Ami a leginkább hiányzott az elmúlt hetek egyházat is érintő közéleti botrányában, az egyetlen szóban összefoglalható: egyenesség. Mégpedig minden dimenzióban, de főként és elsősorban a kommunikációban. Senki nem beszélt egyenesen, nem tudjuk miért történt ez az egész, mellébeszélt Novák Katalin, félrebeszéltek a szócsövek, leplezetten és sűrű ködben maradtak az indokok. Balog Zoltán lemondása olyan, mint egy nagy kép puzzle-darabkája: miközben a helyére illesztjük, maga a kép nem lesz tőle élesebb, csak azt mondhatjuk, jól passzol a homályos részletekhez...
Balog Zoltánnal nem csak az a gond, hogy igazából le is mondott, meg nem is. Nem csak az, hogy miközben a három pozíciójából egyet letett, hogy kettőt megtarthasson (köztük a maga szimbolikájában legerősebb püspöki széket), ezzel a lépésével irgalmatlanul rossz üzenetet kommunikál mind a saját egyháza felé, mind a közéleti térbe. Ezek önmagukban hatalmas problémák, és mindjárt vissza is térek rájuk. Csak előtte jelentsünk ki egy megrázóbb igazságot.
Balog Zoltánról most derült ki igazán, hogy nem kellett volna eddig sem püspöknek lennie.
Tudom, ez egy éles és könyörtelenül hangzó retrospektív kijelentés a részemről, ráadásul egy nem reformátustól. Viszont kiböki az ember szemét, olyan látványos. Balog Zoltán ugyanis nem egy püspök volt, aki hébe-hóba politizált, hanem nagyon úgy tűnik, egy politikus volt, aki egyébként püspöki széket kapott és persze foglalkozott azért az egyházával is. Önmaga többször bevallja lemondó beszédében a politizálást - persze az egész kegyelmi ügy részben pont erről szól. Nem kell ehhez nagy fantázia: Balog egyenesen a kormányból érkezett a püspöki székbe, minisztériumi hivatalból egyházi közegbe. Akinek egy csöpp esze van, nem gondolhatta eddig sem komolyan, hogy ebben nincs semmi kockázat. Sőt, a beszédből kiderült, ő maga is számolt ezzel. A református egyháznak tehát úgy kellett püspökséghez juttatnia őt, hogy előre számolt a kockázattal, miszerint a politikai szálak miatt ebből akár baj is lehet a későbbiekben - és így is történt. Utólag mindenki okos, és ismétlem, én nem vagyok református, de a kívülállói szemszögemből azt mondom, szellemi értelemben tisztább lett volna olyasvalakit püspökké tenni, akinek eleve nincs ilyen világos politikai múltja és befolyása - sőt, politikai jelene sincs, hiszen az egyházi pozíció ellenére a forródrót ugyanúgy megmaradt. Mármint: ha ez lett volna a szempont egyáltalán. Hiszen valljuk be őszintén, a politikai elköteleződés nem szellemi szempontok szerint hasznos köldökzsinór lehet egy nagyegyház számára...
Vegyük azonban észre, hogy a probléma megint ugyanaz: a viszonyok kuszasága, a szerepek egymásba torlódása, határok elmosódása és ebből következően a tisztánlátás hiánya. Vagyis amit látunk, az maga a politika: az ugyanis éppen ilyen.
Ez a sejtelmesség látszik Balog lemondásában. Lemond úgy, hogy közben valahogy mégsem mond le. Távozik, de marad. Letesz valamit, és mégsem lehet azt mondani, igazán kiszállt. Fél lábbal kint van, közben a másik lábát betolja az ajtórésbe. Egy egyházvezető ilyet nem tesz - de egy politikus pont így cselekszik. Mindebben tehát nem a püspököt látjuk mozgásban, hanem a politikust. No és persze olyan is van, amikor Balog inkább püspök, mintsem politikus. De hiszen éppen ez a probléma - maga a szerepkonfúzió, az egymással nehezen összeférő állapotok, és ezek permanens váltogatása. Tapasztalatból mondom: az ilyesmi hosszú távon szörnyen megbosszulja magát. A kuszaság mélyén mindig a gonosz dinamikája rejtőzik. A káosz már a teremtéstörténetben is része a világnak, de a világ mégsem épülhet a káoszra. A kereszténység egyik feladata pontosan az, hogy küzdjön az ilyesféle káosz ellen - és nem az, hogy megmagyarázza vagy a saját stratégiája fő pontjává tegye. Az egyenes és világos dolog az lett volna, ha Balog leteszi a püspökségét is. Nem állítom, hogy hősként vonult volna el, hiszen szögezzük le, most sem azért mondott le, mert rájött arra mekkorát hibázott, hanem mert ez kiderült. Nem a lelkiismerete hozta felszínre egy rosszul megadott kegyelmi ügy következményét, hanem a közélet hullámai kavarták fel a mély iszapba süllyedt sztorit a tó aljáról. Amilyen kusza és zavaros, hogy egyáltalán miért kellett K. Endrének kegyelmet adni, annyira kusza és zavaros Balog ehhez kötődő lemondása is. A történet egyik kaotikus láncszeme szépen kapcsolódik a másikhoz, és együtt rajzolja ki egy beteg test szörnyű röntgenképét.
Előre megmondom mi lesz. Balog döntése nem úgy tapad majd meg a kollektív emlékezetben, hogy ő volt az, aki derekasan lemondott, hanem úgy, hogy ő volt az, aki a helyén maradt. Senkit nem fog érdekelni - különösen ha református egyházon kívüli -, hogy letette a zsinati elnökségét. Mindenki arra fog emlékezni, hogy a legismertebb, legmarkánsabb, a kívülállók számára is legjobban értelmezhető pozícióját megtartotta. Ha a közéletben pár év múlva előkerül majd a neve, az átlagember néhány másodperces gondolkodás után a homlokára csap majd és így szól: "Tudom már, ő az, aki megúszta azt a kegyelmi botrányt!" Ő mostantól erről lesz nevezetes, ezt hagyja örökségül, így vonul majd be az egyházi és általános köztudat hosszú távú memóriájába. Ez pedig olyan dolog, amit bizony el lehetett volna kerülni, és semmi köze nincs a progresszívekhez, liberálisokhoz, a gonosz világhoz vagy a nyugati demokráciák dekadenciájához. Ez csakis Balog Zoltán személyes döntése volt, aminek most saját egyháza és sajnos valószínűleg a magyar kereszténység is megissza kissé a levét. Ecclesia semper reformari debet! Tényleg megérett a helyzet valami nagy megújulásra!
Való igaz, az egyenesség hiánya az megvan minden oldalról. A névtelen nyilatkozás a sajtóban már nem volt túlzottan egyenes, a Balogot érintő rész innen indult.
VálaszTörlés(Ráadásul mintha arra utaltak volna, mintha ő porolta volna le az amúgy porosodó aktát, ami őszintén furcsán hangzik... ami a saját elmondásából lejön, hogy tanácsadókaként megkérdezte őt is a köztársasági elnök... és furcsa lenne, ha az alapos előkészítést a társadalmi munkában díszvendégekre bíznák... a kettő azért kicsit más történet)
A nem egyenesség példája a politikamentes tüntetés is a sok politikus résztvevővel és a másnapi Guardian cikkel.
Szóval egyenesség oldaláról nézve szerény véleményem szerint kb. a magyar teljes politikai elit lehúzhatja magát a WC-n.
A szerepkonfúzió az, ami kapcsán maximálisan egyetértek. Szerintem önmagában jóval kisebb gond a volt miniszterből püspök váltás, ha a váltás teljes. Nem volt az, megtartott aktív közéleti szerepvállalást magánban. Erről mintha nem szólt volna a fáma a megválasztásakor... Jobb helyeken a magas szintű vezetők efféle párhuzamos szerepvállalását szabályozzák, ha nem tiltják, akkor jóváhagyáshoz kötik (oké, egy cég többségi tulajdonosa más tészta, de vezető alkalmazottaknál ez így szokott lenni).
"A nem egyenesség példája a politikamentes tüntetés is a sok politikus résztvevővel és a másnapi Guardian cikkel. Szóval egyenesség oldaláról nézve szerény véleményem szerint kb. a magyar teljes politikai elit lehúzhatja magát a WC-n."
TörlésIgen, ezzel teljesen egyetértek. A "politikamentes" és a "tüntetés" most Magyarországon amúgy is nehezen hihető kifejezések, ha egy mondatban szerepelnek. Minden tüntetés a kormány ellen irányul és gyengíteni akarja annak pozícióit. Rendben, csak akkor ezt tessenek felvállalni - mert alamuszi dolog úgy tenni, mintha itt vmi objektív, független szemszögből venné bárki a cipőjét és menne ki tüntetni.
"Szerintem önmagában jóval kisebb gond a volt miniszterből püspök váltás, ha a váltás teljes. Nem volt az, megtartott aktív közéleti szerepvállalást magánban."
Ez így van, de bocsánat, nehogy már a ref. egyház ezzel a lehetőséggel ne számolt volna, amikor Balogot is indították egy belső szavazáson a püspöki székért! Ha mégis ez a helyzet, akkor nemcsak Balog problémás az egyházvezetésben... (Már bocsánat.) Nem, én azt hiszem, talán pont azért delegálták Balogot és vették a nyakukba a szerepkonfúziós kockázatot, mert ennek komoly haszna volt az egyház számára. (Ezt talán nem is kell túlságosan indokolni...) Félreértés ne essék, nem a hasznot sajnálom a reformátusoktól - csak azt látom, megint bebizonyosodott, hova vezet, ha a nagypolitika már egy felekezet vezetőségébe is ilyen szinten befészkeli magát.
És sajnos tartok attól, mivel Balog maradt püspök, míg két jobb sorsra érdemes hölgy lemondott körülötte, ennek etikai következményei beláthatatlanok lehetnek hosszú távon a református egyház tagságában és az egyház általános megítélésében.
Tibor, a végkövetkeztetéseddel igazán akkor értenék egyet, ha Balog tolta volna a konkrét kegyelmi ügyet, ő kereste volna elő a porosodó aktát -- erre viszont sehol semmi hitelt érdemlő forrás vagy bizonyíték. Az tűnik valószínűnek, kikérték a véleményét és válaszolt.
TörlésAnnak a felfedése, hogy a pedofilügy eltussolásáról volt szó, a hivatalnokok felelőssége a KEHből és az IMből, pont ahonnan a sajtónak névtelenül nyilatkoztak...
Aminek szerintem beláthatatlanok a következményei az egész társadalomra, az a látszaterkölcsi forradalmi terror, statáriális guillotine történet szerencsére csak átvitt értelemben, amiben fullba sikerül nyomni a kretént. Szerintem érdemes lenne kicsit lelassítani, és először elválasztani a valódi tényeket a kevés alappal bíró spekulációktól.
"Tibor, a végkövetkeztetéseddel igazán akkor értenék egyet, ha Balog tolta volna a konkrét kegyelmi ügyet, ő kereste volna elő a porosodó aktát"
TörlésEzt persze én sem tartok nagyon valószínűnek, valószínű megkeresték és segítséget kértek tőle, ő pedig odament Novákhoz segítséget kérni. De azért ez is csak egy koncepció, mivel ugye konkrétan senki nem tud semmit...
Egyébként nekem nincs túl nagy "végkövetkeztetésem". Ha létezik ilyen, azt a református egyház kapcsán a társadalom fogja levonni. Az a probléma, hogy Balog ebben az ügyben egyszerűen "elhasználódott", a személye hitelessége teljesen inflálódott, gyanítom részben egyházon belül is. És ha ez így van, akkor (sajnos) tökmindegy mennyire bűnös vagy ártatlan: szimplán nem túl helyes és bölcs dolog őt pozícióban tartani, főleg püspökiben nem. De a ref. egyház vezetői stratégiájához nekem semmi közöm, ha ez nekik így jó, ám legyen.
>>mivel ugye konkrétan senki nem tud semmit...<<
TörlésMegfogalmaztad a fő problémámat. A magam részéről innen indulok ki.
Innentől a >>Balog ebben az ügyben egyszerűen "elhasználódott"<< mondatot is, különösen az egy héttel ezelőttre mindenki mondjon le nekifutással nem tudom másnak tartani, mint forradalmi terrornak. (És ez a forradalom nagyon nem az evangélium forradalma.)
Reformátusként: az egyházamnak bőven van dolga visszanézni.
Odáig amúgy teljesen egyetértek, hogy az összeférhetetlenség kérdését előre kell venni, és tisztázni kell.
Még azzal is egyet értek, hogy Balog személyén keresztül valamelyest bevitte a politikát az egyházba. De mérhetetlen károkat okozna olajat önteni a tűzre és a világi politikai logikát átvenni. Ezzel az MRE valójában annyit ismerne el, hogy a marxistáknak igaza van, az egyházon belül is minden csak a hatalomról szól...
Balog személye kapcsán tisztességes eljárásban tisztességes döntést várok. Ehhez egyszerűen idő kell -- már csak a zsinat vagy az egyházkerületi közgyűlés összehívásának eljárási szabályai miatt is...
Mivel senki sem tud semmit, ezért Balogot ha valami alapján, akkor leginkább csak a saját szavai alapján lehet bármiért elmarasztalni: leginkább az elismert egyházon kívüli közéleti szerepvállalásért. Továbbra se látom, hiszen senki nem tud semmit, hogy a Novák kérdésére adott válaszon történt-e több... és még azzal is egyetértek, hogy az "ártatlannak hittem" megfogalmazás is problémás.
A nagy kérdés, hogy mi van a szívben -- az ember persze azt nézi, ami a szeme előtt van...
Ami az elhasználódás kapcsán engem erősen elgondolkodtatott, az Balognak a következő mondatai: "Harc lesz. Ezután is harc lesz. Mint ahogy mindig is harc volt. Csak az a fontos – és ebben sokkal nagyobbat tévedtem, mint abban, hogy kegyelmet kértem nem gondolva minden körülményre –, hogy ezt a harcot lelki fegyverekkel kell vívni és nem közéleti és nem politikai és nem médiafegyverekkel kell vívni. Ez a harc mióta tart? Ötszáz éve? Kétezer éve? Ádám és Éva óta? "
A jó pásztor juhai felismerik a hangját, és a lelki fegyverek kapcsán a magam részéről ezt felismertem. Telitalálat az MRE általános állapotára nézve is, a kegyelmi botrány előtt is. Erre a következtetésre nem lelki ember nem tud saját lútfőből eljutni. (Egy profi ügynök esetleg átveheti lelki embertől, azt nem lehet kizárni.)
Furcsa, hogy ezt nekem, teológiában műkedvelőnek kell mondanom neked, aki felsőoktatásban tanítod a teológiát: az egyházban először is élesen el kell választanunk a lelki szempontokat az egyéb közéleti szempontoktól, és a saját önazonosságunk kapcsán legalábbis hátra sorolni a nem lelki szempontokat. Az, hogy hogy vagyunk párbeszédben a körülöttünk lévő társadalommal, értjük-e a szavukat és tudunk e az ő nyelvükön beszélni, az már a következő kérdés az apológia és a misszió oldaláról. Ha azzal kezdjük, hogy egyből feladjuk az evangéliumban gyökerező önazonosságunkat, akkor nincs miről tovább beszélni.
Ép értelmű keresztény mélységesen szomorú a (bármilyen) keresztény egyházat ért botrány
VálaszTörlésokán. Hogyan lehet vádaskodni és ide-oda dobálni a botrányokat bárkinek is? "ha szenved a test a tagok valamennyien szenvednek"
Nem akartam egyáltalán írni, de a "Je suis református" megosztása kapcsán fontosnak tartom. Miért is jó az önámítás és önbecsapás perspektíváját piedesztálra emelni? És akkor nem írok olyat, hogy a sátán perspektívája. Mert tulajdonképpen ez az.
Fabiny Tamás evangélikus püspök gondolatai, nyilatkozata a Mária Rádióban oly módon érintik ezt a témát, ami egy komoly (és akkor hozzáteszem: az egyetlen méltó és igazságos) igazodási pont számunkra.
Én most a február 16-ai zsinati értekezleten elhangzottak többszöri meghallgatása kapcsán írok. Az imádságból kivirágzó mentegetőzés, vádaskodás és később a fenyegetés szavai, egészen elképesztő vadhajtások. Én sem gondolom, hogy úgy fognak emlékezni rá- ha marad püspök- hogy ő aki "megúszta". Szerintem még az egyházon kívüliek számára sem ez lesz az emlék, inkább egy önmagával meghasonlott ember képe. De még nincs számára vége, mert ahogy ő mondta: harcol. És elhiszem. Azt is, hogy nem test és vér ellen, hanem a "szellemi fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak". Azonban nem úgy ahogy ő gondolja, mert ez a harc benne van. De győzni fog, én biztos vagyok benne. Biztosíték sokak imája. És furcsa módon a jézusi ima fordítottja jut eszembe, a test kész, de a lélek még erőtlen.
Semmiképp sem bírálni szeretnék.
Azt gondolom a "Je suis református" gondolatai komolyan akadályozzák egyházaink megtisztulását- önmagunk megtisztulását.
Kedves Gyurkovics Rita,
TörlésA magam részéről nem látok semmiféle piedesztálra emelést. Értem, hogy hogy lehet eljutni ide úgy, hogy ha Ádám blogposztját elsősorban közéleti hozzászólásként látjuk, de szerintem nem az.
A magam részéről egy nagyon kiélezett helyzet miatt ellensúlyozásként szintén nagyon kiélezetten egy bukásból felálló testvér melleti testvéri kiállást látok, és meg vagyok győződve róla, hogy Ádám posztjának ez a helyes olvasata.
Kiélezettebb a kelleténél? Ahogy látom, igen. Jakab levele harmadik része jut eszembe...
"Ádám blogposztját elsősorban közéleti hozzászólásként látjuk, de szerintem nem az."
TörlésHát igen, de Balog lemondása meglehetősen "közéleti ízű" szöveg volt ha őszinték vagyunk. Állítása szerint ő politikai hibát vétett (ezt ő maga mondja így) - de kérdem én hogyan véthetett egy püspök politikai hibát? Ő nem egyházi személy volt? Nem hallgatólagos beismerése ez annak, hogy akkor ő inkább politizált püspökként? Nem válik ettől az egész megszólalása közéletivé?
Éspedig ha így van, akkor bár lehet nem közéleti módon hozzászólni, meg úgy tenni mintha itt alapvetően valamiféle szellemi-lelki természetű történésről lenne szó - csak hát ez nem igaz.
" de kérdem én hogyan véthetett egy püspök politikai hibát? "
TörlésEzzel a kérdéssel teljesen egyetértek
"Nem hallgatólagos beismerése ez annak, hogy akkor ő inkább politizált püspökként?" De, határozottan az.
"Nem válik ettől az egész megszólalása közéletivé?
Nem, határozottan nem.
Kedves dzsaszper.. !
TörlésEzzel így egyetértek. Azóta azonban, íródott egy 2. levél is. Az elsőnél igen, lehet azt mondani, hogy a "kiélezett helyzet ellensúlyozása". A második? Mivégre? Rendkívül zavaros. A "Je suis..." igen, érzelmi melléálás. De a második?
Mit is ír? "felszínre törtek a szívben lévő indulatok. Számomra ezek a jelzők írják le a látottakat: rosszindulat, gyűlölet, cinizmus, hiúság, agresszió, félelem, szorongás, szégyen, kétségbeesés, szomorúság, kegyetlenség, káröröm, bosszúvágy, irgalmatlanság, ítélet, keserűség, irigység, opportunizmus, harag."- És: " összességében olyan volt, mintha egy nagy sötét árny telepedett volna fölénk, és hirtelen előkúsztak volna a fény elől rejtőző, irtózatos bogarak, csúszómászó, rusnya lények, a sötétség démonai." Ádám ezeket látja. Nyilván van ez is. De nem látja az együttérzést, áldozatot, segítségadást, támogatást, nem látja a kéznyújtásokat a bajban levők felé. Ő, csak Balogot látja áldozatnak. És ír még "Istentől fölénk rakott hatalmakról"- Most mi a cél? Pedig ő mondja, hogy a szívünkből származnak a rossz gondolatok. Az ő szívében milyen gondolatok vannak, e sorokat olvasva? Kiknek és miévégre szól? De mindegy is.
Mégis, legyen úgy, legyen evangéliumi megtisztulás, induljon bár a református egyházból- mindannyiunk épülésére.
Kedves Rita,
TörlésSzámomra picit sem zavaros a második poszt, és az is egészen tiszta, hogy nem próbálja Balogot áldozatnak bemutatni. (A nagy sötét árny kapcsán nekem kb. azonnal C. S. Lewis kozmikus trilógiája jutott eszembe, annak a képei talán segítenek Ádám második posztját jobban megérteni, hol a fókusza. Nem testen és véren.)
Sajnos a kéznyújtások kapcsán is attól tartok, alig valami az, aminek látszik. Tudom, az internet működik úgy, hogy a sok fotelből kommentet könnyű látni (nem rád gondolok, hanem általában a kegyelmi ügy kapcsán amit látok különböző helyeken), de az nem valódi kéznyújtás. Ahogyan az alig burkoltan pártpolitikailag motiváltan vezényelt felháborodás sem az (például Osváth Zsolt Ördög Nóra elleni támadása kifejezetten hányingerkeltő)
Mindeközben azé minden bátorításom, aki jó szívvel valódi segítséget akar nyújtani, például elkezdeni önkéntesen heti pár órát segíteni egy közeli gyerekotthonban.
Lemondásszakértő testvéreim! Egyre inkább az a benyomásom, hogy nem az észérvek formálják az érzelmeinket, hanem fordítva. Ez alól magamat sem tartom kivételnek. Néhányszor én is megpróbáltam logikusan érvelni, de belátom, leginkább a szorongás motivált. Az hogy velem hogy bánna a nép hasonló helyzetben. Ti akik most azt mondjátok; "Nem elég! Ez sem elég!", lesz olyan valaha, hogy "elég"? Kérlek, nyugtassatok meg!
VálaszTörlésRészemről igen: ha Balog leteszi a püspökséget és a helyére egy vállalható ember kerül, akkor az egész "hisztéria" egyházi oldalának nagy része letudva.
TörlésA gond az, hogy mindenkinek véleménye van csak.
VálaszTörlésLátunk valamit, amit MRE-n belül szerintem valahol jogosan lehet jóhiszeműen nézni (elvégre valakik valamiért vezetőnek választották meg Balogot, tehát valamiféle hitelességet, megbízhatóságot feltételezhetett róla a megválasztott döntéshozói kör), de egyházon kívül ez nagyjából nem elvárható senkitől. Vannak benyomások, motívumok, értelmezések, de nagyjából a közbeszéd dichotóm skálán mozog: Balog vagy bűnösvétkeshibásmegbukott, tehát mondjon le mindenről, vagy amíg nem bizonyosodik be róla, hogy tényleg tévedetthibásvétkesbűnös, addig jogos, hogy nem mond le. Ártatlanság vélelme, ugye, amíg nincs konkrét bizonyíték. Ezt illene a közbeszédben is alkalmazni egyébként, de hát a politikai-társadalmi párbeszéd nem erről híres, sőt, nem ettől működik, és azért nem is vákuumban, hanem egy igen meghatározó politikai kontextus árnyékában tevődik fel a konkrét kérdés is, ami érthető szkepticizmushoz vezet.
Nekem annak a mérlegelése nagyon hiányzik, hogy mi van akkor, ha Balog tényleg nem hibázott a kegyelmi kérvény ügyében, de mégsem alkalmas egyébként püspöknek, és mi van akkor, ha hibázott ugyan, de ennek ellenére is alkalmas püspöknek. Ezeket pedig alapvetően az MRE tudja mérlegelni, és további információ hiányában itt kéne eldőlnie a kérdésnek (bármennyire is nonszensznek tűnik talán egyébként a második opció), no meg eggyel ideálisabb esetben Balog Zoltán egyéni mérlegelésével, de úgy tűnik, hogy ezen a szinten sok új fejleményre nem számíthatunk. Az egyház viszont belül is a külső dichotóm narratíva mentén megosztott, tehát esély sincs arra, hogy bármi gyors reakció történjen az ügyben. Magyarul várakozás jön, itt-ott egy-egy keményebb igehirdetés pro vagy kontra, egy-két hosszabb levelezés, aztán elülnek a hullámok és megszokjuk újra a status quot - ami tippre az lesz, hogy Balog marad, mi meg nyeljük ennek a következményeit.
De eltekintve attól, hogy ez helyes-e így, vagy sem, annyi biztos, hogy az információhiány és a felhevült érzelmek játszóteret biztosítanak a Sátánnak, és úgy tűnik egyelőre, ész nélkül rohangál mindenki erre a pályára anélkül, hogy bárkiben felmerülne, hogy a harc épp annyira történik bent, mint kint, sőt. Ádám posztja Balog belső harcára pozitívan reflektál, én személy szerint elég szkeptikus vagyok egyelőre ezzel kapcsolatban, nekem inkább tűnik úgy, hogy a kétfelé sántikálás kérdésében vesztésre áll, de ki-ki a saját Urának áll, vagy esik. Kár, hogy ebben az esetben ez a személyes küzdelem sokakat magával ránt, de nem jelenthetünk ki talán még semmit biztosan azzal kapcsolatban, hogy mi is lesz a végeredmény: Isten azért épp arról is "híres", hogy jó nagyokat tud fordítani egyértelműnek látszó helyzeteken. Addig pedig dobálhatjuk egymásra, hogy "milyen rosszhiszemű vagy", azt is, hogy "milyen naiv vagy", de többet ettől nem fog senki megtudni.
"A gond az, hogy mindenkinek véleménye van csak."
TörlésEz igaz, de ezt a helyzetet a politikai szereplők és bizony maga Balog nemcsak megteremtette, hanem (valamiért) érdekelt is a fenntartásában. Ez viszont tény, nem vélemény.
És amíg ez a helyzet van, addig szerintem a reakciók valahol természetesek. Nonszensz lenne arra számítani, hogy mivel nem kapunk igazi magyarázatot, nem fogunk (hangosan) gondolkodni a tudható dolgokról. Balog kapcsán viszont az is látszik, hogy bármi is az igazság K. Endre ügyében, egyszerűen nincs olyan forgatókönyv, hogy ő helyesen járt volna el. Ezt írod:
"Nekem annak a mérlegelése nagyon hiányzik, hogy mi van akkor, ha Balog tényleg nem hibázott a kegyelmi kérvény ügyében, de mégsem alkalmas egyébként püspöknek, és mi van akkor, ha hibázott ugyan, de ennek ellenére is alkalmas püspöknek."
Bevallom őszintén, tényleg nem rosszindulatból(!), pusztán a formális logika elvei szerint sem tudom ezt értelmezni. Mármint egyik mondatodat sem. Nincs olyan, hogy "nem hibázott", mert...
(1) ...ha őszintén, jóhiszeműen ártatlannak gondolta K. Endrét, akkor miért az elnöki kegyelem eszközéhez nyúlt? Hiszen akkor itt egy elképesztő, többszörös, súlyos bírósági hibáról van szó. Meghurcoltak és börtönbe vetettek egy ártatlan embert. Erre van jogorvoslati megoldás és hiba ebben az esetben a köztársasági elnöki kegyelem, mert egy ekkora blamát nem szabad így megoldani.
(2)... ha tényleg bűnös K. Endre (és még mindig ez a valószínűbb), akkor hiba volt számára elnöki kegyelmet adni és tisztára is mosni egyben - pont egy igen súlyos, végső soron emberáldozatot is követelő ügyben.
(3)... ha egyszerűen felszínes volt, nem nézett alaposan utána kicsoda K. Endre, miért kér kegyelmet, mi ez az egész ügy, hanem szimplán "odaszólt" Novák Katalinnak szívességet kérve - nos, ebben az esetben hiba volt ez a hanyag és pongyola hozzáállás részéről.
Attila, akárhogyan osztok és szorzok, ebből nincs olyan kiút, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. S bizony ha valaki hibázik, azt pedig nem kezeli, akkor a hibáját is csak újabb hibákkal fogja tudni palástolni. Most már az is hiba, ahogyan Balog kezeli a saját ügyét, hogy nem veszi észre milyen károkat okoz ezzel a saját egyházának.
"Ádám posztja Balog belső harcára pozitívan reflektál, én személy szerint elég szkeptikus vagyok egyelőre ezzel kapcsolatban, nekem inkább tűnik úgy, hogy a kétfelé sántikálás kérdésében vesztésre áll, de ki-ki a saját Urának áll, vagy esik."
Az a baj, hogy most már olyan szintre emelkedett a közbeszédben az egész, hogy senkit nem érdekel Balog miben mekkorát hibázott. Az ő neve össze lett kapcsolva a fejekben egy gyanús pedofil üggyel és annak elsikálásával. Innentől kezdve - gusztustalan, de ilyen a politika - csak annyi marad meg, hogy ő volt az, aki minimum kérdőjeles, mégis két asszony körülötte lemondott, míg ő a helyén maradt. Ez már önmagában hiba szerintem.
Ádám posztja az abszurditás non plus ultrája. Ezt a sztorit sehogy nem lehet úgy magyarázni és csavarni, hogy valamiféle emelkedett bűnbánati tablóképet fessünk róla, a politikus halálával (ahogy ő fogalmaz), aki jobb útra tért. El se hittem, amikor olvastam. Itt már térdig járunk a nonszenszben.
Attila, köszönöm a kérdésfelvetést. Hasonló dolgokat fogalmazgatok magamban is.
TörlésAz egyidőben párhuzamos közéleti szerepvállalás kapcsán szerintem nem kérdés, hogy volt-e hiba.
Tibor, lásd egyrészt a Gyurkovics Ritának adott válaszomat, miről szól az én olvasatomban Ádám posztja, másrészt a másik válaszomat az evangéliumi önazonosságunk kapcsán. Mindkettő ide is szól.
Idézet a Wikipédiából:
VálaszTörlés"A Milánóban köztiszteletben álló Ambrus kormányzói minőségében volt jelen a bazilikában, hogy a rendet biztosítsa. Beszédet intézett a hívőkhöz, és a hagyomány szerint egy gyermek így kiáltott: „Ambrus legyen a püspök!” (Ambrosius episcopus!) S a tömeg egyhangúlag megválasztotta Milánó püspökének. Ambrus energikusan tiltakozott, hiszen nem volt felkészülve erre az egyházi hivatalra. Katekumen volt csupán, nem volt megkeresztelve. A császári udvar nyomására végül engedett, megkeresztelkedett, megtörtént ordinációja, így elhárult minden akadály püspökké szentelése elől. ... . Működését prédikációkkal, az Ószövetség magyarázatával kezdte. ... Hippói Szent Ágostonra olyan nagy hatással voltak prédikációi, hogy megkeresztelkedett. Ambrus püspök keresztelte meg."
Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Gondoljátok, ha Balog püspök úr minden tisztségéről lemondana, esetleg, ha nem volna elég, az egyházból is kizárnák (még mindig merem remélni, hogy ezen a ponton a többség azt mondaná, hogy ennyi elég lesz) akkor jöhetne a megtisztulás, valamiféle katarzis, esetleg ébredés? Dehogy! Akkor majd elő lehet venni a többi püspököt. Ugyan miért szavazták meg a maradását? Talán nekik is vaj van a fülük mögött?
A sor végén mindig áll valaki.
És itt az újabb ügy, hulljon a férgese: https://index.hu/belfold/2024/02/20/szexualis-zaklatas-eroszak-pedofil-pap-gorogkatolikus-egyhaz/
VálaszTörlésMár hiányzott... mi a manó van itt, hogy egymást érik ezek a botrányok?
TörlésLesz még több is
TörlésAhol a Szentlélek müködik ott ilyen nem történhet meg. Igy ez az egyház is bekerült ahhoz a listához,ahol pedofilok vannak A másik érdekesség a biborosi tisztség. Hogy lehet,hogy egy elvált betőltse ezt a posztot?Vagy, annyira tultolták a reformot ,vagy Sátán ilyen ügyes és eltudja vakitani még azt is aki nem lát
VálaszTörlésPüspöki tisztség betőltésének feltétele 1Timóteus 3
VálaszTörlésMáté 5:13-16 Ha a cselekedeteket nézzük akkor, inkább sötétitettek mint világositottak volna Igy dicsőitették Istent?
VálaszTörlésPéldabeszédek 17:5 Istent gyalázat érte
VálaszTörlés