Körforgalom-problémák Révész Szilvivel

Meglehetősen régóta van jogosítványom, de akad néhány olyan közlekedési jelenség, melyekhez egyszerűen nem tudtam hozzászokni. Az egyik ilyen a dupla-triplasávos körforgalom, ami láthatóan nemcsak nekem idegesítő, de sok más közlekedőnek is. Révész Szilvi írónő, a Baptista Szeretetszolgálat hitéleti vezetője viszont felhasználta a körforgalmat hasonlatként, amikor az életkrízisekről írt egyik könyvében a nehézségekből való kilábalásról elmélkedett. Vele beszélgettem.

Nem akarom persze egészében leírni a teljes gondolatmenetet, no meg nem is tudnám, hiszen a krízis mint olyan egyébként komplex téma mind a pszichológiában, mind a lelkigondozásban. Van azonban néhány adódó megfigyelés, amit a krízisekkel kapcsolatban röviden és határozottan kijelenthet az ember. Az egyik ilyen, hogy a konkrét krízisekre nem lehet igazán felkészülni, hiszen ezek többnyire a semmiből hirtelen előbukkanó életnehézségek. Egyszercsak jön egy telefon valamilyen rossz hírrel, történik egy baleset, kirúgnak a munkahelyedről, vagy megszakad egy fontos emberi kapcsolatod. Valószínűleg nem előzmények nélküli mindez, mégis a konkrét esemény bekövetkezése általában leforrázza az embert. Olyasmi ez, mint egy szeretett személy halálesete, aki ugyan régóta beteg volt, számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb ez a betegség végez vele - és mégis amikor megtörténik, mindenkit váratlanul ér az egész. Szóval, felkészülni a bekövetkező krízisekre talán nem igazán lehet, de tudatosítani azt, hogyan fogjuk értelmezni és kezelni a már bekövetkezett krízist - nos, itt valószínűleg több az ember keresnivalója.

Révész Szilvi a kríziseket körforgalomhoz hasonlítja, azt mondja egy krízisnek mindig vannak "kijáratai",  mégpedig egyszerre több is, azaz a kríziskérdést nem lehet igazán válasz nélkül hagyni. A legegyszerűbb és leggyorsabb kijárat a "jobbra kis ívben" kihajtás, amikor az ember csaknem bármi áron menekülni akar a krízisből. A beszélgetésből kiderül, hogy a "jobbra kis ívben" általában a legösztönösebb, többnyire a felmenőinktől hozott mintákra alapuló reakció. Nagy kérdés, az ember képes-e felülírni az örökölt és rögzült reflexeit, ahogyan csaknem automatikusan reagál egy-egy krízisre?

No meg aztán előkerült a diskurzusban az is, hogy a hit nemcsak erőforrás lehet egy keresztény számára a kríziskezelésben, de adott esetben inkább a probléma része is. Mert mi van akkor, ha maga a hit okozza a krízist vagy a krízis a hittel kapcsolatos? Ezzel a témával magam is foglalkoztam korábban, mégse éreztem volna kereknek a beszélgetést, ha kimarad.

Egyszóval ilyesmik kapcsán toltuk most össze a széket Révész Szilvivel, szerintem érdemes egyszer megnézni, átgondolni, megrágni. A műsor megtekinthető itt: