak. Nemcsak a keresztény mozgalmon kívülállók között, hanem belül - a jeruzsálemi apostolok, a korintusi szuper apostolok, a galatai zsidó- "keresztény" misszionáriusok vagy a filippi "kutyái" között is. Ezek a különféle "keresztény" vezetők saját nézetekkel rendelkeztek, amelyek minden esetben ellentétben álltak Páléval. És ezek csak azok a csoportok, amelyekről tudunk. Hány tucat más is lehetett ott? Mit gondoltak ezek az emberek? Mit hittek? Mi volt a "kontextusuk"? Sajnos mivel nincsenek leírva, nincs "textusunk", nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy nem azt hitték és gondolták mint Pál, hiszen vitájuk volt Pállal.

      Nekem egy ideig úgy tűnt (ezt írtam is máskor), hogy Márkra erősen hatott a páli megváltástan, de Lukácsra már nem:-) hiszen úgy tűnik Lukács egyáltalán nem tanította, hogy Jézus halála bármilyen hatással volt az Istennel való kapcsolat helyreállításában. Ennek belátására elég egyetlen példa is:
      Lukácsnál a szentek szentjének kárpitja már Jézus halála előtt kettéhasadt. Lukács megváltoztatta a Márk 15:38-at. Lukács soha nem (az ApCselben sem) jelzi, hogy Jézus halálának a kapcsolat helyreállításában bármilyen szerepe lehetett. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy pont fordítva van ez, mint ahogyan képzeltem. Lukács volt Pál tanítványa és nem Márk, Lukács vitte tovább a páli hagyományt a márki szöveg megváltoztatásával, mégpedig azért, mert Pál tanításában sincs olyan jelentősége Jézus halálának, mint Márknál, hiszen Pál (ahogyan már írtam is)nagyon sajátos módon értelmezte és képzelte Jézus személyét, és ezáltal halálát. Ennek kifejtése azonban meghaladja egy blog komment mező lehetőségeit, ezért inkább csak gondolatébresztőként írtam. Minden jót: Balivi

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)