Zenemű helyett: műzene

Nem akarom a végtelenségig ragozni a mesterséges intelligencia témakörét, de még egy dolog motoszkált bennem vele kapcsolatban. Az elmúlt hetekben ugyanis kipróbáltam az AI zeneszerző képességeit, és több dicsőítő dalt is megírattam vele. Az eredmény egyszerre megmosolyogtató és leleplező volt, de leginkább csüggesztő és döbbenetes.

Ha valaki két lábbal él a földön, nyilván használta már a ChatGPT vagy más AI-robot dialógizáló képességeit, sőt minden bizonnyal tud róla, hogy a mesterséges intelligencia már festményeket is fest, videóklipeket készít, prezentációt állít össze és többek között zenét szerez. Millió más képessége mellett ezek talán azok, melyekkel az internetező nagyközönség leginkább találkozik. Én az elmúlt hetekben az AI zeneszerző kvalitásait teszteltem, és bevallom őszintén, leesett az állam.

A technikai paraméterekkel nem akarom fárasztani az olvasót. Mindösszesen annyi dolgom volt, hogy megadtam a készülő dal stílusát (praise and worship), valamint néhány kulcskifejezést. Olyan is előfordult, hogy nagyjából 2 perc leforgása alatt magam írtam meg a dalszöveget - mármint ha dalszövegnek nevezhetjük a közismert frázisokból összetákolt prozódiát. Aztán megnyomtam a "Generate" gombot és nagyjából két egész perc leforgása után egyszerre két változatban is előttem állt egy új dicsőítő dal. És hát azt kell mondjam, semmivel de semmivel nem volt rosszabb a (neo)protestáns gyülekezetekben elhangzó énekek nagyjából hetven százalékánál! Ha orvul becsempészném egy dicsőítő csoport repertoárjába, a kívülállók jó része nem tudná megmondani, hogy egy gépi algoritmus termékéről van szó. Tökéletesen belesimulna a választékba.

Pedig ez nem zenemű volt. Hanem inkább pont fordítva, csak műzene. Olyan, ami mindösszesen 3 perc alatt született meg, minden odafigyelés és alkotói energiabevitel nélkül, csupán a szórakozás és kísérletezés kedvéért.

A lényegi gondolat azonban, ami megfogalmazódott bennem, az nem az, hogy milyen előrehaladott állapotban van már az AI és micsoda remek dalgeneráló képességei vannak. Hanem inkább az, hol tartunk mi, mennyire alacsonyan van a küszöb, milyen könnyedén lekörözhetőek vagyunk ezen a területen. Az AI nem tett mást, csupán az emberi fejekben futó "dalgenerátorokra" hangolódott rá, szűkebb behatárolásban a keresztény hívők által elvárt dicsőítő dal nevű struktúrára optimalizálta a saját szüleményét. Fogta a közhelyes paneljeinket, szövegdarabkáinkat, vallásos frázisainkat, aztán a megadott stílusnak megfelelően az édeskés dallamokat, a végtelenül elkoptatott zenei megoldásokat, és három perc alatt összerakott egy gyengébb Hillsong-utánzatot.

Egyszerűen fogalmazok: fájdalmas volt látni az egészet. Lehet, hogy túlreagálom a dolgot, de a dicsőítésgenerátor az én tudatomban bizony visszanyúlt a múltba is és nem szándékosan, de javarészt zárójelbe tette azt. Nemcsak azért zavart, ami történt, mert a 2025-ös évben már eljutott addig, hogy könnyedén leutánozza a dicsőítő dalokat. Nem, itt nem pusztán a jelenről van szó, hanem a dicsőítés elmúlt évtizedeiről is. Hiszen hosszú ideje ilyen panelszerű a dicsőítés világa, ami azt is jelenti, hogy eddig is olyan zenét produkáltunk, amit egy tudat nélküli intelligencia most a kisujjából összetákol.  Csak azért nem derült ez ki ennyire világosan, mert nem volt mesterséges intelligencia, ami ilyen erővel szembesítsen ezzel bennünket. Egy egész albumnyi dalt megírattam vele nagyjából egy óra leforgása alatt.

Mindez azért sokkolóan érdekes, mert a gépekre mi emberek valahogy úgy gondolunk, hogy azok mechanikus eszközök és ebből következően mechanikus dolgok kiváltására remekül használhatók. Alapértelemzésben ott alkalmazunk gépi technikát, ahol gépies tevékenységek vannak: az autókat például nem emberek rakják össze, hanem egy gépsor gyártja őket, hiszen minden műveleti fázist ugyanúgy kell egymás után csinálni. Azonban a dalszerzésre eddig úgy gondolhattunk, hogy az a humánum része, kreatív és művészi alkotás, lelki természetű dolog, valami nagyon emberi, ránk jellemző tevékenység. Az AI azonban pont ezeken a nagyon emberi szegmensekben kezd igencsak előre törni. És nemcsak arra kényszerít rá bennünket, hogy nála jobb dalokat írjunk, hanem olyan alapvető kérdéseket kell miatta újragondolnunk, hogy mit jelent egyáltalán embernek lenni, emberi dolgokat tenni, emberi módon megnyilvánulni. Az AI metafizikai dilemmákhoz sodor minket és ebből egyházi vonatkozásban is számos váratlan, most még elképzelhetetlen következmény előbukkan majd. Ha maradunk a dicsőítő daloknál: vajon a jövő gyülekezeteiben lesz külön repertoár olyan énekekből, melyeket a mesterséges intelligencia generált? Vajon alkalmasak lesznek ezek a hívők imádatának kifejezésére? Lehet a gépben Lélek, aki felhasznál egy mesterséges dalt és tudunk ehhez kapcsolódni az emberi érzéseinkkel? Ezek a kérdések nem a küszöbön vannak, hanem már itt bent, az egyházban. Nem valamiféle elvadult sci-firől beszélek, hanem a nyers valóságról. Azt hiszem, mindannyian furcsa világra ébredtünk.