Már nem kívánok több bejegyzést fordítani szegény Balog Zoltán ügyére, viszont az előzőekben megfogalmazott felvetést, miszerint a püspök úr valamiféle szerepkonfúzió áldozata is lehet (vagyis egyszerre próbált "két világ" határán lavírozni a politikai és egyházi köpenyt magára véve) egy nagyon érdekes vallástudományi tipológiában most továbbgondolom. Merthogy szépen rávilágíthat arra, miért baj, amikor a politikusokból vallási karakterek lesznek vagy éppen vallási karakterek válnak politikusokká.
Én most nem ezt a végeláthatatlan vitát kívánom eldönteni, viszont az elmúlt napokban egy kedves ismerősöm mutatott nekem egy roppant érdekes tipológiát, amely a kultúrát és a civilizációt három-három szegmensre osztotta. Végtelenül izgalmas lenne most belemászni abba is, hogy miben különbözik a kultúra a civilizációtól - de minden nem férhet el egy blogbejegyzésben, ezért arra kérem az olvasót, most fogadjuk el ezt a két alapkategóriát. Tehát a tipológia valami ilyesmi:
Kultúra: (1) művészet, (2) vallás, (3) tudomány
Civilizáció: (1) politika, (2) gazdaság, (3) jog
Ha a fentiekből indulunk ki, talán nem mellélövés azt mondani, a kultúra inkább az értékhordozó és továbbító szegmens, míg a civilizáció területei a létfenntartásunkra, szervezettségünkre összpontosító tevékenységeket sűrítik magukba. Az egyes elemek persze hatnak egymásra, nincsenek végletesen elszeparálódva. De mégis a kijelölt helyük szabja meg leginkább a funkciójukat.
És akkor most tegyünk bele ebbe a fenti képletbe két vallástudományi alapkaraktert - vagy ha úgy tetszik, a vallások két archetipikus figuráját: azaz a törzsfőnököt és a sámánt. A törzsfőnök az archaikus társadalmakban és népcsoportokban az egész törzs fennmaradását (például a másik törzsekkel vívott háborút, a javak elosztását, a vadászatot, stb...) irányította. A szellemi-lelki és mondjuk most úgy, ideológiai iránymutatást viszont a sámán nyújtotta. Ez a "munkamegosztás" valamiféle természetes módon alakult így és alaphangon működött is. A törzsfőnök szabályozta a törzs fennmaradásával és előmenetelével kapcsolatos tevékenységeket, a sámán pedig az ideológiai muníciót és a kultúra formálását biztosította. Végtelenül leegyszerűsítve a törzsfőnök inkább a "hogyan?", a sámán meg a "miért?" embere volt.
Visszatérve modern világunkba, mindkét archetípusra látunk mai példákat. Ebben a tipológiában a politikus a "törzsfőnök", vagyis azt a szerepet tölti be, hogy igazgassa a társadalom működésének gördülékenységét, a civilizáció fennmaradását és kibontakozását, amelynek keretében megéljük (fogyasztói) létünket. A "sámán" pedig bizony a vallási vezető, az ideológus, a filozófus, vagyis valamiféle spirituális útmutató (ez lehet most akár egy buddhista szerzetes, egy muszlim imám vagy akár keresztény lelkész, esetleg ateista filozófus is), aki a kultúra dimenzióján belül tevékenykedik.
Ahogy az előbb említettem, nincs abban semmi rossz vagy meglepő, hogy az egyik szegmens alakítói folyamatosan kommunikálnak a másik szegmensben lévőkkel, és a különféle területek hatnak egymásra. Más azonban kommunikálni és más átlépni. S ma bizony azt látjuk, a "törzsfőnökök" (politikusok) gyakran szívesen lesznek "sámánná", ha érdekeik ezt megkívánják. A politika ezáltal saját arcát veszti és valamiféle valláspótlékké válik (ahogy a tudomány is képes erre) - alapvetően már nem a társadalmi működést kívánja biztosítani, hanem ideológiai irányt szeretne adni. Persze a politikában némileg ez mindig is benne volt, de mégsem mindegy, hol vannak a gyökerei: a kultúrában vagy a civilizációban. Az pedig kész katasztrófa, amikor a politikai szereplők szinte csak "sámánisztikus" funkciókat akarnak betölteni. Ilyen helyzetben a dolgok a működésük szintjén teljesen szétesnek, viszont mindig lesz elég ideológia, ami megmagyarázza még a rosszról is, hogy az jó. Ennek klasszikus szemléltető illusztrációja lehet Észak-Korea, ahol egy Fősámán vezeti az országot, aki viszont nem törzsfőnök: ami tudható, az alapján csak az ideológiagyártáshoz ért, de egy ország működtetéséhez aligha. Csak ideológia van, valós politikai teljesítmény meglehetősen kevés.
Nos, Balog Zoltán ügye kapcsán a tipológiai valami hasonló problémát hoz felszínre. Egy keresztény ember, pap, lelkész alapvetően "sámán" (értsük most jól!) és a kultúraalakító-ideológiai pozícióban is kell tevékenykednie. A sámán dolga a sámánkodás, a szellemi útmutatás, szellemi tevékenységek végzése. Nem jó az, amikor egy sámán akar olyan dolgokkal törődni, melyek a törzsfőnökség hatálya alá esnek - ez ugyanolyan kisikláshoz vezethet, mint amikor egy törzsfőnök bármi áron sámán kíván lenni. A mindent mindennel keverő világunkban azonban lassan már ezek a többé-kevésbé orientálható szerepkörök is feloldódnak - s a közelmúlt botrányát tekintve mintha valami ilyesminek is tanúi lettünk volna. Suszter - és sámán - maradjon a kaptafánál. Két különböző világban pedig ugyanúgy nem lehet hosszú távon jól boldogulni, ahogy egy fenékkel két lovat sem lehet megülni.
Érdekes tipológia!
VálaszTörlésAzon gondolkodtam, hogy Krisztus hármas funkciója (pap, próféta és király) igazából szépen összeilleszti a két területet.
Csak nála a szellemi rész is kettéválik, persze ez csak bugyuta, sematikus szétválasztás: papként az ember irányából közvetít Isten felé, prófétaként pedig Isten irányából az ember felé. És éppen ennek a kettőnek az egysége az, ami "alkalmassá" teszi a civilizációs szerepére is. De itt inkább a "kultúra" az, ami meghatározza a civilizációt, egészen pontosan azért "működik" nála a dolog, mert az értékelmélet abszolút helyes és a gyakorlat ennek teljesen megfelel. Magyarul vizet iszik, és vizet is prédikál. Nem tudom, hogy ennek így van-e értelme, de úgy tűnik nekem, hogy nem azért pap és próféta, mert király, hanem azért király, mert pap és próféta.
Mi az egyetemes papságra kaptunk elhívást, de éppen azért van szükség a "közvetítésre" a mi oldalunkról Isten felé, mert nem vagyunk tévedhetetlen próféták, és ha azok is lennénk, aligha tudunk az isteni mérce szerint tökéletesen élni. Nem, mintha ne lenne relevanciája a "modern" prófétai tisztségnek vagy a kormányzásnak, de ha Krisztusnál nem is ilyen egyértelmű, nálunk nagyon is az, hogy ha nem vagyunk előbb az emberi gyarlóságot és méltatlanságot (a sajátunkat is!) az isteni irgalom elé ajánló papok, akkor előbb fog csorbulni a papi tisztünk, minthogy helyesen tudnánk kormányozni, vagy akár prófétálni.
De ezért is van talán ez a hagyományos kettéválás: szép dolog az elmélet, meg az értékek, de a vezetés felelőssége, hogy rossz és rosszabb között kell sokszor választani. Az általános a konkrét szituáció emberi okoskodás szerinti mérlegelésével sokszor érvényét veszti (ahogy egyébként tulajdonképpen a zsidó hagyomány szerint is megszeghető a törvény, ha valakinek az élete forog kockán). A kérdés, hogy ez a pragmatizmus mikor nő meg olyan mértékűvé, hogy erodálja a kultúrát (na meg persze az is, hogy maga a pragmatizmus mikor válik áldozatává az egyszerű önérdeknek).
Krisztus azért (is) méltó a királyságra, mert az élete sem volt neki drága ahhoz, hogy az elmélet és a gyakorlat ne váljon el egymástól. Valódi szolga király. A legtökéletesebb alávetettségben (engedelmességben) lesz éppen méltó arra, hogy minden név előtte hajoljon meg.
Nem akarok blaszfémiát elkövetni, de Krisztus egyszerre törzsfőnök és sámán az általam leírt tipológiában. Igen, persze a dogmatika a hármas tisztségről beszél (pap, király, próféta, ahogy írod), de végső soron a király az maga a törzsfőnök, a pap+próféta pedig együtt a sámán. Krisztus az, akinél ezek a körök nem zavarodnak össze, de rajta kívül szerintem nem szerencsés, ha valaki összemossa vagy átlép egyik funkcióból a másikba.
TörlésMíg Krisztus valóban szépen összeilleszti a tipológia két nagy területét (kultúra-civilizáció), az emberi határátlépések csak rontanak a helyzeten. Szerintem egyébként is olyan világban élünk, ahol túl sok a sámán - mármint olyanok is sámánok akarnak lenni, akik nem rendelkeznek ilyen irányú képességekkel.
"Krisztus egyszerre törzsfőnök és sámán az általam leírt tipológiában"
Törlés"rajta kívül szerintem nem szerencsés, ha valaki összemossa vagy átlép egyik funkcióból a másikba."
Igen, ilyesmire gondolok én is.
"túl sok a sámán - mármint olyanok is sámánok akarnak lenni, akik nem rendelkeznek ilyen irányú képességekkel."
Ez messzire visz, de szerintem ez frusztráció is részben azért, mert a "sámánkodás" életidegen tud lenni, és miközben a törzsfőnökök (meg ugye a magyar ember úgy en bloc, mindenki ért a focihoz is) érzékelik, hogy van a sámánkodásra szükség, az ilyen idealista, földtől elrugaszkodott dolgokra nem annyira. Kérdés, hogy "mi sámánok" hogyan tudunk életszagúak maradni anélkül, hogy kompromittálnánk a "szellemi" értékeket. Praktikusan, hogyan tudunk hűek maradni pl. az evangélium alapstruktúráihoz anélkül, hogy ez kizárná az igényt a kevésbé megfogható spiritualitásra és figyelmen kívül hagyná az emberi természet korlátaiból fakadó feszültségeket azok trivializálásával.
A fő probléma Balog esetében, hogy egyszerre akarta megülni a két lovat, és ráadásul úgy tenni, mintha az egyiken nem is ülne már tovább.
TörlésAzt az elméleti kérdést, hogy éles váltással lehet-e olyan ember, aki tud jól átmenni az egyik szerepből a másikba, nyitva hagynám.
Balog Zoltán esete inkább arról szól, hogy köztiszteletű ember kilométeres közelbe se kerüljön botrányhoz, mert akkor neki annyi. (Senkit nem fog érdekelni, mi a tényanyag.) Nincs további tanulság.
TörlésAz ügy részletei alapján továbbra is az a helyzet, hogy K. Endrének eleve felfüggesztettet kellett volna kapnia, és akkor fel sem merül a kegyelem, ami egyébként nem is volt érdemi kegyelem. Viszont kampányban hiperóvatosság van, ebből következett a többi. Balog Zoltán ezt nem látta be teljesen, és lám, most részletekben fizeti meg a belátáshiány árát.
"köztiszteletű ember kilométeres közelbe se kerüljön botrányhoz, mert akkor neki annyi"
TörlésTökéletes megfogalmazás, körvonalakban így lehet összegezni a történteket. És ha így van, akkor bizony tökmindegy az is, hogy mennyire hibás Balog, a saját egyháza renoméjának megóvása miatt is le kellene tennie a püspökséget. No persze ettől még lehet valóban hibás is.
dzsaszper: "Azt az elméleti kérdést, hogy éles váltással lehet-e olyan ember, aki tud jól átmenni az egyik szerepből a másikba, nyitva hagynám."
TörlésNyilván nem, szerintem ez kimondható. De talán nem is "éles váltást" várna az ember Balogtól, hanem (ha már püspöki széket kapott) egy határozottabb távolságtartást a nagypolitikától. Ez azért talán elvárható egy püspöktől - de nekem úgy tűnik (kívülállóként) még ez sem sikerült az ő esetében. Na persze én abban sem vagyok biztos, hogy a ref. egyház "felsővezetése" tényleg elvárt volna ilyen távolságtartást: hiszen simán lehet, hogy pont azért választották püspöknek, mert nem szakadt meg a politikai szál és Balog egyszerre akart törzsfőnök és sámán lenni.
Ismerkedjünk kicsit a gyermekotthoni állapotokkal: https://telex.hu/belfold/2024/03/01/gyermekprostitucio-gyermekvedelem-gyermekotthon-rendorseg-aldozat-fiatalkoru
TörlésÉrdekes felvetés, figyelemre méltó. Azonban nemcsak a személyekről van itt szó, bár ez most nyilván személyi kérdésként merült fel - Balog Zoltán politikus és/vagy püspök - hanem maguk a társadalom szociális rendszerei , így jelen esetben az egyház és a politika kommunikál egymással, ahogy erre is helyesen utalsz, de ott van még a jog is, mint önreferenciális rendszer, annak is volt szerepe ebben a történetben, nem is kevés. Akit mélyebben érdekel a téma, felhívnám a figyelmet Niklas Luhmann nevére, aki a komplex társadalmi rendszerelmélet egyik nagy alakja, és pontosan erről értekezett, mármint arról, hogy a társadalom nem egyének, hanem az ilyen önreferenciális, de kognitívan nyitott rendszerek kommunikációjából áll. Nyilván ezt a kommunikációt egyének valósítják meg, de az adott rendszer saját szabályai szerint. Ezeket a kommunikációs szabályokat sértette meg Novák és Balog.
VálaszTörlés