"Mindenki, aki ok nélkül neheztel a testvérére, bírói ítélet alá fog esni; aki azt mondja a testvérének: "Te szemét!", az a legfelsőbb bíróság ítélete alá fog esni; aki pedig azt mondja: "Te hülye!", az a tüzes gyehennába kerül" - mondja valójában Jézus Máté evangéliumában, a mai kor fülének talán természetesebbül hangzó fordításban, jól érzékeltetve az eredeti helyzet élességét. Bár sokszor nem látjuk a magyar fordításokban, a Szentírás sok helyen valójában durva szavakkal operál.
Az előbb említett példa is sokkal inkább illeszkedik a szleng, sőt alpári kategóriába, mint ahogy azt gondolnánk. A "Te szemét!" kifejezés helyett a ráka szó értelmében állhatna "Te köpnivaló!", "Te sötét bunkó!", esetleg "Te hülye állat!" is - mindegyik erőteljesebben adná vissza a szöveg igazi mondanivalóját az általunk közismert bolond szót felcserélve.
A Biblia szövegében előfordul az eufemisztikus tartalom, amit "szépítő jellegű beszédnek" lehetne nevezni és egyfajta módon egy-egy durva (nem feltétlenül szleng vagy trágár) kifejezés élét szeretné tompítani. Az eufemizmus elég sokféle formában és helyen jelentkezik. Jó példa, amikor egy bibliai szereplő esküt tett. Ebben az esetben vagy "felemelte a kezét" (5Móz 32:40), vagy az illető (akinek az esküt tette) tenyerébe csapott (Péld 6:1), a számunkra legfurcsább verzióban pedig "a csípője alá tette a kezét". A bibliai szöveg itt már eufemisztikusan igyekszik egy nyers dolgot finomítani, mert a héber eredetiben a "nemi szerve alá tette a kezét" kifejezés szerepel. A nemi szerv alá helyezett kéz az eskü kontextusában azt jelenti, amit ma nagyjából így mondanánk: "vesszen el minden utódom (ne tudjak gyereket csinálni), ha nem teszem meg, amit ígértem!". A Biblia olvasóit meg akarták kímélni az ilyesféle megjegyzésektől, ezért finomítottak a szövegen.
Az eredetileg éles kifejezések között aztán mindenféle előfordul (a próféták például a férfiakat néhol "falra hugyozóknak" nevezik), de az egyik legismertebb eufemizmus Jób könyvéből való. Jób felesége, látva férje szenvedését, így fakad ki:
Jómagam nem vagyok híve a káromkodásnak, alpári stílusnak, vagy közönséges beszédnek (épp eleget hallottam a körülöttem lévő emberek szájából mindenfélét eddigi életem során), mégis néha sajnálom, hogy "kiszedték" a Szentírás szövegéből a különféle fordítások a nyersebb kifejezéseket. Ezeknek ugyanis épp az volt a céljuk, hogy az ájtatoskodó nyelvezet helyett a kendőzetlen és nyílt megszólalást lehetővé tegyék. Megszüntetésükkel talán sok esetben az élét veszik el egy-egy eredetileg sokkolóbb szakasznak.
Bátor (vagy inkább vakmerő?) igehirdetőknek ajánlom, hogy egyszer próbáljanak meg egy-egy eredetileg "odamondós" szöveget mai szavakkal felolvasni - ha nem is az egész gyülekezet előtt, hanem első nekifutásra csak kisebb közösségben. :-) A reakciókra azonban előre készüljenek fel és senkinek ne árulják el, hogy a tippet tőlem hallották... :-P
Az előbb említett példa is sokkal inkább illeszkedik a szleng, sőt alpári kategóriába, mint ahogy azt gondolnánk. A "Te szemét!" kifejezés helyett a ráka szó értelmében állhatna "Te köpnivaló!", "Te sötét bunkó!", esetleg "Te hülye állat!" is - mindegyik erőteljesebben adná vissza a szöveg igazi mondanivalóját az általunk közismert bolond szót felcserélve.
A Biblia szövegében előfordul az eufemisztikus tartalom, amit "szépítő jellegű beszédnek" lehetne nevezni és egyfajta módon egy-egy durva (nem feltétlenül szleng vagy trágár) kifejezés élét szeretné tompítani. Az eufemizmus elég sokféle formában és helyen jelentkezik. Jó példa, amikor egy bibliai szereplő esküt tett. Ebben az esetben vagy "felemelte a kezét" (5Móz 32:40), vagy az illető (akinek az esküt tette) tenyerébe csapott (Péld 6:1), a számunkra legfurcsább verzióban pedig "a csípője alá tette a kezét". A bibliai szöveg itt már eufemisztikusan igyekszik egy nyers dolgot finomítani, mert a héber eredetiben a "nemi szerve alá tette a kezét" kifejezés szerepel. A nemi szerv alá helyezett kéz az eskü kontextusában azt jelenti, amit ma nagyjából így mondanánk: "vesszen el minden utódom (ne tudjak gyereket csinálni), ha nem teszem meg, amit ígértem!". A Biblia olvasóit meg akarták kímélni az ilyesféle megjegyzésektől, ezért finomítottak a szövegen.
Az eredetileg éles kifejezések között aztán mindenféle előfordul (a próféták például a férfiakat néhol "falra hugyozóknak" nevezik), de az egyik legismertebb eufemizmus Jób könyvéből való. Jób felesége, látva férje szenvedését, így fakad ki:
"Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!" (Jób 2:9)A héber szöveg azonban eufemisztikus és eredetileg nem az "átkozd meg", hanem az "áldd meg" szavakat hozza a brk ige használatával. A szöveg írója igen durvának érezhette a gondolatot is, hogy Isten megátkozását leírja, ezért nyúlt ehhez az eszközhöz és a szövegkörnyezetből enged következtetni eredeti szándékaira.
Jómagam nem vagyok híve a káromkodásnak, alpári stílusnak, vagy közönséges beszédnek (épp eleget hallottam a körülöttem lévő emberek szájából mindenfélét eddigi életem során), mégis néha sajnálom, hogy "kiszedték" a Szentírás szövegéből a különféle fordítások a nyersebb kifejezéseket. Ezeknek ugyanis épp az volt a céljuk, hogy az ájtatoskodó nyelvezet helyett a kendőzetlen és nyílt megszólalást lehetővé tegyék. Megszüntetésükkel talán sok esetben az élét veszik el egy-egy eredetileg sokkolóbb szakasznak.
Bátor (vagy inkább vakmerő?) igehirdetőknek ajánlom, hogy egyszer próbáljanak meg egy-egy eredetileg "odamondós" szöveget mai szavakkal felolvasni - ha nem is az egész gyülekezet előtt, hanem első nekifutásra csak kisebb közösségben. :-) A reakciókra azonban előre készüljenek fel és senkinek ne árulják el, hogy a tippet tőlem hallották... :-P
"A héber szöveg azonban eufemisztikus és eredetileg nem az "átkozd meg", hanem az "áldd meg" szavakat hozza a brk ige használatával. A szöveg írója igen durvának érezhette a gondolatot is, hogy Isten megátkozását leírja, ezért nyúlt ehhez az eszközhöz és a szövegkörnyezetből enged következtetni eredeti szándékaira."
VálaszTörlésEz a következtetés miből adódik? Nekem kézenfekvőbbnek tűnik az a hiedelem, hogy ilyen állapotban, amiben Jób volt, Istent megáldva jogosnak ítélték az öngyilkosságot. Szerintem sokkal kevésbé nyakatekert magyarázat.
Szia! Hát ezt a kérdést azoknak kellene feltenned, akik ezt a területet kutatják, beleértve a héber szöveg specialitásait. Én csak az ő hátuk mögé bújva irkálok. :-) De az elképzelésed érdekes és van benne gondolat, mondjuk én nem tartom nyakatekertnek az eufemizmust sem.
TörlésNem tudom nekik feltenni. S igazából ezen én is csak most gondolkoztam el. :)
TörlésAbból kiindulva, hogy "nagyobb az, aki ad", Isten megáldása egyenértékű a luciferi tettel (nála magasabbra helyezkedni).
TörlésKedves ivan, ezek szerint luciferi tettre szólít fel számos esetben maga az Írás?
TörlésPéldául: Bír. 5., 1Krón. 29,20, Nehem. 9,5, Zsolt. 66,8
Meg sorolhatnám még...
Sfi, öngyilkosság? Ez volt a hiedelem?
VálaszTörlésA feleség szerintem nem arra gondolt, hanem a betegség miatti meghalásra.
Nyilván beteg volt. Csak arra gondolt szerintem, hogy vessen véget a szenvedéseinek. S szerintem gondolhatták úgy, hogy ilyen helyzetben, ha Istent áldva vet véget életének, akkor az bocsánatos. Ezzel nem azt mondom, hogy Isten is így gondolja, hisz Jób a példa előttünk, aki ilyet biztos nem tett. Csak azt, hogy gondolkozhattak így, s nekem kézenfekvőbb magyarázat, minthogy szándékosan mást írjanak, mert olyan képtelen dolog lenne megátkozni Istent.
TörlésÜdv,
VálaszTörlésÉn meg azt ajánlom minden kedves (kezdő*) hívőnek, hogy a lehető legújabb fordításban olvassa a könyvét elsősorban, sőt magamagának próbáljon mindent "újrafordítani"**, és akkor talán az egyik legalapvetőbb "keresztény" agybajt elkerülheti, hogy (minimum) két személyiséget kelljen magában hordoznia, és velük a fejében furtonfurt fogócskáznia, mert pl. a skizofrénia nem igazán tükrözi az EGY Istent. (Enyhén szólva.)
Azért írtam, hogy _elsősorban_ a legújabb fordítást, mert másod- harmad- és sokad-sorban meg azt is javasolnám, hogy olvassa az összes hozzáférhetőt, úgy mégjobban kikerekedhet a kép, és ráadásul a gondolkodásmódja újabb agybajtúl menekülhetik: a kereszténykedéssel általában hosszabb-rövidebb ideig együttjáró csőlátástól.
Ez meg pont segíthet is a dologban (meg persze idegen nyelvek ismerete is akár):
http://biblia.jezusert.com
Amúgy ez a két dolog, a vallásos ember skizoid kommunikációja és az "csakmitudjukjól"-típusú, önmagának fel sem tűnő, csőlátásra épülő gondolkozásmódja és logikája (ami alól általában intézményesen felmentett) erősen dobogósok a kívülállók elriasztásában. Állításom igazságtartalma felől, vélem én, nagyon sokan "bizonyságot tehetünk".
De ha alkalomadtán minden kötél szakad, azt tanácsolnám, akár egyik tanácsomat se fogadja meg, viszont hitéből ki ne térjen! :)
____________________
* azért inkább a "kezdőknek", mert bizony nagyon nehéz a berögzülést megváltoztatni.
** ezt szokták sokfelé tanácsolni, pl. abban a formában, hogy "elmélkedj az olvasottak felett".
*****
Tetszik a blog, elejétől végéig (felfelé kerekítek :)): a szerző töprengő felvetéseitől Endi hozzászólásasiig bezárólag - akinek a gondolkodásmódja sokkal inkább érthetőbb és "helyénvalóbb" itt, mint sok más netes fórumon :).
Szóval köszi, egyelőre maradnék a Putty "mögé bújva".
Az ilyenekből a kedvencem: Ezékiel 23:20.
VálaszTörlésÚjfordítás: "Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek olyan a teste, mint a szamaraké, és olyan a tagja, mint a lovaké." - ennek gyakorlatilag semmi köze az eredetihez.
A Károli csak kicsit jobb: "És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása."
A magyar fordítások közül a legközelebb talán Kecskeméthy van: "és felgerjedt az ottani bujálkodókhoz; kiknek teste szamártest és ondója lóondó." Kecskeméthyre egyébként általánosan jellemző ez a szókimondás. A בּשׂר ("bászár") szót itt mind "test"-nek fordították, és az elsõdleges jelentése valóban ez, de a szövegkörnyezet alapján valószínűleg igaza volt az angol NIV-nak, hogy "genitals"-ra (=nemi szervek) fordította.