Folytatva a deuterokanonikus könyvekkel kapcsolatos sorozatomat, most egy egészen más műfajú szöveg következik, melyet kis túlzással "történelmi regénynek" is nevezhetünk. Judit könyve erkölcsi aggályokat ébreszt egy protestáns olvasóban: mennyiben lehet felhasználni példaképként egy hazudós nő sztoriját? Mekkorát szabad hazudni a jó ügy érdekében?
Kezdjük röviden a száraz tényekkel! Judit könyve legrégebbi verzióiban görög fordításokban maradt ránk, illetve létezik néhány héber szöveg is (melyeket a Vulgata alapján készítettek), ám a hozzáértők szerint olyan kifejezéseket és kortörténeti elemeket hordoz, hogy nagyon valószínű, az eredeti irat is héber lehetett. A könyv szerzője ismeretlen, egyesek szerint farizeus volt, mivel a történetben erős hangsúly kerül a tisztasági törvény megtartására.
Judit könyve tulajdonképpen egy kalandos sztori, amiből nagyformátumú mozit is lehetne forgatni, sok vérrel, lehulló testrészekkel és felnyársalt emberekkel, ahogy azt már megszokhattuk. :-) A történet szerint Nabukodonozor háborút indít a médek ellen, amibe szeretné belevonni a környező népeket is. Mivel ajánlatát mindenki visszautasítja, Nabukodonozor a médek leverése után elhatározza, hogy megleckézteti az engedetlenkedőket Mezopotámiától a Földközi-tengerig. Hadvezére, Holofernész kapja a feladatot, hogy sorra leverje a népeket és megtanítsa nekik, Nabukodonozoron kívül nincs más isten, akinek engedelmeskedni kell. Amikor Holofernész a véres irtóhadjárat egyik állomásaként elér a fogságból hazatért zsidókhoz (konkrétan Bethulia városához), elhatározza, hogy támadás helyett kiéhezteti őket. A szomjúságtól és éhségtől meggyötört emberek végül öt napot kapnak, hogy megadják magukat, különben Holofernész serege felnyársalja őket.
Nos, ez az a pont - a könyv nyolcadik fejezete -, amikor megjelenik Judit (neve jelentése: zsidó nő), aki a történet szerint minimum tökéletes, hiszen vág az esze és ráadásul gyönyörű is. (A könyv meseszerűségének legerősebb bizonyítéka, hogy létezik szép és okos nő - tehetné hozzá egy hímsoviniszta olvasó :-)). Judit első körben hitre szólítja fel az éhhalál küszöbén álló társait, majd egy szolgálólánnyal együtt bátran átmegy Holofernész táborába, mintha egyfajta árulóként segíteni akarna az ellenségnek. Ott több nap sumákolás után bájosságával lenyűgözi a hadvezért, majd egy óvatlan pillanatban többet is tesz ennél és egyszerűen levágja a fejét. Az éjszaka leple alatt pedig visszaszökik a zsidókhoz és a levágott fejet lobogtatva lelkesíti népét, hogy az összezavarodott ellenséget kergessék és semmisítsék meg. Ez meg is történik, Nabukodonozor csapatai tehát veszítenek, a zsidók nyernek, a könyv pedig Judit hálaénekével zárul.
Ennyi tehát a történet, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy a kanonikus irodalomban sem páratlan, hiszen fő mondanivalója - az Úr legyőzi a legyőzhetetlennek tűnő ellenséget - nem számít újdonságnak. A könyv azonban két ponton is kérdéseket vet fel.
Egyrészt történelmileg iszonyatosan pontatlan. Jó példa erre, hogy Judit könyve szerint Nabukodonozort a babiloni fogság után ismerik meg a zsidók, aki ráadásul nem Babilon, hanem Asszíria királya. Ugye köztudott, hogy ezzel ellentétben Nabukodonozor i.e. 587-ben babiloni uralkodóként foglalta el Júdát és indította meg a deportálási hullámokat. Judit könyve ezen felül is számos kétséges vagy abszurd történelmi utalást tartalmaz - olyan szinten, hogy kézenfekvőnek tűnik, itt nem a történetírás, hanem a történet mint tanítás lehetett a lényeg.
Node éppen ez a másik terület, ami egy protestáns olvasónak nehézséget okozhat. Judit ugyanis végighazudja szerepét. Az ellenség megtévesztésének ez a módja persze nem ismeretlen, mégis itt olyan hangsúlyos, hogy az ember óhatatlanul hátradől a székben. Mit mondanátok egy olyan csajra, aki a saját szépségét felhasználva kihasznál egy másik embert, akit végül meggyilkol? Még a katolikus kommentátorok is érezhették ennek a súlyát, mert a Jeromos-fordítás például sietve megjegyzi: Judit könyve erkölcsi tanítása nem a főszereplő jellemében rejlik, hanem Isten szabadító hatalmában.
Mindenesetre - ellentétben Sírák fia könyvével - Judit könyve kapcsán nem nehéz kapaszkodót keresni, miért maradhatott ki a kánonból. Az lett volna a csoda, ha bekerül - már elnézést esetleges katolikus olvasóimtól...
Kezdjük röviden a száraz tényekkel! Judit könyve legrégebbi verzióiban görög fordításokban maradt ránk, illetve létezik néhány héber szöveg is (melyeket a Vulgata alapján készítettek), ám a hozzáértők szerint olyan kifejezéseket és kortörténeti elemeket hordoz, hogy nagyon valószínű, az eredeti irat is héber lehetett. A könyv szerzője ismeretlen, egyesek szerint farizeus volt, mivel a történetben erős hangsúly kerül a tisztasági törvény megtartására.
Judit könyve tulajdonképpen egy kalandos sztori, amiből nagyformátumú mozit is lehetne forgatni, sok vérrel, lehulló testrészekkel és felnyársalt emberekkel, ahogy azt már megszokhattuk. :-) A történet szerint Nabukodonozor háborút indít a médek ellen, amibe szeretné belevonni a környező népeket is. Mivel ajánlatát mindenki visszautasítja, Nabukodonozor a médek leverése után elhatározza, hogy megleckézteti az engedetlenkedőket Mezopotámiától a Földközi-tengerig. Hadvezére, Holofernész kapja a feladatot, hogy sorra leverje a népeket és megtanítsa nekik, Nabukodonozoron kívül nincs más isten, akinek engedelmeskedni kell. Amikor Holofernész a véres irtóhadjárat egyik állomásaként elér a fogságból hazatért zsidókhoz (konkrétan Bethulia városához), elhatározza, hogy támadás helyett kiéhezteti őket. A szomjúságtól és éhségtől meggyötört emberek végül öt napot kapnak, hogy megadják magukat, különben Holofernész serege felnyársalja őket.
Nos, ez az a pont - a könyv nyolcadik fejezete -, amikor megjelenik Judit (neve jelentése: zsidó nő), aki a történet szerint minimum tökéletes, hiszen vág az esze és ráadásul gyönyörű is. (A könyv meseszerűségének legerősebb bizonyítéka, hogy létezik szép és okos nő - tehetné hozzá egy hímsoviniszta olvasó :-)). Judit első körben hitre szólítja fel az éhhalál küszöbén álló társait, majd egy szolgálólánnyal együtt bátran átmegy Holofernész táborába, mintha egyfajta árulóként segíteni akarna az ellenségnek. Ott több nap sumákolás után bájosságával lenyűgözi a hadvezért, majd egy óvatlan pillanatban többet is tesz ennél és egyszerűen levágja a fejét. Az éjszaka leple alatt pedig visszaszökik a zsidókhoz és a levágott fejet lobogtatva lelkesíti népét, hogy az összezavarodott ellenséget kergessék és semmisítsék meg. Ez meg is történik, Nabukodonozor csapatai tehát veszítenek, a zsidók nyernek, a könyv pedig Judit hálaénekével zárul.
Ennyi tehát a történet, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy a kanonikus irodalomban sem páratlan, hiszen fő mondanivalója - az Úr legyőzi a legyőzhetetlennek tűnő ellenséget - nem számít újdonságnak. A könyv azonban két ponton is kérdéseket vet fel.
Egyrészt történelmileg iszonyatosan pontatlan. Jó példa erre, hogy Judit könyve szerint Nabukodonozort a babiloni fogság után ismerik meg a zsidók, aki ráadásul nem Babilon, hanem Asszíria királya. Ugye köztudott, hogy ezzel ellentétben Nabukodonozor i.e. 587-ben babiloni uralkodóként foglalta el Júdát és indította meg a deportálási hullámokat. Judit könyve ezen felül is számos kétséges vagy abszurd történelmi utalást tartalmaz - olyan szinten, hogy kézenfekvőnek tűnik, itt nem a történetírás, hanem a történet mint tanítás lehetett a lényeg.
Node éppen ez a másik terület, ami egy protestáns olvasónak nehézséget okozhat. Judit ugyanis végighazudja szerepét. Az ellenség megtévesztésének ez a módja persze nem ismeretlen, mégis itt olyan hangsúlyos, hogy az ember óhatatlanul hátradől a székben. Mit mondanátok egy olyan csajra, aki a saját szépségét felhasználva kihasznál egy másik embert, akit végül meggyilkol? Még a katolikus kommentátorok is érezhették ennek a súlyát, mert a Jeromos-fordítás például sietve megjegyzi: Judit könyve erkölcsi tanítása nem a főszereplő jellemében rejlik, hanem Isten szabadító hatalmában.
Mindenesetre - ellentétben Sírák fia könyvével - Judit könyve kapcsán nem nehéz kapaszkodót keresni, miért maradhatott ki a kánonból. Az lett volna a csoda, ha bekerül - már elnézést esetleges katolikus olvasóimtól...
Miért az izraelita kémek tán Kánaán földjét megszállni készülő embereknek adták ki magukat? Vagy amikor Dávid menekülés közben bolondnak tettette magát? Vagy a próféta, aki azt hazudta, hogy angyal küldte a másik prófétához, hogy egyen és igyon azon a földön, amiről Isten azt mondta neki, hogy ne egyen és ne igyon ott?
VálaszTörlésMit kezdjünk a keresztény rendőrrel, aki a bűnözők közé épül be? Vagy van foglalkozás végzésére tilalom az újszövetségben? A keresztény jamesbondokról nem is beszélve, akiknek állami jogosultságuk van ölni.
Ha emiatt nem került volna be a kánonba, az több mint gáz lenne.
Sfi:
VálaszTörlésEzért írtam a postban ezt: "az ellenség megtévesztésének ez a módja persze nem ismeretlen...".
Ebben szerintem sem új Judit könyve. Hazudott Ráháb, hazudtak a bábák is a fáraónak Mózesről (Isten ráadásul kifejezetten ezért áldotta meg őket!). És a többi példád is megállja a helyét.
Mégis érzem a veszélyt ebben a gondolatmenetben. Vajon minden hazugság egyforma? Ha valaki arról hazudik az őt faggató náci katonának, hogy nem bújtat zsidókat a lakásban (holott bújtat), vagy mondjuk szerelmet színlelve becsap egy másik embert és levágja a fejét, az tökéletesen ugyanaz?
"Mekkorát" lehet hazudni és kinek?
"Vagy van foglalkozás végzésére tilalom az újszövetségben?"
Talán a legősibb, azt odafent nem nagyon preferálják. ;-)
"Ha emiatt nem került volna be a kánonba, az több mint gáz lenne."
Nem tudom konkrétan miért maradt ki (valószínűleg a súlyos történelmi pontatlanságoknak ebben komoly szerepe van), de szerintem benne volt ez is a pakliban. Lehet, hogy nem ez döntött végül, de ebbe az irányba tolhatta a dolgot.
Azért engem a történet emlékeztet még Jáhelre és Siserára is. :)
Törlés"Talán a legősibb, azt odafent nem nagyon preferálják. ;-)"
Igen, meg egy Baál-pap is nehezen gyűjt mennyei kincseket. :)
Tehát a triviális eseteket figyelmen kívül hagyva... :)
Hogy kinek mi a triviális, úgy veszem észre, az nagyon változó. Ha libsi tesóval beszélsz, annak egész más "fér bele", mint a fundi konzervnek. :-) Utóbbi valószínű azt mondaná, hogy politikus, kommandós, színész vagy mondjuk a legeslegrosszabb, azaz katolikus pap ne legyél. :-)
TörlésNem is csak annyira a szakmák, hanem az azon belüli dolgok és tevékenységek képeznek sokszor nehézséget egyeseknek. Így például legyél kommandós, de csak lábra célozz, fejre nem. :-) Gyakorold magad mint polgármester, de olyan nagyon azért ne mélyedj el benne, mert az már istentelen. A vonalak sokszor itt húzódnak, ahogy látom.
És akkor még a csalók "archetípusáról" nem is szóltunk, akinek még a neve is az. Ráadásul már születése előtt inkább szerette őt Isten bátyjánál. :) Igaz, ő meg is szenvedett csalásaiért, de az áldás azért csak megvolt. :)
TörlésS ha már áldás... Ábrahám milyen eseménysorozatok kapcsán jutott ténylegesen anyagi javainak birtokába, ami miatt aztán később úgy emlékezünk rá, mint akit Isten megáldott? (Azon túl persze, hogy ez meg van írva róla. Ennek mikéntje sokszor homályba vész. :))
""Vagy van foglalkozás végzésére tilalom az újszövetségben?"
TörlésTalán a legősibb, azt odafent nem nagyon preferálják. ;-)"
Akkor mi a helyzet Támárral, aki prostinak tetette magát, és ezzel biztosította a Jézushoz vezető mag leszármazási vonalát. (1Mózes 38)
Inkább olyan kérdéseket merülnek fel bennem, hogy vajon tényleg a szemünk után kellene ítélkeznünk? Vagy egyáltalán ítélkeznünk kell- e a másik felett, csak azért, mert ÚGY LÁTSZIK, hogy nem él az alapelvek szerint? Nem kéne-e ezt meghagyni Atyánknak?
És annak a személynek, aki éppen abban a helyzetben van, amiben a "hazugságot" elköveti?
hadd döntse el Ő, hogy mi/kit preferál és kit nem? És ahelyett, hogy ítélkezünk valaki felett, aki "bűnös" és szerintünk AZÉRT vannak problémái, inkább a segítségnyújtás és a megértés lenne inkább a keresztényi feladatunk.
A prostik ősi mesterségét, amit szerinted odafenn nem preferálnak. De isten nem csak a bűnös nézi, hanem azt a személyt is, aki azt elköveti. A prostik igen nagy százalékban szexuálisan molesztált egyének. Vajon milyen szerepe van az egyháznak és a vallásos vakbuzgóknak a gyermekek szexuális molesztálásában? És vajon MIT TESZNEK ezeknek az áldozatoknak a rehabilitása érdekében?
Hm. Lehet, hogy csak a saját csomagukkal nem akarnak egyesek szembesülni?
Ha figyelmesebben olvassuk Eszter királyné történetét, akkor ott is voltak "csalások" bőven, hiszen nem tájékoztatta Hámánt arról, hogy miben mesterkedik. Jóllehet Hámánt igazából "csak" meghagyta a tévhitében, ami igazából a vesztét okozta, a saját felvulalkodott egója végett. Különben is a perzsa királlyal való egész szituációra a luxus prosti kifejezés illene talán a legjobban, csak akkor ennek más keretet adtak (talán a király pozíciójára való tekintettel).
TörlésAkárhogyan is, de Eszter felhasználta azt ami adatott neki - a szépségét és szexuális vonzerejét - egy nemes célra. Arról nem feltétlenül a női nem tehet, hogy a férfiak a farkukon és a gyomrukon keresztül manipulálható...
Az ő történetével kapcsolatban mégsem merült fel kanonizálási gond.
az állami dolgozókat vagy a vállalkozókat szereti jobban Isten? :)
VálaszTörlés