 |
| Németh Sándor |
Sok-sok évvel ezelőtt valamelyik kereskedelmi csatorna műsorában vitára került sor a Magyarországon működő szektákról, vallási mozgalmakról és a gyanúsnak tűnő kisegyházakról. A vitában ezek képviselői a stúdió és a televíziónézők nyilvánossága előtt estek egymásnak. Az egyik jelenlévő, mindenféle hitrendszertől független szociológus az elharapózó acsarkodást látva végül megjegyezte, hogy az a balhé, amit éppen most szemlélünk, teljesen normális. Egyszerűen óriási harc és küzdelem zajlik a "lelkek piacán", melyben az kerekedik felül, aki több embert képes maga mögé állítani.
Felháborító vagy sem, mindenesetre tény és tapasztalat. Vallásilag plurális világban élünk, ahol erősödő piaci verseny zajlik a lelkekért. Kántálnak a Krisnások, kopogtatnak a jehovák, térítenek a mormonok. Ebben a közegben kell talpon maradnia a kereszténységnek, mely ráadásul saját, belső harcát is vívja, hiszen felekezetei és közösségei egymással konkurálnak. Egy keresztény gyülekezet nem csak a hitetlenséggel és a közömbösséggel, a többi világvallás expanziójával, hanem még a hozzá hasonló gyülekezetekkel is versenyez. Rosszul hangzik? Eléggé. Krisztusinak tűnik? Nem igazán. De ez teljesen mindegy. Persze egy olyan világban, ahol igazi és gyakorlati módon megélt kereszténység van, nem lenne az. Ez azonban nem az a világ.
Be kell látnom, hogy ez a lelkekért zajló ámokfutás groteszk módon megmosolyogtat: látványosan megmutatja, hogy az evolúciót bőszen tagadó kisegyházak reprezentálják leginkább a természetes szelekció mechanizmusát. Hiszen mi másról lenne szó? Aki tehetségesebb, megnyerőbb és több erőforrás áll rendelkezésére, valamint jobban alkalmazkodik a társadalmi adottságokhoz, jó eséllyel több lelket toboroz maga köré, vagyis sikeres gyülekezete lesz. A gyengébbek, a kevésbé rátermettek pedig kíméletlenül kihullanak a rostán és legjobb esetben is vegetálni fognak. Ők azok, akiknek magyarázataik vannak arról, hogyan kell az átlagost átlagon felettinek, a középszerűt áldottnak látni. A növekvő és haladó közösségeket leköti a sok tennivaló, a stagnáló vagy csökkenő társaik pedig ráérnek filozófiát kreálni saját gyengeségükre. A kocka persze bármikor fordulhat: bukás és felemelkedés követheti egymást, indokok mindig lesznek mindkettőre. Egyetlen dolog marad konstans: az állandó küzdelem.
Szóval ne kerteljünk, mert Németh Sándor valóban sértő módon beszélt, sebekbe szórt sót, tyúkszemekre lépett, mindezt ráadásul egy létszámát tekintve stabil gyülekezet kapitányi hídjáról tette, de a helyzet az, hogy mindent összevetve mégiscsak az igazat mondta. Piaci verseny van. Németh úr kiejtette a száján, amire legtöbben még gondolni sem akarunk és undorodva fordítjuk el a fejünket előle. Az igazságnál jobban pedig semmi nem tud fájni.
Nem értek egyet ebben sem veled, sem Sándorunkkal.
VálaszTörlésÉn konkrétan senkivel nem versenyzek, ha azt tenném lennének módszerek, amiket alkalmazni lehetne, de azoktól undorodom, mert áldozatuk voltam éveken át. Ha ez a "siker" ára, akkor én sikertelen leszek. Egyetlen dologgal szabadna versenyeznünk: Isten akaratával. Annak megfelelek-e? Hű vagyok-e? Követem-e?
"Persze egy olyan világban, ahol igazi és gyakorlati módon megélt kereszténység van, nem lenne az. Ez azonban nem az a világ."
És? Akkor most igazodjunk a világhoz módszereinkben és gondolkodásmódunkban?
"A gyengébbek, a kevésbé rátermettek pedig kíméletlenül kihullanak a rostán és legjobb esetben is vegetálni fognak."
És akkor mi van? Mindenáron sikeresnek kell lennünk? Mi a siker? Az, amit a HGY elért? Milyen áron?
Persze én csak egy kis csoportot képviselek, aki elméleteket kreál, hogy miért vegetál. Magyarul nincs sok beleszólásom a dologba.
Sajnos nap közben nem leszek netközelben, de majd este benézek.
Két dolgot keversz itt össze igen alaposan: 1) Milyen a világ és hogyan működik a tények alapján, 2) Milyennek kellene lennie a világnak és hogyan kellene működnie az elképzeléseink alapján. Sajnálom, de nem velem vitatkozol, hanem a valósággal, ami körülvesz.
TörlésSzámomra triviális, hogy te itt a vágyaidnak adsz hangot: "egyetlen dologgal szabadna versenyeznünk...", "és akkor mi van? Mindenáron sikeresnek kell lennünk?".
Felvetéseid jogosak, valóban Isten akarata az egyetlen, amivel ha nem is versenyezni, de törődni kellene.
Senki nem törődik vele. Sajnos ez az, amit a tények mutatnak és ez engem sem tölt el egyáltalán örömmel.
A világ - értem most ezalatt elsősorban a magyar valóságot - olyan keretrendszert ad, amiben verseny zajlik. Tök mindegy, hogy ez neked tetszik vagy sem, sikeres akarsz lenni vagy sem, a helyzeten ez mit sem változtat.
Meglehet, más lenne a helyzet, ha nem volna vallásszabadság és üldöznének az egyházat.
Ameddig azonban egy nyugati demokrácia kontextusában élünk, ahol a szólásszabadság mentén mindenféle hitrendszer, felekezet, mozgalom szabadon kifejezheti önmagát, addig verseny van és lesz is a lelkekért. Ennek oka gyomorforgatóan egyszerű: minden vallás ugyanarról a piacról építkezik. A saját hite szerint úgy látja, az emberekkel meg kell ismertesse az egyedüli igazságot.
Tovább mélyítem botrányos gondolataimat: a kereszténység még a többi hithez képest is érintettebb ebben. Ez pedig nagyban annak köszönhető, hogy a kereszténység kifejezetten misszionáló hit. A keresztények elemi kötelességüknek érzik, hogy meggyőződésüket megosszák másokkal. (Ellentétben például a zsidósággal, ami zártabb vagy az iszlámmal, ami inkább hódítások révén terjeszkedik).
De a kereszténységen belül maradva is verseny van. Bizonyos adottságok pedig csak fokozzák mindezt. Így például ha egy pap vagy kisegyházi lelkész fizetése, megélhetése múlik gyülekezete virilitásán, akkor százszor érdekeltebb lesz abban, hogy minél több embert toborozzon maga köré, mint aki munka mellett végzi ugyanezt a szolgálatot. Szerinted miért nem fognak össze egymással a különféle gyülekezet? Nyilván többféle oka van ennek, de az egyik alapvető szerintem az, amit nem illik kimondani: mert versenytársat látnak egymásban.
Nem kellene ennek így lennie. Bár ne lenne így! A nagy kérdés számomra: lehet máshogy?
A vicc az, hogy amikor először hallottam Sándor ominózus interjúját, akkor majdnem egyetértettem vele, de aztán végiggondoltam. Szóval pont fordítva, mint most te, Sytka.
VálaszTörlésAki ilyen alapon éli meg a keresztény hitét, meg ilyen alapon vezet gyülekezetet (meg aki mindezekkel egyetért), annak semmi köze a valódi hithez és Istenhez.
VálaszTörlésAmit állít, az hazugság.
Kedves Névtelen, akkor bizony az a helyzet, hogy a hazai gyülekezetek nagy részét kidobhatjuk az ablakon. Tapasztalatom szerint legtöbbjük csak a saját szekér tolásával van elfoglalva, saját bázisát építi. Azok a projektek, kezdeményezések, melyekből nincs valamilyen hasznuk, egyáltalán nem érdeklik őket. A végtelenségig lehetne sorolni példákat, melyek mindezt alátámasztják és nagyon kevés ellenérvet hozni a másik oldalon.
TörlésSytka... Túl tisztán látsz. Nem volt jó neked a függöny mögötti biztonságban?!
VálaszTörlésLehet, hogy jobb lett volna ott maradni. Késő.
TörlésSzerintem ez azok számára verseny, akik a pénzt látják benne. És sajnos a pénz az egyik legfontosabb tényező az egyházaknál. nyereséget kell termelni
VálaszTörlésA pénz valóban óriási motivációs faktor, de ki lehet bővíteni a kört a sikerre, hatalomra, tekintélyre, megelégedettség érzésére, stb... Tulajdonképpen a kiindulópont az, hogy - tisztelet a kivételnek - mindenki elsősorban a maga hasznát nézi.
TörlésHa jól emlékszem NS nem hitbeli, hitéletbeli, vallási értelemben mondta amit mondott, hanem kizárólag társadalmi szempontból, azaz állami támogatás szempontjából. Ebből a szempontból igaza is van szerintem, bár én szerencsésebbnek tartanám ha a keresztény hívők egyáltalán ne akarnának semmi pénzt az államtól. Sose lett abból még semmi jó...
VálaszTörlésPersze egyes közösségek (pl. a Római Katolikus Álkeresztény Álegyház) nem véletlen akarja az állam pénzét, és NS sajnos ebben a dologban versenyezni akar velük. Társadalmi szempontból igaza is van, de mint írtam, szerintem ez nem hasznos dolog, sőt, veszélyes a hívőkre. Annak ellenére, hogy társadalmilag akár még hasznos is lehet...
"...bár én szerencsésebbnek tartanám ha a keresztény hívők egyáltalán ne akarnának semmi pénzt az államtól..." - egyebet sem látunk...
TörlésBár társadalmilag valóban hasznos lehet... De ne csodálkozzon, aki eladja a lelkét -azt a Lélek is eladja...
Hála Istennek, hogy nincs igazad, Sytka. Személyes környezetemben (evangéliumi kisegyházak) számtalan önzetlen, igei és általában véve jó kezdeményezést, projektet és mindenféle eseményt, valódi felekezetköziséget látok/láttam. Az valószínűleg igaz, hogy egyes szervezetekben [egyház/felekezet/gyülekezet] nem (csak) biblikus motivációk uralkodnak, de szerintem nem megalapozott az általánosítás.
VálaszTörlésMinden motiváció (akár biblikus akár nem) valahol megéri annak, aki motivált.
TörlésKedves Ödönbéla, nem vitatom, hogy vannak ilyen kezdeményezések! A legtöbb esetben azonban ezek hátterében is az áll, amit az adott közösség saját hasznának nevezhetünk. Ne haragudj a sarkos véleményemért és nem is rád gondolok itt, de aki hisz a teljes önzetlenségben, az számomra nem ebben a valóságban él.
TörlésFélreértés ne essék: itt nem gonosz, rosszindulatú, másokat kirekesztő emberekről beszélek. Egyáltalán nem! Az, hogy mindenki elsősorban a saját hasznát nézi mindenben, teljesen öntudatlanul zajlik, mondhatni magától értetődően. Nincs emögött semmi direkt gonoszság, egyszerűen ilyenek vagyunk. Sajnos én is.
Ha még mindig nem hiszed el amit mondok, menj be tetszőleges 10 gyülekezetbe (lehet kisegyházi, nagyegyházi, amilyet csak akarsz), és vess fel nekik egy elképzelést arról, hogy támogassanak téged, mert te szeretnéd pl. az evangéliumot hirdetni vagy segélyezni a szegényeket. Persze azt is mondd el, hogy amit te csinálsz, az Isten Országát ugyan építi, de az adott gyülekezetnek közvetlenül nem hoz semmilyen hasznot. Ne csodálkozz majd a válaszokon... ahogy a támogatás mértékén sem...
Nem, sajnos nem tévedek: csak olyan projekteket, kezdeményezéseket lehet "eladni", megvalósítani, működtetni, amivel az abban résztvevő egyházak, felekezetek, közösségek is valamiképpen jól járnak. Lehet, hogy nem anyagilag, hanem erkölcsileg, lehet hogy nem közvetlenül, hanem közvetetten, de a remélt haszon elmaradása esetén az érdeklődés még minimális sem lesz. Ha "csupán" arra kérsz támogatást, hogy Isten Országát építsd, az a kutyát sem fogja érdekelni.
A másik pedig, hogy sokszor még az önzetlennek tűnő dolgok mögött is a saját haszon áll. Jól tudom ezt, mert segélyszervezetnél dolgozom. Elmondok egy példát. Ha nagylelkű tárgyi felajánlás érkezik hozzánk, miszerint valaki bármilyen használt dolgot "a szegények megsegítésére" átadna nekünk, az első hallásra persze a jótékonyságot, a biblikus adakozást, a szeretetet juttatja eszünkbe. Ahogy tapasztalom, az esetek 98%-ában nem erről van szó. A felajánlások jó nagy százaléka gyakorlatilag használhatatlan kacatot takar és nem az illető tesz szívességet azzal, hogy átadja, hanem mi teszünk szívességet neki, hogy megszabadítjuk tőle. Ha használható dolgot kapunk, az is szinte kivétel nélkül a megunt, csak helyet foglaló, feleslegessé vált holmikat jelenti. Vagyis az önzetlennek tűnő adakozás mögött megint az rejlik, hogy az illető jól járjon: a segélyszervezet olcsón elviszi tőle a szükségtelen cuccait, ráadásul a lelkiismerete is megnyugodhat, hogy ő támogatta a szegényeket.
Jézus ezzel szemben arról beszél, hogy ne a feleslegedből és megunt dolgaidból adj, hanem úgy, amint azt a szegény özvegy tette két fillérjével.
Ez a különbség. Számtalan önzetlennek tűnő kezdeményezés - mely egyébként valóban tök jó és hasznos - valójában azért működik, mert valamilyen szálon hasznot hoz működtetőinek. Amint ennek a haszonnak a lehetősége megszűnik, a projekt is vele hal.
Egyébként az egységkezdeményezések mögött is a legtöbb esetben a saját haszon, a lelkiismereti megnyugvás keresése munkál. Ha ugyanis az egységet a keresztények komolyan is gondolnák, akkor állandóan keresnék egymás társaságát - még annak árán is, ha abból konfliktusuk, káruk származna. Egyébként nem is lehet máshogy egység: ahhoz folyamatos, tartós kapcsolat, a bajban egymás mellé állás kell.
Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy a kereszténység apró darabokban létezik. Elvétve, esetenként, egy-egy megarendezvény kapcsán lobogtatják az egység fogalmát. Néhány valóban felekezetközi megmozduláson túl az egység ráadásul nem jelent mást, minthogy azokkal töltök együtt minimális időt, akik amúgy is nagyjából úgy gondolkodnak, ahogy én. Ez kirakat, nem több.
Elnézést a lehangoló gondolatokért, de sajnos ezt tapasztalom. Mi lenne a megoldás?
Kedves Sytka, szerintem jó helyen kapiskálsz ezzel az önzetlen vs. önző kérdés feszegetésével. Ahogy régebbi posztomban én már feszegettem az agapé, meg úgy általában a szeretet-értelmezések helyénvalóságát, most más szemszögből, de nagyjából ugyanaz vetődik fel. Sajnos a kereszténységre az idő múltával nagyon sok humanizmus tapadt, ezért olyat is beleképzelnek a kereszténységbe, ami valójában nincs benne. A Biblián végighúzódik ennek az önzetlen vs. önző kérdésnek boncolgatása, s nem teszi le egyik mellett sem a voksát. Lehet úgy felfogni, hogy Jézus önzetlenül áldozta fel magát miattunk, de azért lássuk be, voltak számára ezzel kapcsolatos ígéretek is. Isten irántunk megnyilvánuló szeretete sem valami nagy önzetlen dolog a részéről, hanem kifejezetten azt mondja, hogy saját magáért törli el álnokságunkat (Ésa. 43,25; 48,11). Az, hogy van benne önző elem, nem teszi érvénytelenné az állítást, hogy áldozatot hozott értünk. Maga Jézus számos példázatában nagyon is épít a mi önzésünkre, kifejezetten ösztönzésünkre használja fel. Nyilván az lenne rendjén, ha a kufárkodás a maga helyénvaló medrében folyna. Ha nem céltévesztést takar el, hanem egy eszköz a sok közül, amit használunk. Amikor keresztények olvassák, hogy Jézus szétcsapott a templomban a kufárok között, talán nem is tudják, hogy e tevékenységre bibliai alapjuk volt az ott kereskedőknek. Ugyanis a galambárusok (akiket megemlít konkrétan) nem postagalambokat árultak, hanem áldozati állatokat. Volt arra nézve törvény, hogy ha valaki messze lakik a templomtól, ne állatot vigyen fel áldozni, hanem pénzt vigyen magával és helyben vegye meg az áldozati állatot. Az egy más kérdés, hogy az akkorra kialakult viszonyok nagyon arról árulkodtak, hogy eltévesztették a célt. Ez az egyik.
TörlésA másik, hogy nem látok én abban sem különösebb katasztrófát, hogy egymással jó értelemben vett versengő közösségek vannak. A jó értelemben vett verseny segít elválasztani az értékesebb dolgokat az értéktelenebbtől. Vagy igenis ezen a piacon különböző létező igényeket segít ez kielégíteni. Itt van például a mi gyülekezetünk. Van egy karaktere. Ehhez a karakterhez egészséges módon ragaszkodunk. Azt mondjuk, az jöjjön, akit az Úr ideplántál. Mert ő itt jól fogja magát érezni. Teljesen rendben van, ha ez a gyülekezetkarakter nem találkozik bizonyos keresztények igényével. Ezt kiszolgálja más gyülekezet. De szerintem teljesen rendben van az, hogy szeretnénk, ha minél több olyan ember találna el hozzánk, akinek illeszkedik a gyülekezetünk karaktere az ő igényeivel. S mivel nincs egy listánk a mennyből, hogy kiket plántál ide az Úr, hát meg szeretnénk jelenteni magunkat stb. S így tesz más gyülekezet is. S bizony a Facebook csoportunkat például néha nekem is kemény kézzel kell tartani, hogy ne akarjon bennünket olyan ugródeszkaként felhasználni, akiről nagyjából annyit tudunk, hogy gyógyítónak titulálja magát, és a bankszámlaszámát, ami persze ott virít a Facebook-oldalán. Szóval azt gondolom, hogy nemcsak önzőség vezeti az embert (de egy egészséges módon az is), amikor nem enged teret mindenfélének, hanem felelősségtudat. Felelősség az elhívásunk iránt (mint gyülekezet), felelősség a gyülekezetünkbe járó és a gyülekezet iránt érdeklődő emberek felé, s végső soron ez az egész arról szól, hogy felelősség az Úrért. S egész biztos vagyok benne, hogy ezzel más gyülekezetek is így vannak.
Az egy nagyon más kérdés, hogy Németh Sándor ominózus szavai mennyire alkalmasak ezen szempontok kifejtésére. Sajnos meg van benne az a hangulatkeltő elem, ami igen megnehezíti az erről folytatható érdemi párbeszédet. Én még hallottam Sándortól ezt a szöveget (lelkek piaca) olyan kontextusban elhangzani, hogy mélyen elítélte ezt a jelenséget. Úgy vélem, meglehetősen jól látom - még ha távolról is - azt a folyamatot, ahogy egy egyébként nagyon jó pásztor gyülekezetvezetővé (vezetőlelkésszé) alakult. Ahogy egy gyülekezet elvesztette pásztorát, s amit "nyert", az egy elhívását feladó ember. S ezt a látást, úgy hiszem ma kamatoztatja az Úr bennem ott, ahol állok. No de elkanyarodtam. Elnézést!
Sfi, köszönöm a hozzászólást, sok meglátásod érzésem szerint fején találja a szöget. A témát én már nem igazán szeretném tovább ragozni, mert többnyire magam ismételném, de ez a mondatod különösen megragadott:
Törlés"A másik, hogy nem látok én abban sem különösebb katasztrófát, hogy egymással jó értelemben vett versengő közösségek vannak. A jó értelemben vett verseny segít elválasztani az értékesebb dolgokat az értéktelenebbtől."
Paradox érzéseim vannak. Egyfelől nem örülök, hogy a gyülekezetek versenyeznek, nem tetszik, hogy közösségek versenytársként kezelik a másikat. Másrészt én sem tudom hogyan lehetne ezt elkerülni egy ilyen világban, sőt feltétlenül muszáj-e kerülni... vagy ez teljesen normális állapot? Azért tartok ettől, mert az ember gyarló és a versenyhelyzetben könnyedén átlép etikai, erkölcsi, emberi határokat. Egészen más az, hogy a kereszténység különféle idegen vallásokkal és "izmusokkal" áll küzdelemben - ezt az opciót könnyű elfogadni. De megint más olyanokkal "versenyezni", akik elvileg a saját testvéreim és verseny helyett a közös hangot, platformot kellene keresnem velük. Adott esetben tekinthetek rájuk úgy, mint akik versenytársaim? És egyáltalán: mit jelent szerinted konkrétan a "jó értelemben vett" verseny? Mit jelent elválasztani az "értékest" az "értéktelentől"? Ki dönti el, melyik mozgalom, közösség, csoport számít annak és nem annak? Ki szabja meg a verseny szabályait? A piac? Az idő? Isten? Azok, akik megfelelő pozícióban vannak ehhez?
Durva kérdések, nyers téma, veszélyes vizek. Nem is várom el senkitől, hogy egyetértsen velem vagy ilyesmiről gondolkozzon.
Mindenkiben és így minden közösségben vannak értékesebb és értéktelenebb dolgok. Szerintem ezt úgy érdemes felfogni, hogy tanulunk egymástól. Ha illeszkedik hozzánk, akkor beépítve a másikból az értékeset, ha nem illeszthetőbe, de értékes, akkor elismerni a másikban. Máshonnan közelítve a testben a szem nem fog tudni betölteni láb funkciót, de értékelheti a másikban, hogy az a láb, s lám milyen jó dolog, hogy a testben ilyen is van. De nyilván a valóság közel sem ennyire letisztult kép, mint a Pál által használt.
Törlés"Azért tartok ettől, mert az ember gyarló és a versenyhelyzetben könnyedén átlép etikai, erkölcsi, emberi határokat."
No de ez a verseny része. Aki átlépi a határokat, az - abban a versenyben, amit én futok - lemarad. Egy másik versenyben, amit mások futnak, lehet, hogy ő győz. De ekkor velem nem versenyzik. Onnan diszkvalifikálták. Megnyerheti a pályaszélén lévő meccset.
"A piac? Az idő? Isten?"
Isten. S ebben mind a piac, mind az idő az eszközei. Mely eszközök önmagukban még sem helytálló mértékek. Csak korlátozottan képesek bemutatni a dolgok értékeit. Akarhatunk mi bármit, úgy is a vége az lesz, hogy nincs teljes kiszámíthatóság, nincs kategorizálhatóság, csak az Istentől való függés. Mert Istennek tetszett, hogy hit által tartson meg minket reménység alatt. Nem pedig empirikus bizonyosságokon keresztül.
Talán még azon érdemes elgondolkodni, hogy nekünk nem emberekkel van tusakodásunk. Ám azok a magasságbeli lények, akikkel küzdelmünk van jellemzően az emberi elmét befolyásoló erővel rendelkeznek. A befolyásolás eszközei pedig jellemzően kötődnek e világhoz. S e világ befolyásoló eszköztára Istennek is rendelkezésére áll akkor is, ha az ajtó, ami Istenhez vezet mégis szándékosan e világ eszköztárával szembemegy. Mert ugye az egyház hirdeti Krisztust, mint botrányt és bolondságot. Ám Pál is használta római jogon nyugvó befolyását, hogy a megveretés után megszégyenítse a vele elbánókat. Ott van ugyan az Isten "bolondsága", de ott vannak, a görög filozófusokkal vetekedő színvonalú érvelések. Tehát nem önmagával az eszközökkel van baj, hanem a játékszabályokkal. Hogy milyen játékszabályok szerint játszunk, az dönti el, hogy valójában kinek a versenyén is veszünk részt. Ha az Isten által megrendezett (és így definíció szerint csak jó értelemben vett lehet) versenyen, akkor el kell fogadnunk, hogy mindannyian csak mihaszna szolgák vagyunk, egyikünk sem különb a másiknál, mert mindenünk csak sáfárkodásra (mecsoda piaci és bibliai fogalom!) kapott vagyon, akkor akár az egységünkben, akár a különbözőségünkben az motivál, hogy Isten dicsőüljön meg. S ekkor tudjuk értékelni, hogy a másikban, akár a színből való kiállás is végül Isten dicsőségét fogja szolgálni. Ami végeredményben a mi közös nagy célunk kell, hogy legyen.
TörlésA magunknak jót akarást lehetetlen elkerülni. Azokból a helyzetekből, amik számunkra kellemetlenek igyekszünk menekülni. Ha nem így teszünk azt manapság pszichés betegségként szokás kezelni.
TörlésHa egy helyzet kellemetlen az már nem motivál sőt, demotivál. Épp ezért gondolom, hogy az egocentrizmus bizonyos helyzetekben, és bizonyos mennyiségben kifejezetten serkenti az eredményességünket, egészséges. Nem úgy kell rá gondolni, mint valamire, ami "sajnos" jelen van, hanem úgy, mint amit eszközként használhatunk a céljaink elérésében.
Nekem például célom, hogy minél tobb gyereket tanítsak meg a természet szeretetére. Ezt a célt csak akkor tudom megfelelő hatásfokkal követni, ha motivált vagyok. A motivációm egyik forrása, hogy én is fejlődhetek (tudásban, attitűdben) a cél elérése közben.
Lehet, hogy a Sanyiék egyháza azért olyan "sikeres", mert felismerték ezt?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés"Lehet, hogy a Sanyiék egyháza azért olyan "sikeres", mert felismerték ezt?"
TörlésTöbbek között ezért sikeres (idézőjelek nélkül). Másfelől meg persze nem minden siker, ami annak látszik.
Norbs, meglátásaid helyesek, én is egyre inkább így vélem. NS sikeréhez minden bizonnyal ez is hozzájárul, bár szerintem a kérdés összetettebb, az egyik változó azonban kétségtelenül a saját érdekeinek előtérbe helyezése. A probléma a mérték: az rendben van, hogy egy határon belül minden szentnek maga felé hajlik a keze, de bármi áron?!
TörlésEzomókusként én csak a dolog személyes oldalát látom. NS egy magas egyházi vezető és amiről beszél az üzlet, politika, harc. Ebben ő lubickol. Más egyházi vezetők a hátuk közepére kívánják ezeket a dolgokat, főleg az evangélikus vezetőkön látom, hogy szaporodnak a ráncok az arcukon az "országos helyzet" miatt. Viszont Ödönbélával nagyon egyetértek. Nagyon jó látni a sugárzó arcú lelkészeket, akik ugyan csak 30-40-100 emberért felelnek, de áldás a jelenlétük a gyülekezetben és ez megfizethetetlen. Ők egymásra találnak és erősítik egymást, hogy a hívek érezzék, hogy ahhoz a gyülekezethez tartozni jó és valami olyan törénik velük, ami emlékezetes lesz számukra később is, ínségesebb időkben, szerényebb lelki ajándékokkal ellátott lelkészek alatt. (Persze ehhez nem kell kereszténynek lenni... elég beleszagolni a koranyári szellőbe és átélheti az ember :)
VálaszTörlésA magam részéről, én elgondolkodtatónak tartom ezt a jó kis bejegyzést. Hogy mit szeretnénk hallani, és özetlennek tekinteni magam, vagy a saját közösségemet, az egy dolog és mi a valóság az egy másik. Ugyanakkor ellenérzésem is van NS ominózus kijelentése kapcsán...de, lehet, hogy ez csak zsigeri...
VálaszTörlés>>" Ha még mindig nem hiszed el amit mondok, menj be tetszőleges 10 gyülekezetbe (lehet kisegyházi, nagyegyházi, amilyet csak akarsz), és vess fel nekik egy elképzelést arról, hogy támogassanak téged, mert te szeretnéd pl. az evangéliumot hirdetni vagy segélyezni a szegényeket. Persze azt is mondd el, hogy amit te csinálsz, az Isten Országát ugyan építi, de az adott gyülekezetnek közvetlenül nem hoz semmilyen hasznot. Ne csodálkozz majd a válaszokon... ahogy a támogatás mértékén sem..."<< -Sytka
VálaszTörlésFájdalmasan pontos diagnózis...és még csak doktornak sem kell lenni ennek felismerésére/beismerésére.
De már a felismerés is egy Nagy Lépés előre. Lehet avval elutasítani támogatást,hogy gazdasági (-és egyéb) válság van,nincs pénz. Sokszor pedig nem is "pénz-kérdés" a támogatás,valamikor nulla forint befektetésével is lehet szellemi haszonhoz jutni. A hitvédelemre gondolok elsősorban.
(Bocsánat,ha kicsit "off",és már "lerágott csont"!)
Érdemes megnézni az egyházi-gyülekezeti weboldalakat,és azok link-gyűjteményét.
A gyülekezeti-egyházi weboldalak (merem saccolni) 98%-a nem foglalkozik a hitvédelemmel, a maradék kb.: 2% valahol "eldugott" /Web/helyen belinkeli az Apológia Alapítvány honlapját: http://www.apologia.hu
Persze, valamennyire- (ó)emberileg érthető az általános egyházi magatartás: minek nyúljanak "darázsfészekbe",amikor kicsi a profit-sansz? Ezért _is_ sokkal fontosabb dolog egy keresztény koncert,kiállítás,bábozás,és egyéb kultúr-program,-és nem veszélyes,nem macerás,az illetékes tesóknak nem írnak csípős email-eket a tévelygő irányzatok tagjai,szimpatizánsai.
Pedig ahogy a számítástechnikában,úgy a hitéletben is fontos lenne a preventív,megelőző védelem.
Így viszont ahogy én látom: akaratlanul is a passzivitással a nem keresztény irányzatok missziómunkáját támogatják.
Igazság szerint nem volt nehéz dolgom ezzel a példával, ugyanis személyesen éltem át.
TörlésAhogy sfi írta a "jó értelemben vett" versennyel nincs semmi baj, hiszen Pál is a leveleiben sokszor hasonlítja a keresztyén életet egy versenyhez. A kulcskérdés valóban az, hogy "milyen játékszabályok szerint játszunk".
VálaszTörlésHa bibliai játékszabályok szerint, akkor a "megrepedt nádat nem törjük el" és még a színből hirdetett evangéliumnak is örülünk... hmmmm.
Pál azt is írta, hogy: "Ne csak a magatok érdekeit nézzétek, hanem mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is."(Fil 2,4)
És itt az az utolsó "is" fontos eleme a mondanivalónak.
Szóval azt gondolom, attól, hogy ez egy versenyhelyzet, attól még nem kell versenytársként nézni egymásra.
A párválasztás is egy hasonló "versenyhelyzet", de nem gondolom hogy a feleséged "megnyerése" közben a többi srácra úgy tekintettél, mint legyűrendő, eltaposandó versenytársakra.
"A párválasztás is egy hasonló "versenyhelyzet", de nem gondolom hogy a feleséged "megnyerése" közben a többi srácra úgy tekintettél, mint legyűrendő, eltaposandó versenytársakra."
TörlésCsak addig nem tekintesz rájuk ilyen módon, ameddig nem hajtanak ugyanarra a nőre, mint te. :-) Ahogy a "vadászterület" (elnézést a kifejezésért) megegyezik, azonnal legyűrendő ellenfél lesz a másik. Számos film alapanyagát képezi ez a tény.
Az egyházaknál ugyanez van: sokszor a "közös halmazon" vesznek össze. Volt a kezembe olyan egyházi etikai kódex, melyben rögzítették, hogy nem mennek evangéliumot hirdetni olyan faluba, ahol már van gyülekezet. Miért? Mert nem akarnak "elcsábítani" onnan emberek "maguknak" az ott lévő közösség elől.
Ezzel az etikai kódexszel a következő a probléma. Ha abban a faluban van olyan közösség, akivel nem akarnak versenyezni, ez nem kell, hogy akadálya legyen az evangélium hirdetésének, hanem oda helyben kell beépíteni a megtérőket. Ha abba a gyülekezetbe szerintünk nem szabad beépíteni embereket, akkor meg ugyan miért ne versenyezhetnénk velük? Igaz, akkor nyilván konfliktus támad, ezért érdemes csak kellő megalapozottsággal elvetni a helyi közösségeket. Azaz úgy tűnik, inkább adott esetben a szőnyeg alá söprés aligha védhető álláspontját választották.
Törléshát ez az.
VálaszTörlésA játékszabályok a bibliában vannak, nem az gyülekezetek etikai kódexében.
És ez nem azt jelenti, hogy egymást el kellene (vagy el lehet) taposni, de azt se jelenti, hogy más "vadászterületére" be sem szabad tenni a lábad.
Jézus is, Pál is sokszor "rontotta" a farizeusok vagy épp a görög-római filozófusok "érdekeltségeit", amikor kihirdették az igazságot, de ugyanakkor nem akartak senkit eltaposni.
Elmondták, amit el kellett mondaniuk, aztán akik hallották, majd eldöntik, hogy hisznek-e vagy sem.
Íme, a református egyház egyik tagjának véleménye...
VálaszTörlésA református egyház az, ahol megtűrik a nácikat.
Nagy sötétség tombol a magyar vallásos fejekben... De hát ez a lényege ügye a vallásoskodásnak...
http://atv.hu/cikk/20120601_hegedusne_a_hit_gyulekezete_satani_gondolkodast_csepegtet_a_gyermekekbe
"Hegedűsné csepegtetéstől fél
A Hit Gyülekezete intézményátvételei kapcsán megszólalt a durva kirohanásairól ismert jobbikos lelkész, ifj. Hegedűs Lóránt felesége is: Hegedűs Lórántné szerint a Fidesz szó szerint az éj leple alatt változtatta meg az egyházügyi törvényt és „csempészte be” a történelmi egyházak közé a Hit Gyülekezetét. Az Országgyűlés alelnöke egy ajkai tiltakozáson kijelentette, hogy „a Hit Gyülekezete a „szupergettó”-ként elhíresült Gázai övezet Izrael általi terrorbombázása idején azért imádkozott, hogy minél teljesebb legyen a pusztítás, a lehető legtöbb áldozatot követelje a támadás. Ezen sátáni gondolkodást fogják a gyermekekbe is csepegtetni!”
Nincs mit csodálkozni Németh Sándor szavain, mivel nem csak az egyházak között látja ő a lelkekért folyó versenyt, hanem a gyülekezetének pásztorai között is éppen ez zajlik.Már jó ideje nem járok oda, de az eljövetelem időszakában egy teljes istentiszteletet szánt arra a helyi gyülekezet pásztora, hogy, megtiltsa, hogy a hívők a Marosvásárhelyi HGY élő közvetítéseit nézzék.Vajon mitől fél? Nemsokkal ezután a gyülekezet néhány vezető embere, akiknek nézeteltérése támadt a pásztorral, átmentek végleg a szomszéd város gyülekezetébe, és kérték, hogy onnantól kezdve oda tartozhassanak, magukkal rántva sok családot, akik azóta szintén a másik városba járnak. Németh Sándor előtt ott volt ez a dolog és tulajdonképpen semmit nem tett ebben az ügyben. Úgy látszik a verseny belül is jelen van...
VálaszTörlésEz a folyamat éppen akkor zajlott, mikor még nem dőlt el az egyházak sorsa, amikor pedig kiderült, hogy a HGY történelmi egyház lett fürdött a dicsöségben, örömünnep stb., elhangzott az istentiszteleten az is, hogy úgy kellett a pünkösdieknek, ők sem álltak ki mellettünk amikor a HGY volt bajban. Én semmi Krisztusit nem látok ebben, sem a lelkekért folyó emberi játszmákban, ezért csodálkozom, hogy itt a hozzászolásokban még akad olyan is aki igazat ad NS-nak.