A Hamasz fia és Isten Fia

Moszab Hasszán Juszef, a Hamasz palesztin terrorszervezet vezetőjének fia megírta, amit meg kellett írnia. A Hamasz fia sokkal több egy bestsellernél, tényfeltáró könyv a közel-keleti helyzetről, a palesztin-zsidó konfliktus gyökereiről és az iszlámról egyaránt. Letehetetlen, székhez szegező, felrázó.

Keresztényként szeretem a zsidókat, és nem tudok mihez kezdeni azzal, amikor hívő emberek antiszemita kiszólásokat engednek meg maguknak. Ugyanakkor hozzá kell tennem: semmivel nem zavar kevésbé a keresztény sajtó egyoldalúsága, mely a palesztin oldalon állók fejére szarvakat, lábaikra patákat rajzol. Ha zsidókat vagy muszlimokat minősítünk, vajon eszünkbe jut, hogy ilyenkor több százmillió emberről mondunk ki sommás véleményt? Mennyire vehető komolyan egy olyan álláspont, mely az egyik oldalon szenteket, a másikon szörnyetegeket vizionál?

A palesztin Moszab Hasszán Juszef nálunk sokkal jobban átlátja mindkét nép helyzetét és könyvéből árad is a bennfentes hitelességének illata. Juszef kisgyermek korától fogva benne élt a legdurvább terrorcselekmény sorozatok sűrű hálójában. Édesapja a Hamasz elnevezésű palesztin terrorszervezet egyik feje, ám igen meglepő módon soha, senkivel nem bánt erőszakosan. A Koránt tanítja, mint muszlim vallási vezető, az emberek szeretik kedvessége és nyitottsága miatt. Amiben bűnös, hogy nem emeli fel szavát a brutalitás ellen, így annak néma cinkosává válik. Ezeken a lapokon zsidók és palesztinok egyaránt elszenvedői és okozói saját fájdalmuknak. Amikor egy mecsetbe gépfegyverrel betérő és öldöklő izraeli férfiről olvasunk az épp úgy elutasítást vált ki belőlünk, mint amikor a Héber Egyetemen palesztin merénylők cafatokra szaggatnak zsidó diákokat. Ekkor azt gondoljuk, ebben a partiban nincsenek győztesek meg igazak, hanem többnyire vesztesek meg ártatlanok vannak, akik sok esetben saját népük hangadóinak ostobasága miatt szenvednek.

A Hamasz fia tehát felkavaró könyv. Egy olyan palesztin srác története, aki antiszemitizmussal a szívében nőtt fel, ám az izraeli Sin Bét kémhálózat beépítette sorai közé, így végül számtalan merényletet megelőzött és saját - főként terrorista - honfitársait az izraeliek kezére játszotta. Akadt köztük olyan, aki személyes jóbarátja volt, s bár nehéz elhinni, de ha éppen nem bombát gyártott, fát lehetett vágni a hátán. Alapvetően kedves és gondoskodó családapák vadulnak meg a két népcsoport közti állandó utálat miatt. Aki egyik pillanatban a gyerekeivel játszik, a következőben gépfegyverrel oltja ki emberek életét. Tíz évnyi kémkedés után Juszef kiszállt ebből a lelkileg és fizikailag is elviselhetetlen közegből, az ügynökösködéssel járó kettős életmódból, és jelenleg az Egyesült Államokban menedékjogot kapva éli az életét.

Juszef megrázó élettörténete hátterében azonban egy sokkal jelentősebb dolog is történt: a muszlim hittől eljutott Jézus Krisztusig, bemerítkezett és keresztény lett. Egy muszlim vallási vezető fia, aki elkötelezett szolgája volt Allahnak, nem kis kockázatot vállal egy ilyen döntéssel. Az iszlám országokban az állami törvény ugyanis a Koránon alapuló saria, mely hazaárulásnak minősíti a vallás elhagyását. A hazaárulóra pedig kitagadás és kivégzés vár - a halál sok esetben akkor is utoléri, ha egy nyugati demokráciába menekül.

Juszef érzékletesen írja le, hogy Allah valójában milyen könyörtelen isten, szemben Jézussal, aki leginkább az izraeli-palesztin konfliktusban ismeretlen "szeresd ellenségedet" tanításával hívta fel magára a figyelmet. A szerző egy keresztényekből álló kis csoport révén ismerte meg a Bibliát és azon keresztül a kereszténységet. Ezek után egy ideig még nem fogadta el Krisztus istenségét, viszont fokozatosan távolodott el Allahtól. Állítása szerint az iszlám hitet úgy kell elképzelni, mint egy létrát, melynek legfelső fokán állnak a vallás csúcsát elérők, vagyis a dzsihádot végrehajtók. A mérsékeltebbek egy-két fokkal lejjebb ácsorognak - ők a legveszélyesebbek, mert kiszámíthatatlan hogy hirtelen felfelé vagy lefelé indulnak meg a létrán.

A Hamasz fia olyan könyv, ami fájdalmas sebhelyeket tár fel még azok számára is, akik több ezer kilométerre tartózkodnak a ma is zajló eseményektől. Az olvasó érzi a lőporszagot, hallja a robbanásokat, a tankok lánctalpának nyikorgását. Átérzi a családok félelmét, a börtönkínzások fájdalmát és ezek hátterében igazán felszabadítóan világítanak Jézus igaz szavai az ellenség szeretetéről, melyek balzsamként hatnak a borzalomban. Ez a könyv működik, állásfoglalásra késztet, megszólít. Mindenkinek igencsak ajánlom, ha valódi sorsokról és problémákról akar olvasni.

(Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia, Immanuel kiadó, 304 oldal)