A nácibarát pápa zsidókat mentett?

XII. Pius

Az elmúlt években több területen is alapvető változásokat éltem át. Ezek az új élmények sok esetben arra késztettek, hogy átértékeljek dolgokat, kérdéseket, melyekkel kapcsolatban úgy gondoltam, szilárd és végleges álláspontom van. Ezek közül az egyik a katolicizmust és a pápákat érintette. Noha alapvető meggyőződésem nem változott (továbbra is értetlenül állok a pápaság intézménye előtt), azért XII. Pius kapcsán kissé finomítanom kellett a véleményemet.

Ha azt mondom, XII. Pius 1939 és 1958 között állt a katolikus egyház élén, akkor azt hiszem nyugodtan kimondhatjuk, nem volt irigylésre méltó helyzetben. Eugenio Pacelli, mielőtt pápa lett volna, elkövetett egy olyan lépést, ami utólagos megítélésében végzetesen rossznak bizonyult: 1938-ban aláírt egy konkordátumot Hitlerrel és tulajdonképpen kiegyezett a nácikkal. Nekem és mindenkinek, akik jelenleg békés viszonyok között jártathatjuk a szánkat, ez a döntés szimpla megalkuvásnak, gyávaságnak tűnik. Könnyen csapunk az asztalra és állítjuk, mi biztosan másképp csináltuk volna. De miért csinálta így a pápa?

Nem nehéz belátni, hogy az egyik ok a félelem lehetett. Nem tudjuk milyen egy fasiszta ország közepén egy kirobbanni készülő világháború előtt állni, ráadásul egy olyan Németországgal szembenézni, ahol a Kulturkampf hatása alatt a katolikusokat folyamatosan azzal vádolták, nem igazi németek, mivel szemléletük ellenkezik a német nacionalizmus szellemével. Pius és az egész Vatikán döntése mögött az egyik tényező kétségkívül a rémület volt: "a német püspökök, Pacelli érsek, a pápai nuncius és maga a Vatikán is tartott tőle, hogy a német katolikus egyházat egy esetleges második hadjárat, amely sokkal dühödtebb lesz az előzőnél, teljesen meg fogja semmisíteni" - írja Paul Johnson, történész.

A pápa döntésének másik oka kétségkívül ideológiai lehetett: a kommunizmussal szembeni küzdelem. A katolicizmus egyik fő ellensége a mindenféle vallással szembenálló, azokat üldöző "bolsevik veszély". Aki harcol a kommunizmus ellen, azzal lehet közös útszakaszokat találni. Hitler kezdetben ilyennek tűnt, később pedig már nem volt visszaút.

A világháború kirobbanásakor a katolikus egyház összességében - legalábbis hivatalos formában - semmi komoly ellenállást nem tanúsított, még akkor sem ha egymás után érték az attrocitások saját papjaikat vagy ismert német katolikus személyiségeket.XII. Pius azzal védekezett, hogy "pisztolyt tartottak a homlokához" és döntésre kényszerült: vagy beletörődik a helyzetbe, vagy a németországi (és más fasiszta rezsim alatt álló) katolikus egyház teljesen megsemmisülhet.

Ilyen történelmi előzmények után legalábbis nem csodálható, hogy a világháború után, 1963-ban egy bizonyos Rolf Hochmuth nevű protestáns drámaíró A helytartó című darabjában kollaboránsként tüntette fel a pápát, akiből egy nácibarát és tehetetlen báb lett a történelem színpadán. Nos, amennyire olvastam róla, nagyjából az én véleményem is ezekben a szavakban volt összegezhető.

Arról azonban kevesebbet beszélnek (hiszen nincs benne semmi botrányszerű), hogy Pius épületeket adott át zsidó menekülteknek, s a kolostoroknak, apátságoknak ugyanerre adott utasítást. Az sem annyira közismert, hogy négymillió dollárt juttatott katolikus ügynökségeknek abból a célból, hogy Európából zsidókat csempésszenek ki és 1942-ben nyíltan is elítélte a zsidók kiirtását, amit egy évvel később megismételt. A források szerint több ezer, más számok alapján több tízezer zsidó életét mentette meg. Mindezért számos zsidó, köztük Albert Einstein, Golda Méir és Mose Sárét izraeli miniszterelnökök, valamint Isaac Herzog főrabbi köszönetet is mondtak neki és a Világ Igazának nevezték. Úgy tűnik, még a korábban szőrőszszívű holokauszt-emlékközpont, a Jad Vasem is jelentősen megenyhült vele kapcsolatban.

Mindez persze nem azt jelent, hogy XII. Pius helyesen járt volna el saját pápasága idején. Tehetett volna többet is, de a nácikat megállítani vagy csak eltéríteni terveiktől - ehhez a Vatikán bőven kevés volt. Ugyanakkor saját megítélésén és a katolikus egyház hírnevén sokat javított volna egy határozottabb politika. Mondom ezt persze úgy, hogy közben nincs okom büszkének lenni, hiszen a protestáns oldal túltett a katolikuson, ami a nácik támogatását és üdvözlését illeti. A mi mérlegünk szégyellnivalóbb az övékénél.