Antiszemitizmus, filoszemitizmus, józanság...

"Israel is real" - olvastam egyszer a feliratot egy srác pólóján, azaz Izrael valódi, valóságos, létező - és keresztényként tegyük hozzá még azt is, hogy fontos szereplő a számunkra. Az elmúlt időszakban kétszer is volt lehetőségem eszmét cserélni keresztény cionizmusról, judaizmusról, Izraelről és a zsidóságról. Tanulságos beszélgetések voltak ezek, több szempontból is...

Ha valaki kicsit is beleártja magát a teológia művelésébe, csakhamar felfedezi, hogy ez egy mennyire komplex és szerteágazó terület. Ebből az a szimpla tény is következik, hogy bár jómagam teológus (is) vagyok, nem foglalkozok mindennel, nem érdekel minden a teológián belül, no és persze időm sincs mindenre. Bevallom őszintén, a keresztény cionizmus vagy éppen Izrael és a júdaizmus sosem tartozott számomra a homloktérben álló témák közé. Nem habzsoltam egymás után az erről szóló könyveket és nem forgolódtam álmatlanul az ágyamban az ide tartozó feszítő kérdések miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmit nem törődtem volna a zsidósággal - például írtam itt a blogban is egy rövid kis sorozatot arról, miért utasítja el a hithű zsidóság Krisztus messiási karakterét - csak valahogy nem kerestem kifejezetten az ide tartozó kérdéseket. Éltem az átlagkeresztények életét, akik persze tudják, hogy Izrael fontos szereplő a Bibliában, abszolút markáns hatása van a hitünk hátterére és végső soron a meghatározó szerzők, szereplők, karakterek a szentírási sztorikban is mind zsidók, de hát mi sokezer kilométerre élünk a mai Izraeltől, és időben is két évezred választ el bennünket tőlük.

Az elmúlt időszakban azonban  - részben az éppen zajló politikai-katonai konfliktusok miatt Izraelben -  kétszer is lehetőségem adódott másokkal eszmét cserélni arról, vajon keresztényként hogyan lássuk a mai Izraelt, a hithű judaizmust, vagy éppen az utolsó időkben a zsidóság szerepét a különféle szubsztitúciós modellek, diszpenzacionalista teológiák vagy történeti protestáns megközelítések között.

Nos, őszintén szólva a sorban első beszélgetést nem éltem meg életem kiemelkedő csúcsélményeként. A meglehetősen moderálatlan és elképesztően hosszú vitaesten Ruff Tiborral, Pajor Tamással, Szász Péterrel és Márkus Tamással ültünk le egy egyébként nagyon impozáns budapesti zsinagóga terében a fenti kérdésekről diskurálni. Néhány nappal ezelőtt pedig ugyancsak Márkus Tamás invitált egy online-beszélgetésre (itt is köszönöm neki a lehetőséget!), ahol Bagoly Gyulával együtt próbáltunk a téma különféle aspektusairól elmondani néhány fontos dolgot. 

Nem akarom megismételni a hosszú beszélgetések tartalmát írásban is, de néhány rövid tőmondatban mégis szeretném világossá tenni a lényeget. Először is, számomra nem lehet kérdés, hogy a zsidóság teológiája és vallási értékei fontosak-e vagy sem: egy kereszténynek szerintem ebben nincs semmi mozgástere. Az egész kereszténység eszmei, kultúrtörténeti és szellemi gyökerei zsidó háttérből származnak. 

Másodszor, alapvetően nem értek egyet azzal a teológiai gondolattal, hogy "két út" létezne az üdvösség tekintetében - azaz a keresztények Jézusban hisznek, de a zsidóknak nem szükséges megtérniük, hiszen ők "kapcsolatban vannak Istennel" a szövetségkötés miatt. Ha ezt vallanám, akkor azt is hinnem kellene, hogy az apostoli missziók teljesen elhibázottak voltak az egyház indulásakor - hiszen azok többnyire a zsidóság megnyerésére törekedtek. Hozzáteszem, ráadásul zsidók indították zsidók felé ezeket a projekteket - akik valószínűleg elég tisztán látták saját népük helyzetét a misszió szempontjából. A "két út" modellből ráadásul az is következik, hogy el kellene vetni az Újszövetség bizonyos írásainak validitását, valamint magát a Szentlelket is tévedéssel vádolhatnánk - hiszen miért táplált, irányított, felügyelt egy zsidók megtérésére irányuló missziót, ha az okafogyott tevékenységnek számít?

Harmadszor, azt hiszem különbséget kell tennünk az antiszemitizmus és az antijúdaizmus között: az első egy faji alapú diszkrimináció (és mint ilyen, természetesen elfogadhatatlan), a második viszont egy vallási rendszerrel szembeni kritikai ellenállás. Nem mondom, a kettő könnyedén össze tud csúszni egymásba, de mégsem ugyanazok: sőt, kissé provokatívan azt is állítom, sok antiszemitizmusnak tűnő gondolatmenet mögött gyakran antijúdaista megfontolások állnak. Vagyis lényegükben nem antiszemiták - ami nem menti fel ezeket, különösen ha bántó és sértő retorikával támadják a zsidó embereket. Mégis fontos megtennünk ezt a distinkciót, mert egyáltalán nem mindegy, hogy valaki a zsidó népet és embert vagy a zsidóság teológiáját bírálja.

Végül negyedszer jelentsük ki azt is, hogy a zsidóság felé a kereszténységet különös szálak fűzik, hiszen végső soron az Ószövetséget tekintve ugyanazt a Bibliát olvassuk és tiszteljük, maga Jézus ízig-vérig zsidó volt, és még az újszövetségi hitvilágot is markánsan áthatja a szöveg zsidóságba ágyazott kulturális háttere. Mindazonáltal a teljesen érthető barátság mellett fontos látunk, hogy a talmudi bölcselkedés, a kétséges eredetű toledot Yeshu vagy akár olyan gondolkodók írásai, mint Joseph Klausner nem bánnak kesztyűs kézzel velünk, amikor Jézusról van szó. Konkrétabban, sokszor a maró gúny, lesajnáló beszólások és merev elutasítás árad ezekből a művekből. 

Én mindenkivel szívesen leülök egy asztalhoz beszélgetni, teljesen nyitott és kíváncsi vagyok egy muzulmán imám álláspontjára, egy buddhista szerzetes véleményére vagy akár egy zsidó rabbi bölcsességére is. Komolyan! De ez nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában azzal, hol vannak a határok az egyes hitrendszerek között. A zsidóság és kereszténység közös múltja miatt azonban könnyű ezeket a határokat valamiféle szentimentális romantikával bagatelizálni vagy elmosni. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ez szerintem nem jó. Viszont beszélgetni, közös időt tölteni, akár vitába bocsájtkozni nyitott hozzáállású zsidó emberekkel - az pedig nagyszerű!

A témáról szóló legutóbbi beszélgetést megnézhetitek itt: