Ha csak olyanokkal beszélsz és olyanoknak beszélsz, akik isszák a szavaidat, akkor nem fogod tudni biztosan miben van igazad és miben tévedsz! Ez volt az egyik konklúzióm annak a vitaestnek a kapcsán, amelyen a közelmúltban járhattam Fináli Gábor rabbinak és az Ábrahám Sátra Zsinagógának köszönhetően. A vita elvileg a bővölködésteológia két oldalát mutatta meg, de azt mondom, inkább más dolgokat hozott a felszínre...
Igaz ami igaz, olyanra nem emlékszem, hogy nyilvános vitára is sor került volna Magyarországon a bővölködésteológiát támogató és ellenző oldalak között. Fináli Gábor rabbi remek kezdeményezésére azonban most erre is sor került. Négyen ültek az asztalnál, a Hit Gyülekezetét reprezentáló(?) Nagy József evangélista, a szabadkeresztény Gere József, illetve velük szemben a prosperitás teológiát elutasító oldalon Kiss Máté evangélikus lelkész, valamint Szabó László református lelkész. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy milyen nagyra értékelem Fináli Gábor azon kezdeményezéseit, miszerint egy zsidó zsinagógába rendszeresen invitál keresztényeket ilyen típusú vitaestekre - tessenek példát venni róla!)
Én pedig nézőként - bevallom őszintén - kissé tudathasadásos állapotban hallgattam ezt az egészet. Merthogy keresztény identitásomat tekintve leginkább pünkösdinek tartom magam (még ha nem is vagyok egy az egyben hitvallásos pünkösdi), mégis abszolút az volt az alapélményem, hogy a nagyegyházakat képviselő oldallal értek egyet a kérdések jó részében. A helyzet egész egyszerűen az, hogy a bővölködésteológia az erre fogékony kisegyházakat fertőzte meg leginkább és az igazi szellemi pusztítást is az ő köreikben vitte véghez. Ennek oka nyilván sokféle, de ami az egész este folyamán eszembe jutott, hogy az egyik ezek közül nyilván a szisztematikus és következetes teológia hiánya. A kisegyházak a nagyokhoz képest viszonylag laza szervezeti és teológiai formákban működnek, aminek van számos előnye, ugyanakkor komoly hátránya, hogy mindenféle szellemi áramlat, szenzációs marhaság akadálytalanul képes felvevő közeget találni a soraikban. Hát még az olyan gondolatok, miszerint ha sokat dobsz a perselybe, kapsz egy Mercédeszt a Jóistentől! Ki ne szeretné ezt hallani?
Szóval, mivel nincs igazán kidolgozott teológiai rendszer és nincs olyasféle szilárd hitvallás, mint a sokszor lesajnált történelmi egyházakban, ez nemcsak könnyedén nyit ajtót mindenféle vadhajtásos szellemi irányzat importálása előtt, hanem a lazaság miatt maguk a pünkösdi-karizmatikusok se látják mindig miben miért hisznek, vannak-e egyháztörténeti előzményei a hitük bizonyos elemeinek, és úgy egyáltalán milyen veszélyei lehetnek némely gyülekezetekbe betörő szellemi áramlatnak.
A vitaest azonban mégsem a tulajdonképpeni téma miatt volt számomra tanulságos, hanem inkább olyan általános vitatechnikai jelenségek miatt, melyek sajnos jól mutatták a neoprotestáns fél rendezetlenségét. Nem szeretném őket sem kioktatni (milyen alapon is tenném?), viszont néhány pontban leírom a saját konklúzióimat az eset kapcsán, melyek szerintem fontos ismérvét képezik egy színvonalas vitának:
1. Vitára úgy szerencsés megérkezni, hogy nemcsak a saját, hanem a vitapartner álláspontjából is készültem. Nem azért, mert "kémkedek" a "másik oldal" után, hanem azért, mert ez így tisztességes: hiszen ha azt sem tudom mit állít a vitapartnerem, mit keresek az asztalnál?
2. Egy vitában ugyan a másik emberrel vitatkozom, de nem a személyével, hanem az állításaival foglalkozom. Nem fair minősíteni, különösen nem leminősíteni a másikat - olyat kijelentve például, hogy míg én "nyolcszáz lóerős motoron" száguldok, ők csak "gyalog mennek". Ez egyszerűen bunkóság. Bocsánat, de nincs rá jobb kifejezésem.
3. A vitában érvek ütköznek érvekkel, az érvek mögött pedig elvek állnak. Nem szerencsés a saját álláspontomat anekdotákra építeni - azaz a vita folyamán sehogyan sem ellenőrizhető, lenyomozhatatlan, kideríthetetlen csodás történetekre. Persze illusztrációként jó dolog felhasználni egy-egy narratívát, de ezek nem képezhetik egy teológiai diskurzus gerincét.
Sajnos a fenti három pont egyikét sem sikerült megvalósítania a kisegyházi oldal résztvevőinek, sőt Nagy József és Gere József mindhárom tekintetben többször is belecsúszott újra meg újra ugyanabba a hibába. Bár meglátásom szerint a bővölködésteológiához csak közvetve kapcsolódik a szesszacionista-kontinuacionista vita anyaga a csodás karizmákról (az egész diskurzus egy ponton meglehetősen elcsúszott ebbe az irányba), az egész este sodrásában mégis előkerült a nyelveken szólás és a gyógyítás kérdése - és ami a legborzasztóbb, hogy még ezekben a témákban is az asztal nagyegyházi fele hozta az értelmezhető érveket, noha az ember arra számítana, a kisegyházi fél járatosabb az ilyen kérdésekben.
A vitaest élesen rávilágított arra, hogy borzasztóan kevés élményekkel, sztorikkal, dramatizált narratívákkal rendelkezni - ha nincs ezek mögött egy valamennyire átgondolt és összerakott teológia. És ahogy a bevezetőben említettem, az is kevés, ha mi pünkösdi-karizmatikusok mindig a "saját közönségünk előtt játszunk": mert amikor kilépünk a kényelmes közegünkből és mérlegre tesznek minket, láthatóan könnyűnek találtatunk. Vajon a pünkösdi-karizmatikus mozgalom számára mikor érkezik el az a pillanat, amikor pénzt, időt, energiát lesz hajlandó fordítani egy szisztematikus és sajátosan kisegyházi dogmatikai rendszer felépítésére? Angolszász nyelvterületen vannak már ilyen kezdeményezések, de jó lenne ha nem maradnánk le teljesen ezügyben Magyarországon sem.
A jó hosszú vitaest teljes felvételét itt tudjátok megnézni! Csak erős idegzetűek számára ajánlom! :-)
Én nekiveselkedtem.. tényleg csak erős idegzetűeknek való-, de köszönöm kedves Tibor, komolyan nagyon köszönöm az igazodási pontokat. Egyelőre értetlenség és szomorúság van bennem. Bár személyes élményt egy, a Hit gyülekezetbe járó barátnőmtől és a tőle kapott könyvekből szereztem. Nagy harcom volt - önmagamban is és vele is. Engem megerősített katolikus hitemben. Az "anekdotákra épített" érvelés, mindig zavart. Én huszas éveimben a karizmatikus, Szociális Testvérek Társaságának, (egyik csoportjának) voltam tagja, akik meghatározták hitben való növekedésemet, annak irányát.
VálaszTörlésNem lenne gond az anekdotákkal, sőt bizonyságtételekkel, de egy intellektuális vitában nem korrekt használni őket. Könnyen kelti ugyanis azt az érzést, hogy fölé akarsz kerekedni a mesebeli csodás történetekkel a vitapartnereid fölé - ahelyett, hogy súlyosabb, megalapozott, logikus érveid lennének. Sajnos ez automatikus reflex a karizmatikus körökben: az érveket csodatörténetekkel szokták pótolni. Ráadásul - és ez a rosszabb - ha elkezdesz utánajárni egy-egy ilyen sztorinak, az esetek jó részében kiderül, hogy szinte semmiben nem igazak. Csak ugye akkor és ott egy vitahelyzetben nem lehet semminek utánajárni, viszont mégis nagyon meggyőzőnek tűnhet, aki ezeket mondja.
TörlésA magam részéről csak gyorsan ránéztem, és elrettentett a majd 3 1/2 óra hossz és a "könyvjelzők hiánya".
VálaszTörlésHa lehetne ismerni a vita felépítését, ki mettől meddig szól hozzá és mit érint a hozzászólásában, akkor talán mazsoláznék belőle...
Arra nem vállalkoznék, hogy betaggelem neked a pontos időpontokat és perceket, de kb. az utolsó fél óra a nézői reflexiókról szólt. A beszélgetés első harmada általában a bővölködésteológia felől közelített, aztán ezután átment egy szesszacionista-kontinuacionista vitába, többek között a nyelveken szólásról.
TörlésRemek vitaest, hosszan lehet elemezni, és kulturáltan ütköznek a gondolatok. Mivel én is egyfajta keresztény "bővelkedés"-ben gondolkodom, hasznos volt szembenézni a vadhajtásokkal, a bővelkedésre hivatkozó visszaélésekkel. A bővelkedés szószólói beégtek rendesen, pl.: "mindenki annyit ad, amennyit tiszta lelkiismerettel tud, egyik hónapban semmit nem dob be, másik hónapban bedobja a fizetését". Nekem ez elképesztő visszaélés.
VálaszTörlésEzzel szemben ott a fék: "ha a prédikátor rosszabbul él a gyülekezet átlagánál, az a gyülekezet szégyene; ha sokkal jobban él a gyülekezet átlagánál, az a prédikátor szégyene".
Felmerül zűrös ellenérv is: "a nyelveken szólás egy magasabb szint, tehát megosztja a híveket" - logikailag nem ütős.
Szintén zűrös lenne a szesszacionalista kategória mint önálló érv, de később rendesen ki van fejtve, úgy már rendben.
Jó gondolatokat dob be időnként a zsidó házigazda, pl. a levitákról.
Szerintem ez az utóbbi idők legjobb, legértelmesebb beszélgetése, pont betalált abba a körbe, amin érdemes konstruktívan elmélkedni.
Noha szerintem a kisegyházi vonal (akik elvileg a bővölködés evangéliumát képviselték) jóval szint alatti volt, ezzel együtt szerintem is remek a téma és nagyon jó gondolatok hangzottak el a másik oldalról - még ha nem is értettem egyet a szesszacionista logikával. Hála és köszönet Fináli Gábor rabbinak, hogy egymás után szervezi ezeket a vitaesteket, így olyan témáknak ad lehetőséget, melyeket Magyarországon ilyen körülmények között máshol nem nagyon hallanánk.
TörlésKb. 1 óra 10 percnél fejtették ki a - kezdetben formalista módon hivatkozott - szesszacionalista részleteket, és úgy már elég meggyőző a gondolatmenet.
TörlésViszont a kisegyházi ellenérv, miszerint "kiteologizáljátok magatokat az áldásból", szintén frappáns.
Nem is szólva a "nyelveken szólás" bibliai hátterének bemutatásáról, ami elgondolkodtat, hogy hogy is állunk ezzel... Szóval, nagyon érdemes nézni és átgondolni. Nagy szükség van hasonló, barátságosan kritikus, beszélgetésekre.
Nem tudom, ki válogatta össze a beszélgetőtársakat, de érzésem szerint a két oldal nem teljesen passzolt össze. Mivel a kontra oldalról - egyébként előreláthatóan - intellektuális beállítottságú emberek jöttek, értékelhető vitához szerencsésebb lett volna a témából felkészült teológusokat vagy egyháztörténészeket ültetni a pro oldalra is (kiválóan képzett, erre alkalmas személyekből hála Istennek nem szűkölködik sem a Hit Gyülekezete, sem a tágabb értelemben vett pünkösdi közeg). Így a pro/kontra érveket tételesen, érdekesen és mélyrehatóan át tudták volna beszélni a felek, legalább egymás megértése szintjén egy hullámhosszra kerülve. A hallgatóság is elégedett lehetett volna és ha nincs is egyetértés (ami egy ilyen történelmi hátterű vitánál természetes), legalább azt meg lehetett volna érteni, hogy miért vannak különbségek (és talán: hol tudna a két oldal tanulni mégis egymástól legalább egy kicsit) és a végére valamiféle emelkedettebb hangulat jöhetett volna létre, mert jó beszélgetést egyetértés hiányában is jó hallgatni.
VálaszTörlésEhelyett egy olyan eseményt kaptunk, ahol gyakorlatias (és így személyes élményekre, anekdotákra és tapasztalatokra támaszkodó), "tegyük" típusú emberek lettek összeeresztve a valóságot elméletibb irányból megközelítő emberekkel (mindkettő legitim, csak más műfaj). A témák között csapongva, de közben a laikusok közti ilyen jellegű vitáknál nem mélyebbre menve, egymás álláspontját kellően árnyaltan nem megértve zajlott a beszélgetés. Voltak ugyan önmagukban érdekes elemei a beszélgetésnek (az anekdoták önmagukban érdekesek és egyenként inspirálóak, a kálvinista gondolatok is önmagukban érdekesek és elgondolkodtatók stb.), de az egész nem állt össze olyan folyammá, ami valahonnan tart valahova.
Mindennek eredménye volt, hogy mind a hites, de általában a "kisegyházi" álláspont csak a sablonok szintjén vált érthetővé (a kálvinista beszélgetőtársak nem nagyobb megértéssel, hanem a sztereotípiáik igazolásával mehettek el), a kálvinista/szesszacionista oldal sem tudta rendesen kommunikálni magát (bő 2 óra alatt láthatóan azt sem sikerült megértetniük, hogy egyébként ők nem abban hisznek, hogy Isten nem csodatevő - ez láthatóan frusztrációval töltötte el őket is), a hallgatóság dühe (bármilyen cringe is volt) szintén természetes és érthető volt (a dühös hölgy röviden összefoglalta: 2 órán át kell hallgatnia valamit, amivel nem ért egyet és ez marhára idegesíti - az ilyen hallgatói visszajelzés biztos jele annak, hogy nem volt a vitának sodrása, ami bárkit megragadhatott volna, inkább elpocsékolt időnek tűnt az egész). Ugyanezt kifogásolta a hallgatóságból Szöllősi Tibor is némileg diplomatikusabban - aki egyébként egyháztörténelemmel foglalkozik és az SzPA tanára: a hallgatóság nem lett okosabb vagy lehetett olyan érzése, hogy bármi értékeset kap és bármiben ítéletet is hirdethetne (amire a válasz az volt, hogy ez nem is volt cél, mindenki csak az álláspontját mondta el - de szerintem egy vita, ha jó, nem erről szól).
Érdemes a 2 ó 03p körültől hallgatni úgy 15-20 percet, az szépen összefoglalja a koordinátarendszert, az értelmezések gazdag tartományát, amin belül hasznosan mozoghat a hitünk.
TörlésNem derül ki 100%-ig, hogy merre legyen mindenkinek, egységesen az előre? Tény. Számomra az derül ki, hogy kisebb-nagyobb igazságai meglehetősen különböző felfogású embereknek is lehetnek Istennel és a Bibliával kapcsolatban. A fizetés önkéntes bedobása egyértelmű vadhajtás. Viszont az isteni gondoskodásba vetett szilárd hit nem az, sőt az elméleti alapú ellenzése tűnik vadhajtásnak.
Idézem a számomra kiemelkedő gondolatmenetet:
2 ó 09:
"Meggyőződésem, hogy ha egy társadalom valóban komolyan veszi az Isten törvényeit, magyarul, különbséget tesz jó és rossz között, és nem az önzés útját járja, hanem azt az utat, amit az Isten neki adott, akkor ott össztársadalmi értelemben mindenképpen egy előremozdulás jön létre. Valami ilyesmi történt Európában is a reformáció idején, ezért gazdagodtak meg bizonyos országok, olyan országok is, amelyek egyébként nem részesedtek a felfedezések különféle áldásaiból. Mondjuk, Svájc, ami el volt zárva ettől. Egyszerűen megújult a hitélet, megújult az erkölcs, és lett egy össztársadalmi fellendülés a dologból."
Korulbelul husz ev utan eloszor szembesultem a HGY-vel megint, sajnos ezek az emberek ugyanabban a szellemi sotetsegben vannak (bovolkodesteologia, Benny Hinn...), semmi nem valtozott.
VálaszTörlésA vita vegen balhezo holgy tipikus pelda a HGy szellemisegere (gyumolcserol ismerni meg a fat).
A HGy propagandagepezet is beindult (blog, youtube).
Nem neztem meg a Pajor es a Gera beszelgeteseidet, de valoszinuleg tartom, nem vetetted fel ezt a temat, pedig ennek ok is szerves reszei hosszu evtizedek ota.
(niemand)