2012. január 7., szombat

Baráti hangok a múltból

Haver, cimbi, koma, pajtás... vagyis barát. No nem a szó szerzetesi értelmében, hanem két ember közti bizalomra épülő viszonyban, ami nem csöpögősen szirupos, hanem normális, a nemiség határait tiszteletben tartó jó viszonyt feltételez. Ehh, még ezt az egyszerű dolgot is meg kell magyaráznom - de mit csináljak, ha egy ilyen hülye világban élünk?

Ha azt halljuk, hogy két ember között mély kapcsolat van, akkor egyből a szerelemre vagy az erotikára gondolunk. Nyilván azért is lehet ez, mert a jelen korban mindent teljes mértékben átsző a szexualitás ereje és az olyan fogalmak, mint a "barátság" leginkább az ivócimborák, a felszínes, vállveregetős kapcsolatok szintjére erodálódtak. A minap két ókori egyházi személyiség, konkrétan Nagy Szent Vazul és Nazianoszi Szent Gergely baráti viszonyáról olvastam egy szöveget. Utóbbi egy beszédet is tartott, melyben barátjáról, Vazulról értekezett. Olyanokat mondott el benne, amiért a mai világban simán rámondanák, hogy homoszexuális. Csak pár hatásos idézet a szövegből (dőlt betűvel kiemelve a "sikamlós" részeket):

"Akkoriban nemcsak magam vettem körül csodálattal az én nagy Vazulomat, mivel láttam erkölcsi komolyságát, érett és bölcs beszédét, hanem hasonló viselkedésre bírtam másokat is, akik kevésbé ismerték őt... Amikor idők múltával kölcsönös vonzalmunkat feltártuk egymás előtt, és azt is, hogy a filozófiáért lelkesedünk, akkor már mindene lettünk egymásnak: lakótársak, elválaszthatatlan barátok voltunk, egyetértettünk, egyformán gondolkodtunk, és napról napra forróbbá és erősebbé szőttük egymás közt a szeretet szálait."
Szerintem sok mai olvasó szemében botrányosnak tűnhet, hogy valaki a barátjáról ilyen módon ír. Valahogy azt gondoljuk, hogy a barátság nem annak a színtere, ahol ezen a módon illendő lenne kifejezni az érzelmeket. Vagy ez csak a mai kor felvilágosult, nyugati demokráciákban élő világpolgárának a véleménye? Akárhogyis van, Vazul és Gergely kapcsolatának leírása ma az azonos neműek vonzalmának retorikájához idomul. Nekem is vannak haverjaim, sőt remélem, hogy barátaim, de ha így beszélnék róluk, nem is tudom mit gondolnának rólam. A beszéd későbbi szakasza is ehhez hasonló:
"Úgy tetszett, hogy egy lélek lakik kettőnkben, két testet éltetve egyszerre... ...nekünk mégis nyugodtan elhiheti bárki, hogy mindketten egymásban és egymásnál éltünk. "
A legtöbben talán azt mondanánk, ez a fogalmazás már beteges - nem lehet azonban, hogy inkább ők voltak az egészségesek? Mindehhez azt is hozzátehetjük, hogy Nagy Szent Vazul és Nazianoszi Szent Gergely a skandallumnak hangzó szavak mellett azt is büszkén vállalták, hogy keresztény emberek - mondani sem kell, az ilyesfajta büszkeség (sokrétű okok miatt) mára kiveszett a hívőkből:
"Az embereknek más és más nevük van, amelyet vagy a szüleiktől kaptak, vagy maguk szereztek az életben tanúsított törekvéseik, illetve elért eredményeik alapján. Nekünk viszont az volt nagy dicsőségünk és nagy nevünk, hogy Krisztus-követők legyünk, és kereszténynek hívjanak minket".
Szerintetek mi számít barátságnak és mi különbözteti meg a puszta cimboraságtól? Tényleg csak egyetlen igazi barátja lehet valakinek az életben? És a témával kapcsolatos igen vitatott kérdés: létezhet-e barátság lány és fiú között?

12 megjegyzés :

  1. Kedves Sytka,

    Úgy érzem, most végre kitárhatom a szívemet előtted, és bevallhatom, hogy milyen tüzes forróság önti el a testemet mindig, amikor... rossz csapot nyitok meg a zuhanyzóban :)

    VálaszTörlés
  2. drága balati, könnyek szöktek a szemembe, ahogy olvastam a kommentedet...
    ... hogy a meghatottságtól vagy a röhögéstől, annak eldöntését rád bíznám. :-)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Én a valóságos barátság és szerelem leképzését a Gyűrűk ura szereplőinek kapcsolatával tudnám leginkább megfogni. Aki olvasta vagy látta talán tudja miről beszélek.

    Ja és találtam egy videót összefoglalásként:

    A gyors képváltakozások és villózás miatt nem ajánlom epilepsziásoknak.

    http://youtu.be/94K91feW0Rw

    VálaszTörlés
  5. Számomra a barátság az együtt dolgozást jelenti. Együtt dolgozni lelki dolgokon is lehet persze.

    Sajnos a magyar szocialista szolgalelkű parancsteljesítő mentalitás nem igazán kedvez az együtt dolgozásból fakadó barátságok kialakulásának. Hiszen az állambácsi/társadalomisten mindent kitalál helyetted és neked csak parancsokat kell teljesíteni.

    Egyházi szinten is megjelenik ez...

    VálaszTörlés
  6. "Sajnos a magyar szocialista szolgalelkű parancsteljesítő mentalitás nem igazán kedvez az együtt dolgozásból fakadó barátságok kialakulásának. "

    Engem eddig még semmiféle politikai rendszer nem hátráltatott, persze nem is támogatott ebben. Ez a kérdés számomra teljes egészében irreleváns. Szerintem az igazi barátság minden ilyesmitől független.

    VálaszTörlés
  7. Akkor miben nyilvánul meg a barátság? Bulizás, vagy mi?? Ha nem dolgozik az ember semmin, csak akkor csak ez marad.

    VálaszTörlés
  8. gondolom nem nagyon olvasod a regebbi kommenteket igy ide irom a kerdes, ami az egyik bejegyzesed nyoman vetodott fel:

    "Valaki egyszer - legalább annyira szellemesen, mint igazi komolysággal - azt mondta, hogy a szexen és Istenen kívül nincs is igazán téma, amiről beszélni érdemes."

    Ezt ki mondta?

    VálaszTörlés
  9. Kedves Névtelen! Amikor a bejegyzést írtam, csak maga a mondás jutott eszembe, a név sajnos nem. Kerestem a könyvespolcomon azt a könyvet, amiből származik, hogy pontosan írjak, de sajnos nem találtam meg. Arra emlékszem, hogy valamilyen idézetgyűjteményes könyvben szerepel. Tudom, ez sovány válasz, sorry. :-(

    VálaszTörlés
  10. Már hogy ne létezne barátság fiú és lány között?!?! Össze is házasodtatok, nem:-)?

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)