"Szia apa, már a repülőtéren vagy?" - ezt írta vissza a lányom, amikor elküldtem neki egy fotót a Chicago melletti Willow Creek Community Church aulájáról. A megagyülekezetben évekkel ezelőtt jártam és nem csodálom, hogy a fényképet látva az ember összetéveszti azt egy high-tech reptérrel. A Willow Creek egész épülete olyan, mint egy pláza és egy reptér, valamint egy stadion keveréke. Amiért azonban most írok róluk, az nem a gyülekezeti ház impozáns kinézete, hanem egy fájdalmas aktualitás, ami vezető pásztorukhoz, Bill Hybelshez kötődik.
Bill Hybels |
Lehet, hogy ez már az öregedés jele, de egyre kevésbé szeretem a tömeget, és egyre kevésbé érzem jól magam olyan helyen, ahol sok időt kell eltöltenem emberek ezrei között. A Willow Creek Community Church-be azonban mégis izgatottan mentem, és ennek a fő oka az volt, hogy korábban olvastam egy remek könyvet a vezető pásztor, Bill Hybels tollából. A könyv tulajdonképpen a gyülekezeti vezetés fortélyairól szólt, és az egyik legemlékezetesebb tény vele kapcsolatban az volt számomra, hogy a szerző mielőtt megírta a könyvet, megvárta míg betölti az ötvenedik életévét. Addig ugyanis nem érezte tisztességesnek, hogy olyasmiről írjon, amiben nincs elég tapasztalata. Ez a hozzáállás és a kötetben olvasott nagyon életszagú, gyakorlatias, éleslátó gondolatok azt mutatták meg számomra, hogy Hybels korrekt ember, aki nemcsak ért ahhoz, amire vállalkozott, hanem szeretné azt a lehető legjobban csinálni. Ráadásul szenvedélyesen szereti, amit csinál és ez a siker egyik legnagyobb kulcsa. Emlékszem, hogy mire a könyv végére értem, egyszerűen kedvet kaptam ahhoz, hogy még aktívabban vegyek részt a gyülekezetvezetési munkában saját közösségemben.
Szóval, ilyen előzmények után érkeztem meg egy szép vasárnap délelőtt a Willow Creek Community Church-be, ami az első pillanatban teljesen lenyűgözött. Ahogy a bevezetésben is említettem, az istentiszteletnek helyt adó épület a szó minden értelmében grandiózus volt, maga az alkalom pedig minden idegszálával arra koncentrált, hogy tovább fokozza az én lehengerlésemet. A zene - hibátlan, de nem csupán az énekhang és hangszeres tudás tekintetében: az egész színpadkép, a vetített háttér, a sodró lendület mind-mind azt szolgálta, hogy hagyjam magam belevinni az atmoszférába és emelkedjek felül a saját kicsinyes világomon. A prédikáció (amit aznap sajnos nem Hybels mondott el) fiatalos, tartalmas, lendületes, illusztrációkban gazdag. Emlékszem, az igehirdető egy pecabot segítségével még el is játszotta, hogyan cserkészik be a bűnös kívánságok az embert (Dávid és Betsabé története volt az igei kiindulópont). Végül az istentisztelet után személyesen is találkoztam és közös fotót is csináltam Hybelsszel, akinek őszintén megköszöntem a könyvét, amiből sokat tanultam. Lezárásként még elfogyasztottunk egy finom ebédet a gyülekezet saját, grandiózus nagyságú étkezdéjében, ahol az ember összeszedi magának a kaját és a kasszasornál fizet, akár egy bevásárlóközpont gyorséttermében - mert itt ilyen is van.
Úgy jöttem el a gyülekezetből, hogy mindez szép volt és leginkább nagy volt - de mégis kevés lelki élményt jelentett számomra. Ehhez túl direkt volt, túlságosan arra ment ki a játék, hogy engem meggyőzzenek, hogy megmutassák nekem, milyen erőforrások mozgatják ezt a hatalmas gyülekezetet. És leginkább túl tökéletes volt - azaz éppen olyan, amilyen én nagyon nem vagyok. Ezért némi csalódottsággal kellett beismernem, hogy bár Hybels könyve tetszett, szemtől-szemben ő maga is meggyőző volt, de mégsem tudtam igazán azonosulni mindazzal, amit itt láttam.
Most pedig még csalódottabb vagyok, mert evangéliumi-keresztény híreket olvasva azt látom, Hybels-t is utolérte az a ragályhoz hasonlítható jelenség, ami mintha tizedelné a vezetőket, papokat, lelkészeket: ő is szexuális botrányba keveredett, és le is mondott a gyülekezete vezetéséről. Nagyjából már tízre tehető azon hölgyek száma, akik ilyesmivel vádolják - valamelyikük azt írta, Hybels a melleit fogdosta, orális szex is történt, valamint pornófilmet akart nézetni vele.
Nem akarok ezen csámcsogni, nem ezért írok róla: csak fájdalmasan felszisszentem, amikor olvastam Hybels nevét, hiszen nem is olyan régen magam is láttam őt és a gyülekezetét. Nem értem, mi történt, miért történt, és egyáltalán mi a fene történik a vezetőkkel, tekintélyszemélyekkel, befolyásos egyházi emberekkel? Egykor Hybels még így fogalmazott:
"Lényem legmélyéig hiszem, hogy ha én tiszteletben tartom az embereket, és jóindulatú vagyok hozzájuk, Isten is jóindulattal lesz irántam és azok iránt, akiket vezetek."
Ugye milyen magas ez a labda és milyen könnyű is volna most szembesíteni őt a saját kijelentésével? Ha Isten jóindulatú vele, amikor tiszteletben tartja a rábízott gyülekezeti tagokat, milyen lesz vele, ha nem tiszteli őket? Valószínűnek tartom, hogy ezekkel a kérdésekkel éppen mostanság szembesül Hybels.
Talán naiv dolog meglepődni, mégis ez történt velem. Vannak emberek, akik kapcsán nem éreznék mély szomorúságot, ha ilyesmi kiderülne róluk, meg olyanok is, akik kapcsán azon csodálkoznék, hogy miért nem korábban került napvilágra ehhez hasonló hír. De Hybels nem tartozott közéjük. Ez a gyülekezet egy alaphangon mérsékelten konzervatív látásmódot képviselt és nem a túlkapásairól volt híres. Eddig legalábbis így volt. Ahogy a New York Times írta az ügyről, kevés nagyobb név van az evangéliumi világban, mint Hybels neve, ahogy kevés befolyásosabb gyülekezet is, mint a Willow Creek, amire a keresztények világszerte úgy tekintenek, mint annak forrására, hogyan kell értelmesen közösséget vezetni. Sokkal többről van tehát itt szó, mint egy tehetséges ember bukása. Amikor ilyen esetekkel találkozunk, mintha a bizalom egy újabb forrása roppanna meg az amúgy is megtépázott evangelikál mozgalom irányában.
Amúgy is manapság a #MeToo világában élünk, amikor sorra bukkannak fel a szexuális zaklatási ügyek - úgy látszik, már a kereszténységben is. A hatalom lehetősége, az állandó teljesítménykényszer, a sok szolgálat okozta elidegenedés a családtól, egyszerűen az ember perverz hajlamai? Jó lenne egyszer, ha az egyház úgy igazán odafordulna ehhez a témához és kutatná annak az okát, miért tud ilyen sikeresen tarolni a szexualitással kapcsolatos bűn a saját köreiben, aminek mostani áldozatát, illetve elkövetőjét - mert szerintem Hybels egyszerre mindkettő - őszintén szólva valahol sajnálom. Ahogy természetesen az érintett hölgyeket is.
Nekem is vegyes érzéseim vannak, de vegyük észre, hogy egy ilyen visszafogott ügy csak kereszténynek árt. Miért is?
VálaszTörlésPl.: képmutató világ az, amelyben szinte mindenki lop, de csak a rendőrt szégyenítik meg érte. Ezt a világot újra kell gondolni.
Az alapkérdés, hogy a szertelen szex lényegénél fogva romboló-e. Ha igen, mindenkinek célszerű tőle őrizkedni, és főleg magának árt, aki nem őrizkedik tőle. Botrányos, ha valaki árt magának?
Ha meg nem romboló a szertelen szex, mire a felhajtás?
A szertelenség semmiben nem jó - véleményem szerint. De a "szertelen szex" esetén nemcsak a szertelenséget kell mérlegelni, hanem azt is, hogy milyen kontextusról van szó: azaz kivel, kikkel és milyen viszonyban beszélünk szertelen szexről. Nem szorul magyarázatra, hogy mennyire nem mindegy, hogy egy hűséges, monogám házasságban él valaki "szertelen szexet" a házastársával, vagy ezen esettől eltekintve bármely más relációban. Mint ahogy az sem, hogy egy cselekedet erkölcsi megítélése még az említett (házasság - nem házasság) kontextus esetén is csak részben lehet, hiszen számos egyéb tényező figyelembevétele szükségeltetik, úgy, mint: tudatosság, akaratlagosság, külső és belső szabadság vs. kényszer, egészség. betegség, szubjektív szándék, - csak hogy a fontosabbakat említsük.
TörlésAz áldozat szempontjából persze, teljesen mindegy, miért történt vele, ami történt, semmi mentséget nem lesz képes találni, és nem is kell, ami lelkileg segítene neki feldolgozni a történteket.
Az ilyen jellegű botrányok kapcsán többnyire az derül ki (már amennyire az média információkat hitelesnek és teljesnek lehet tekinteni), hogy az elkövetőknek sem erkölcsileg, sem jogilag semmi mentségük nincs, és egyértelműen megengedhetetlen, és tolerálhatatlan a tettük. Súlyosbító körülmény(ek egyike), ha egyházi személyről van szó...
„Az áldozat szempontjából”
Törlés– Ha jól olvasom a posztot, itt nem volt áldozat. Elkövető sem volt. A saját tanításával – nagy ritkán – ellentétesen viselkedő emberről beszélhetünk.
Jane Fonda kidolgozta és terjesztette az aerobic-ot, majd pár év múlva szívinfarktust kapott, talán mert túlerőltette a mozgást. Ez érvényteleníti az aerobic-ot, hitelteleníti Fondát? Nem. Érdekes, hogy a szexuáletika másképp csapódik le a fejünkben, nagyobb érzelmi hullámokat ver. Valószínűleg azért, mert a késztetés mindenkiben ott van, valamilyen szinten mindenki érintett, és élénken reagál. A szex nem könnyed, súlytalan ügy.
Kérdés, hogy ha egy prédikátor komolyan veszi Pál mondását (aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék), lehet-e sztárprédikátor, vagy az önmérséklet ezt eleve kizárja?
Vértes László szerint " Ha jól olvasom a posztot, itt nem volt áldozat. Elkövető sem volt."
TörlésBill Hybels egyházalapítót és egyházi vezetőt avval vádolják a környezetéhez tartozó nők, hogy Hybels a melleiket fogdosta, orális szex is történt, valamint pornófilmet akart nézetni velük. A lista azóta kiegészült "uninvited kiss, hotel room invitations and an extended affair with a married woman" vádakkal. Amikor a vádak nyilvánossá váltak, Bill Hybels nem bíróságra rohant, tehetős ügyvédeivel, hogy megvédje a becsületén esett csorbát, hanem lemondott. Vajon miért? Összhangban van-e ez avval a mentegetőzéssel, hogy "itt nem volt áldozat. Elkövető sem volt."?
A Willow Creek Community Church vezetői testületileg, tömegesen mondanak le, mert számukra is kiderült, hogy "they now believed Hybels “entered into areas of sin.”"
Remélhető, hogy Vértes László hamarosan képes lesz áldozatokat és elkövetőt azonosítani ebben az újabb kínos ügyben?
Vértes László további kijelentései hasonlóan abszurdak és nem sok közük van a valósághoz. Rajta kívül senki sem hasonlítaná szexuális zaklatást az aerobikhoz.
"Jane Fonda kidolgozta ... az aerobic-ot"
Nem ő dolgozta ki, hanem Kenneth Cooper.
"majd pár év múlva szívinfarktust kapott"
Soha életében nem kapott szívinfarktust. 81. életévét élvezi, amiben biztosan segítette aktív életvitele.
"Amikor a vádak nyilvánossá váltak, Bill Hybels nem bíróságra rohant, tehetős ügyvédeivel, hogy megvédje a becsületén esett csorbát, hanem lemondott. Vajon miért?"
TörlésHa jól értem, Hybels lemondása nem feltétlenül az attrocitásokhoz kapcsolódik - hanem azért mond le, mert öreg és át akarja adni a közösség vezetését. Viszont a lemondása kínált apropót ahhoz, hogy a sértettek előszedjék ezeket az ügyeket, melyek nem most történtek, hanem már régebben. Miért pont most szedik elő? Lehet, hogy azért, mert Hybels bejelentette októberi távozását, így már nem tartanak tőle.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSzia Sytka!
TörlésÉn arra emlékszem, hogy lemondását közvetlenül a botránnyal indokolta. Ezt igazolja a Christianity Today egyik tavaszi száma, amely szintén erre céloz:
"Bill Hybels has stepped down as senior pastor of Willow Creek Community Church, the Chicago-area megachurch he founded over 40 years ago, citing the controversy over recent allegations against him."
A sértettek már sokkal korábban, 4 évvel a lemondás előtt előjöttek "ügyeikkel", amit az is tanúsít, hogy már két vizsgálóbizottság (egyházon belüli) is vizsgálta a vádakat. Ezek persze nem függetlenek és vizsgálatuk tárgya, hogy hogyan lehet az áldozatok szavahihetőségét megkérdőjelezni, és eltusolni az ügyeket. Jól ismert eseménysor ez az egyházakkal kapcsolatban világszerte.
Most, hogy számukra is nyilvánvalóvá vált Bill Hybels bűnössége, testületileg mondanak le: az egész vezetőség és az öregek tanácsnak minden tagja. Saját szavaikkal:
"The lead pastor and the entire board of elders resigned on Wednesday night from Willow Creek Community Church, one of the nation’s most influential evangelical congregations, saying that they had made a mistake by failing to believe the women who accused the Rev. Bill Hybels, the church’s founding pastor, of sexual harassment.
“To all the women who have come forward,” said Missy Rasmussen, one of nine elders, speaking to the hushed congregants, “we are sorry that we added to your pain.”
“We have no reason to not believe any of you. We are sorry that our initial statements were so insensitive, defensive and reflexively protective of Bill,” she said, while some in the church’s cavernous auditorium. “We exhort Bill to acknowledge his sin and publicly apologize.”
Kedves Péter, Fonda infarktusát nem én találtam ki, hanem a média, én csak naivan elhittem anno. De igazad van, a jelek szerint nem volt neki. Abban is igazad van, hogy Fonda nem kidolgozta, csak prominensen terjesztette az aerobic-ot. Így a párhuzamom elméleti gondolatkísérlet, nem támasztják alá tényadatok.
TörlésAmi az elkövetést és az áldozatokat illeti: bárki, aki nem tekintélypozícióban van, szabadon fogdoshat, hívhat szállodába, pornónézésre, stb. Legfeljebb kap egy kézreütést vagy pofont (8 napon belül gyógyuló testi sértés), elküldhetik melegebb égtájra (verbális abúzus), és azután elkerülik – vagy ellenkezőleg, kapcsolat lesz a dologból. Láttam erre példát. Napi szinten találkozunk hasonló viselkedéssel az utcán, villamoson, ismerősi körben. Csinálják kőművesek, autókereskedők, orvosok, filmesek, fotósok, újságírók és színi kritikusok. Az ügyek következmény nélkül maradnak, naponta tízezerszámra. Pusztán ezt a viselkedést tehát nem indokolt elkövetésnek nevezni, és áldozatokról sem indokolt beszélni.
Egy lelkipásztor ellenben tekintélyfigura, és azt hirdeti, hogy jobb a Deákné vásznánál, miközben néha esetleg nem. Ez elsősorban hitelességi probléma. Van olyan keresztény, aki néha pogány szintre süllyed. Bill Hybels lebukott, hogy élete 5%-ában nem jobb, mint egy átlagos pogány. Tanulság? Mit háborognak ezen a pogányok?
Ha néha leverjük a magunk állította mércét, akkor inkább ne állítsunk, hanem éljünk mércétlenül? Jobb lesz az nekünk?
Péter: köszi a kiegészítést, igazad lehet. És valóban a lemondás az egyetlen ilyenkor, amihez ezek az emberek fordulni szoktak. Már bocsánat az erős szavakért, de lehet hogy többet kellene Jézus idevágó szavait olvasniuk, amikor azt mondta, ha valaki egyetlen egyet megbotránkoztat a kicsinyek (értsd: hitben gyengék, gyermekek, kiszolgáltatottak) közül, jobb ha malomkövet köt a nyakába és a tengerbe veti magát...
Törlés„valóban a lemondás az egyetlen ilyenkor”
Törlés– Szerintem a belső rendészet és a lemondatás az egyetlen ilyenkor, még mielőtt bármi nyilvánossá válna. Miért kellene birkákkal megvitatni a helyzetet, hogy a pásztor 5%-ban birkának bizonyult?
Általában: a nő, aki mit sem sejtve benyit egy focicsapat öltözőjébe, sokkolódhat. Érdemes gyanakodni. Tudatosítsuk, hogy minden férfi-nő viszonylatban benne lebeg a sokkolódás lehetősége, mert ilyen a biológiánk. Ez ellen végső fokon semmiféle szenteskedés, képmutatás, elfojtás, stb. nem használ. Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Na, ebben a tudatban készüljetek pápai audienciára. :)
Tegyük fel, a vegán mozgalom híres gurujára évek óta panaszkodnak egyes húsevők, hogy a guru suttyomban vajat ken a kenyerére!
VálaszTörlésRosszabb: más húsevők állítják, hogy a guru steakparty-ra invitálta őket, amin rettenetesen megbotránkoztak. Mi több: a vegán guru az évek során többekkel is bélszínt evett. Nem is evett: zabált! A külvilág előtt azonban vegán guru maradt.
Mi a teendő ilyen esetben? A húsevők médiája akkora botrányt kavar, amekkora még nem volt? Mert a húsevők nem láttak még bélszínt?
Van olyan szabály, hogy százszor jaj annak, aki vegánként eszik húst? Ha húsevőként enne, az tök rendben lenne, de vegánként?! Szodoma és Gomorra, babiloni szajha, pokolra vele?!
Elment az ész?