Amerika kereszténysége nehezen megítélhető és bonyolult kérdés, különösen Európából szemlélve. Mindenesetre gondolkodóba ejt némelyeket, akik a kereszténység jelenlétét majdhogynem csak társadalmi jelenségként magyarázzák. Egész konkrétan a (vallás)szociológusok azok, akik erősen vakargatják a fejüket, ugyanis elképzelésük szerint minél inkább jólétinek nevezhető egy társadalom, annál kevésbé hajlik bármilyen transzcendens magyarázatra: ezzel szemben ahol az életkörülmények nehezen elviselhetők, garantáltan magasabb lesz a vallásos emberek aránya. Lecsupaszítva a kérdést, a "szegényebb országokban" jobban megférnek a spirituális elemek, míg a "gazdag országok" nem igazán igénylik az ilyesmit. Amerika azonban olyan, mintha vaskos kivételt képezne a szabály alól, hiszen a jólét és a hit remekül megfér egymás mellett.
De valóban így van ez? Mostanában akárhányszor felmerül Amerika neve egy-egy baráti beszélgetésben, összejövetelen vagy írásban, mindig az az egységes vélemény formálódik a végére, hogy ez a nemzeti keresztény öntudat csupán látszat. Amerika kereszténysége nem valóságos, vagyis nem sokkal valóságosabb, mint bármely más nemzeté. Az igazi hit folyamatosan kopik, ami megmarad belőle, annak hátterében történelmi okok, kulturális hagyományok és egy nagy adag patriotizmus áll.
Nem szeretném, mert nem is tudom eldönteni az előzőek valóságtartalmát, nem látom tisztán, hogy Amerika tényleg a "világ legkeresztényibb nemzete" vagy sem, mindenesetre elgondolkodtatott az a kérdőív, melyről a bevezetőben tettem említést. A terjedelmi korlátok miatt pusztán egyetlen kérdést emelnék ki, melyben arról faggatták az amerikai hívőket, hogy miért hisznek Istenben? A következő válaszok fogalmazódtak meg:
1. A világ (az univerzum) tervezettségén / szépségén / bonyolultságán alapuló érvek (28,6%)Ezek voltak tehát a leggyakrabban előforduló válaszok. Meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy az amerikai keresztények leginkább a világ tervezettségét és bonyolultságát találják legfőbb indoknak saját hitük valóságát tekintve. Az okokról hosszasan lehetne töprengeni, a töprengés során pedig számtalan irányba elindulhatunk. Egyesek talán felhívnák a figyelmet arra, hogy a sokszor lenézett amerikaiak talán nem is annyira tudatlanok, ha egy alapvetően racionális ok húzódik meg hitük hátterében (legalábbis gondolkodnak ezen a kérdésen...), mások a kreacionista lobbi hatékonyságát sejthetik az eredmény mögött, megint mások elindulhatnak abba az irányba, mely szerint a 63% férfi arány állhat a háttérben - a férfiak pedig inkább szeretnek a dolgoknak intellektuálisabb hatásokat tulajdonítani, míg a hölgyek érzelmi oldalról ragadják meg a kérdéseket...
2. Isten megtapasztalása a mindennapi élet során (az érzés, hogy Isten velünk van) (20,6%)
3. A hit megnyugvást, vigaszt, megkönnyebbülést, értelmet és célt ad az életnek (10,3%)
4. A Biblia így mondja (9,8%)
5. Egyfajta szükséglet kielégítése miatt (8,2%)
Mindenesetre érdekes és ezután tényleg kíváncsi lennék arra, hogy nálunk Magyarországon a hívők milyen többségi választ fogalmaznának meg, ha hitük okairól kérdeznének őket.
Az egyik legfontosabb dolog amit a Bibliából az utóbbi években megértettem, hogy Isten nem a világot, a társadalmat menti meg, hanem csak személyeket. Az jóhír-üzenete nem arra adatott, hogy a világot jobbá, békésebbé, akármivé tegye. Furcsa hogy a keresztények mégis a társadalmat statisztikázva próbálnak valamit mondani, vagy valamit vizsgálni.
VálaszTörlésAz íráshoz: valójában a helyzet az hogy minél nagyobb a jólét annál több az ateista, materialista, szélsőliberális (más izéjével csalánt verő) ember. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy ezek az emberek "jólétmeghajtásúak". Azaz véget ér a jólét, nagyrészt kihalnak (átalakulnak) a materialisták, ateisták, szélsőliberálisok.
És nagyon fontos hozzátenni, hogy természetesen a legtöbb magát vallásosnak tartó ember is materialista, ateista és szélsőliberális.
Na és elfogy az olaj, véget ér a jólét...
:)
"Az egyik legfontosabb dolog amit a Bibliából az utóbbi években megértettem, hogy Isten nem a világot, a társadalmat menti meg, hanem csak személyeket."
TörlésPontosabban az emberi fajt, néhány ember személyében.
Amikor hívő keresztény voltam, akkor Isten nélkül nem tudtam elképzelni a valóságot. Isten érzékelése olyan szorosan hozzátartozott a valóságfelfogásomhoz, hogy attól leválaszthatatlannak tűnt. Az érzet még most is megvan, de ahogy endi mondta most már tudom, hogy Isten csak személyesen működik. Most már azt gondolom, hogy Jézus közelében lenni más, mint ugyanazt gondolni, mint Pál, vagy Német Sándor, vagy endi, vagy Bölcskei Gusztáv. Érdektelen, hogy milyen teológiai elméletet látok értelmesnek, tényekkel és forrásokkal elegendően alátámasztottnak, vagy több ember által favorizáltnak. Ha Jézus jelenléte érzékelhető és az egyes ember szempontjából csak ez számít, akkor ennyi, kész: nincs szükség kereszténységre, a valóság önmaga létét igazolja.
VálaszTörlés"a valóság önmaga létét igazolja."
VálaszTörlésEz meg a megcsalattatás alapja. Ugyanis a valóság választott magának eszközt arra, hogy létét igazolja. Ő akarta, hogy így legyen, azért van így.
Itt konkrétan a keresztény ember és a transzcendencia kapcsolatára gondoltam. Ha tényleg valóságos Isten jelenléte, akkor azt kereszténynek és nemkereszténynek egyaránt érzékelnie kell. Isten és az ember kapcsolatának létét nem a Biblia igazolja, hanem a mindennapi tapasztalat.
Törlés"Ha tényleg valóságos Isten jelenléte, akkor azt kereszténynek és nemkereszténynek egyaránt érzékelnie kell."
TörlésNem. Istennek van módja arra, hogy egyik elől elrejtse jelenlétét, a másik elől nem. S meg is teszi. Isten és ember kapcsolatának létét nem a Biblia igazolja valóban, hanem a mindennapi tapasztalat, aminek jellemző módja le van írva a Bibliában. Így az egyetlen összegző hiteles referencia praktikusan mégis csak a Biblia marad.
1. Amerikában a templomépületek, imaházak addig állnak, ameddig használják őket, ha kiürülnek, lebontják az épületet és a helyére valami mást építenek. Amerika a huszonegyedik század elején zsúfolásig tele van templomokkal és imaházakkal.
VálaszTörlés2. Amerikában gyakori a bárgyú, felszínes vallásosság, ezt a médiából tudjuk. Saját tapasztalataim szerint azonban a mély, odaszánt, intellektuálisan is megalapozott keresztény spiritualitás még így is lényegesen elterjedtebb és jellemzőbb, mint nálunk, Magyarországon.
Akkor - saját tapasztalataid szerint - Amerika "vallásosságát" te nem látod olyan mélyponton, mint ahogy arról általában hallani?
TörlésAzért kérdezem, mert eddig akárhány ismerősömmel beszéltem (köztük olyanokkal, akik kint éltek vagy huzamosabb ideig tartózkodtak az Egyesült Államokban), mind arról panaszkodott, hogy ez már nem "one nation under God".
Szerintem három különböző jelenségről van szó. Az egyik az amerikai közélet növekvő szekularizációja, a másik az amerikai társadalom tagjainak személyes (és közösségekben gyakorolt) vallásossága, mely messze felülmúlja az európai társadalmakban tapasztalható arányokat, a harmadik pedig maga az evangéliumi kereszténység, mely szerintem kétarcúsága ellenére sokkal jobb állapotban van, mint ahogy a gyakran elhangzó éles kritikák alapján gondolnánk.
TörlésYuki, azt azért a becsületesség miatt tedd hozzá, hogy nem hiszel el mindent amik az evangéliumokban Jézusról írva vannak, vagy amiket ott mond.
VálaszTörlésMert így azt sugallod szemét módon, hogy amik ott vannak írva, ellentétben vannak pl. Pál írásaival.
Pedig te az olyasmiket nem hiszed el, amikor pl. Jézus ítéletről beszélt meg ilyesmik.
Persze azt is tudom hogy az ilyen írásaid célja pontosan az hogy hazudj Jézusról, Pálról stb-ről.
Kedves Endi! Pál számomra nem több, mint bármelyik más keresztény prédikátor vagy egyházvezető. Német Sándor, Erdő Péter, Fabinyi Tamás, ... önálló véleménnyel rendelkezik a kereszténység mibenlétérő, és így Pál is. Nem kel mindent elhinnem, amit ők mondanak és így Pál minden szavát sem kell elhinnem. Mi több az evangéliumok szintén szerkesztők keze munkáját dícsérik. Márknak is van egy tolmácsolása, Mátének is. Ők így látták a Jézus-jelenséget és a nagyhatású keresztény gondolkodók hatására így foglalták írásba. Pl. Pál biztosan nagy hatással volt a véleményükre, mert az evangéliumok Pál után keletkeztek. Ezért biztosan erős egyezés van Pál és az evangéliumok között. Jézus szavai közé kommentárokat tettek és sokszor ezeket a kommentárokat Jézussal mondatták ki. Sokkal kevésbé szerkesztett és kimunkált szöveg például Tamás evangéliuma, ahol nincs szó ítéletről és eljövetelről.
TörlésUgyan. Páltól is elfogadsz dolgokat és Jézus sok beszédét is elveted, nem Jézusnak tulajdonítod. És mi a válogatási módszered? Bármilyen ítéletet, kemény dolgot olvasol bárkitől, az szerinted nem igaz. Ha Páltól olvasod akkor Pál téved/hazudik, ha Jézustól akkor szájába adták. Elég ostoba válogatási módszer, már elnézést. Tényleg nem veszed magad észre?
TörlésAz a kérdés, hogy mi a válogatással a szándéka az embernek. Ha egy adott vallás istenének imádása, akkor persze nagyon egyszerű a válogatési módszer: kritika nélkül el kell fogadni minden szentnek nyilvánított irat igazságtartalmát, a többiről pedig tudomást sem venni. Majd dicsőíteni és imádni az istent. Engem az érdekel, hogy az ókor keresztényeinek viselkedése, szokásai, hagyományai alapján rekonstruálhatjuk-e milyen volt Jézus. Nyilván nagyon összekeveredik a valóság azzal, amit a keresztények gondoltak Jézusról, ezért sok-sok nézőpontból kell egyszerre megvizsgálni a forrásokat.
TörlésPál elleni ellenszenvem és Jézus iránti rokonszenvem ugyan lehet, hogy primitív, de érthető. Pál gyilkos, vagy fejvadász volt. Jézus pedig azok közül való volt, akiket Pálék eltettek láb alól. Jobb lett volna Pálnak Damaszkusz után csöndesen meghúznia magát a gyülekezet egy távoli sarkában és élete végéig az általa tönkretettek családjait szolgálnia.
"Jobb lett volna Pálnak Damaszkusz után csöndesen meghúznia magát a gyülekezet egy távoli sarkában és élete végéig az általa tönkretettek családjait szolgálnia."
TörlésKeresztényként úgy gondolom, nem lett volna jobb. Az a munka és irodalom, amit Pál letett az asztalra, alapjaiban óriási hatással van még a mai kereszténységre is. Pál fantasztikus pályát futott be, apostoli viszonylatban is kiemelkedő missziós tevékenységet végzett. Olyan műveket alkotott leveleivel, melyek kimeríthetetlen forrásai a keresztény teológiának.
Mégiscsak jobb, hogy nem húzta meg magát egy sarokban. :-)
Yuki, azt miből gondolod, hogy Pál nem tett valamit az általa bántottakért miután megtért? Szerintem tett. Ez nincs leírva a Bibliában? És?
TörlésA többi felvetésemre nem válaszotál. Te mi alapján válogatsz? Miért dobod ki Jézus kemény beszédeit, és állítod hogy azokat nem mondta Jézus, és pl. miért nem gondolkodsz így Pálról? Lehet hogy neki is csak a szájába adták azokat. Teljesen logikátlan a válogatási módszered. Sőt lehet hogy a neked tetszőket adták Jézus szájába. Lehet hogy Jézus csak kemény dolgokat mondott. :)
Szerintem neked nem az a kérdésed, hogy én mi alapján válogatok, hanem hogy egyáltalán miért válogatok. Te nem válogatsz, én igen. Mit számít, hogy én hogyan válogatok. Te azt szeretnéd tudni, hogy miért, azt pedig leírtam: mert nekem a megismerni és feltárni a célom és nem a dicsőíteni és imádni. Sok válogatási szempontot kell amúgy egyszerre végigondolni, mert sok szemszögből tekinthető Jézus tevékenysége. Valahogy ezekből a mozaikokból jön ki mi volt a Jézus-esemény.
TörlésSemmiképpen sem válogatási szempont, hogy a "kemény beszédet" kell lefejteni Jézus beszédeiről. Nagyon helyénvaló, hogy Jézus a képmutatókat és a kollaboránsokat üti, mint a répát. Az viszont válogatási szempont, hogy a primitív gyűlölködést melyik illető műveli. És ez nem Jézus, hanem Pál. A nők, a pogányok és a buzik alsóbb rendűeknek tekintése pl. Jézusnál nem jelenik meg, míg Pálnál igen. Arra, pedig válaszoltam, hogy miért nem hiszek inkább Pálnak.
"A nők, a pogányok és a buzik alsóbb rendűeknek tekintése pl. Jézusnál nem jelenik meg,"
TörlésA homoszexuálisokról Jézusnak nem kellett külön beszélnie. Abban a kultúrában az eléggé helyén volt kezelve. A páli hozzáállás nem ütött el a korabeli farizeusok hozzáállásától, s a farizeusoknak még sem rót fel ilyet Jézus sosem. A pogányokról Jézus nem kevesebbet állít, mint hogy kutyának tekinti őket. Ettől csak akkor volt hajlandó eltérni, ha felismerte, hogy az Atya vonzása vezeti hozzá a pogányt. Kifejezetten nem tekintette feladatának, hogy más nemzetek fiaival törődjön. Ha valaki sokat tett azért, hogy a nemzeteket is elérje Jézus megváltóműve, az éppen Pál. Mint az közismert ((c) Safranek). Amit pedig a nők alsóbbrendűnek tekintéseként érzékelsz Pálnál az egy kulturális beágyazottság egyfelől, másfelől pedig a tény, hogy nem asszony teremtetett elsőként, s nem az asszony kapott parancsolatot (s ezzel együtt felelősséget), hanem a férfi. Ez utóbbi tényből fakad nagyon sok minden a szellemi viszonyrendszerben.
Nézőpont kérdése :) Vajon az Úr engedelmes "ebei" elnevezés a dehonesztálóbb, vagy az elvadult "farkasok", akik saját testvéreiket falják föl? Merthogy ne a pogányokhoz Samáriaba, hanem Izráel _eltévedt_bárányaihoz_ menjetek, akik majd a hatalmasságoknak adnak át titeket halálra. Micsoda különbség, micsoda irónia! És az apostolok rendre nem értették Jézus iróniáját. Jézus a korabeli zsidókhoz jött előbb, mert ott volt a baj, a szeretetlenség.
TörlésNem nézőpont kérdése, hanem tény, hogy oda küldte a tanítványokat, a nemzetekbe meg pünkösd előtt nem. Nem nézőpont kérdése az sem, hogy Pál lett a pogányok apostola. A tizenkettőnek eszébe sem jutott volna a nemzetek felé nyitni, noha ők igazán ott szolgáltak évekig Jézussal, látták Jézus viszonyulását.
VálaszTörlés