Porig...

Még a természeti katasztrófák között is kirívóan monumentális az a tűz, ami éppen most Los Angeles-szerte sorra felzabálja az emberek házait, a templomokat és a középületeket - egyben brutális pusztítást végez a világ filmfővárosának tartott Hollywood-ban. Lehetetlen hűvös távolságtartással végignézni a döbbenetes képeket és a veszteséget bemutató videófelvételeket, valamint közömbösen átlapozni a hírportálok beszámolóit. Sodoma és Gomora odafentről vagy a természet puszta működése - bármit is gondolunk, az eredmény ugyanaz.

Vannak a Szentírásban olyan történetek, amelyeket nem azért olvasunk, mert annyira szívderítők és jó érzésekkel töltenek el bennünket, hanem mert fontos tanulságokkal szolgálnak. Sodoma és Gomora közismert sztorija illusztris példája lehetne ennek: Isten tüzes ítélettel perzseli fel a két várost, mivel az ott lakók erkölcstelensége gyakorlatilag menthetetlen szintre emelte a közállapotokat. Nem kívánok most elmélyedni a részletekben, de mindannyian tudjuk, hogy a narratívának tartós lenyomata maradt a kultúránkban: hogy mást ne mondjak, a szodómia kifejezés, amely a szexuális elhajlásra alkalmazott terminus technikusként beépült a szóhasználatunkba.

Érdemes azonban azt is észrevenni, hogy volt egy bizonyos személy - nevezzük meg, hogy Ábr(ah)ámról beszélünk -, aki még Sodoma és Gomora elpusztítása előtt próbálta menteni a menthetőt. Konkrétan, alkudozni kezdett Istennel, és meg is állapodtak abban, ha csak tíz igaz ember van a városban, Isten az egész helynek kegyelmet ad. Mint a narratívából kiderül, még ezt az alacsony számot sem sikerült elérni, úgyhogy a városok elpusztultak - de a tíz alatti létszámból megmenekültek azok, akiknek ez volt a sorsuk.

Nem azért írom le mindezt, mert a Los Angelesben tomboló tűzvészt össze akarom mosni Sodoma és Gomora pusztulásával. Erre nem érzem magam feljogosítva, és az az egyszerű tény, hogy mindkét esetben tűz pusztítását látjuk, még nem vezethet egyenes útként ahhoz, hogy a két sztorit egy lapon említsük. Néhány gondolat azonban eszembe jutott a híradásokat olvasva - valamint a bibliai Sodoma és Gomora sztorija kapcsán.

Először is, több azonnali reakció tipikusan azt emeli ki, hogy a "hollywoodi mocsok" olyan léptékű lett, aminek köszönhetően Istennél "betelt a pohár" és ítéletként zúdítja rá mindezt az ott lakókra.  Természetesen Isten azt tesz, amit akar, és a magam részéről azt sem vitatom, hogy joga-lehetősége van az ítéletre. Azon túl azonban, hogy minden ilyen katasztrófa kapcsán könnyed mozdulattal lehet előszedni kellő mennyiségű bűnös embert, akik miatt indokoltnak látjuk a történteket, Ábrahám szónoki kérdéséből kicseng, hogy Isten még a pusztításban sem valamiféle féktelen és elmebeteg mennyei haragot ereszt szabadjára, hanem megválogatja kit érjen utol a csapás. Ábrahám ezt kérdezi Istentől: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?". Aztán szinte Isten helyett, de meg is válaszolja a saját kérdését: "Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan". Fontos kiemelni, hogy az "igaz" kifejezés a Szentírásban a cádik, amit a zsidóság igen jól ismer. Egyszerűen megfogalmazva a zsidók cádiknak nevezik a törvénytisztelő embert, aki korrekt módon él és Isten által megigazított (igaznak nyilvánított) státusszal rendelkezik. Nem arról van szó tehát, hogy aki bibliai értelemben cádik, az bűntelen és tökéletes! Ilyen ember természetesen nem létezik. A zsidók például Noéra is azt mondják, hogy a maga korában cádik, azaz igaz embernek számított - ami sok értelmező szerint csupán azt jelentette, hogy erkölcsileg meghaladta a kortársait, de semmiképpen nem ért el valamiféle tökéletességet, amivel kiérdemelte, hogy az özönvíz túlélője legyen.

A most zajló pusztítás Hollywoodban és környékén azonban láthatóan nem válogat. Minden porig ég úgy, ahogyan van. Nem tudom ki a cádik és ki az, aki bestiálisan erkölcstelen Isten szemében - de az látszik, hogy mindkettő háza odavész, válogatás nélkül. Borzasztó tragédia a tíznél is több haláleset, azonban mégsem azt látjuk, hogy Sodomához és Gomorához hasonlóan emberek ezrei pusztulnának: a vagyonuk, az otthonuk odavan, de ők maguk megmenekülnek.

Másodszor, Isten beavatkozása a teljes bibliai kép szerint sem feltétlen olyan direkt, mint amilyennek mi hajlamosak vagyunk elképzelni. Ha valahol történik valami tragédia, a hívők jó része azonnal porondra emel két "felelős karaktert": azaz Istent vagy a Sátánt. Valamelyikük mindenképp okozza azt, ami történik, hiszen mintázatfelismerő hajlamaink kizárják azt az opciót, hogy bizonyos események a működő törvények révén, számunkra kiszámíthatatlanul bekövetkezzenek. Vagyis, magától értetődő gyakorlat, hogy azonnal a transzcendens világ közvetlen beavatkozását sejtjük meg a dolgok hátterében. Keresztényként nem nehéz erre a belső reflexre ráhangolódnom, mindazonáltal nem gondolom azt, hogy az isteni kéz mindig ilyen direkt módon tevékenykedik - vagy ha mégis, az okok előttünk ismeretlenek maradnak. Akkor pedig ismeretlen okokra hivatkozva nem érdemes egyértelmű konklúziókat levonni az eseményekből. Siloám tornya azért is leomolhatott, mert Isten maga okozta a tragédiát - de azért is, mert a világunk természetéhez hozzátartozik, hogy tragédiák történnek. Ha valaki szellemi szakértőnek tartja magát, hogy ítéletet fogalmazzon meg, tárja elénk a bizonyítékait is, melyek egyértelműsítik miért gondolja Isten szó szerinti beavatkozását egy-egy csapás mögött!

Harmadszor, a híradásokban nem kerül kiexponálásra, hogy keresztény testvéreink is szenvednek, akik a környéken élnek. Egy helyi lelkipásztor, Samuel Walker még évekkel ezelőtt egyszerre veszítette el az otthonát és a közössége templomát is egy másik tűzben. Ahogy ő fogalmazott, akkor olyan érzései voltak, mint aki egy gyászfolyamaton megy keresztül: mintha az élete maga égne el a tűzben.  Ráadásul még fel is törték a kocsiját, és ellopták tőle azt a két tárgyat, amit sikerült a tűz elől kimentenie. Saját bevallása szerint "hihetetlenül dühös volt" Istenre, de ezek az érzések segítették aztán hozzá, hogy a tragédiával képes legyen megbirkózni. A helyzet most sem jobb, sőt sokkal rosszabb. Számos gyülekezeti épület órák alatt megsemmisült, és a hívők saját otthonát is felzabálta a tűzvész. Fontos meglátni, hogy itt nem "csak" épületek porrá válásáról beszélünk. Ezek az ingatlanok adtak otthont szellemi szolgálatoknak, projektnek, munkáknak is, amelyek épület híján tovább nem végezhetők. Vagyis a fizikai tűz végső soron olyan következményekhez is elvezet, amelyek a helyi gyülekezetek spirituális-szociális munkáját rombolják.

Talán az utolsó pont most a legfontosabb, nem feledve el persze azokat a szenvedőket sem, akiknek semmi közük a kereszténységhez, a hithez vagy a Szentíráshoz. Ahogy Walker fogalmazott, most leginkább egy "gyengéd csodára" lenne szükségük - mert akárhogyan is alakul, a missziójukat és a szolgálatukat folytatni fogják Los Angelesben. A magam részéről szívből kívánom nekik az áhított gyengéd csodát!