Nem és nem!

Egy jó tanács: ha úgy gondolod, hogy megtaláltad a biztos receptjét annak, ahogy az emberek meggyőződését megváltoztathatod, akkor csak egy teendőd van hátra. Minél hamarabb szabadulj meg tőle!

Megint találkoztam egy technikával, ami arra szolgál, hogy az embereket megváltoztassa. Nem nevezném meg kiről és miről van szó, egyébként is mindegy, elég legyen annyi, hogy pontokba szedett lépésekben tanít egy módszertant, aminek a végén a célszemély életében... mi is lesz az eredmény?

Elgondolkodás, önvád, közömbösség, esetleg érdeklődés. Vagyis pontosan ugyanaz, mint minden más próbálkozás esetében, ami a "forradalmian új látás alapján" igyekszik embereket megváltoztatni, az "ébredést beindítani" és hasonló hangzatos reformokat létrehozni. Tudom én, hogy az ilyesféle, gyakran tengerentúlról importált sikerreceptek mögött jó szándék van. Ettől nem kevésbé szörnyűek. Ám nem is annyira a technika rajzol barázdákat a homlokomra. Az sokkal inkább, hogy még mindig vannak olyanok, akik "három egyszerű lépésben" kívánják a világ legbonyolultabb teremtményét idomítani.

Az ilyen technikák duplán rosszak.: egyszerre néznek le Istent és embert. Lenézik a másik embert, mert kapcsolási rajzként kezelik. Azt mondják, ha ezt a gombot megnyomom, ezt a kallantyút meghúzom, a piros kapcsolót átbillentem és a zöld potmétert feltekerem, akkor a velem szemben álló, Isten képére formált bonyolult lényben feltétlenül lejátszódik ez és ez a folyamat. És ami még rosszabb: a gombnyomások, kallantyú húzogatások, kapcsolóbillentések és potméter tekergetések az ilyesféle elméletek kiagyalói szerint magát Istent is arra késztetik, hogy beavatkozzzon.

Itt kerül a nagy, büdös légy a levesbe. Mert Istent nem lehet gombnyomással előcsalni. Ahogy arra késztetni sem, hogy technikákhoz igazodjon.

Nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel rajongok a pszichológiáért, mindazonáltal vannak jó meglátásai, elgondolkodtató kísérletei és helyes következtetései is. Az egyik pszichológus barátom számomra megkapóan fogalmazott az emberi lény kapcsán, amikor azt mondta, ahogy a Világegyetem végtelen érzetet kelt kifelé, úgy minden személy végtelen bonyolult képet mutat befelé. A paradox igazság az, hogy bár tömegben és bizonyos minták szerint valóban kezelhetők vagyunk és gyakran nagyon is kiszámíthatók, rejtett önmagunkban mégis teljesen utánozhatatlanul egyediek és kiismerhetetlenek. A megtérés, a megváltozás pedig bizony olyan perszonális folyamat, ami lehatol a személyiség legmélyebb rétegeibe és ott rumlit csinál, hogy abból aztán rend legyen. Megtérni - még tömegben is - nagyon személyes élmény.

És éppen a személyesség miatt mond csődöt minden technika, ami robotként kezeli a másik, univerzum-bonyolultságú embert. Éppen a végtelenül egyedi mivoltunk nem engedi, hogy a legmélységesebben egyéni folyamatokban tömbként kezeljenek bennünket. Belegondoltatok már ebbe? Lehet statisztikát gyártani arról, kiket érint leginkább az alkoholizmus veszélye, de a konkrét alkoholistának rá szabott segítség kell. Megsaccolható, hogy az emberek nagy tömegben miként viselkedhetnek, de egy tömegből kiemelt ember saját magában már nem kezelhető a tömeglélektan technikáival. Irányelveket, jó tanácsokat, tippeket adhatunk, nagy léptékű statisztikákat az emberek szokásairól csinálhatunk, de tömegjelenségként kezelni a személyest - lehetetlen, nem működik, nem válik be.

Abban hasonlítunk igazán egymásra, hogy mennyire különbözőek vagyunk.