Az egyik leginkább félremagyarázott műfaj...

Iskolai kötelzettségek miatt kénytelen voltam az utóbbi héten Jézus példázataival foglalkozni. Persze nem szenvedtem nagyon ettől a körülménytől, mert mindig is tetszettek azok a sziporkázó, provokatív és képszerű történetek, melyek az evangéliumon belül szép számban megtalálhatók. Annak ellenére, hogy egy kifejezetten népszerű műfajról van szó, a példázatokat mégis elég sokan félreértik.

A korabeli rabbik is előszeretettel használták: a Haggada tartalmában mintegy 4000 példázat található (állítólag Rabbi Meir volt a példázatok mestere, aki a legenda szerint 300 féle rókahasonlatot tudott), de a műfaj gyökerei az Ószövetségben is megtalálhatók. A példázat kifejezés egyébként a héber másál szóból származik, mely "összehasonlítást" jelent. Eszerint a példázat dolgokat tesz egymás mellé és arra készteti a hallgatóját, hogy azokat vesse össze saját életével. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a példázatok történetei nem a nép szórakoztatását, hanem sokszor inkább a provokálást, elgondolkodtatást, mérlegelést akarták elérni. Maga Jézus is szerette ezt a műfajt és elég sokat is használta tanításai során. Nem véletlenül írja Márk:

"Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent."
(Mk 4:33-34)

Már ebből az idézetből is nyilvánvaló, hogy Jézus korabeli hallgatói (például saját tanítványai) előtt sem volt mindig tiszta egy-egy példázat jelentése. Több ezer év távlatából pláne nincs mit csodálkozni azon, hogy bizonyos példázatok nehezen érthetők és gyakran félre is magyarázzák őket. Hozzánk képest azonban még mindig előnyökkel indul egy olyan ember, aki az eredeti környezeti viszonyok között hallhatta Jézus szavait. Szigeti Jenő példázatokról írt anyagában például az egyik példázat kapcsán megemlíti:

"A menyegzői ruha példázata sem érthető a korabeli helyzet ismerete nélkül. A mi viszonyaink között kegyetlenség az utcáról behívott vendégtől számon kérni a menyegzői ruhát. Keleten a menyegzői ruha tisztára mosott ruhát jelentett. A nagy melegben könnyen száradt a ruha, így nem volt nagy akadály a legszegényebb embertől sem ez a követelmény. A példázat szerint itt az utcáról behívott vendég nem valami különleges követelményt sért, hanem a legelemibb illemszabályt; nem tisztálkodott."

A példázatok tehát korabeli körülményeket alapul vevő, sok esetben provokatív, választ váró történetek voltak, érdemes azonban észrevenni azt is, hogy az evangéliumokban ezek a sztorik mindig egyfajta megszerkesztett keretben helyezkednek el:

(1) Történik valamilyen esemény
(2) Jézus reagál az eseményre és elmond egy üzenetet azzal kapcsolatban
(3) Végül az illusztrációhoz hozzátesz egy példázatot

Ez a fenti, tipikus elrendezés erősen arra ösztönzi az embert, hogy Jézus példázatait ne önmagukban, hanem mindig a szövegkörnyezettel együtt kezdje értelmezni. Kikhez beszélt Jézus, amikor a példázat elhangzott? Mi történt előtte és utána? Minden evangélistánál ugyanez a kontextus fordul elő vagy sem? Ha kiszedjük a példázatot ebből a környezetből, azzal a tartalma is sérülhet, de legalábbis a provokatív élét veszíti el.

Ahogy látom, a megértést az is nehezíti, hogy más a kép és más a valóság. Nyilván a kettő között van átfedés, de a példázatban elmeséltek nem feltétlenül a valóságban megtörtént eseményeket rögzítenek. A példázat a valóság egy-egy elemét fejti ki képszerűen, amit megragadva az olvasó azt összehasonlíthatja saját életével. Ha mást ragad meg belőle és a lényegtelenebb elemekre koncentrál, abból mindenféle torzulás keletkezhet. (Ezt tette például Szent Ágoston az irgalmas samaritánus példázatával, aki minden egyes szereplőnek megfeleltetett valakit, így például a fogadós szerinte Pál apostolt jelképezte).

Azt hiszem bevezetőnek ennyi elég - viszont szeretnék megnézni közelebbről némely példázatot, úgyhogy folytatása hamarosan következik!