2017. június 8., csütörtök

Intolerancia, vita, dialógus - a kereszténység és más vallások (3)

"Tegyetek tanítványokká minden népet!" - kérte Jézus az övéitől, és amikor ezt a kérést megfogalmazta, minden bizonnyal azt is tudta, hogy ezek a tanítvánnyá teendő népek más vallásokhoz tartoznak. Jézus tehát nem pusztán azt a küldetést adta, hogy kedvesen toleráljuk és elismerjük a más hiteket követőket, esetleg vallásközi párbeszédbe bocsátkozzunk velük: ennél sokkal messzebbre küldte a tanítványait.

Néha az az ember érzése, hogy ma a szó minden értelmében a szélsőségek világában élünk, amikor két vallás lehetséges érintkezéséről van szó. A radikális gyűlölet és intolerancia, és az ezzel szembenálló kritikátlan és mindenestül elfogadó tolerancia két végpontja az, amely sokak számára választható opciónak tűnik. Ha valaki kiköt a kettő közül valamelyiknél, jellemzően ott is marad.

A kereszténység azonban kapott egy feladatot, egy megbízatást ha úgy tetszik. A tanítványozás ez a feladat, és szerintem ha egy keresztény ebben a kontextusban gondolkodik, éppen az előbb említett két szélsőértéket nem lesz képes a magáénak érezni. Nem lehet ugyanis tanítvánnyá tenni azt, akit utálok vagy esetleg félek tőle a vallási hovatartozása miatt. De akkor sem lehet, ha úgy gondolom, maximum egy csésze kávé melletti ismeretszerző beszélgetésig lehet eljutni a másban hívővel. Az egyik esetben a határtalan elutasítás, a másikban a határtalan elfogadás teszi lehetetlenné Jézus kérésének teljesítését. Egyik sem passzol egy önmagát misszionáló vallásnak tartó hitrendszer profiljához.

A két szélsőérték az egyház és a világ között is megoszlik. Míg az egyházban sokszor jellemző a rendkívüli türelmetlenség és háborgó indulat azok felé, akik valami egészen másban hisznek (aktuális példa: "idejönnek ezek a muszlimok és elvágják a torkunkat!", "ezek valójában az ördögben hisznek, Mohamed maga volt a Sátán!"), addig a világban mindent relativizálva igyekeznek összemosni a vallásokat, hiszen valahol "úgy is mindegyik ugyanazt mondja", no és persze "a szeretet a lényeg, nem az, miben hiszünk". Ebből a két szélsőségből keletkezik aztán az a gondolat is, hogy csak kétféle forgatókönyv létezhet a kereszténység és más vallások között: a nyers konfliktusé és elutasításé, vagy a békés és mindenben egyetértő vallásközi párbeszédé. Tehát vagy egymás hitét szidjuk és becsméreljük, vagy egymás hitét elismerjük és helybenhagyjuk. Pedig azért szerintem van vállalható élet ezeken túl is egy keresztény számára.

Félre ne értse senki, a magam részéről abszolút híve vagyok a békés vallásközi párbeszédnek! Sőt, azt hiszem minden másnak ez az alapja, ez kell legyen a vaskályha, ahonnan minden elindul. De annak már nem vagyok híve, ha a tolerancia azt jelenti, hogy ennél feltétlenül hiba továbblépni. Ha nincs helye az értelmes vitának, elvi kritikának, az érvek ütköztetésének a vallások párbeszédében, akkor az nem is nevezhető előrevivő párbeszédnek. Nincs egymásra hatás, önkorrekció, semmi, csak a másik trendkövető vállonveregetése. Ahogy Szalai András fogalmaz:

Ilyen "párbeszédet" folytatni azonban eleve csak olyanok ülnek le egymással, akik nem találnak mások világnézetében kivetni valót... ...illetve saját világnézetükben továbbadni valót (mindenki számára igazat, létfontosságút), tehát sem a saját hitükről, sem más hitéről nem hiszik, hogy annak mindenki számára van jelentősége.

Egy normális világban, ahol a tolerancia nem pusztán politikai hívószó, működnie kellene az értelmes vitának is.  A kereszténység evangéliumhirdetési készsége egy keresztény számára erről is szól: a hitet továbbadni, és megmutatni, hogy Krisztus nemcsak egyedülálló, de kizárólagos is. Ezt az állítást természetesen lehet vitatni - ahogy egy keresztény is vitathatja más vallások állításait.

A kereszténység persze nem arról szól (szerintem), hogy háborúban állunk az összes többi vallással, még akkor sem, ha azokkal nem értünk egyet. A kereszténység arról szól, hogy kicsoda a kizárólagos Krisztus, akiről nekünk beszélni kell. Az első hívők képesek voltak a hitükről úgy beszélni más vallások követőinek, hogy az meggyőző legyen számukra. Sem a más hitűektől való elzárkózásra, sem a szimpla vallásközi párbeszédre nem törekedtek: mintha a kettő között megtalálták volna a helyes ösvényt az emberek szívéhez. Megtalálhatjuk mi is?

20 megjegyzés :

  1. Éppen így mondta: "Tegyetek tanítványokká minden népet!" ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kérdésre válaszolva nem biztos:-) Sőt!
      1. Utólagos betoldásnak tűnik.
      2. Ha mégsem az, így értelmesebbnek gondolom:
      "Tegyetek tanítványokká mindeneket/mindenkit(pont). A népeket pedig megkeresztelvén..."
      Szerintem betoldás és egy kései Krisztológiát tükröz.

      Balivi

      Törlés
  2. Szerintem a problma akkor van, ha a keresztények bizonytalanok a saját hitükben, és emiatt idegesek az alternatívákra. Ez a fajta keresztény intolerancia pont gyengeséget sugároz, és kontraproduktív. Az igazságot nem zavarja, hogy ha valaki más nem hiszi el - attól még igazság marad. Ha úgy állunk a kérdéshez, hogy márpedig a Biblia az igazságot tartalmazza, és Jézus Krisztus maga az Igazság, akkor a siker fokmérője nem az lesz, hogy hány alternatív véleményt tudunk elhallgattatni, hanem hogy az igazságot jól tudjuk-e képviselni, bízva abban, hogy az igazság (és az Igazság mint személy) elég hatékony és erős ahhoz, hogy hasson. Szerintem ha így közelítünk a kérdéshez, akkor keresztény oldalról az intolerancia kiesik a képből.

    A muszlim kérdés ügyében viszont a helyzet szerintem az, hogy Európa alapvetően nem keresztény (maximum csak egy picit, és azt is névlegesen), és a probléma éppen ezért nem is hagyományos vallásközi konfliktusként jelenik meg, hanem valójában továbbra is a kereszténység és a szekuláris multikulturalizmus harcol egymással. Ez utóbbi kezében eszköz az iszlám, amivel tovább akarja "higítani" a hagyományos keresztény befolyást. Viszont a szekuláris európa vak és nem veszi észre, hogy az iszlám egy kétélű fegyver, amely mindkét félre ugyanúgy veszélyes.

    Én az iszlám befolyás növekedésével szembeni, lehetőleg állami szinten megjelenő "ellenállást" (ha tetszik, intoleranciát) - bevallom őszintén - támogatom, mert ez a humanista-szekuláris, a kereszténységgel szemben tompán ellenséges, de már kiismert valami még mindig jobbnak tűnik, mint az iszlamizálódó európa rémképe - ez utóbbi szerintem a keresztények számára nem "csak" morális, hanem egzisztenciális fenyegetést is jelent. Az iszlám nem fogja legyőzni a kereszténységet vagy az igazságot (ez objektív módon mindig létezni fog), azonban én - ha lehet választani -, nem akarok morálisan győztes mártírként meghalni a családommal, hanem szeretnék inkább békében élni továbbra is. Rövid távon pedig ha lehet, gyomorgörcs nélkül akarok elmenni pl. egy tömegrendezvényre, ha úgy adódik (elég gáz, hogy a fejemben önkéntelenül is azt kalkulálom, hogy a terület melyik része az, ahol kisebb a valószínűsége valami robbantásnak, vagy honnan lehet jobban kimenekülni baj esetén).

    Az igazi kereszténység mindig is kisebbségben lesz, és az az európai berendezkedés, amely másfél évezred után eljutott odáig, hogy a kisebbségben levők alapvetőbb jogait úgy-ahogy védi, komoly érték, és ez veszélyben van. A félelem szerintem nem alaptalan, mert látjuk, hogy az iszlám mit csinált a kereszeténység bölcsőjének számító Közel-Kelettel, Kis-Ázsiával és Észak-Afrikával - egy hithű kereszténynek ezekben az országokban a mártíromság az opciója. Az európai felvilágosult szekularizmus szerintem csak a kereszténységgel szemben tud legény lenni, az iszlámmal szemben már nem, egy kritikus ponton túl a behódolás törvényszerűnek tűnik. Egy szekuláris európai pedig ha kell, át tud vedleni névleges iszlámhívőre hogy békén hagyják (lásd pl. Irán, ahol az élet azért ment tovább a forradalom után is), nekem ilyen opcióm nincs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gratulálok, Sytka és Steve, ketten együtt nagyjából mindent elmondtatok, amit érdemes elmondani ebben a témában.

      A kereszténység nem kényszer, hanem egyéni és közösségi érdek, mivel boldogsághoz vezet. A tanuláshoz hasonlítanám: elvben nem kötelező, de mindenki tudja, hogy ha valaki nem tanul önként, magának és a körülötte élőknek is ártani fog az élete során. Ezért aztán nem hagyhatjuk szabadon magára a tanulni nem akaró egyént, és ki merjük mondani, hogy mindenki tanuljon a saját jól megfontolt érdekében. Így célszerű képviselni a kereszténységet is.

      Törlés
    2. Én is gratulálok, most éppen Steve- nek, László idealizmusában viszont nem látok rációt.
      Steve! Viszont az van, hogy feleslegesen próbálod a kereszténységet kisebbségnek, és Európa nagy részét nem kereszténynek feltüntetni, ezzel éppen a valóságot tagadod, vagy magáról a kereszténységről nincsenek tiszta és valós fogalmaid. Ki kell ábrándítsalak: Európa keresztény. Lehet, hogy te nem vagy az a szó valós és eredeti értelmében, de Európa keresztény. Még a szekularizációja ellenére is.
      Az iszlám térhódításának és földfoglalásának éppen a keresztény alapokon nyugvó, a szekularizáció ellenére is mélyen a keresztény gondolkodásban gyökerező Európa jelenlegi politikája az oka. Nem egyik oka, hanem az oka. Ennek magyarázatába most nem megyek bele, ha akarod külön posztban kifejtem.
      Javaslom Oriana Falacci két könyvét: A harag és büszkeség (ezért asszem iszlám körök befolyására halálra akarták ítélni) és az Értelem ereje című könyvét a témában, amelyekben tizedszázadi távaltból adott pontos képet a történésekről. Az idő őt igazolta, de az éremnek azért két oldala van:-)

      Balivi voltam

      Törlés
    3. Csak hogy értsék az Urak mire is gondolok, idézek egy részt a fent említett könyvek egyikéből:

      "...ifjabb George Bush egy gyermeki ígéret miatt vállal kockázatot, amit rögtön az Öböl- háború után tehetett, azaz amikor Szaddám Huszein megkísérelte megöletni idősebb George Busht. (Papa, ha én is elnök leszek, megbosszullak. térdre kényszerítem azt a hóhért, drágán meg fog fizetni! A Bibliára esküszöm.")
      Így már azért sok minden érthető:-) Sosem felejtem el, amikor még egy amerikai alapítású gyülekezetbe járva a pásztorok széles mosollyal az arcukon örvendeztek annak, hogy Bush junior személyében végre keresztény elnöke lett az USA-nak. Hát igen. Ne menjünk vissza a történésekben 1500 évet, nem érdemes, bár nyilvánvalóan tanuságos.

      Törlés
    4. Aztán persze ezek után jött 2001 szeptembere, majd a II. Öböl- háború, ami után a brit miniszter jó keresztényhez híven lesütött szemmel vallotta be, hogy Szaddamnak sosem voltak vegyi fegyverei.
      Szóval a terrorizmus elleni háború oka egy felelőtlen(?) gyermeki, a Bibliára tett eskü volt? Bibliára tett eskü:-) Ez pedig tagadhatatlanul keresztény cselekedet, bárki bármit is mond:-) Illetve mondhat, ha hazudni akar:-)

      Törlés
    5. Nem demokrácia exportálásról volt itt szó uraim:-) Demokráciát ugyanis nem lehet exportálni. Azt akarni kell. Akinek pedig nincs rá igénye és ráerőltetik, az zaklatott lesz és frusztrált. Majd elindul a szekularizált Európában nagy számban jelen lévő iszlám közösség felé. Ha a hazájában nem lehet muzulmán, akkor majd ott lesz, ahol van rá lehetősége. Ahol a PC beszéd a barátja. Ahol jó neki, mert rájön, hogy büntetlenül ehet disznóhúst, és erőszakolhat meg lányokat, asszonyokat. Mert egy rendes iszlám országban ezeket nem tehetné ám meg! Bezony. Csak mondom. Itt viszont van rá lehetősége. Mert a keresztény Európa ezt megengedi!! Mert aki ezt megengedi, az egy keresztény Európa!! Még ha ez egyeseknek nem is tetszik, és tagadni akarják.

      Törlés
    6. Na még annyit, mielőtt bárki iszlamofóbnak, vagy keresztényellenesnek állítana be, hogy egyik sem vagyok:-) Nekem nemzetem van, és nem vallásom. Nemzetem, "a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében;" Nemzetem, ami nem "faj* a tülekedő fajok* között, se nem valami nyomorult, kicsiny erőlködés a nagy erők félelmes csataterén." Babits szavaival élve.
      És ha a nemzeti megmaradásomat akármilyen vallás, legyen az keresztény, vagy iszlám, vagy bármi más akadályozza vagy veszélyezteti, annak ellene fogok állni.
      Mert "Meg kell maradnunk nemzetnek, léleknek, szabadnak, nemesnek, alkotónak, keleti nyugalomban, mely mindenkivel dacol, szellemi erőben, mely senkinél sem érzi hátrább magát." megint csak Babitsot idézve.

      Törlés
    7. "Steve! Viszont az van, hogy feleslegesen próbálod a kereszténységet kisebbségnek, és Európa nagy részét nem kereszténynek feltüntetni, ezzel éppen a valóságot tagadod, vagy magáról a kereszténységről nincsenek tiszta és valós fogalmaid. Ki kell ábrándítsalak: Európa keresztény. Lehet, hogy te nem vagy az a szó valós és eredeti értelmében, de Európa keresztény. Még a szekularizációja ellenére is."

      Hát igen, az is egy jó vitatéma, hogy mi az, hogy "keresztény". Bizonyos értelemben igazad van, hiszen van a kereszténységnek olyan definiciója is, ami szerint én nem is vagyok keresztény, és olyan is, ami szerint mindanniyan keresztények vagyunk.

      Törlés
    8. "Hát igen, az is egy jó vitatéma, hogy mi az, hogy "keresztény"."
      Sztem ez nem vitatéma, hanem pontos definíció alapján megérthető fogalom. A hitvallás és a vallásgyakorlat között lehet különbséget tenni, mert van. Én abban az értelemben használtam Európára a keresztény jelzőt, hogy a keresztény vallásgyakorlatból fakadó gondolkodásmódja az európai embernek akkor is keresztény, ha adott esetben nincs mondjuk páli értelemben, vagy evangélikál értelemben hitvallása. Ez lehet vita tárgya, hogy jól gondolom-e:-) Lehet, hogy nem, de ennek megítéléséhez azért tényleg szükség lenne egy jó "kereszténység" definícióra.

      Törlés
    9. Annyit viszont biztosan tudok, hogy egy "keresztény(ség)" definíció nem hivatkozhatna sem Jézus nevére, sem tanítására. Az már nem lenne ugyanis keresztény. Bezony. A határokat nagyon élesen kellene meghúzni, a fogalmakat meg nagyon pontosan értelmezni:-)

      Törlés
    10. "Nekem nemzetem van, és nem vallásom."
      Azért remélem, nem tartozol a "Jézus is magyar volt" nemzeti délibáb-szakkörbe! :-)
      Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni! Egyébként szerintem is nagyon fontos a nemzeti hagyomány.

      "egy "keresztény(ség)" definíció nem hivatkozhatna sem Jézus nevére, sem tanítására."
      Ezt azért kifejthetnéd kicsit bővebben is. Tudom, hogy nem vagy jóban Pállal, és hogy szerinted a kereszténység, mint olyan, Pál koncepcióján alapul (ebben van is valami), de hogy egyáltalán nem hivatkozhatna Jézusra? Ezt kissé erősnek érzem...

      Törlés
    11. Discipline!
      Nem lehet nem így fogalmazni:-) A mai általam megismert kereszténység egyértelműen gnosztikus és doketista alapokon áll. Jézus mondta, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti, és igaza volt. A farizeusi kovásztól óvott. Pál farizeus volt. Meg azt is mondta, hogy "aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." Aki nem szakít a páli tévelygéssel, az ezt teszi. Csak neked kifejtem:-)

      Az igazság az, hogy Jézus közvetlen tanítványait és apostolait sosem nevezték keresztényeknek. Pál tanítványait nevezték keresztényeknek először Anthiókában. Krisztus hívőknek, kis krisztusoknak (amúgy gúnyból, de ez már mindegy is:-). Ez a kereszténység.

      Aztán van egy másik felfogás, amit a jánosi irodalom közvetít, ez pedig a következő:
      "Ezek pedig azért jegyeztettek föl (ez a szerzői szándék:-), hogy higgyétek :(hina piszteuéte, vagyis hogy TOVÁBBRA IS HIGGYÉTEK) Jézus a Krisztus, (az Isten Fia, ami lehet betoldás is). És ezáltal nektek mint hívőknek életetek legyen az ő nevében." Miért kellett TOVÁBBRA(!) IS HINNI, hogy Jézus a Krisztus?" Azért, mert voltak akik meg azt hirdették, hogy nem Jézus a Krisztus, Jézus nem (hús)testben megjelent Krisztus. Persze nem ilyen látványosan és egyértelműen:-)

      Szóval a hit lényege János szerint, hogy Jézus a Krisztus. Azt, a hitet, hogy Jézus a Krisztus, annak a hitnek az alapját és tárgyát, hogy Jézus a Krisztus, nem Krisztus feltámadása (mint Pálnál), hanem Jézus cselekedetei képezi. Ezt maga az evangélium "ezer" helyen megerősíti, pl.:

      "Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam."

      "Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek..."

      "Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala."

      Nem tudom, hogyan kell nevezni ezt a fajta felfogást, de kereszténységnek semmiképpen. Remélem érthető a dilemmám és érted a lényeget.

      Törlés
    12. Most pedig mutatok egy igazi Jézusi cselekedetet az evangéliumból:-) Csak az érthetőség kedvéért. Ehhez le kell fejteni a szerkesztés nyomán rárakódott teológiai tartalmat (mert a János evangélium is szerkesztődött, és legalább egy, de az is lehet, hogy két szerkesztői kéz nyomait is viseli, bezony), szóval ha a szerkesztés mögé nézünk, akkor tisztán láthatóvá válik az a jellem, az a jézusi lelkület, ami Jézus cselekedeteit meghatározta, és ami a hitet szolgáltatja Jánosnál. Megpróbálom röviden idézni Karl Herbs tanulmányából:
      A történet Kána, ahol Jézus állítólag borrá változtatta a vizet. "Először is el kell vetnünk a János evangélium csodatevőjéről alkotott, beidegződött elképzelésünket, amely szerint Jézus" csodákkal bizonyította "istenfiúságát" "Krisztusságát".
      "..abból a Jézusból kell kiindulnunk, akiben túlcsordul
      az Isten által keltett öröm (vö. Mt 13,44; Lk 10,21; Jn 15,11), s aki egyáltalán nem akar osztozni a buzgón vallásos emberekkel a szomorúságot kifejező böjtölésben, mivel ő és övéi benn vannak a lakodalmas teremben, ahol Izrael vőlegényeként „jelen van” maga Isten (Mt 9,15).
      Hogy egy ilyen ember nem ül mereven és némán a lakodalmas asztalnál, hanem örömöt áraszt, elfogulatlanul beszél Isten jóságáról, és így fokozatosan egyre inkább meghatározza a lakodalmas társaság hangulatát, nos, ez valóban nem mesterkélt elképzelés, hanem nagyon is megfelel az adott helyzetnek.
      Ha tehát fogytán a bor, hagyja, hogy a vendégek nyomott hangulatban vagy gúnyolódva elsomfordáljanak, és az ifjú házasok megszégyenülten álljanak ott, csak azért,
      mert szegények? Ezt megakadályozandó, csak közölnie kellett anélkül, hogy bármit is eltussolt volna, vagy trükköket vetett volna be, amivel tele volt a szíve: „Barátaim,
      a mi örömünk nem a bortól függ, hanem Atyánk kedve
      sségében gyökerezik! Ő pedig bőségesen adja a
      friss vizet [vö. 6 kőkorsó], hogy szomjunkat olthassuk. Na, hát!...”
      Felszabadult nevetés tör ki, vidáman isszák a vizet, mintha bor lenne, és tréfálkoznak: „Te minden szabállyal ellentétben mindeddig visszatartottad a jó bort!” [Ez szólhatott a vőlegénynek de Jézusnak is...] S ezzel nemcsak a jó hangulatot mentette meg, hanem az ifjú párt is. Az ő
      Istenét hirdette, aki így hatékonyan jelenvalóvá vált. Bizonyára ebben áll a kánai „csoda”, amelyet Jézus
      tanítványainak utánozniuk kell. Kár, hogy „III. János” (az evangélium egyik szerkesztője azt hitte, ki kell
      ezt javítania egy látványos csodával, amelyre különben senki sem képes."
      Jézusi lelkület, jézusi cselekedet, amire bárki képes, akinek csordultig van szíve Isten szeretetével. Ilyen egyszerű ez Discipline:-)

      Törlés
    13. "Az első hívők képesek voltak a hitükről úgy beszélni más vallások követőinek, hogy az meggyőző legyen számukra. Sem a más hitűektől való elzárkózásra, sem a szimpla vallásközi párbeszédre nem törekedtek: mintha a kettő között megtalálták volna a helyes ösvényt az emberek szívéhez." Ebből számomra az következik, hogy ha a tanítvánnyá teendő másik ember nem válik tanítvánnyá, akkor az én ténykedésem fogyatékos. A mai fejemmel és tapasztalatommal kifejezetten kártékony tanításnak gondolom ezt. A másik ember akkor válik "tanítvánnyá", ha azzá akar válni. Ha nem akar azzá válni, egész egyszerűen nem lesz az, és nekem pontosan tudnom kell, hogy nem én voltam rossz tanító. Erre a gondolatra minden keresztyént bátorítok. Ha pedig nyitott kapukat döngetek, Sytka, elnézést a felesleges hozzászólásért.

      Törlés
    14. Balivi,
      Köszi a választ, ilyen világosan (vagy mondhatni nyíltan) még sosem fejtetted ki a nézeteidet!
      A múltkori beszélgetésed/vitád Vértes Lacival is nagyon érdekes volt, de mint ő is megjegyezte, hiányzik nálad az egységes koncepció, vagy legalábbis valamiért nem akarod felfedni azt. Bedobsz egy sor érdekes felvetést, többnyire homályos (számunkra legalábbis) célzás formájában, és nincs megfogható "magja" a mondanivalódnak. Szóval most nagy részben pótoltad ezt a hiányosságot, még egyszer kösz!

      Törlés
    15. Oké, akkor menj el Mekkába, vagy Bahreinbe, vagy ahová akarsz, és próbáld megtanítani az ottani imámoknak, hogy Krisztus áldozata az ő bűneikre is megbocsátást ad:-) De tudod mit? Nem is kell addig elmenned, hiszen a legközelebbi nagymecset Rómában van, ne költsd feleslegesen a pénzedet. Az sem baj, ha arany szablyával levágják a fejed, hiszen majd a mennyországban vigasztalni fog az a tudat, hogy nem te voltál a rossz tanító:-)
      Ostobaság. Meg kellene érteni a jézusi tanítást, és azzal a lelkülettel kellene kieszközölni a békét velük. Nincs más lehetőség. Vagy arany szablya, és sharia, meg Korán, vagy normális politika, ami persze azzal is jár, hogy lemondunk az olajdollárokról, és fenébe a keresztény hittérítéssel. Az csak olaj a tűzre. Sosem fognak áttérni. Mártírnak lenni meg hülyeség.

      Törlés
  3. Szóval azt mondta, h tegyetek tanítványokká minden népet ... és nem azt, h tegyetek tanítványaimmá...?

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)