Az előző bejegyzésben a fundamentalizmus hozzáállásáról esett szó, de merőben igazságtalan lenne elhallgatni a "másik oldal", azaz a liberalizmus buktatóit. Ha a fundikat joggal vádolják azzal, hogy szélsőséges hangot ütnek meg és az egész világot szögletesen szemlélik, akkor a liberálisan gondolkodókra azt lehet mondani, hogy természetellenesen viselkednek. Kemény szavak?
Hadd kezdjem egy viccel! Vasárnapi iskolából megy haza a gyerek, anyja kérdezi, miről tanultak. "Hát arról," - kezdi a gyerek - " amikor Mózes ott állt a Vörös-tenger partján, suhintott egyet bottal a kezében, erre több tucat katona megjelent. Gyorsan összeraktak egy pontonhidat, amin az összes izraelita átgyalogolt, közben alá is aknázták az egészet. Aztán jött a fáraó a katonáival, ráhajtott a hídra és az aknákkal együtt szépen felrobbantak". Anyuka összeráncolja a szemöldökét, aztán visszakérdez: "Tényleg erről volt szó?". Gyerek szemlesütve: "Hát nem egészen, de ha azt elmondanám, biztos nem hinnéd el...".
Anekdotába öntve nekem ez az egyik tipikus sajátossága a szélsőséges liberalizmusnak a teológiában. Minden csodát ki akar váltani valami elfogadhatóbb magyarázattal, még ott is, ahol erre semmi szükség. Rendben van, hogy a Biblia nyelvezete néhol valóban képies, allegorikus, nem literális, a liberalizmus "szabadsága" azonban nem válogat. Saját magát tisztítószernek nevezi, közben sósav, ami lemar mindent a legalsó rétegekig. Elegendő a Jézus szeminárium munkásságára gondolni, akik Jézus szinte minden kijelentését kiforgatták.
A másik észrevételem az, hogy az igazán elkötelezett liberálisok (a keresztények is) nagyon nehezen tűrnek meg bármiféle szabályt maguk körül. Mindenben kontrollt és elnyomást szimatolnak, ami a dolgokat mederben kívánja tartani. Az, hogy a valóságnak rendje van, nehezen elhordozható a szabadelvűség atmoszférájában. Ezért nevezem én a szélsőséges libsiket természetellenesnek, hiszen nem kellene nagy erőfeszítést tenniük ahhoz, hogy észrevegyék: a körülöttük lévő világ szabályszerű módon, törvények alapján is működik. Ha úgy képzeljük, hogy a fundik a szűk játszóterük korlátai között mozognak, akkor a libsik leugrálnak a feneketlen szakadékokba.
Ilyen "leugrálós" teológus számomra Ruldolf Bultmann is, aki 1884-ben született Németországban. Ő találta ki a formakritikai módszert, ami eredendően nem nevezhető bűnösnek, ám Bultmannt arra vezette, hogy Jézus lejegyzett mondásainak többségét maga Jézus tulajdonképpen soha nem mondta. Szkeptikussá vált, kételkedni kezdett abban, hogy Jézus életéről bármit is megtudhatunk. Pál állítását, hogy Krisztust már "nem test szerint ismerjük" (2Kor 5:16) úgy magyarázta, hogy Pált nem érdekelte a történelmi Jézus. Ez a hozzáállás vitte el demitologizálási programjához, amikor megpróbálta a csodák tartalmától "megtisztítani" az Újszövetséget. Ezt írta:
Amikor először hallottam minderről, bennem nem is az merült fel, hogy Bultmann milyen teológus lehetett, hanem inkább az, mennyire lehet őt kereszténynek nevezni? Utálok ilyen kérdéseket feltenni, mert nem szeretek rájuk válaszolni. Mindenesetre az ő példája jól mutatja, hogy az elvtelen liberalizmus és szabadelvűség lassú sodrása hova juttathatja el az embert.
A fundiság és a liberalizmus között vajon létezik-e "egészséges középút"? Bár a mérhetetlent nem lehet mérni, de ha létezne egy skála 1-től 10-ig, ahol az "1" az elkötelezett fundamentalistát, a "10" pedig a hasonló liberalistát jelenti, hova tennétek saját magatokat rajta?
Hadd kezdjem egy viccel! Vasárnapi iskolából megy haza a gyerek, anyja kérdezi, miről tanultak. "Hát arról," - kezdi a gyerek - " amikor Mózes ott állt a Vörös-tenger partján, suhintott egyet bottal a kezében, erre több tucat katona megjelent. Gyorsan összeraktak egy pontonhidat, amin az összes izraelita átgyalogolt, közben alá is aknázták az egészet. Aztán jött a fáraó a katonáival, ráhajtott a hídra és az aknákkal együtt szépen felrobbantak". Anyuka összeráncolja a szemöldökét, aztán visszakérdez: "Tényleg erről volt szó?". Gyerek szemlesütve: "Hát nem egészen, de ha azt elmondanám, biztos nem hinnéd el...".
Anekdotába öntve nekem ez az egyik tipikus sajátossága a szélsőséges liberalizmusnak a teológiában. Minden csodát ki akar váltani valami elfogadhatóbb magyarázattal, még ott is, ahol erre semmi szükség. Rendben van, hogy a Biblia nyelvezete néhol valóban képies, allegorikus, nem literális, a liberalizmus "szabadsága" azonban nem válogat. Saját magát tisztítószernek nevezi, közben sósav, ami lemar mindent a legalsó rétegekig. Elegendő a Jézus szeminárium munkásságára gondolni, akik Jézus szinte minden kijelentését kiforgatták.
A másik észrevételem az, hogy az igazán elkötelezett liberálisok (a keresztények is) nagyon nehezen tűrnek meg bármiféle szabályt maguk körül. Mindenben kontrollt és elnyomást szimatolnak, ami a dolgokat mederben kívánja tartani. Az, hogy a valóságnak rendje van, nehezen elhordozható a szabadelvűség atmoszférájában. Ezért nevezem én a szélsőséges libsiket természetellenesnek, hiszen nem kellene nagy erőfeszítést tenniük ahhoz, hogy észrevegyék: a körülöttük lévő világ szabályszerű módon, törvények alapján is működik. Ha úgy képzeljük, hogy a fundik a szűk játszóterük korlátai között mozognak, akkor a libsik leugrálnak a feneketlen szakadékokba.
 |
| Rudolf Bultmann |
"Képtelenség villanylámpát és rádiót használni, az orvosi és sebészeti felfedezések lehetőségeivel élni, ugyanakkor hinni a lelkek és csodák újszövetségi világában."Érdekes módon egyébként Bultmann sokat bírálta a liberálisokat, szerinte ugyanis nem kiküszöbölni kell az evangélium "mitologikus elemeit", hanem értelmezni. Mindez meglátásom szerint szellemi csődhöz vezetett. Rudolf Bultmann később már Jézus megtestesülésének, kiengesztelésének, feltámadásának és második eljövetelének hagyományos tanítására is rásütötte a "mítosz" bélyegét. A feltámadást, mint történelmi eseményt "teljességgel felfoghatatlannak" mondja, végül nem is fogadja el, csak a kereszthalált.
Amikor először hallottam minderről, bennem nem is az merült fel, hogy Bultmann milyen teológus lehetett, hanem inkább az, mennyire lehet őt kereszténynek nevezni? Utálok ilyen kérdéseket feltenni, mert nem szeretek rájuk válaszolni. Mindenesetre az ő példája jól mutatja, hogy az elvtelen liberalizmus és szabadelvűség lassú sodrása hova juttathatja el az embert.
A fundiság és a liberalizmus között vajon létezik-e "egészséges középút"? Bár a mérhetetlent nem lehet mérni, de ha létezne egy skála 1-től 10-ig, ahol az "1" az elkötelezett fundamentalistát, a "10" pedig a hasonló liberalistát jelenti, hova tennétek saját magatokat rajta?
Természetesen "csak" a lényeget hagytam le: mi lehet a kiút a liberalizmusból? Nincs rá kerek válaszom. Szerintem az egyik megoldás az lehet, hogy az ember hajlandó önként alávetni magát valamilyen tekintélynek. Mielőtt bárki félreérti, nem elvtelen szolgalelkűségről beszélek. De azt látom, sokan akkor szoktak "elszállni", ha nem tűrnek maguk felett semmiféle egészséges kontrollt és egyedül maradnak a saját gondolataikkal.
VálaszTörlésAz is jó kérdés, hogy hol kezdődik a teológiai liberalizmus.
VálaszTörlésAz előző posthoz is kapcsolható, hogy a fundamentalisták szerint rajtuk túl kezdődik. Vagyis ők a biblikusak(biblicisták) a többiek a liberálisok...
Persze hogy létezik egészséges középút. Pl. te.
VálaszTörlés:D:D:D
"De azt látom, sokan akkor szoktak "elszállni", ha nem tűrnek maguk felett semmiféle egészséges kontrollt és egyedül maradnak a saját gondolataikkal."
Igen, és az ilyenekből van pár száz. A csordaszellemkövető keresztényekből meg több millió. Alávetették magukat. Kontroll alatt vannak...
"...mi lehet a kiút a liberalizmusból? Nincs rá kerek válaszom. Szerintem az egyik megoldás az lehet, hogy az ember hajlandó önként alávetni magát valamilyen tekintélynek." (Sytka)
VálaszTörlésÉn az engedelmességben tudnám megfogni a kiút lényegét. Amikor az ember nem méricskéli, átértelmezi, demitologizálja a Bibliát, hanem engedelmeskedik a rajta keresztül megszólaló Istennek, akkor az látható lesz az életén és gondolatain (vö. Jn 14:14, 1Jn 5:2-3).
"...mennyire lehet őt kereszténynek nevezni?" (Sytka)
Attól függ, mit értünk kereszténység alatt. Ha azt, hogy meg van keresztelve, és magát annak tartja, akkor teljesen. Ha az eredeti szóhasználatból indulunk ki, akkor keresztény az, aki krisztusi, követi Jézust. Ilyen értelemben sok mai "keresztényt" sem lehet annak nevezni csak azért, mert elmondta a "megtérők imáját". Jézus kicsit másról beszélt: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem" (Mk 8:34).
"Tagadja meg magát" - Ne magából induljon ki, és ne a saját fejéből értelmezze Istent, a világot, a Bibliát.
"Vegye fel a keresztjét" - Ez nem a lelki terheket jelenti, hanem azt, hogy meghalunk. A kereszt nem kegyelmi ajándék, amit viselnünk kell, hanem a saját kivégzőeszközünk.
"Kövessen engem" - Úgy élek, ahogy ő élt, oda megyek, ahová ő ment (ez pedig először a Golgota volt, és csak aztán az Atya dicsősége).
Szerintem ezt jelenti kereszténynek lenni. Hogy Bultmann ennek megfelelt-e? Nem hinném. Hogy a kb. 2 milliárd mai "keresztény" jelentős része ennek megfelel-e? Nem hinném...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés""Vegye fel a keresztjét" - Ez nem a lelki terheket jelenti, hanem azt, hogy meghalunk."
TörlésSzerintem meg azt, hogy elszántuk magunkat halálig. A "meghalunk" nagyon egyszerű és könnyű megoldása lenne ennek a láthatóan a dolog nehezét sugalló képnek. Abban egyet értünk, hogy nem a lelki terheket jelenti.
Valóban félreérthető voltam a fogalmazással. Jogtalanul azt gondoltam, hogy a "meghalunk" másnak is azt fogja jelenteni, amit az én fejemben jelent.
VálaszTörlésFőleg, hogy van olyan, aki kifejezetten azt értheti a kereszt felvételén, hogy meghaltunk a bűnnek, élünk Krisztusnak. Pedig az egy másik aktus.
TörlésDe ha a te fejedben is az volt, amit én leírtam, akkor legalább egyet értünk. :)
"Csak az utasíthat el valamit megalapozottan, aki teljes mértékben meg is tudja védeni azt. És csak az védhet meg valamit megalapozottan, aki teljes mértékben el is tudja utasítani azt."
VálaszTörlés"Ahhoz, hogy az ember kiküszöbölhesse hibás értékítéleteit, egy alapokig ható önkorrekción kell végighaladnia, amelynek során minden korábbi nézetét el kell vetnie, majd pedig azokat, amelyek kiállják az új szemlélet próbáját, újból magáévá kell tennie."
"Hogy az ember milyen világszemléletűnek tekinti magát, fontos, de mégis másodlagos. Fontos, mert nyilvánvaló, hogy a spirituális beállítottságú ember nem fogja magát materialistaként definiálni; viszont aki nem materialistaként, hanem spirituálisként definiálja magát, a lényegi mivoltát tekintve ettől akár még mélységesen materialista is lehet. Mert nagyon fontosak a nézetek, de még a nézeteknél is fontosabb a nézés, a látás és a szemlélés - és ha ez materialisztikus, vagyis ha maga a gondolkozás a vallott tételek ellenére funkcionálisan és tartalmilag megőrzi a materialisztikus szemlélet főbb jellemvonásait, akkor akárminek nevezze is magát az ember, materialista."
Hívő néni mondja lelkesen: "Milyen csodálatos, Mózes a botjával ráütött a Vörös tengerre és az kettévált, Isten népe pedig száraz lábbal kelhetett át rajta." A liberális teológus lehurrogja: "A csodát! Nem úgy volt! Azon a szakaszon abban az időben csak térdig ért a víz!" Mire a néni: "Igen! Nagyon csodálatos!" Liberális teológus: "Mi ebben a csodálatos?!" Néni: Hát az, hogy Isten az egész egyiptomi sereget lovakkal együtt bele tudta fullasztani a térdig érő vízbe!"
VálaszTörlés