Hányj velem!

Az egyházon kívül lenni önmagában még nem feltétlenül bűn, hanem inkább csak állapot. Bűnné akkor válhat, ha valaki úgy próbál tenni, mintha belül lenne, súlyos bűnné pedig akkor, ha az "úgy teszek mintha" állapotát még fel is használja, hogy alaposan megtömje a zsebeit. De az igazán dühítő az, amit a Magyar Ökumenikus Egyház művel, akik miközben azt hazudják, hogy az egyház részei, egy egész szervezeti hálót hoztak létre a jóhiszemű emberek megkárosítására.

Megkérem a kedves és jóérzésű olvasót, hogy készítsen egy üres vödröt valahova a számítógép vagy mobiltelefon közelébe. Szüksége lesz rá. Mert amiről most írok, az minden szempontból olyan mértékben fordítja fel az ember gyomrát, hogy a végén már epét is hányhat. Durva túlzásnak tűnik? Igazából még vissza is fogom magam: a Magyar Ökumenikus Egyház ennél sokkal nyersebb hangvételt érdemelne, amolyan kőkemény puzséri stílusban, amikor Robi ledobja a láncot és már oda se figyel arra hogyan fogalmaz.

A Tóth Mihály "vezető lelkész" által képviselt Magyar Ökumenikus Egyház a vallási förmedvények nonpluszultrája, egy igazi szellemi paródiája a bevett egyházaknak. Igazából még az eretnek jelzőt sem annyira lehet rámondani, mert aki eretnek, annak legalább van egy valamiképpen-sajátosan végiggondolt teológiai koncepciója, valami végletekig csiszolt sajátos tanítása, amivel megpróbál érvényesülni és befolyást szerezni. Tóth Mihályt azonban nem ilyen fából faragták. Őt rohadtul nem érdekli a teológia. Sem a biblikusság, sem a hit tartalmi oldala. Ezek csak díszletek az általa megcsinált varázsvallás miliőjében.

Miről is van szó? Ez az ember észrevett egy piaci rést, egy egyébként valós jelenséget: mégpedig azt, hogy a vallásilag tökhülye magyar ember az egyházzal az életnek csak bizonyos fordulópontjain találkozik. Ilyen a keresztelő, az esküvő és a temetés. Úgyhogy felépített egy egész üzleti vállalkozást ezekre, amihez kitalált egy mondvacsinált, gyökértelen, saját maga által összeeszkábált "egyházat" és bejegyeztette. Megfogta az ismert egyházak hitelveit, ügyelve arra, hogy a Szentháromság azért megmaradjon, lepárolta az egészet néhány rövid mondatban. Nagyon fontos, hogy saját bevallása szerint ő nem csinál gyülekezeteket, nincsenek istentiszteletek sem, sőt a többi egyházzal sem keres semmiféle kapcsolatot. Az "egyházi tevékenységek" kimerültek abban, hogy 2021-ben a Hableány hajókatasztrófa áldozatai érdekében gyászbeszéd hangzott el. Hát nem furcsa, hogy egy magát ökumenikusnak, azaz felekezetközinek nevező egyháznak semmiféle kapcsolata nincs a többi felekezettel? Nem gyanús, hogy Tóth Mihály nem tart fent minőségi kontaktot más lelkészekkel, láthatóan nem forog teológus konferenciákon, nincs benne semmiféle valós egyházi vérkeringésben? Természetesen ilyesmire szüksége sincs, hiszen az egész nem más, mint egyházi szolgálatokra ráépített, kimunkált kommunikációval értékesített, profitorientált üzleti vállalkozás. A Magyar Ökumenikus Egyház egy imposztor, papi ruhába bújtatott gazdasági tevékenység, ami a vallásra hivatkozva sarcolja meg a hiszékenyeket.

Tóth Mihály és néhány barátja egyszerűen kinevezték magukat lelkészeknek, és jó pénzért esketnek, temetnek, egyházi "szolgáltatásokat" nyújtanak. Mindemellett Tóth létrehozott egy raklap honlapot, így külön van "Temető lelkész" és "Gospel Esküvő" vagy éppen "Ceremóniamester Szövetség". A honlapokon még paraméterezhetők is a szolgáltatások, sőt a ceremóniák szövegei is olvashatók. Elegendő szerintem ezt a két fotót megnézni, mindkettőn Tóth Mihály "vezető lelkész" szerepel. Az egyiken úgy fest, mint egy katolikus pap, a másikon pedig sármos Playboy - hiszen az első a temetési szolgáltatást megrendelőknek, a második az esküvői bulira vágyóknak van:

 

A tengernyi honlap közül talán a legszemélyesebb oldal a legőszintébb, ahol a papi maskara vagy James Bond imidzs helyett a kommunikációs szakember jelenik meg. Itt ugyanis legalább annak mutatja magát, amihez láthatóan igen jól ért: eladni a semmit, a légüres teret a legfényesebb csomagolópapírba burkolva.

De hogy feltegyem az i-re az igazi pontot, néhány perc kutakodás után még olyan honlapot is találunk Tóth Mihály neve alatt, ahol válóperes ügyvédként kínálja a szolgáltatásait: ha az olvasó legörget a képernyő alján lévő adatokhoz, észreveheti hogy ez ugyanazon a címen van bejegyezve, mint az egész "egyháza". Vagyis Tóth Mihály temet, házat szentel, esket és váláshoz segít jó pénzért, ha kell katolikus, ha kell református szertartás szerint, sőt bulit is levezet ceremóniamesterként. Mindezt egyházként csinálja úgy, hogy nincs gyülekezete sem, temploma sem, egyházi kapcsolatai sem. A történet pedig azzal válik igazán kerekké, hogy ezt az embert minden oldal médiája - például az ATV vagy a Hír TV - is szerepelteti a műsoraiban, vagy akár online hírportálok készítenek interjút vele, adnak lehetőséget a megmutatkozásra. Vagyis az egész szemfényvesztés a legszélesebb nyilvánosság és médiajelenlét támogatásával zajlik, a legcsekélyebb felhorkanás nélkül.

Őszinte leszek, egyszerűen nem értem, nem világos és nem tudom hova tenni, hogy miért nem szólal meg senki az igazi egyházakból. Miért nem hallani egyetlen hangot sem, amikor valaki az egyház nevében jó pénzért temet és esket - hozzáteszem a temetésnél a "szolgáltatás" ráadásul az utolsó kenet feladásával kezdődik (amikor még él az illető), ami a katolikus szentségtanban egy kifejezetten szakrálisnak számító papi cselekmény. Tényleg nincs egy szava sem ehhez egyetlen felekezetnek sem? Amit a Magyar Ökumenikus Egyház művel, az persze jogilag biztosan körbe van párnázva. Elvégre létezik-e olyan jogszabály, ami megtiltja, hogy papi ruhát csináltassak magamnak, bejegyezzek egy vallási egyesületet, összerakjak sablonhonlapokat és hirdessem a szolgálataimat másoknak? Valószínű, hogy ez megtehető a hatályos magyar törvények szerint - az ilyen imposztorkodás azonban erkölcsi és súlyosan hitelrontó jelenség, ezért érthetetlen a néma csend, ami Tóth Mihály vallási próbálkozását körbeveszi.