A hit, a bizonyíték és a bebizonyítás

Akár hívő, akár hitetlen, az átlagember fejében több szempontból is hasonló kép jelenik meg, amikor a hit szót hallja. A hitetlenek közül sokan szeretik kiemelni, hogy Isten létét nem lehet bebizonyítani, ezért az egész keresztény hit a tudással ellentétes és teljes bizonytalanságon alapszik. Ehhez hasonlóan a hívők jó része valahogy úgy képzeli a hitet, mint valami ismeretlen homályzónát, ami túlmutat a valóságon, ám mégis bízni kell annak tartalmában.

Ritka pillanat ebben a blogban, hogy én Kampis György tudományfilozófustól bármit is idézzek, de egyik írásában a tudomány működése kapcsán tett egy olyan megállapítást, ami szerintem szélesebb körben is helytálló lehet. Kampis azt írja, hogy "a tudományban semmi sem bizonyított, és nem is lehet az, a tudomány egyszerűen nem a bizonyításon keresztül működik - hanem a bizonyítékokon keresztül." Megragadott ez a fontos különbségtétel, mert azt hiszem a hit kapcsán sem teljesen indokolatlan felvetni, főleg annak fényében, amit a bevezetőben írtam.

Szóval azt tapasztalom, hogy a bibliai hit tartalmát illetően az emberek valahogy két szélsőérték mentén okoskodnak. A hívők arra hívják fel a figyelmet, hogy amiben hiszünk, azt nem lehet bebizonyítani, tehát egyfajta módon "csak" hinni kell, a hitetlenek pedig egyszerűen szembeállítják a kettőt: az ember vagy hisz, vagy tud bizonyos dolgokat. De miért is kellene ezt a kérdést ennek a láthatatlan skálának a két végletére kalibrálni?

A klasszikus "hitdefiníció", ami a Zsidókhoz írt levélben olvasható, így szól:

"A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11:1)

Most csupán a meggyőződés szóra szeretném felhívni a figyelmet, mely az eredeti görögben az  ἔλεγχος (elenkhosz) kifejezés. Ez pontosabb fordítás szerint bizonyítást, vizsgálatot, bizonyítékot jelent. A Szentírás azt írja, hogy az ember hite nem egy ugrás a sötétbe, nem valami olyan bizalom megszavazása, ami semmiféle módon nem megalapozott, hanem nem látott dolgokra irányul, mégis vizsgálat és bizonyítékok állnak mögötte.

Noha bebizonyítani - ahogy Kampis írta a tudományról - a szó száz százalékos értelmében a hitet sem lehet, de miért jelentené ez azt, hogy nincsenek bizonyítékok, melyek mellette szólnak? Krisztus feltámadását a tanítványok nem azért hitték el, mert valaki azt mondta nekik, hogy higgyenek, és egyszerűen bizalmat szavaztak ennek a kérésnek, de nem is azért, mert végignézték a feltámadást és pontról-pontra elvégzett kísérletsorozat állt a hátuk mögött. Meggyőződtek róla, bizonyítékokat szereztek, ezek pedig azt erősítették meg, hogy érdemes Krisztusban bízniuk, vagyis hinniük Benne.

Sajnos még mindig sokszor hallani teista és ateista oldalról egyaránt, amint az előbb felvázolt módon kezelik a hit kérdését, egyfajta ugrásként az ismeretlenbe, mely nélkülöz minden bizonyítékot. Abban látom ennek veszélyét, hogy az ilyen hit nagyon könnyen csap át fanatizmusba, esetleg vakhitbe, amit szerintem maga Isten sem vár el tőlünk.