Egy bizonyos Clark professzor az egyik nap egy szagtalan folyadékkal teli, nyitott üveget mutatott diákjainak. Azt kérte tőlük, szóljanak ha zavarja őket az üvegből áradó bűz. Amikor kevesen voltak jelen, a tíz diák közül csak egy akadt, akinek úgy tűnt, érez valamit. A professzor azonban megismételte a kísérletet az egyetem előadótermében is, ahol 168 diák zsúfolódott össze. Bejelentésétől számítva három percen belül már 33 ember vélte érezni a nem létező bűzt, mely az első sortól állítólag fokozatosan "terjedt" az ötödikig.
Ez volt az egyik legkorábbi kísérleti vizsgálat, melyet 1916-ban a tömeglélektan tárgykörében valaki végrehajtott. Azóta már bővebb és jóval alaposabb körülmények között tanulmányozták az emberi viselkedést, amiről egyértelműen kimondható: az ember teljesen máshogy is képes megnyilvánulni egy tömeg tagjaként, mint ha egyedül van. Tömegben olyan dolgokat is megteszünk, amit soha nem tennénk önmagunkban. Ahogy mondani szokták, a tömeg dezindividualizál, azaz egyfajta módon megfosztja az embert a személyiségétől, ami képes feloldódni vagy legalábbis háttérbe szorulni ilyen közegben.
Mindez azért jutott eszembe, mert a napokban a kezembe került Ray Comfort egyik könyve (melynek szellemes borítóját láthatjátok a képen), ahol egy szomorú statisztikáról számol be. Egy 1991-es felmérés szerint Amerikában 11 500 közösségben összesen 294 784 "megtérést" regisztráltak. Későbbi vizsgálatok után kiderült, hogy ebből 280 000 ember "eltűnt" a gyülekezetekből.
Nem tudom én vagyok a hibás vagy sem, de keresztényként sem szeretem a "tömeges megtérés" jelenségét. Soha nem állítanám - ehhez nincs jogom -, hogy valaki nem hozhat komoly döntést tömegben, de a saját tapasztalataim nem ezt a fajta "technikát" erősítik. Két ok miatt sem. Egyrészt azért, amiről fentebb már szó esett Clark kísérlete alapján. Az embereket a tömeg bizonyos értelemben megfosztja önmaguktól. Olyan hatásoknak vannak kitéve, melyek megnehezítik számukra egy komoly és megfontolt döntés meghozását. Nem azt mondom, hogy a tömeghatás mindig rossz, de az emberi lélek egyszerűen máshogy reagál és másként mérlegel egy mesterségesen felépített közegben, mint amikor a légkör személyessé válik. Másrészt ennél is nyomósabb ok a személyesség, amiben az előző bejegyzésben már írtam. Minden emberrel a saját módján kell törődni, ami tömegben eleve lehetetlen vállalkozás.
Szerintem a megtérésnél személyesebb elhatározás kevés adódik az ember életében. És éppen ezért érdemesebb ezt a döntés egy interakciókban bővelkedő környezetben, párbeszéd és átgondolás után meghozni. A tömött és zsúfolt helyek, a visszakérdezés lehetetlensége és a gyakori sürgetés ("dönts ma, itt és most"), valamint maguk a tömeglélektani jelenségek mind gátolják az ilyesmit. Őszintén szólva semmi meglepőt nem találok Ray Comfort rossz statisztikájában. Az volna a furcsa, ha az ellenkezőjét tapasztalnánk.
Egyébként kíváncsi lennék arra is, hogy a közelmúltban zajlott Reménység Fesztivál megtérőivel mi történhetett?
Ez volt az egyik legkorábbi kísérleti vizsgálat, melyet 1916-ban a tömeglélektan tárgykörében valaki végrehajtott. Azóta már bővebb és jóval alaposabb körülmények között tanulmányozták az emberi viselkedést, amiről egyértelműen kimondható: az ember teljesen máshogy is képes megnyilvánulni egy tömeg tagjaként, mint ha egyedül van. Tömegben olyan dolgokat is megteszünk, amit soha nem tennénk önmagunkban. Ahogy mondani szokták, a tömeg dezindividualizál, azaz egyfajta módon megfosztja az embert a személyiségétől, ami képes feloldódni vagy legalábbis háttérbe szorulni ilyen közegben.
 |
| "Istennek csodálatos terve van az életeddel" |
Nem tudom én vagyok a hibás vagy sem, de keresztényként sem szeretem a "tömeges megtérés" jelenségét. Soha nem állítanám - ehhez nincs jogom -, hogy valaki nem hozhat komoly döntést tömegben, de a saját tapasztalataim nem ezt a fajta "technikát" erősítik. Két ok miatt sem. Egyrészt azért, amiről fentebb már szó esett Clark kísérlete alapján. Az embereket a tömeg bizonyos értelemben megfosztja önmaguktól. Olyan hatásoknak vannak kitéve, melyek megnehezítik számukra egy komoly és megfontolt döntés meghozását. Nem azt mondom, hogy a tömeghatás mindig rossz, de az emberi lélek egyszerűen máshogy reagál és másként mérlegel egy mesterségesen felépített közegben, mint amikor a légkör személyessé válik. Másrészt ennél is nyomósabb ok a személyesség, amiben az előző bejegyzésben már írtam. Minden emberrel a saját módján kell törődni, ami tömegben eleve lehetetlen vállalkozás.
Szerintem a megtérésnél személyesebb elhatározás kevés adódik az ember életében. És éppen ezért érdemesebb ezt a döntés egy interakciókban bővelkedő környezetben, párbeszéd és átgondolás után meghozni. A tömött és zsúfolt helyek, a visszakérdezés lehetetlensége és a gyakori sürgetés ("dönts ma, itt és most"), valamint maguk a tömeglélektani jelenségek mind gátolják az ilyesmit. Őszintén szólva semmi meglepőt nem találok Ray Comfort rossz statisztikájában. Az volna a furcsa, ha az ellenkezőjét tapasztalnánk.
Egyébként kíváncsi lennék arra is, hogy a közelmúltban zajlott Reménység Fesztivál megtérőivel mi történhetett?
A tömeges megtéréssel nem hinném, hogy önmagában gond lenne. Ismerjük az Apcselből a tömeges megtéréseket. Viszont van néhány dolog, amivel nem rendelkezik a mai egyház zöme (tehát tisztelet a kivételnek, ami biztos van, csak én tudok ilyet alig) az pedig a megfelelő pásztori munka.
VálaszTörlésA másik, ami már nemcsak a többségnek, hanem gyakorlatilag minden keresztény közösségnek hiányzik, az a környezet, ami az Apcsel elején még megvolt. Ne felejtsük el, hogy adott volt egy nép, aki évszázadokon keresztül volt tanítva Isten útjára. Fel volt készítve a Messiás eljövetelére kulturálisan. S ha még nem lett volna felkészítve, hát eljött János, s befejezte ezt a felkészítést. Amikor pedig eljött az ideje, az emberek hitre jutásának már megvolt egy komoly beágyazottsága.
Ma az egyház - le merem írni - meg sem közelíti azt az ismereti mélységet és magasságot, ami akkor eleve adott volt. Akkor is így van ez, ha egyébként mi meg megismertük a Messiás személyét. Tudatosan tagadta meg az egyház izraelita gyökereit. Ezzel olyat vesztett el, amihez utóbb nehéz visszatérni úgy, hogy közben ne menjen egy másik végletbe.
Például bennem még egy nagy kérdőjel van abban, hogy Pál melyik szögről akasztotta le a kegyelmi ajándékok rendszerezését. Mert amit ő leír a korintusiakhoz írt levélben, az nagyon előzmény nélküli. Mondhatnánk, hogy ezt kijelentésből vette. Csak hogy ő abban a levélben kifejezetten hivatkozik a pogányság és a zsidóság között meglévő kulturális különbségre, amiért azoknak szükséges volt elmondani pár dolgot.
Persze most kicsit elkanyarodtam. Beszélhettem volna akár a vízkeresztségről is. Hányan tudtuk azt megtérésünkkor, hogy a vízkeresztség nem János "találmánya" volt? S mennyivel érthetőbbé válik a farizeusok Jánoshoz való viszonyulása, ha megértjük, hogy ebben az fejeződött ki, hogy ők (júdeaiak) tulajdonképpen pogányokká váltak. Hogy ebben a vízkeresztségben az is benne már számunkra (hisz ez a mikve eredeti tartalmában is benne van), hogy akik bemerítkeztünk Jézusba, azok nemcsak Jézussal, hanem mindazokkal sorsközösséget alkotnak, akik hasonlóan bemerítkeztek.
A kulturális beágyazottságon változtatni nem igen tudunk. Ezért a pásztorokra talán fokozottabb felelősség hárul ma, mint egykor.
Alapvetően igazad van, bár az ApCselben leírt tömeges megtérés szerintem elég speciális helyzet volt. Akkor indult az egyház, éppen megérkezett a Szentlélek, s ennek igencsak látványos, objektív jelei voltak. Egy mai "tömegevangélizációt" én nem tudok ehhez hasonlítani.
TörlésDe kétségtelen, hogy amit írtam, nem kőbevésett szabálynak szántam: hát persze, hogy lehetnek és vannak is igazi megtérések. Ám a szomorú statisztikák mégiscsak azt mutatják, hogy általában nem ez a jellemző. A Reménység Fesztiválra azért is kérdeztem rá, mert ott tudomásom szerint felkészített "utógondozók" is részt vettek, akik odamentek a tömegben megtérést választókhoz. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy a szervezők foglalkoznak-e azzal, hogy monitorozzák a rendezvény eredményeit?
A mai egyház tényleg nem közelíti meg azt a mélységet, ami akkor adott volt. Térben és időben egyaránt messze esünk a zsidóságtól, akik egészen máshogy gondolkodnak (ma és a múltban egyaránt), mint ahogy mi tesszük. Ez a szakadék valamennyire betömhető, áthidalható - már ha valaki hajlandó erre.
Azt se tudjuk, hogy az Apcseli megtért tömegből hányan maradtak az egyházban. Ha igaz a történet, akkor az is lehet, hogy épp hogy kevesen.
TörlésA történet igaz, a jeruzsálemi ősegyház (ahogy nevezni szokták) valóban gyorsan növekedett. Ez volt az első keresztény gyülekezet, valószínűleg erős lehetett és működött is jó ideig.
TörlésPersze mindez nem jelent semmit, azt legalábbis semmiképpen, hogy precedens értékű lenne amit róluk olvasunk. Keresztények gyakran elkövetik azt a hibát, hogy vesznek egyetlen példát a Szentírásból és maguk elé tűzik, mondván "így kell ezt csinálni". Pedig az esetek jó részében csak egy lehetséges forgatókönyvről van szó a sok közül, ami egyáltalán nem biztos, hogy számukra is optimális.
"Azt se tudjuk, hogy az Apcseli megtért tömegből hányan maradtak az egyházban. Ha igaz a történet, akkor az is lehet, hogy épp hogy kevesen."
TörlésEzt így nemigen lehet nyomon követni szerintem, mert még az a generáció megélte, hogy elzavarták őket Jeruzsálemből. De addig azért rendben volt.
"Utógondozás" meg ilyesmik sem biztosíték semmire. Aki már benne van egy közösségben, arra is hathat a "csordaszellem". Ha nem Isten Szelleme az ami az emberekre hat, akkor a legtöbb hívő azért marad egy gyülekezetben mert ott emberi közösséget talál, ami testi szinten biztonságot nyújt. Ez alapvetően nem feltétlen rossz persze, de ha azt hiszik hogy ez az Istennel való kapcsolat akkor van baj...
VálaszTörlésSőt, lehet hogy valaki azért nem marad egy gyülekezetben, mert Isten helyett csak a testi-földi-világi emberi közösséget találja...
Hogyan határozod meg X gyülekezeti tagnak, hogy mit kell "Istennel való kapcsolat"nak hinnie?
TörlésSytka, nagyon igazad van. Sajnos Charles Finney csinált annakidején módszertant az ébredés tervezett előidézésére egy egyébként spontán, Lélektől indult ébredés idején. Az amerikai kultúra pedig hajlik arra, hogy módszerekben és hatékonyságban gondolkodjon. Jó ellenpélda viszont az 1859-es brit (elsősorban velszi és észak-írországi) ébredés. Akkor nem csak tömeges "megtérések" voltak, hanem a gyülekezetek tagsága (nem csak látogatottsága, hanem elkötelezett tagsága!) is mérhetően és látványosan nőtt. És minden felekezetben, tehát nem egyikből vándoroltak a másikba. Ennek köze lehetett ahhoz, hogy azok az ébredések inkább kálvinista talajon zajlottak, ahol az újjászületést meghagyták Isten munkájának. Nagyon jó könyv ebben a témában Iain Murray Revival and Revivalism c. tanulmánya.
VálaszTörlésFinney nevén meglepődtem, nem is tudtam, hogy ez az egész eljárás tőle indult! Egyébként ez is tipikus emberi reakció: egyszerűen ilyenek vagyunk, hogy a működő dolgokból azonnal rendszert csinálunk. Ez önmagában szerintem nem bűn, hanem adottság, természetes jelenség. Más kérdés, hogy akkor is alkalmazzuk, amikor nem kellene. :-)
TörlésJó,és fontos post!
VálaszTörlésNem tudok mit kezdeni a futószalagos "hívőgyártással". Nagyon nagy a csend a környezetemben a Rem. Feszt. -el kapcsolatban,ami a megtérőket,és az utógondozásukat illeti.
Igen, nálam is ez van. Ugyanakkor mégsem akarok "gyanakodni", mert láttam hogy a Fesztivál szervezők valóban igyekeztek személyes kapcsolatokat kialakítani a megtérőkkel. Jóindulattal gondolok rájuk, hátha sokan beépülnek a megtértek közül gyülekezetekbe.
TörlésCsak mindig kérdés bennem, mi történik, ha már nincs ott a háttérdíszletnek egy nagyszabású, színes-szagos fesztivál? Hanem csak - úgymond - a gyülekezeti hétköznapok következnek. A grandiózusság nem mindig jó üzenet...
"Egyébként kíváncsi lennék arra is, hogy a közelmúltban zajlott Reménység Fesztivál megtérőivel mi történhetett?"
VálaszTörlésTegnap beszélgettem valakivel, aki a Reménység Fesztivál visszakövetésében van benne. Sajnos elég rövid ideig tudtunk beszélgetni, így nem oszlatott el bennem minden kétséget a dolog hasznával kapcsolatban. (Igazából a számokkal dobálózás inkább növelte a kételyeimet.)
Két hét múlva elvileg újra találkozom vele a civilvezető-képzőn. Megpróbálok utánajárni.
Ha esetleg megtudsz valamit és nem titok, oszd már meg itt velünk! Kösz!
Törlés