Nem vagyok fundamentalista, és ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt években egyre több árnyoldalát láttam meg a radikális gondolkodásnak. A fundamentalizmus, vagy röviden "fundiság" sokkal több a kereszténység egyik ágánál: inkább egyfajta világértelmezés, a valóságról alkotott kép, melyhez erős érzelmek tapadnak. Benne voltam, tudom milyen, és azt gondolom jobb nélküle, mint vele. Hogyan lehet kijutni belőle?
Az ismerősi körömben - mivel főként kisegyházi körökben mozgok - igen sok fundamentalista hívő található. Vannak köztük radikálisabbak, visszafogottabbak, hajlékonyabbak és nehezen mozdíthatók, kedvesek és arrogánsak. A közös pont bennük tapasztalataim szerint az, hogy többségük nagyon nehezen képes elviselni a tényt, miszerint létezik más felfogás is a sajátján túl. Az igazi, mondhatni mélyen meggyökerezett fundi pedig hozza a radikalitás hangvételét is. Két sajátossága van. Egyrészt már eldöntötte, hogy bizonyos kérdésekben mi az igazság, és ettől ha esik, ha fúj, semmiféle körülmények között sem hajlandó eltérni. Másrészt ha tudomása is van az esetleges többi álláspontról, azokra szélsőségesen reagál: leszólja, keményen megítéli, lehetősége szerint még inzultálja is azokat, akik nem az ő nézeteit osztják. A fundamentalizmus természetesen nem csak a kereszténységben létezik: ez egy stílus, egy szellemi áramlat, ami más világvallásokban, sőt az élet egyéb területein is teret nyert. Kár lenne elhallgatni, hogy a fundamentalizmusnak van valós alapja, sőt létjogosultsága is: például Jézus Krisztusban, halálában és feltámadásában vagy hisz az ember vagy nem. Akadnak olyan kérdések, melyekben dönteni kell és nincs lehetőség a maszatolásra. A legtöbb dolog azonban - meglátásom szerint - nem ilyen.
Talán mondani sem kell, hogy egy fundamentalistával - mivel ő eldöntötte mi az igazság - nagyon nehéz értelmes, hosszú távú eszmecserét folytatni. A kérdéseket, a világot, a problémákat szögletesen látja és ami a megfelelő árnyalásban tálalná számára ezeket, attól általában elzárkózik. Azt tapasztaltam, hogy a körülöttem élő fundikkal tulajdonképpen semmi lényeges, húsbavágó kérdésben nem vagyok képes mélyen beszélgetni. A téma szinte tetszőleges lehet, nem csak "vallási kérdésekről" van szó! Média? Erkölcstelen. Politikusok? Hazudnak. Más vallásúak? Démonikusak. Homokosok? Tűzre velük. Konzervatívok? Vallásoskodók. Liberálisok? Erkölcstelenek. A sort tetszőleges hosszúságban lehet folytatni...
Vajon létezik-e menekülő útvonal a fundamentalizmusból?
Sokat töprengtem ezen és arra jutottam, hogy Isten a radikális helyzetbe nagyon sokszor radikálisan nyúl bele. Ami nem hajlik, az törik. Sokan persze leélik az egész életüket a saját maguk által kreált szűk ketrecben, de van amikor Isten megadja a lehetőséget a menekülésre. Mindez akkor jutott eszembe, amikor elolvastam David du Plessis rövid életrajzát. Plessis egy Dél-Afrikai születésű, pünkösdi prédikátor és teológus volt, aki az Egyesült Államokban telepedett le. Tizenhat évesen megtért és két évvel később megtapasztalta a Szentlélek-keresztséget is. Prédikátorként azonban igen mereven gondolkodott. Minden más felfogással szemben bezárkózó, kategorikusan elutasító, azaz klasszikusan fundamentalista magatartást tanúsított. Ekkor azonban történt egy kisebb tragédia az életében: súlyos autóbaleset érte, csúnyán összetört, kemény megpróbáltatásokon ment keresztül. Felépülési folyamata ezen a durva eseményen keresztül a gondolkodásmódjára is kihatott: a megtört állapotából nyitottság bontakozott ki. A balesetből talpra állva elkezdett figyelni mások véleményére is, felvette a kapcsolatot a sajátjától eltérő gondolkodású keresztényekkel. Hídépítő lett, s bár határozottan megmaradt a pünkösdi karaktere, egymás után hívták meg különféle teológiákra tanítani. Szolgált református, katolikus, evangélikus helyeken is. Abban, hogy a pünkösdiek és a katolikusok egyáltalán szóba álltak egymással, komoly szerepe van David du Plessis hozzáállásának. Persze ezeken a találkozókon is sokat beszélt pünkösdről, ami miatt ráragadt a "Mr. Pentecost" (Mr. Pünkösd) becenév is. A II. Vatikáni zsinaton megfigyelőként vett részt, taktikája az volt, hogy direkt közel állt valamelyik püspökhöz, hogy az hátrafordulva meglökje a kávéscsészéjét, így a bocsánatkérésből beszélgetés kerekedett ki. :-)
Távol álljon tőlem, hogy fenyegető módon lépjek fel, de néha arra gondolok, csak ilyen radikális dolgok vezethetnek ahhoz, hogy valaki képes legyen változni. Pedig egészen biztos vagyok abban, hogy lenne más út is.
Az ismerősi körömben - mivel főként kisegyházi körökben mozgok - igen sok fundamentalista hívő található. Vannak köztük radikálisabbak, visszafogottabbak, hajlékonyabbak és nehezen mozdíthatók, kedvesek és arrogánsak. A közös pont bennük tapasztalataim szerint az, hogy többségük nagyon nehezen képes elviselni a tényt, miszerint létezik más felfogás is a sajátján túl. Az igazi, mondhatni mélyen meggyökerezett fundi pedig hozza a radikalitás hangvételét is. Két sajátossága van. Egyrészt már eldöntötte, hogy bizonyos kérdésekben mi az igazság, és ettől ha esik, ha fúj, semmiféle körülmények között sem hajlandó eltérni. Másrészt ha tudomása is van az esetleges többi álláspontról, azokra szélsőségesen reagál: leszólja, keményen megítéli, lehetősége szerint még inzultálja is azokat, akik nem az ő nézeteit osztják. A fundamentalizmus természetesen nem csak a kereszténységben létezik: ez egy stílus, egy szellemi áramlat, ami más világvallásokban, sőt az élet egyéb területein is teret nyert. Kár lenne elhallgatni, hogy a fundamentalizmusnak van valós alapja, sőt létjogosultsága is: például Jézus Krisztusban, halálában és feltámadásában vagy hisz az ember vagy nem. Akadnak olyan kérdések, melyekben dönteni kell és nincs lehetőség a maszatolásra. A legtöbb dolog azonban - meglátásom szerint - nem ilyen.
Talán mondani sem kell, hogy egy fundamentalistával - mivel ő eldöntötte mi az igazság - nagyon nehéz értelmes, hosszú távú eszmecserét folytatni. A kérdéseket, a világot, a problémákat szögletesen látja és ami a megfelelő árnyalásban tálalná számára ezeket, attól általában elzárkózik. Azt tapasztaltam, hogy a körülöttem élő fundikkal tulajdonképpen semmi lényeges, húsbavágó kérdésben nem vagyok képes mélyen beszélgetni. A téma szinte tetszőleges lehet, nem csak "vallási kérdésekről" van szó! Média? Erkölcstelen. Politikusok? Hazudnak. Más vallásúak? Démonikusak. Homokosok? Tűzre velük. Konzervatívok? Vallásoskodók. Liberálisok? Erkölcstelenek. A sort tetszőleges hosszúságban lehet folytatni...
Vajon létezik-e menekülő útvonal a fundamentalizmusból?
 |
| David du Plessis |
Távol álljon tőlem, hogy fenyegető módon lépjek fel, de néha arra gondolok, csak ilyen radikális dolgok vezethetnek ahhoz, hogy valaki képes legyen változni. Pedig egészen biztos vagyok abban, hogy lenne más út is.
Én úgy látom ,hogy a fundamentalista viselkedés , mindenkinél megvan, aki nem feltétlen agnosztikus egy egy témát illetően.Márpedig az esetek többségében az ember hajlik valamire a nehezebben érthető dolgok esetében is. Az, hogy úgy véli igazság amire jutott, az nem különbözik azoknak a felfogásától ,akik magukat nem tekintik fundamentalistának, sőt önmagukat abból a szempontból nem tartják fundamentalistának ,hogy eltértek attól a nézettől, amit igazságnak véltek egykor, de számukra nem volt az, viszont a jelenlegi gondolkozásukban igazságnak tekintik azt amire jutottak.
VálaszTörlésMagyarán a nem fundik valójában fundik, csak a maguk oldaláról nézve. Viszont ha bizonytalan abban amit gondol, vagyis nem tudja biztosra, hogy mi az igazság, akkor meg kellene maradnia a bizonytalanságban, vagyis a megismerhetetlent kellene hírdetnie, ahelyet, hogy kitart a látása mellett.
Mivel én nem látok különbséget fundi és magát nem fundinak nevezők között etekintetben(igazság, meggyőződés, érv), sőt a maguk módján , mind fundik és ezt az igazságtól fügetlenűl mondom ,hiszen az egyik téved a két nézet közül. A valami mellett való kitartás és a valami ellen való felszólalás normális jelenség, ha úgy véli igazság amit gondol. Az lenne a fura, ha nem így tenne.
Abban viszont igazad van, hogy a dolgok leegyszerűsítése lehet negatív csengésű, de ha a konzervatív jelzőt használjuk, akkor mindjárt nagy teológusok nevei jutnak eszünkbe, akik éppenséggel nem az egyszerű leegyszerűsített magyarázatukról híresek, mikor olyan mellett érvelnek, amik a nem fundik szerint fundamentalista látást mutat, mert kitartanak amellett a meggyőződésükben, ami a nemfundik szerint fundis. :D
Az illető akit említettél,mint mondod megmaradt a pünkösdinek, de már nem zárkózott el a nem pünkösdiektől. Vagyis amit te bírálsz valójában az az elzárkózás és nyilván a kárhoztató magatartás a különbségek miatt ,sem mint egy vitára okot adó nézet mellett való kiállás.
És ez a hozzáállás az, ami megkülönbözteti a hívőket egymástól, nem pedig a nézetek melletti érvelés. Másfelől, ha veszélyes a leegyszerűsített érvelés az elhatárolódás, miért ne lenne ugyan olyan veszélyes a ma keresztény elitizmus irányzata a liberális bibliaértelmezés és mentalitás, ahol olyan mértékben a megengedőség és elnézés határáig jutottak, hogy ha nem lennének konzervativok avagy fundik egy híg levessé válna a kereszténység, nem csupán nehezen érthető és értelmezhető részek esetén,hanem a világos részek esetében is.
Önmagáról az érzésekről az jut eszembe, hogy kétféle embert láttam és olvastam is eddig(szélsőséges eset) az egyik úgy ír a legmegáltalkodottabb hamisságról is, mint egy tudós a mérési jegyzőkönyvét. Nincs abban érzés, csupán száraz tények. Nem fedi fel érzéseit, csupán közöl dolgokat. Érzelmeit, személyes érintetségét nemszövi bele, hanem érveket ír le. Talán ez nevezhető objektívnek, hiszen függetleníti sőt kivonja magát a képletből érzelmileg.Mások meg túl sok érzést írnak le, felháborodásukban megfogalmazott érvei kerülnek leírásra. Ami olykor keményebbek, sőt általában azok is, mint az olyan írások ,ahol a személyes érzéseket nem szövi bele érvelésébe.
Szia!
Törlés"Magyarán a nem fundik valójában fundik, csak a maguk oldaláról nézve."
Ez szerintem nem igaz. Lehet, hogy rosszul írtam le, amit gondolok: fundi nem attól lesz valaki, hogy véleménye van, ami határozott. Sok kérdésben nekem is van. Fundi attól lesz, hogy ehhez a véleményhez minden áron ragaszkodik, nem kíváncsi a többi opcióra, sőt elítéli azokat. Ehhez pedig általában egy türelmetlen és arrogáns hangvétel is társul. Azért én sokakat ismerek, akiknek bizonyos dolgokról határozott véleményük van, de nem ilyenek. Meggyőződésem, hogy lehet ebben a világban úgy is valami mellé állni, hogy ne legyen valaki fundi.
"A valami mellett való kitartás és a valami ellen való felszólalás normális jelenség, ha úgy véli igazság amit gondol. Az lenne a fura, ha nem így tenne."
Persze, a kérdés itt megint a "hogyan". Direkt nem keresztény példát mondok: egy muszlim érvelhet Allah mellett úgy is, hogy a Korán értelmes voltára rámutat, megpróbálja a benne lévő összefüggéseket egy épkézláb vita tárgyává tenni. Meg úgy is, hogy átmegy a szomszédba derekára kötött bombával és cafatokra robbant mindenkit. Mindkét esetben határozott meggyőződés áll a háttérben - mégis egészen más érzelmek, felfogás és nem utolsó sorban eredmények követik.
"Az illető akit említettél,mint mondod megmaradt a pünkösdinek, de már nem zárkózott el a nem pünkösdiektől. Vagyis amit te bírálsz valójában az az elzárkózás és nyilván a kárhoztató magatartás a különbségek miatt ,sem mint egy vitára okot adó nézet mellett való kiállás."
David du Plessis csupán egy példa volt a fundamentalizmus mechanizmusára. Az ő esetében az elzárkózás jelentkezett, de én nem csak azt bírálom. Az elzárkózás és kárhoztatás szerintem egyenes módon következik a radikálisan megélt fundiságból. Annak egy tünete.
"Másfelől, ha veszélyes a leegyszerűsített érvelés az elhatárolódás, miért ne lenne ugyan olyan veszélyes a ma keresztény elitizmus irányzata a liberális bibliaértelmezés és mentalitás"
Igen, ezzel teljesen egyetértek, egyébként erről is akartam írni. :-) Bultmann jó példa lehetne rá: a végén már alig hitt el valamit Jézusból, annyira szabadon értelmezett mindent. Természetesen ez sem jobb alternatíva.
Köszönöm a postot Sytka.
VálaszTörlésÉn is hasonlóan gondolkodok a fundamentalizmusról.
Annyit érdemes még pluszban megjegyezni, hogy ez nem csak egy hozzáállás, hanem egy teológiai gondolkodásmód, sőt egy rendszer is, mely elkötelezte magát az Írás literális ihletettsége mellet, sőt ezt teszik meg az igazhit mércéjéül.
Az az érzésem, hogy egy fundamentalista keresztyén nem is érti, hogy lehet sokmindenről máshogy is gondolkodni(főleg, hogy nem kerüljünk miatta pokolba), mint ahogy az az ő zárt világukban van.
Természetesen a fundisággal együtt jár a literális értelmezés kizárólagossága.
TörlésA postban kicsit egyoldalúan csak egy brutális "menekülési útvonalat" hoztam fel, de azért ha valakiben van hajlandóság, akkor autóbaleset vagy más szörnyűség nélkül is ki lehet jönni a fundiságból. :-)
Sytka, én először John Stottnál találkoztam azzal, hogy valaki a meggyőződését félelem nélkül, értelmesen, a másikat tisztelettel meghallgatva képviseli. Stott nagy szolgálatot tett az evangéliumi mozgalomnak azzal, hogy különbséget tett az evangéliumi meggyőződés és a fundamentalizmus között. „Listening to the Word and to the world” – ez volt Stott jelszava. Egy fundamentalista ezen könnyen fennakad: „mi az, hogy figyeljünk a világra?!” Pedig Stott megközelítése semmiben nem különbözik Pál apostolétól, aki a zsinagógákban és az Areioszpagoszon türelmesen vitatkozott és tisztelettel érvelt a meggyőződése mellett.
VálaszTörlésMindig közel álltak hozzám azok az emberek, akik hittel kérdeztek, és kérdezve hittek. Augusztinusz, Luther, Kálvin, Edwards, Kierkegaard, Bonhoeffer, Schaeffer, C. S. Lewis, Chesterton, F. F. Bruce, Vanhoozer, Lennox, Stott: egyik sem fundamentalista. De mindegyik hívő.
Tetszik, hogy a bejegyzésedben nem hitelvekre, hanem hozzáállásra, stílusra, lelkületre hegyezed ki a fundamentalizmus problémáját. Nagyon igaznak tartom azt is, amit az összetöretésről írsz. A fundamentalizmus gyakran nem intellektuális probléma, hanem a szív betegsége. Félelem, gőg, perfekcionizmus. Máskor meg egyszerű gyermekbetegség. És ebből jön az utolsó gondolatom: ne legyünk fundamentalisták a fundamentalistákkal szemben sem! Sok igazság van náluk, amit csak kevesebb szorongással kell magukhoz ölelniük. Szeressük őket!
"És ebből jön az utolsó gondolatom: ne legyünk fundamentalisták a fundamentalistákkal szemben sem!"
TörlésSzégyenkezve értek egyet ezzel a gondolatoddal. Sajnos ez az, ami nekem sokszor nehezen megy, pedig ebben jobbnak kellene lennem. :-(
Fundi és nem fundi is lehet jó meg rossz. Itt most jó meg rossz alatt azt értem, hogy tényleg igazi meggyőződéses és nem igazi meggyőződéses (hanem pl azért fundi/nem fundi, hogy a haverjainak - testvérek - megfeleljen, hogy ne közösítsék ki, hogy meglegyen a közössége ahol Isten helyett a TÖBBIEKBE vetheti bizalmát).
VálaszTörlésEz itt a fő kérdés. Ki miről van meggyőződve.
Aztán ha valaki "nem fundi" akkor attól én azt kérdezem, hogy hogyhogy nem dől neki a "Biblia dominó" a Teremtés könyvétől kezdve végig Mózes összes könyvén keresztül, a prófétákon át egészen Jézusig és az apostolokig! Adjatok számot erről, magyarázzátok meg! Mert azt már leírtátok hogy a Teremtés könyve nem úgy igaz, hanem valahogy máshogy, és a világ evolúcióval alakult ki. Oké, elfogadom. De adjatok számot a többiről! Ha tudtok. Főleg nem nekem! Magatoknak és Istennek és a gyenge hívőknek, akiknek az erős hívők tartoznak ezzel.
"Ez itt a fő kérdés. Ki miről van meggyőződve."
TörlésNem, itt és most nem ez a főkérdés, hanem hogy milyen módon képviseli a meggyőződését és mennyire képes elfogadni, hogy van a sajátjától eltérő meggyőződés is.
"Mert azt már leírtátok hogy a Teremtés könyve nem úgy igaz, hanem valahogy máshogy, és a világ evolúcióval alakult ki. Oké, elfogadom."
Én nem fogadom el, mert az állításod eleve nem igaz. Egyrészt senki nem beszélt itt most a teremtésről, az evolúcióról pláne. Itt a fundamentalista hozzáállásról volt szó, ami persze ebben a kérdésben is megnyilvánul, de sokkal-sokkal több ennél.
Nem akarok megint belefogni egy agresszív, sehova sem vezető, értelmetlen acsarkodásba a Genezissel kapcsolatban. Főleg úgy, hogy nekem sincs a témáról teljesen kiforrott és végleges álláspontom. És semmi köze a post-hoz.
Endi, egyszerű a képlet: megtalálod a személyes hited. Ez bátorság kérdése. Nem komfortos.
VálaszTörlésNorbert, ezt pont te mondod nekem? Nevetnem kell...
VálaszTörlésSytka, az csak egy példa volt, mondhatsz más példát is.
Persze, valójában tényleg felesleges veled beszélgetni, mert a blogod nagy része félelmetes leegyszerűsítése a dolgoknak, felületesség...
Endi, kérdeztél, én elmondtam a véleményem. Élek azzal a gyanúperrel, hogy valójában nincs kérdésed, csak igazolni akarod magad. Azthiszem már eldöntötted, hogy neked van igazad. Nem fosztanálak meg ettől a nyugalomtól.
TörlésBár a "fundamentalista" jelzőt ma már inkább negatív,mint pozitív/semleges tartalommal használjuk, azért -tudomásom szerint- maga a szó eredeti jelentése nem rossz:
VálaszTörlés>>" A „fundamentalista” megnevezés olyan mozgalomra utal, mely törekszik visszatérni az adott vallás vagy szubkultúra eredeti alapjaihoz, alapelveihez, vagy legalábbis ahhoz, amit a mozgalom résztvevői annak tartanak. "<< (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fundamentalizmus )
Én ragaszkodok a Bibliai alapokhoz, számomra az az Alap, a Fundamentum. Akkor vajon "fundi" vagyok?
Teológiai szempontból,-különös tekintettel a liberalizmusra- igen,feltétlenül.
A szó -mai-értelmében- viszont határozottan: nem.
Bár nyelvújító _sem_ vagyok,én az olyan vallásos embereket, akiket pontosan vázol a Post, én "turbókeresztény"-nek ("turbókeró") nevezem,ahogy a köznyelv a hangoskodó,szélsőséges nacionalistákat "turbómagyarok"-nak, "turbószerbek"-nek, ... stb...
A "turbo" szónak több jelentéséről olvastam:
>>" turbo (latin):Háborgat, alkalmatlankodik felháborít, fellázít.
turbodinamó (latin-görög):Dinamógéppel és egyenáramú generátorral egy tengelyen levő turbina."<<
(Forrás: http://meszotar.hu/keres/turbo )
"Fundi mint fundamentalista. Ijesztő és mókás idézetek azoktól, akiknek a meggyőződése veri a valóságot." :
VálaszTörléshttp://fundi.blog.hu/
A fundik, hogy tarthatatlan meggyőződéseiket védelmezzék elképesztő módon kezdenek el hazudni (önmaguknak is). A szubjektiv lesz neki az igaz, az "ellen" tények a sátán, borul minden.
Az agyviz is.. :-)