"Az ügyeletes okos ember" - Gundel Takács Gáborral beszélgettem

Biztosan lehet találni olyan embert, akinek valami oknál fogva nem szimpatikus Gundel Takács Gábor személye, hiszen nem szerethet mindenki mindenkit. Viszont legalább ilyen biztos vagyok abban is, hogy kevesen vannak ebben a táborban. Ha valaki leül beszélgetni Gáborral, tényleg megérzi, hogy egy tök normális, hétköznapi, és igazi kvalitásokkal rendelkező személyiséggel folytat diskurzust, aki miközben a tömegkultúrában mozog, állandóan képernyőn van, közéleti szerepet is vállal, mégis élete magjának a spirituális oldalát tartja.

Szóval, a helyzet az, hogy nem vagyok egy nagy televíziónéző. Ritkán ülök le a tévé képernyője elé és akkor sem a műveltségi vetélkedőkre szoktam kíváncsi lenni - viszont még így is tudok arról, miféle műsorokban tűnik fel Gundel Takács Gábor. Például olyanokban, ahol az embereket elnyeli a föld. És ezt különös módon valamiféle flow végignézni sokaknak. 

Erről speciel nem beszélgettünk Gundellel, viszont szóba került a médiavilág számos oldala, mikéntje, jelene és jövője. Amivel kissé meglepett engem, hogy a képernyőre kerülő karakterekben kevés a műviség, a megcsináltság, mert a nézőnek csalhatatlan szimata van és azonnal leveszi magának, ha egy műsorvezető nem önazonosan mozog a felépített díszletekben. Viszont az a nézői felfogás nem változott, hogy a műveltségi vetélkedőket csakis nagyon okos emberek vezetik - gondoljunk itt a néhai Vágó Istvánra, aki professzoros megjelenésével és egyébként valós intellektusával ugyanezt testesítette meg. Vajon akkor Gundel Takács Gábor most az "ügyeletes okos ember", a karakán megjelenésű intellektuális férfi, aki egyfajta példája a művelt európai személyiségnek? Nos, ez már szerintem izgalmasabb kérdés, ahogy az is, mi fog történni a mesterséges intelligencia korában a műsorvezetéssel, mint médiapozícióval - hiszen lassan ott tartunk, hogy gépi algoritmussal is kiválthatóak lesznek legalább egyes műsortípusok esetében az emberi szereplők?

Ilyen kérdések mentén diskuráltunk tehát, s persze a végén kikötöttünk a hittel kapcsolatos területeken. Nem szeretnék mondatszilánkokat kiemelni ebből a szakaszból, de azért ott maradt bennem Gábornak az a felvetése, hogy vajon egy-egy életeseményünkről mit fogunk gondolni életünk utolsó pillanataiban: szégyelljük majd vagy megelégedettséggel emlékszünk vissza rá. Az biztos, hogy én már most úgy emlékezem, kellemes társaság volt számomra Gundel Takács Gábor - a szó jó értelmében egyszerű, nyílt és őszinte ember, aki pont olyan volt a műsor felvételekor, mint amikor már leálltak a kamerák.

A beszélgetést megnézhetitek itt: