Új rovatot indítok a blogban "Mi lett volna ha...?" címmel, melyben ismert (vagy kevésbé ismert) bibliai történetek alternatív verzióját írom meg. :-) Mielőtt valaki félreérti: ezek az én agyszüleményeim, az eredeti sztorik a Szentírásban olvashatók! Célom természetesen nem a karikírozás, hanem az elgondolkodtatás, de ezt szerintem magatoktól is kitaláljátok! :-) Elsőként a tékozló fiú történetét nézzük meg... Mi lett volna, ha másképp alakul?
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Az apa megtette, a fiú pedig elköltözött egy távoli vidékre, a pénzt pedig elszórta, mert bulizósfiatal vala. Ezután pediglen nagy éhínség támadt arrafelé, úgyhogy éhezni kezdett. Szívesen evett volna a disznók eledeléből, de még abból se kapott. És ímé, ekkor bevillaná neki, hogy az apja gazdag és talán ha belátja hibáját, megbocsát neki. Útra is kelt és elért az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, és ráeresztette Morzsit meg Fülest, a két pitbullját vala. A fiú pedig a két belécsimpaszkodó ebbel eltántorgá apja színe elé és ezt mondá: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy”. Az apa pedig ímé végignéze a fián és haragosan harsogva (be)szóla néki: „Viperafajzat! Szétszórtad mindazt, ami adtam néked és még van arcberendezésed idetolakodni? Az árnyékszéknek különb szaga van tenálad, de béresnek talán így is jó leszel”. Azzal kényszeríté, hogy ledolgozza az eltékozolt pénzt, mert meg van írva: senkinek semmivel ne tartozzatok. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a kutyák ugatását és az Atya ordítását. Előhívott egy szolgát és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. A szolga így felelt: „A testvéred jött meg, és apád ráküldte a Morzsit meg a Fülest, azután befogta munkásnak”. Ekkor az megharagudott és ezt mondta apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, de soha nem adtál nekem még egy üdülési csekket sem! Ez meg hazajön a bulizásból és még munkát is adsz vala neki?”. „Igazad van fiam” – felelte az atyja, azzal fogta és elzavarta kisebbik fiát, ráküldve a két kutyát, egy tucatnyi hízott borjút, meg az összes béresét, majd odafordult idősebb fiához és ezt mondta: „Na, most már vígadhatunk és örülhetünk”.
Original: Luk 15:11-31
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Az apa megtette, a fiú pedig elköltözött egy távoli vidékre, a pénzt pedig elszórta, mert bulizósfiatal vala. Ezután pediglen nagy éhínség támadt arrafelé, úgyhogy éhezni kezdett. Szívesen evett volna a disznók eledeléből, de még abból se kapott. És ímé, ekkor bevillaná neki, hogy az apja gazdag és talán ha belátja hibáját, megbocsát neki. Útra is kelt és elért az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, és ráeresztette Morzsit meg Fülest, a két pitbullját vala. A fiú pedig a két belécsimpaszkodó ebbel eltántorgá apja színe elé és ezt mondá: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy”. Az apa pedig ímé végignéze a fián és haragosan harsogva (be)szóla néki: „Viperafajzat! Szétszórtad mindazt, ami adtam néked és még van arcberendezésed idetolakodni? Az árnyékszéknek különb szaga van tenálad, de béresnek talán így is jó leszel”. Azzal kényszeríté, hogy ledolgozza az eltékozolt pénzt, mert meg van írva: senkinek semmivel ne tartozzatok. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a kutyák ugatását és az Atya ordítását. Előhívott egy szolgát és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. A szolga így felelt: „A testvéred jött meg, és apád ráküldte a Morzsit meg a Fülest, azután befogta munkásnak”. Ekkor az megharagudott és ezt mondta apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, de soha nem adtál nekem még egy üdülési csekket sem! Ez meg hazajön a bulizásból és még munkát is adsz vala neki?”. „Igazad van fiam” – felelte az atyja, azzal fogta és elzavarta kisebbik fiát, ráküldve a két kutyát, egy tucatnyi hízott borjút, meg az összes béresét, majd odafordult idősebb fiához és ezt mondta: „Na, most már vígadhatunk és örülhetünk”.
Original: Luk 15:11-31
Én a "C" verzióra lennék kíváncsi.
VálaszTörlésSzerintem a keresztények elég nagy része sajnos még ott tart, hogy olyan dolgokat se tud megbocsátani amik nem is bűnök. Illetve olyan dolgok cselekvését várják el amelyek nem is törvény az Újszövetség szerint se, sőt az Ószövetség szerint se volt az...
VálaszTörlésEttől még elég messzi van a bűnök megbocsátása...
Ez bár viccesnek tűnik, mégis szomorú...
VálaszTörlésén azt hittem az lesz a B verzio, hogy a fiu lelepett apenzzel, befektette es 10x annyit csinalt belole... :D
VálaszTörlés„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Az apa erre így válaszolt: Mentél be azonnal a szobádba vissza a leckéhez, vagy úgy nyakonváglak, hogy a taknyod Palesztínáig meg sem áll.
VálaszTörlésA fiúból aztán diplomás bulizósfiatal lett. Meg lett egy autója is."
:-D Valahogy így... :-D
TörlésJa ilyen verzióm nekem is van.
VálaszTörlésJön vissza a gyerek, mire a tesói:
-nem értesz egyet mindenben velünk?
-nem énekelsz?
-nem vagy vidám folyton?
-nem hallgatod minden héten x órában a tanításokat?
Akkor húzz innen...
"És ímé, ekkor bevillaná neki, hogy az apja gazdag és talán ha belátja hibáját, megbocsát neki. Útra is kelt" ..., de útközben rablógyilkosok megtámadták és megölték vala Őt.
VálaszTörlés.
.
.
.
.
de teliholdas éjjeleken visszatérve, még sokáig kísértett a környéken. :)
egy apának két fia vót.Az apa ippeg a mi papunk vót.Az ajaó fia,amék sohse ivott,abbúl tanár lett talán.Ez a tróger,ez az apja mesterségit nyalta el,s meg is lett a haszna,mer az apja ippeg a szeptember 2.kára eső vasárnapon lesz 33.éve,hó megütte a gutta predikálás közbe fenn a katrétán,s 5 hónapig nem szóllalhata meg,de akkó aszondta,hogy ezir a tekergűir fog örökkeé imádkozni.Na de nagy hirré is lett a megtirise e semmiházinak,mig azannyja is megbpcsájtott neki,peig az egy nagyonde nagyon igazságos vót örökké,aztánamikó szipen egybegyüvének a fieknak a szülinapjára,me hogy ám ikrek valának ezek,akkó mindegyik mondá az űvét,meg az nagy bűnit,meg a mig nagyobb kegyet,s akkó amaz tanárnak nem vót semmit,ami bűnit mondhassa,s csak szonorán mondá,hogy ű nem tuggya ám ezeket,nekije lesz é valaha ilyen örömteljes béfogadtatása a bocsánatban az ű szertő apjikná????
VálaszTörlésValojaban Sipos Andras a nevem,vagy meg emlekszel is ream,s ezt a nemcsakmese szoveget en iram ,s ha most nem nezek rea,el se hiszem ,hogy ilyen jol es roviden es egyszeruen is meg tudtam fogalmazni is azt,aki voltam a jelenlegi 61-mbol az elso 30.Tisztelettel es koszonettel,hogy nem toroltel le.
VálaszTörlés