Dávid és Jonatán meleg helyzetben

Perintfalvi Rita igazán különleges jelensége a katolikus egyháznak: még csak hasonlót sem ismerek hazai keresztény körökben. Túltolt progresszivitását talán még a szekuláris ateisták is megirigyelhetnék, a saját egyházával szemben érzett ellenszenve és annak folytonos kritizálása minimum paradoxon, de a legszórakoztatóbb különcsége mind közül, ahogyan teológusként a Bibliát magyarázza félre. Mégpedig különös tehetséggel.

Már korábban is írtam egy bejegyzést Perintfalvi "forradalmi meglátásairól" - akkor éppen a poliamóriát népszerűsítette, mint ami az egészséges párkapcsolatok egyik komponense lehet. Valljuk be őszintén, a téma magas labda volt egy bibliai erkölcsöket követő kereszténynek, hiszen még világi szemszögből nézve is meglehetősen furcsán vette ki magát, hogy valaki katolikus teológusként a sokszerelműség pártját fogja. Dicsértessék!

Most azonban megnyalhatjuk mind a tíz ujjunkat, mert Perintfalvi végre igazán bedobta a lovak közé a gyeplőt. Ha valaki szegény Ferenc pápát túlságosan liberálisnak tartja, annak feldolgozhatatlan mentális élményt fog jelenteni Perintfalvi teológiája. Álláspontja szerint ugyanis a bibliai időkben a homoszexuális-leszbikus érzelmű emberek - így természetesen a Szentírás szereplői - nem tudták saját magukról, hogy melegek. Az ok gyomorforgatóan egyszerű: a fiatalok korán nősültek és mentek férjhez, így nem volt idejük arra, hogy "keressék a szexuális orientációjukat". Mondja mindezt egy doktori fokozattal rendelkező teológus az ókorról, ahol a homoszexualitás gyakorlatilag a kultúra bevett része volt, s különösen Jézus idejében teljesen hétköznapi szinten megélt és jól ismert forma. Nyakra-főre idézhetnénk a forrásokat arról, hogy a zsidókat körülvevő pogány világban a férfiszerelmet a férfiak sokszor többre is becsülték a nők szerelménél, házaikban fallosz formájú vázák által, közösülést ábrázoló edények és képek díszelegtek, a saját nemükhöz tartozó, sokszor még kiskorú rabszolgákat pedig rendszeresen és tudatosan alkalmazták szexuális játékokra. A pederasztia nemcsak a császári palotában gyakorolt tevékenység volt. Mitöbb, közismert tény, hogy a pogány világban a szexualitás mindenféle formája gyakran kultuszi  funkciókat töltött be, vagyis vallási tartalom is társult hozzá. A zsidóság tudatosan igyekezett elzárni magát ettől az erkölcsiségtől egyrészt etikai elvei, másrészt a féktelen szexualitással együtt járó pogány vallási tartalomtöbblet miatt. De ez nem azt jelenti, hogy a zsidók hülyék lettek volna a szexualitás terén - a saját nemi orientációjával küzdő zsidó srác és lány Perintfalvi rémképe, semmi több.

Nos, Perintfalvi erre a szexben lubickoló ókori világra mondja, hogy az emberek akkor azt se tudták, mi a homoszexualitás. Nekem inkább úgy tűnik, Perintfalvi nem tudja, milyen volt az ókor.

Mégis, az egész sületlenséget igazán az a kijelentés koronázza meg, amely két biblia párosról a következő kijelentést teszi:

"Persze voltak kivételek, mint például Dávid és Jonatán homoerotikus szerelme, vagy Rúth és Noémi leszbikus kapcsolata."

Őszintén szólva nem hatott elementáris meglepetésként az ötlet, miszerint Dávid és Jonatán homoszexuális kapcsolatban álltak egymással. Ez a felvetés már több évtizeddel korábban is felbukkant, mivel Dávid király Jonatán halála után így fogalmaz: "barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél." (2Sám 1,5b). A héber áhab, ahábim kifejezéseket a Septuaginta az agapé szóval adja vissza - vagyis azzal a kifejezéssel, amit tipikusan az isteni szeretetre, a zsidó gondolkodás szerinti legminőségibb szeretetre használ a szöveg. Szó sincs itt szexualitásról, sokkal inkább arról beszél a Szentírás, hogy ez a szeretet többet ér az asszonyok szerelménél - ami az isteni szeretet esetében elég indokoltnak is tűnik.

De legyünk egy pillanatra megengedőek, és csak játszunk el a gondolattal, hogy itt tényleg Dávid és Jonatán homoszexuális kapcsolatáról ír a szöveg. A kérdés mármost az, miért nevezi ezt a kapcsolatot többnek az "asszonyok szerelménél"? Miért lenne többlet egy meleg kapcsolat egy heteroszexuálishoz képest egy olyan zsidó kultúrában, ahol láthatóan az elsődleges és legfontosabb cél a gyermeknemzés és ezáltal a nemzet fennmaradása lehetett? Vegyük észre, hogy az egyébként meglehetősen szigorú ószövetségi törvénykezés a szexualitás terén - ha a szaporodásról van szó - mintha sokkal flexibilisebb lenne. Egy férfinak eleve több felesége lehetett, s ha megkívánt egy szűzlányt, akit magáévá tett, ennek "jóvátétele" a házasság volt. A Talmud még azt is részletesen, foglalkozásokra lebontva szabályozta, hányszor kell egy férfinek a feleségét kielégítenie, a gyermektelenséget és meddőséget pedig kifejezetten átkozott állapotnak tekintették - valószínűleg azért is, mert nem járul hozzá a nemzet továbbéléséhez.

Nos, egy olyan kultúrában, ahol kétségtelenül ennyire domináns szerepe van a szaporodásnak és Izrael nemzeti életképességének, éppen maga a király nevezné a saját homoszexuális kapcsolatát többletértékűnek? Ez ugye még viccnek is rossz! Dávid és Jonatán barátságának dinamikája az agapé szeretet volt, vagyis az ideális, Istentől jövő szeretet - ami mindenképpen meghaladja a testi szerelem szintjét. Plauzibilis arra gondolni, hogy Dávid ezért fogalmazott így, különösen ha a Mikállal alakuló házasságára gondolunk.

Egyébként is hab a tortán, hogy Perintfalvi értelmezésében pont Izrael legnagyobb királya, az "Isten szíve szerint való ember" jelenik meg melegként - akinek három felesége volt és Bethsabéval történő félrelépése kimeríthetetlen anyaga a prédikációknak. A jelek szerint Dávid egészen tisztában lehetett saját szexuális orientációjával, mert láthatóan túlságosan szerette a nőket - ami fiát Salamont a későbbiekben nagyobb bajba is keveri.

Személyesen nem ismerem Perintfalvi Ritát, nem tudom milyen ember, ahogy azt sem, miért műveli a teológiát ilyen formában. De abban biztos vagyok, hogy az a progresszió és az a lelkület, amit képvisel, minimum galaxisnyira van a keresztény szemlélettől. Perintfalvi fogja a maga harcos felszabadításteológiai perspektíváját és egyszerűen beleolvassa a Szentírásba: így lesz Dávid és Jonatán barátsága homokos kapcsolat, Ruth és Naomi viszonya meg leszbikus találkozás. Ez az eiszegézis klasszikus buktatója, amikor a mai viszonyokat projektáljuk egy archaikus szöveg értelmezésébe, és  miután ráerőltettük a saját üzeneteinket, diadalmasan kiolvassuk belőle azokat: lám-lám ezt és ezt mondja a Biblia... A sors furcsa fintora, hogy Perintfalvi éppen teológusként figyelmezteti arra az embert, hogy mélyedjen el alaposabban a teológiában, a kortörténetben, az exegézisben, a hermeneutikában. Kisiklásai nemhogy elveszik, hanem meghozzák az ember étvágyát, hogy az igazságot kutassa. Ennyit legalábbis a javára írhatunk.