Jézus feltámadása nélkül nincs kereszténység, avagy másként fogalmazva: kereszténység azért van, mert Jézus feltámadt. A kérdés már csak az, szellemi értelemben mi mikor követjük a saját Mesterünk példáját? Ráférne az egyházra a feltámadás, ám azt hiszem egy feltámadt egyház sokak számára nem lenne kívánatos.
"Feltámadunk!" - ez van kiírva a legtöbb temető bejárata fölé. Lehet, hogy jó lenne, ha ezt a feliratot nemcsak a temetők, hanem a templomok, a gyülekezetek, az imaházak ajtaja fölé is kiírhatnánk, ráadásul múltidőben. Egy feltámadt Mesterhez nem egy kókadozó, hanem egy feltámadt egyház illik. Olyan, amilyenen meglátszik, hogy nem lehet megállítani.
Egy ilyen egyház nem ácsingózna hatalomért, hiszen olyan hatalommal rendelkezik, amit egyetlen politikai erő sem képes megadni neki. Nem szorulna gyógyulásra, hanem másokat gyógyítana. Nem papolna, inkább prédikálna, és nem erkölcsi problémákkal küszködne, hanem kívánatos és vonzó lenne egy erkölcsileg szennyes világban.
Persze mindannyian tudjuk, hogy az ilyen ábrándozásból fel kell ébredni. Tény, hogy az egyház sosem volt olyan, mint Mestere. Idealizáljuk bármennyire az első keresztényeket és az első gyülekezeteket, a kristálytiszta igazság az, hogy a hívők csaknem a kezdet kezdetétől messze elmaradtak a Példaképüktől. Divatos dolog manapság vadászni a Biblián belüli ellentmondásokra, holott a legnagyobb ellentmondás nem a Bibliában, hanem Jézus és az egyház között van. Míg Jézus idejében az emberek ránéztek Jézusra és látták az Atyát, addig ma hiába néznek az egyházra, nem látják a Fiút.
De lehet ez másként? "Megjavulhat" az egyház?
Attól függ minek tekintjük. Ha az egyház egy társadalmi erőtényező, ami a hatalommal együtt építi a saját elképzelései szerint a birodalmát, akkor az egyház akár "sikeres" is lehet. Ennek záloga, hogy minél többet fel kell adnia az elveiből, hogy az erőforrások közelében maradhasson. Volt ilyen korszak az emberiség történelmében, amikor ezt magas szinten művelte az egyház: úgy nevezték, sötét középkor. Akkor az egyház csaknem végképp eltakarta Krisztust, akihez hasonlítania kellett volna, cserébe viszont helyet kapott az irányítópultnál.
Ha az egyházat Jézus tanítványi körének, az Őt követők összességének tartjuk, akkor szerintem lehet és kell is abban reménykedni, hogy átjárja a feltámadás ereje. Ilyen dolgok történtek már sokfelé a világ különféle tájain a nagy ébredések idején. Szögezzük le persze, hogy a feltámadt egyház sem lesz tökéletes, ahogy Lázár feltámasztása sem vezetett ahhoz, hogy Lázár megistenült volna. A halandóság és esendőség itt és most kikerülhetetlenül a sajátunk marad. Noha a feltámadt egyház nem hibátlan, mégis hiteles. Hibái ellenére is látszani fog rajta, hogy a Mester arcvonásait viseli. A feltámadt egyház keresztényei egyeseket mágnesként vonzanak magukhoz, miközben mások rettenetesen utálják őket. Így volt ez mindig az igazi kereszténységgel, bármit is értsünk e fogalom mögött, és így lenne ez rendjén egy szellemi értelemben jól működő egyházban manapság. Az egyház sikere az, amikor úgy bánnak vele, ahogy a Mesterével - mert ebben is hasonlítania kell Hozzá.
Szóval, amikor az egyház feltámadására várunk, jó tudni milyen egyház lesz a feltámadt egyház, amennyiben ez egyáltalán bekövetkezik. Azt tapasztalom, a keresztények jó része ezt félreérti. Az ébredést, a feltámadt és erőre kapott egyházat valahogy úgy képzelik el, hogy tömegével áradnak bele a kiegyensúlyozott, középosztálybeli polgári családok, és hirtelen nagyobb házakat kell majd vásárolni a gyülekezeteknek. Szerintem ez mese habbal. Nem erről szól a feltámadt egyház. Nem arról szól, hogy végre emelkednek a lelkészi fizetések, mert sokkal többen adakoznak. Nem arról, hogy mostantól nem alszol el a vasárnapi prédikáció alatt, mert tehetségesebb emberek beszélnek és jobb a zene is. Arról sem, hogy evolúció helyett teremtést tanítanak a gyerekeknek biológiából, így "kiszorul az ördög", a rádióban meg dicsőítő zene szól. Szerintem ez nem egy feltámadt egyház, hanem egy fantomegyház képe.
Ha lesz feltámadt egyház, akkor az sok áldozatot és kínlódást követel majd a benne lévőktől. Igaz, ez ma is így van, ha az európai kereszténység helyzetére gondolunk. De egy feltámadt egyházért a benne lévők azt fogják érezni, megéri érte áldozatot hozni. Mert működik.
Ha lesz feltámadt egyház, akkor az sok áldozatot és kínlódást követel majd a benne lévőktől. Igaz, ez ma is így van, ha az európai kereszténység helyzetére gondolunk. De egy feltámadt egyházért a benne lévők azt fogják érezni, megéri érte áldozatot hozni. Mert működik.
"Szóval, amikor az egyház feltámadására várunk, jó tudni milyen egyház lesz a feltámadt egyház, amennyiben ez egyáltalán bekövetkezik."
VálaszTörlésIgazából nem értem, miért vársz erre. Véleményem szerint az egyház, éppúgy, mint a társadalom, egyénekből áll össze. Ha az egyházban lévő egyének nincsenek "feltámadva", akkor az egyház sem lesz(kivéve, ha Isten közbeavatkozik a maga rejtélyes módján). Valószínű, hogy az a fajta egyház domináns már évszázadok óta, ami inkább társadalmi tényező, benne számolatlanul sok olyan hívővel, akikben a valódi átalakulás nem tud megtörténni, mert a civilizációs elkényelmesedés könnyebbik útja az, hogy inkább átveszik a hagyományokat, szokásokat, ideákat, amiket a legkevésbé sem alkalmaznak a saját életükben. Ugyanakkor valószínű, hogy ebben a térben találhatóak a "másik" egyház tagjai, ezért lehetséges, hogy vannak élő, és növekvő gyülekezetek a strukturált egyházon belül, meg olyanok, amik nem. Magyarán, az-az egyház, amire vársz, a benne lévők személyes átalakulásán múlik, így szerintem nincs mire várni. Mint minden szellemi dologban, egyetlen dolgot lehet tenni, engedni Istent, hogy minket átalakítson, és ez lesz hatással a későbbiekben. Persze, ez csak vélemény. :)
"Igazából nem értem, miért vársz erre. Véleményem szerint az egyház, éppúgy, mint a társadalom, egyénekből áll össze."
TörlésÉn pedig a kommentet nem értem. :-) Szerintem minden keresztény arra vár, hogy "történjen valami" az egyházzal, és persze vannak olyanok is, akik tenni is hajlandóak ezért. Igazad van, hogy az egyház egyénekből áll, és elsősorban nekik kellene "feltámadni", de ez miben és miért zárja ki, amit én írtam? Tudunk számos nagy ébredésről, amikor komplett országokon, sőt nagyobb területeken söpört végig egy szellemi megújulási hullám - valami ilyesmi jót tenne az európai kereszténységnek. Hogy ez csak ábrándozás vagy lehet akár valóság is, majd kiderül...
Én pl. nem várok arra, hogy történjen valami az egyházzal. Hajlandó vagyok tenni, és teszek is, de az sem ebben a reményben fogan, legalábbis bennem. És megteszem(vagyis igyekszem benne :) ), ami tőlem telik, vagyis hagyni, hogy Isten szeretete átformáljon. Nem várok ébredésre, csak a sajátomra, a többi szerintem Istenen múlik, legalábbis, ha pl. az általad említett ébredési hullám támasztaná fel az egyházat. Szerintem talán fontosabb a jelenben megélni, és megtapasztalni Istent, mint várni azt, hogy valamikor a jövőben átformál, feltámaszt, főleg, hogy azt is mindig a jelenben teszi. :)
TörlésVagyis, számomra a valami olyasmire várakozás, amihez elviekben(és ezt teológiailag is le lehetne vezetni) bármikor hozzá lehetne férni, kissé haszontalannak tűnik, már bocsánat. És persze ismétlem, nem ide tartozik az a fajta változás, amit Isten idéz elő, pl. egy ébredési hullámban.
Persze én sem gondolom, hogy az ébredést valahogyan "megcsinálhatnánk". Csak azt mondom, szerintem ráférne az európai kereszténységre. Lehet, hogy ez naiv hozzáállás részemről, de én reménykedem abban, hogy egyszer talán "ráunnak" az emberek erre a fene nagy materializmusra és üres céltalanságra, és újra a hit felé fordulnak. Az egyháztörténelem tapasztalatai azt mutatják, ilyesmi hullámokban történik.
TörlésDe azt elismerem, hogy ennek nincsenek most előjelei, sőt!
"Szerintem talán fontosabb a jelenben megélni, és megtapasztalni Istent, mint várni azt, hogy valamikor a jövőben átformál, feltámaszt, főleg, hogy azt is mindig a jelenben teszi. :) "
Nem tagadom, de szerintem egyik nem zárja ki a másikat. Ha szabad egy giccses mondatot ideszúrni a Gladiátor c. film elejéről: amit a jelenben teszünk, az az örökkévalóságban visszhangzik. Vagyis persze, hogy a jelenben kell megélni a hitet, de az kihathat a jövőre.
"De azt elismerem, hogy ennek nincsenek most előjelei, sőt!"
TörlésPedig dehogyisnincs:-)
http://www.olyanvagymintjezus.hu/
Üdv.: balivi
" egyetlen dolgot lehet tenni, engedni Istent, hogy minket átalakítson, és ez lesz hatással a későbbiekben"
Törlés"Vagyis persze, hogy a jelenben kell megélni a hitet, de az kihathat a jövőre."
Látod, végül ugyanoda lyukadunk ki. :)
A különbséget abban látom, amit Te is említesz: " Lehet, hogy ez naiv hozzáállás részemről". Bár nem látok kivetnivalót ebben, sőt(!), szerintem a naivság egyik oka az ideologikus gondolkodásmód. Annak pedig alappillére a felhalmozott tudás. Ennek a tudásnak (akár helyes, helytelen, mindegy) köszönhető, hogy keletkezik az emberben egy ideálkép, hogy milyennek(ésatöbbi) is kéne "lennie" valaminek. Ez már alapból nagyon nehézzé teszi a valósággal való találkozást. És ehhez társul a várakozás, hogy a körülmények, az idő, és egyebek mind a megfelelő módon, helyen egyezzenek, hogy az elképzelt kép megvalósulhasson. Én eddig nem olyan Istent ismertem meg, aki nem haladta volna meg ezeket, megdöbbentő módon. Így bennem a várakozást felcserélte a kíváncsiság, a megdöbbenés pedig arra tanít, hogy engedjek el elképzeléseket, és a figyelmem összpontosuljon arra, ami épp van. Persze, ezek az én tapasztalásaim, ki tudja, kiben hogyan dolgozik Isten. :)
Rakjuk össze a kirakóst: Jézus idejében (és ma is) a zsidók egy világelnököt vártak Messiásként; ehelyett kaptak egy bűnözőként kivégzett tanítót. Ha „csórikám” meghal és kampec, akkor game over. Fogta magát és feltámadt! Ez bizonyítja, hogy mégis Messiás, a maga alternatív módján. Annyira alternatív, hogy az összes zsidó tanítványát hosszasan kellett győzködnie, hogy tényleg Messiás, és ez nem vicc, nem átverés, hanem tényhelyzet.
VálaszTörlésAlternatívan azonban kötelező neki világelnöknek is lennie, az eredeti elvárás szerint. A történelemben végig tudták ezt világszerte, ezért beszéltek dicsőséges királyról, világuralkodóról, Krisztosz Pantokrátorról.
Szerintem a mai kor betegesen túlhangsúlyozza a kereszthalált (a világ tökéletessé tételének tárgyi eszközét), és alulhangsúlyozza a Messiás összes többi vonását (uralkodik a messiási korba lépett világon, dicsőségben, igazságosságban, jólétben, a történelem végéig, minden ember javára).
Oké, de ez hogyan kapcsolódik a témához? :-)
Törlés„Ha lesz feltámadt egyház, akkor az sok áldozatot és kínlódást követel majd a benne lévőktől.”
Törlés– Pl. ezen a ponton kapcsolódik: sz'tem a Jézus által tökéletessé tett világ ma nem követel áldozatot és kínlódást senkitől.
A Lacit sosem zavarja, ha nem a témához szól hozzá. Neki bőven elég, ha a saját mantráit hajtogathatja :D
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz érdekes volt (a négyféle hatalom), köszi a kommentet! Valahol a keresztények is a Király hatalmában hisznek, csak ez nem az állam vezetőjét takarja számukra, hanem magasabb szintet. :-)
Törlés"Egy ilyen egyház nem ácsingózna hatalomért, hiszen olyan hatalommal rendelkezik, amit egyetlen politikai erő sem képes megadni neki."
VálaszTörlés'Keleti tanításra rímel ez, miszerint négyféle hatalom létezik: a gyermek hatalma, az asszony hatalma, a király hatalma és az önmegvalósított hatalma - így, ebben a növekvő nagyságrendi sorrendben.
A ma oly hőn áhított társadalmi/politikai hatalom talán a valaha értelmezhető "király hatalma" táján található, az anyagi jellegű potenciál területén.
Az önmegvalósított "fölötte állása" éppen abból adódik, hogy soha nem akarja aprópénzre váltani, gyakran megmutatni sem hatalmát, ami mégis minden létező jelenség mélyén ott nyugszik, s abban csak a róla tudó osztozik - tudása mértékéig.
(bocsánat, kis javítással ismét)
Én a feltámadás egy merőben új értelmezésére próbálnék rávilágítani néhány kérdéssel. A válaszok keresését mindenkire személyesen bízom:-)
VálaszTörlés1. Amennyiben Márk evangéliuma az első leírt és legrégebbi evangélium, miért kellett úgy kezdődnie, ahogyan ma olvassuk, vagyis: "A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának KEZDETE..."? Miért tartotta ezt valaki fontosnak, (akár a Márknak nevezett evangélistának) beleírni? Miért nem volt egyértelmű, miért kellett utalást tenni erre a rögtön a szöveg kezdetén?
2. Miért ijedtek és rémültek meg az üres sírt felfedező asszonyok, ha Jézus többször is előre megjövendölte a feltámadását?
3. A fehér ruhás ifjú szerint a feltámadt Jézus a tanítványok előtt ment Galileába, ahová követniük kellett őt. Hol találunk a galileai események kezdetére a Márk evangéliumon belül?
4. Miért nincs egyetlen egy utalás sem a hiteles páli levelekben arra, hogy Pál látta és hallotta a feltámadt Jézust?
Üdv.: Balivi
Kedves Balivi!
TörlésLehet kekeckedsz, de tök jókat kérdezel, az más kérdés hogy sokszor nem vág témához. Válaszok, amelyek talán elfogadsz.
1. ezen még el se gondolkoztam, valahogy nem volt kérdés nálam. De talán ezt mondanám: hogy aki majd elolvassa, tudja, hogy elfogadta Jézust, hisz benne Isten Fiának, az Örömhír megtestesítőjének tartja. Egyfajta bizonyságtétel, hogy ő nem csak egy színdarabot írt, hanem egy valós történetet. És attól lesz valós számára, hogy hisz benne hogy megtörtént. Szerintem ezzel nincs baj.
2. attól hogy Jézus megjövendelte a feltámadását(s vele együtt halálát) kevesen értették miről beszél alatta, számtalanszor írják az evangéliumok, hogy nem tudták mit beszél. Tán Péter volt a legközelebb hozzá, de még ő sem tudta igazán befogadni. Az asszonyok nem képeznek kivételt ez alól...talán azért mert abban a korban és időben és helyen, nem láttak még feltámadást.(nem feltámasztást, feltámadást)
3. pont itt:) ez volt a kezdete. de ha arra gondolsz, hol írja le a Biblia, hogy Jézus felkelt és elindult Galileába, olyat nem fogsz találni, hisz az esemény már levan írva. Viszont Mátéban és János evangéliumában is megjelenik nekik még Galiles előtt.
4. erre egyszerű a válasz. Mert ezek már közösségi csoportok, ahol Pál járt és már bizonyságot tett, és akiknek írta azok nem új emberek voltak, hanem a gyülekezet tagjai.
Kedves sanyinorbi! Elég régóta vannak fenn ezek a kérdések, és végre valaki vette a fáradtságot, és válaszolt, amit köszönök és nagyra értékelek. Igazából (számomra) egyik válaszod sem kielégítő, bár sok jó meglátásod van. Most csak egy kérdést teszek fel az Isten Fia evangéliuma kapcsán. Bizonyára észrevetted már, hogy a Lukács evangéliumban a szerző/szerkesztő néhány helyen megváltoztatja a Márktól átvett szöveget. Ezeknek a változtatásoknak nyilvánvalóan teológiai okai vannak, nem véletlenek ezek. Az egyik ilyen nagyon fontos változtatás a passiótörténetben olvasható, igazából nem is egy hanem két változtatás is van.
Törlés1. Lukács verziójában a templom függönyének kárpitja még Jézus halála előtt kettészakad, míg Márk verziójában (ez a korábban írt evangélium) csak Jézus halála után.
2. A százados szavai:
Lukács 23:47: “Valóban igaz ember volt.”
Márk 15:39: “Valóban Isten Fia volt.”
Ha rájössz, hogy miért változtatott Lukács, akkor sok mindent meg fogsz érteni a kora kereszténységgel kapcsolatosan. Segítségképpen annyit, hogy Lukácsra is erősen hatottak a pálos doktrínák.
Üdv.: Balivi
Kedves Bali!
TörlésNagyon szeretek ilyen kérdésekre válaszolni, annál jobban elmélyít a Szentlélek Istennel való kapcsolatomban.
Nos amielőtt az evangéliumokat összehasonlitod, még a szinoptikusok esetében is, nem árt tisztába lenni az alábbival, amit nem tudok egy mondatban összefoglalni, de remélem idővel sikerül, talán így nem lesz annyira zavaró:
Márk volt az első övé volt az első evangélium, úgy emlékszem hogy ezt tudod és ezzel tisztában vagy. Ő Péter apostolnak az elmondásából/emlékeiből írta le Jézus életét.
Máté evangéliuma ezek után íródott, hogy Máté írta e le vagy diktálta le ez oly mindegy, de az ő szavai és emlékei alapján került leírásra. Ő már több dolgot is fontosnak talált, és ezért több mindenről számol be, valamikor ugyanarról, de időben és kifejezésben ő is eltér időnként.
Lukács pedig egy orvos volt, aki Pál apostol útjain részt vett. Hallott Jézusról és utána akart járni, hogy akkor hogy is van ez? Azért övé a leghosszabb szinoptikus evangélium, mert ő "interjúvolta le" a legtöbb szemtanút Jézusról, és nem egy apostol, vagy Pál szavaiból indult csak ki. Utánajárt a dolgoknak.
A két pontodra ezek fényében úgy válaszolnék: Ha Gizi nénit látod a boltba menni az utcán ahogy jön veled szembe, lehet hogy az számodra botorkálás. Viszont Ha Pista bácsi látja Gizi nénit az ablakból, lehet hogy ő azt mondja, de Gyors ez a Gizi néni! Te lehet azért véled botorkálásnak mert gyorsabb tudsz nála lenni jóval, Pista bácsi pedig azért gyorsnak mert ő idősebb és lassabb is nála, és rácsodálkozik hogy Gizi néni ilyen idősen milyen jól tartja magát.
Tehát nem mindegy hogy a megszólított szemtanúk, vagy a jelenlevők, hogyan látták Jézus életét. Időben helyben távolságban és nem utolsó sorban emlékezetben, Milyen szavakra emlékeztek.
Biblikus módon pedig:
1. ebben az esetben ezt pont nem látom. Csak az igehelyek cserélődtek fel de mondanivalójukban ugyanakkor történtek:
Lukács 23:45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
Lukács 23:46 EKKOR Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.
Márk 15:37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.
Márk 15:38 EKKOR a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
Egyikben amikor kettéhasadt, akkor lehelte ki lelkét Jézus. Amásikban akkor lehelte ki Jézus lelkét, mikor a templom kárpitja meghasadt.
De ez ugyanazon idő. Tudom ez Új fordítás, ezáltal egyszerűbb is megérteni, mint Károliban, de ott sem különül el ,mert ott pedig "és" szót használ az Ekkor helyett.
2. Ez már annál inkább bizonyíték arra amiről a bevezetésben írtam. Egy római századosnak nem kellett tudni, hogy Ő Isten fia e vagy sem. Hihette és mondhatta azt, de ugyanakkor az ő megítélése alapján igaz ember anélkül is lehetett volna, hogy Isten fia legyen, mert nem feltétlen igazságra mint Jézusra gondolhatott, hanem olyan emberre, akinek valóban volt köze Istenhez és nem hazudott, ergo igaz volt. Ez alapján Lukács szemtanúja halhatta ezt, Péter pedig érthette annak.
Azzal egyetértek, hogy Lukácsra hatottak a Pálos doktrínák, hiszen Pál által halhatott először Jézus miértjéről a legtöbbet. Azonban hogy ő a szemtanúk között volt e, arra én nem találtam utalást, ezen okból kifolyólag, nem gondolnám, hogy ez evangéliumára a Pálos doktrinák hatottak volna, de az Apostolok cselekedeteire már igen.
1. Igen, ez tipikus módja annak, hogy összeegyeztessük a szöveget, miközben az ellentmondás meg megmarad. Hiába van EKKOR, a halál időpontja egyszer a kárpit hasadása előtt, másodszor utána történik.
Törlés2. Ha történeti hitelességet feltételezel mellé, vagyis valóságosan is volt egy százados a keresztnél, akkor főként felmerül a kérdés, hogy miért mond egyszer ezt, egyszer meg azt. Ha tetszik, ha nem, az evangéliumi történetek "kata", azaz valaki szerint, pl János szerint, Márk szerint stb vannak leírva. Ezeket nem történeti, hanem teológiai igénnyel írták.
2Ezeket nem történeti, hanem teológiai igénnyel írták." Pontosítok. Nagyrészt:-) A János valszeg történeti igényt is hoz.
TörlésA negyedik pontra visszatérve, sztem az érved gyenge, és nem áll meg. Pál a korinthusiaknak felsorolja a látomásait, és a kijelentéseit, és nem említi a damaszkuszi úti találkozást. Az ApCselben olvashatsz róla egyedül. De tényleg érdemes átnézned, hogy Pál miről is tett bizonyságot. Sehol nem beszél arról, amiről az ApCsel meg igen.
Csak két hozzáfűznivalóm van: nem feltételezek mellé, ez bebizonyított. És nem teológia vagy történeti igénnyel írták, hanem azért hogy terjesszék az örömhírt.
TörlésAttól, hogy a számozás egyszer előtte és utána volt, annak nincs jelentősége, ugyanis az evangéliumot nem számozta be egyik író sem, ez folyó szövegek voltak. Viszont a mondat is akkor nyeri el értelmét, ha a szavak jelentését és a szövegkörnyezetet nézed. Ebben a szempontban ez egyszerre történik.
Az Apcselben Pál nem egyszer tesz bizonyságot, de nem is az volt a célja, hogy leírja az összes bizonyságát. A leveleknek viszont egyáltalán nem a bizonyság tétel, vagy Jézussal való találkozás a lényege. A levelek már hívőknek vagy a hívő úton elindulóknak íródtak, nem úgy mint az evangéliumok, akik viszont az egész világnak.
Nem hiszek abban, hogy a hagyományos értelemben vett egyházak valaha is pozitív irányba fognak változni. Abban sem hiszek, hogy ezeknek az egyházaknak bármi közük lenne Istenhez, vagy Jézushoz. Azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Isten se nagyon erőlteti magát, hogy bizonyítsa ennek az ellenkezőjét
VálaszTörlésKedves Sefitas!
TörlésIsten pont azzal "erőlteti" magát, hogy ilyen posztok kelekeznek és ösztönzik a keresztyénséget, hogy legyen pozitív változás. De mindaddig ameddig az emberek dacolni fognak Istennel, itt a keresztyéneket is érzem, addig tényleg nehezen történik változás...ami nagyon nehéz ebben a posztmodern, szekuláris világban, mert pont ezek "zárják" ki a hívőket. Sajnos viszont ha ebbe az irányba tolódna el az egyház, az megint nem lenne pozitív változás, mert csak a világ kedvéért történne.
nem egyszerű, de elfogadom, hogy azt gondolod és látod, hogy nincs közük Istenhez vagy JÉzushoz.
De a legnagyobb bizonyíték hogy szükség van rá, az maga Isten szava ami örök.
Amióta tudomásunk van a kereszténységről, annak történelmét mindig végig kíséri a változásra vágyók törekvése. A változás pedig szinte minden esetben évszázados késéssel jött, úgy, hogy maga a változás is anakronizmus volt már. Szóval igazából nem beszélhetünk arról, hogy az egyház valaha is a megfelelő pozicióban lett volna. Isten szava pedig sose volt örök, most sem az. (már ha ugyanazt értjük alatta) Éppen ezért az semmire nem bizonyíték. Főleg nem az egyházakra
Törlés