2012. május 1., kedd

Kockatalálkozó

Az egyháztűznézőben eddig kivétel nélkül gyülekezetekről írtam, ám most először kicsit felborul az egyensúly és leginkább egy kedves testvéremet kívánom a végletekig fényezni. Ennek oka, hogy bár a veszprémi Evangéliumi Keresztény Gyülekezetben jártam, bevallom őszintén a közösségen túl legalább ennyire kíváncsi voltam arra, kicsoda is a kiváló teológusblogot vezető lelkipásztor, azaz Szabados Ádám.

A látható paraméterekkel többé-kevésbé tisztában voltam: szakállas, családos, negyven körüli fiatalember, masszív teológiai képzéssel, nívós témákat felvető internetes naplóval és két könyvvel a háta mögött. Mindezekkel nem árulok el nagy titkokat, hiszen Szabados Ádám a megszokott kibertéri arctalanság helyett névvel és képpel is vállalja önmagát. Ő nem olyan, mint a bibliai Ádám, aki elbújik egy fa mögé szégyenében - sokkal inkább előlép és bedob valami súlyos teológiai kérdést, felvet valami mély filozófiai témát, amin egyre többen rágódnak olvasói közül. Talán nem sértődik meg, ha "lekockázom": teológusként sem szégyen kockának lenni, szeretni a műfajt és nyakig elmerülni benne. Számomra jó érzés olyan emberek közelében tartózkodni, akik tudják mit akarnak az élettől, és azt is tudják, az élet mit akar tőlük.

Ennek ellenére a nem látható dolgok a láthatóknál is jobban érdekeltek. Így családommal együtt elmentem Veszprém egyébként csodaszép városába, hogy megnézzem ki is áll a kiváló írások mögött. Egy helyi művelődési házba vezetett az utunk, annak is egy viszonylag kicsi termébe, ahol egy klasszikusnak nevezhető, egészségesen visszafogott, azaz természetesen viselkedő emberekből álló gyülekezetet találtunk. Minden nagyon egyszerű volt, ezért lélekben kapcsolódni sem jelentett lehetetlen feladatot számunkra. Ádám felesége vezette a dicsőítést (aki remekül főz, ahogy arról később megbizonyosodhattunk :-)), az istentisztelet többi részét úrvacsora és igehirdetés töltötte meg. Utóbbit természetesen Ádám végezte, aki a 2Tim 1:3-5 szakaszról prédikált. A legtöbben egyfajta "töltelékként", formalitásként tekinthetnek ezekre a versekre, melyek Pál levelének bevezető szakaszához tartoznak. A vérbeli teológus persze nem ijed meg az ilyesféle prekoncepcióktól, és még ezekből a szakaszokból is magvas üzenetet fabrikál - ahogy az nem meglepő módon történt is. Nem tisztem és nem jogom értékelgetni, de az igehirdetés sokoldalúságára mégis érdemes felhívni a figyelmet: egyháztörténelmi kitekintések, a mindennapokból vett illusztrációk és magvas üzenetek egyaránt kirajzolódtak belőle.

Honnan ez a sok ismeret? A választ egy teológusnál mindig az "oroszlánbarlangban", azaz a dolgozószobájában kell keresni. Nos, Ádám esetében ez a kifejezés nem fedi a valóságot: az "angol nyelvű könyvtár" sokkal jobban illene a látható nyersanyag leírására. Voltak ötleteim, hogy ennek az embernek lesz egy nagyobb könyvespolca néhány figyelemre méltó anyaggal, de erre a mennyiségre nem számítottam. Képzeljünk el egy szobát, amit földtől-plafonig megtölt a szakirodalom, körbe minden falon és elérhető szabad helyen. Első reakcióm a "hűamindenségit" volt, a második meg a konkrét, felszín alatt fortyogó, szűnni nem akaró sárga irigység. :-)Olyanokat kérdeztem magamban, hogy "neki miért van, nekem miért nincs?", illetve "hogyan volt képes ennyi mindent beszerezni és mennyibe kerülhetett mindez?". Bár a helyzet rám nézve felháborítóan igazságtalan, abban azért nyugalmat leltem, hogy Ádám blogja sokáig működni fog. A mennyiség alapján a következő kétszáz évre elegendő ihletforrás áll rendelkezésére, csak győzzön írni, mi pedig győzzünk olvasni!

A könyvhegy persze nem önmagáért és az esztétikai látvány megteremtéséért létezik. Ádám nagyon frappánsan fogalmazva azt mondta, egy-egy kötet kinyitásakor nem lapokat és arra nyomtatott betűket lát, hanem mindig egy új világ tárul fel előtte. Aki olvas, tulajdonképpen világról-világra jár, személyes univerzumokba mélyed el, melyek az adott szerzőről és remélhetőleg annak Ihletőjéről adnak képet.

A sok ismeret és tömény szakirodalom ellenére mégis azt láttam, a teológia nem ment szerzőnk agyára. Tapasztalatból tudom, hogy ebben sokat segít egy egészségesen gondolkodó családi légkör egy talpraesett feleséggel és gyerekekkel. Ádám "kockasága" nem csinált belőle szellemi dimenziókban lebegő lényt: bizonyíték erre, hogy néha még arra is ráveszi magát, hogy két rendszeres teológiai mű között egy-egy regényt elolvasson. :-). A hangsúly minden szószaporítás ellenére nem is a könyveken áll, hanem azon az evangéliumi alapokon nyugvó hiten, ami szépen kirajzolódott a gyülekezet karakterében és a családi atmoszférában is. Ha Veszprémben jártok, feltétlenül látogassátok meg őket!

1 megjegyzés :

  1. Éppen pár napja olvastam pár érdekességet a Savantokról, akiknek egészen brilliáns képességeik vannak\lehetnek. A poszthoz kapcsolódhat az képesség, hogy hihetetlenül gyorsan képesek könyveket elolvasni és ráadásul nagyon jó a memoriájuk. :D Azt hiszem Ádám enyhe "Savantizmusban szenvedhet" (a leírás és fiatal korát figyelembe véve), minden negatív tulajdonságot mellőzve. :D:D Más magyarázat nincs rá . _:D:P

    "Egy átlagember egy könyvben 1 oldalt kb. 2-3 perc alatt olvas el. Kim ezzel szemben egy oldalt 8-10 másodperc alatt, egy könyvet pedig 1 óra alatt olvas el, s az olvasottak 98 %-át megjegyzi. Mintegy 12 ezer könyvet raktároz agyában olyan témákkal kapcsolatban, mint a történelem, irodalom, földrajz, számok, sport vagy a zene.


    Persze az összehasonlítás(mennyiség, idő) csak vicc(de nem bírtam kihagyni:P ), de azért tényleg sok-sok időbe telhet annyi könyvet elolvasni, ha egy könyv elolvasási idejét és a más teendőkre fordított időt nézem, akkor az a mennyiség minimum évtizedek napi szintű olvasás termése lehet, ami nem kis kitartást igényelhetett, no meg persze nagy érdeklődést a témák iránt megcsömörlés nélkül.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)