Az előző bejegyzésben arra a klasszikus kérdésre kerestünk lehetséges választ, hogy létezhet-e objektív erkölcs. A keresztények többsége természetesen úgy hiszi, az erkölcs forrása és alapja maga Isten - ez azonban többek számára súlyos kérdéseket vethet fel, melyek közül az egyik legismertebb az Eutüphrón-probléma.
Úgy tűnik, az emberiség kollektív tapasztalata, hogy vannak olyan értékek, melyek időtlenek és az adott társadalmak, kultúrák, filozófiák felett állva biztosítanak értelmezési keretet a mindennapok számára. Ezek forrását teista szemlélettel nyilván Istenben jelöljük meg, de ez nem jelenti, hogy az erkölcs kérdése egyszer s mindenkorra le van zárva: sokaknak több szempontból is megemészthetetlen, sőt nyomasztó, hogy egy Mindenható állhat felettük. Ezért aztán különféle indítékokból ellenvetéseket is megfogalmaznak.
Az erkölcs keresztény értelmezéséből merült fel az Eutüphrón-problémának nevezett paradoxon is. Maga az elnevezés Platón egyik dialógusára utal, melyben hasonló kérdések merültek fel. Eutüphrón Szókratésszel vitatja meg éppen a szentség természetét és úgy írja le a szentséget, mint "amit szeretnek az istenek". Szókratész megkérdezi, hogy "az istenek azért szeretik a szentséget, mert az szentség? Vagy a szentség attól szentség, hogy az istenek szeretik?".
Az objektív, Istenből eredő erkölcs kapcsán is felteszik ezt a kérdést. Azért parancsol Isten valamit, mert az erkölcsi értelemben jó? Vagy azért jó erkölcsi értelemben, mert Isten parancsolja? A válasz tétje Isten mindenhatósága és jelleme. Ha ugyanis valami önmagában jó, akkor az jó Isten parancsától függetlenül is. Ez viszont azt jelenti, hogy a "jóság" valami olyan rendező elv, melynek maga Isten is alá van vetve. Abban az esetben azonban, amikor valami attól válik jóvá, mert Isten parancsolja, más probléma akad. Hiszen Isten bármi szörnyűséget is parancsolhat, annak pusztán attól jónak kell lennie, mert Ő ezt önkényesen eldöntötte? Ebben az esetben Isten egy diktatórikus autoritás, ami nem jó kiindulópont objektív erkölcsi alapnak.
Lennox helyesen világítja meg a dolog lényegi pontját, miszerint az Eutüphrón-problémát felvető kritikusok nem veszik észre a kérdés két vetületét: az egyik Isten akarata és parancsa, a másik pedig lényegi jellemvonásai. A szentségre visszatérve, ismerjük ezt a felszólítást: "Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" (1Pt 1:16). Egyértelmű, hogy ez nem egy zsarnoki felszólítás, hanem Isten személyére épül: "én szent vagyok". Ugyanakkor nem valamiféle Istenen kívüli normán vagy felettes tekintélyen alapszik, hanem saját lényének teljességén. Mindez pedig azt jelenti, hogy az objektív erkölcsi kategóriákat - amennyiben elfogadjuk, hogy ilyenek léteznek - nem egy Istenen túli hatalom, de nem is egy isteni elnyomó erő nyújtja számunkra, hanem egy személyes Létező, akiben ezek az erkölcsileg helyes keretek jelen vannak. Meglátásom szerint ez a teista világkép erkölcsi kiindulópontja.
Úgy tűnik, az emberiség kollektív tapasztalata, hogy vannak olyan értékek, melyek időtlenek és az adott társadalmak, kultúrák, filozófiák felett állva biztosítanak értelmezési keretet a mindennapok számára. Ezek forrását teista szemlélettel nyilván Istenben jelöljük meg, de ez nem jelenti, hogy az erkölcs kérdése egyszer s mindenkorra le van zárva: sokaknak több szempontból is megemészthetetlen, sőt nyomasztó, hogy egy Mindenható állhat felettük. Ezért aztán különféle indítékokból ellenvetéseket is megfogalmaznak.
Az erkölcs keresztény értelmezéséből merült fel az Eutüphrón-problémának nevezett paradoxon is. Maga az elnevezés Platón egyik dialógusára utal, melyben hasonló kérdések merültek fel. Eutüphrón Szókratésszel vitatja meg éppen a szentség természetét és úgy írja le a szentséget, mint "amit szeretnek az istenek". Szókratész megkérdezi, hogy "az istenek azért szeretik a szentséget, mert az szentség? Vagy a szentség attól szentség, hogy az istenek szeretik?".
Az objektív, Istenből eredő erkölcs kapcsán is felteszik ezt a kérdést. Azért parancsol Isten valamit, mert az erkölcsi értelemben jó? Vagy azért jó erkölcsi értelemben, mert Isten parancsolja? A válasz tétje Isten mindenhatósága és jelleme. Ha ugyanis valami önmagában jó, akkor az jó Isten parancsától függetlenül is. Ez viszont azt jelenti, hogy a "jóság" valami olyan rendező elv, melynek maga Isten is alá van vetve. Abban az esetben azonban, amikor valami attól válik jóvá, mert Isten parancsolja, más probléma akad. Hiszen Isten bármi szörnyűséget is parancsolhat, annak pusztán attól jónak kell lennie, mert Ő ezt önkényesen eldöntötte? Ebben az esetben Isten egy diktatórikus autoritás, ami nem jó kiindulópont objektív erkölcsi alapnak.
Lennox helyesen világítja meg a dolog lényegi pontját, miszerint az Eutüphrón-problémát felvető kritikusok nem veszik észre a kérdés két vetületét: az egyik Isten akarata és parancsa, a másik pedig lényegi jellemvonásai. A szentségre visszatérve, ismerjük ezt a felszólítást: "Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" (1Pt 1:16). Egyértelmű, hogy ez nem egy zsarnoki felszólítás, hanem Isten személyére épül: "én szent vagyok". Ugyanakkor nem valamiféle Istenen kívüli normán vagy felettes tekintélyen alapszik, hanem saját lényének teljességén. Mindez pedig azt jelenti, hogy az objektív erkölcsi kategóriákat - amennyiben elfogadjuk, hogy ilyenek léteznek - nem egy Istenen túli hatalom, de nem is egy isteni elnyomó erő nyújtja számunkra, hanem egy személyes Létező, akiben ezek az erkölcsileg helyes keretek jelen vannak. Meglátásom szerint ez a teista világkép erkölcsi kiindulópontja.
Hát igen, ezt a filozófusok így hívják: kategóriahiba. (Lásd pl. itt: http://hu.wikiquote.org/wiki/Gilbert_Ryle).
VálaszTörlésKár, hogy sokszor nem veszik/vesszük észre az ilyen jellegű érvelési hibát, és nem tudjuk megkülönböztetni az életet az Élettől, az igazság(okat) az Igazságtól - és sorolhatnám...
Valószínű, hogy azok, akik ezzel az érvelési hibával élnek, azért nem veszik azt észre, mert nem hisznek az általad nagybetűvel írt dolgok realitásában. :-)
TörlésIstennel is csak, mint filozófiai problémával foglalkoznak, nem személyes módon.
Egyébként elismerem, a kérdést én sem válaszoltam meg, hogy miért pont Isten a jó alapja az erkölcsnek.
Arról mit gondoltok, hogy Isten azért nem lehet az erkölcs alapja, mert annyi embert kinyírt a történelem folyamán?
VálaszTörlésKérdésed kategóriahibás: egy szintre helyezed Istent és embert! :-)
TörlésHülyeséget félre téve, ha Isten szerepét csak abban látjuk, hogy a biológiai életünket meghosszabbítsa, úgy akár egy lélegeztető géppel is összevethetnénk.
De még részletesebben. Ha visszagondolsz a paradicsomi történetre ott a lényeg az, hogy az ember maga dönti el, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ezzel helyezkedik szembe a teljes bibliai tanítás. Nem mi döntjük el, hogy mi a helyes.
Ugyanakkor a történelemben (is) megnyilvánuló Isten kénytelen/kelletlen olyan döntéseket hoz, amik emberi életbe kerülnek a történelem folyamán. Mert az élet önmagában nem érték. A biológiai élet akkor érték, ha önmagán túlmutat: a jó (szent) élet az érték.
Tehát ha az alapvető célok kérdését tisztáztuk, akkor lehetséges a kérdésedre jól válaszolni. Legalábbis szerintem.
Jánoshoz csatlakozva, szerintem is az alapvető célok és területek tisztázása a lényeges kiindulópont.
TörlésHa elfogadjuk, hogy Isten az élet és halál ura (mert az), akkor az a tény, hogy gyakorolja ezt a jogát, azaz életet ad és elvesz, nem erkölcstelen. Hogy mi éppen egyetértünk adott pillanatban ezzel, az más kérdés.
Amit még fontosnak érzek kimondani: a keresztény ember számára az erkölcs forrása, alapja, kiindulópontja, meghatározó mércéje nem a Biblia, hanem Jézus Krisztus. (Legalábbis szerintem.)
Mindegy, hogy az ember mit gondol arról, hogy lehet-e Isten az erkölcs alapja, attól még az ultimátum adott. El fog jönni egy maradandó királyság, aminek megvannak a szabályai. Tetszik vagy sem, ennek fog behódolni mindenki. Aki erre felkészült, az könnyen beilleszkedik majd ebbe. Aki nem készült fel eléggé, de Isten meg akarja tartani, annak nehéz dolga lesz. Mások pedig elvesznek. Ez már előre tudható. S igaz akkor is, ha hasonlóval fenyegetőznek évszázadok óta.
TörlésEbben a vonatkozásban igen: mindegy.
TörlésAbban a vonatkozásban kevésbé, ha az Üzenet elfogadásának az akadályává válik. Sytka - szerintem - ezért teszi helyesen, ha felveti ezeket a kérdéseket. Akik ezzel küzdenek láthatják, hogy mások is küzdenek vele, és talán ötleteket is találnak arra, hogy hogyan másszanak át rajtuk.
Ha már ránk bízta a békéltetés szolgálatát, legalább ezzel segíthetjük egymást.
Pont azért lehet az erkölcs alapja, mert kinyírt egy csomó embert. Jól tette, tehát lehet az erkölcs alapja! :>
VálaszTörlés...ezt most úgy gondolod: "azokat nyírta ki, akiket ki KELLETT..." ?
VálaszTörlés