2012. május 12., szombat

A barbár nyelveken szólók...

A nyelveken szólás jelensége igazi dogmatikai problémaforrásnak számított az elmúlt évtizedekben. Embereket, gyülekezeteket, felekezeteket sodort parázs vitákba, komoly szóharcokhoz, sőt szakadásokhoz vezetett. Aki gyakorolta, szellemibbnek tűnt a többiekhez képest, aki ellenezte, rajongástól túlfűtöttnek nevezte a nyelveken szólókat. Nem vállalkoznék arra, hogy az idegen kifejezéssel glosszoláliának nevezett megnyilvánulásról széles körű teológiai panorámaképet adjak, de egy aprócska szócska kapcsán eszembe jutott valami arról a lelkületről, ami a jelenséget körülvette.

Az ajándék egy dolog, a keresztény jellem egy másik. Soha, senki nem tanított arra és nem is mondta nekem, hogy a nyelveken szólás ajándékát nélkülöző hívő alacsonyabb rendű lenne a többiekhez képest. Sem szószékről, sem házicsoportban, sem négyszemközti beszélgetésekben nem emlékszem arra, hogy ilyesmit hallottam volna. Vannak azonban dolgok, melyeket nem szükséges tanítani, sőt határozottan kimondani sem kell ahhoz, hogy az ember eljusson bizonyos következtetésekre. Ha olyan közegben éled meg a hited, ahol a nyelveken szólás mondhatni hozzátartozik a mindennapok liturgiájához, ez a tény önmagában kiválthatja belőled, hogy kisebbrendűségi érzésed lesz, amíg meg nem kapod. Mint amikor bekerülsz operarajongók körébe, akik mindenféle zeneművekről, előadókról, az opera korszakairól beszélgetnek, te pedig csak nyújtogatod a nyakad, egy kőkorszaki hülyének érzed magad és egyre inkább elönt a szégyen saját műveletlenséged miatt. Az ilyen ember előtt két lehetőség áll: vagy kiműveli magát az opera világának tekintetében, vagy előbb-utóbb megutálja az egészet.

A korinthusi gyülekezetben valami ehhez hasonló is lejátszódhatott. Pál soraiból kiderül, hogy ezek a kedves tesók a nyelveken szólást különösen szellemi tevékenységnek érezhették, az apostol pedig leírt nekik egy mondatot, melyben a beszéd érthetőségére hívja fel a figyelmet:
"Így ti is, ha a nyelvetekkel nem fejeztek ki világosan érthető szót, miképp lesz érthető, amit mondotok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.  Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem" (1Kor 14:9-11)
Itt és most nem kívánok mélységes exegetikai elemzésekbe belemenni, pusztán a dőlt betűvel kiemelt "idegen" szócskára akarom felhívni a figyelmet! Cserháti Sándor kommentárja hívta fel a figyelmem arra, hogy a legtöbb (nem csak) magyar fordítás kifejezetten elveszi az itt olvasható görög szó jelentését. Bárki megnézheti, hogy az eredetiben valójában a barbarosz, azaz "barbár" kifejezés olvasható, ami már abban a korban is többet jelentett idegennél. Aki az akkori római-görög civilizáción kívül élt, nem csupán idegennek számított, hanem vadnak, durvának, kegyetlennek is. Ez a megbélyegző és erőteljes kifejezés tehát Pál olvasói számára azt is jelenthette, hogy a közösségben érthetetlen nyelveken szólás nem szuperszellemivé, hanem éppenhogy "barbárrá", kívülállóvá változtat a másik ember előtt. A trendi szemléletmóddal ellentétben, miszerint a nyelveken szóló ember mégiscsak szellemibb társaihoz képest, ez elég mellbevágó szókép lehetett a levél olvasóinak.

Elképzelhető, hogy Korinthusban az ilyesféle ajándékkal rendelkezők nagyon szelleminek és "felsőbbrendűnek" érezték magukat - Pál azonban mintha arra figyelmeztetne, hogy egy igazán érett közegben a karizmatikus testvérek nem azt várják el, hogy az "elmaradottak" felemelkednek az ő szintjükre, hanem ők beszélnek érthetően mindenkihez. Az igazán szellemi ember (bárkit is értsük a sokszor elcsépelt kifejezés alatt) ugyanis nem a hihetetlen karizmájáról lesz ismerős, hanem arról, hogy mindig hajlik a térde...

Elgondolkoztam azon, hogy egy olyan egyházi közegben, ahol domináns jelenségek is előfordulnak - legyen ez a nyelveken szólás vagy attól teljesen független elem - mennyire felelős maga a környezet abban, hogy egy avatatlan kirekesztettnek érzi magát? Az operarajongós példához visszatérve, kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a témába belecsöppenő, teljesen kívülállót ahelyett, hogy az operáról szóló emelkedett társalgást hallgatná, megpróbálják bevonni az opera világába - és ezáltal a társaságba is. A probléma megoldása szerintem abban van, amiben nem túl erősek a mai gyülekezetek: odamenni a "kezdőkhöz", szóba állni a vendégekkel, beszélni az érdeklődőkkel. Nem várhatjuk el, hogy egy avatatlan majd saját erejéből betör a mi szubkultúránk köreibe, különösen ha mi "barbár" módon érthetetlenné is tesszük magunkat előtte. A jézusi etika inkább úgy kívánja, hogy mi kommunikáljunk azok szintjén, akiket szeretnék ezekben a körökben viszontlátni.

19 megjegyzés :

  1. Sytka,

    Probaltam utananezni a dolognak. Nekem ugy tunik, nem feltetlenul helytallo / vitathato, amit a barbar szo retorikai hasznalatarol irtal a 1 Kor 14:9-11 kapcsan.
    (megj.: nem ertek az ogoroghoz)

    G915
    "...3 used by the Greeks of any foreigner ignorant of the Greek language, whether mental or moral, with the added notion after the Persian war, of rudeness and brutality. The word is used in the N.T. without the idea of reproachfulness."
    (kulonosen az utolso mondatra gondolok)

    Nehany, a vershez fuzott magyarazatban a szerzok kulon kiemelik, hogy Pal nem hasznalta a barbar szot negativ ertelemben (persze van olyan is aki ezt nyitva hagyta).
    http://bible.cc/1_corinthians/14-11.htm (Clarke, Jamieson-Fausset-Brown, ...)
    http://bible.cc/romans/1-14.htm (Barnes)
    http://bible.cc/acts/28-2.htm (Clarke)

    A barbar szo szinten megjelenik pl. a Rom 1:14-ben, ugy gondolom, meg kevesbe valoszinu, hogy negativ "ellel".

    VálaszTörlés
  2. Niemanddal értek egyet. Sem a szótárak (Strong, Görög-Magyar, Liddell-Scott-Jones), sem az angol kommentárok (Barnes, Clarke, Gill, Jamieson-Fausset-Brown, Robertson) nem támasztják alá ezt a véleményt. Nicholl kommentárja egy árnyalatnyi pejorativitást vél felfedezni, de mást nem találtam, aki egyetért veled.
    A fordításokkal kapcsolatban: Csia és a King James barbárt mond, mindenki más, akit megnéztem, idegennek fordította.

    Másrészt annak nincs sok értelme, hogy ha nem értem a nyelvekenszólót, akkor barbár leszek neki. A Kolossé 3:11-ben többen is barbárnak fordították, pedig itt ellentétpárokat látunk, és a szkítákat tartották ekkor a legprimitívebb parasztoknak (elnézést a kifejezésért). Az ApCsel 28-ban a máltaiakra nézve valóban lehetett valamilyen lekicsinylő tartalma, de niemandnak igaza van, a Róma 1:14-ben egyértelműen a görögök komplementer halmaza. Ezzel végignéztük a szó összes előfordulását. (A Septuagintában két helyen fordul elő: Zsolt 114:1, Ezék 21:31 - egyiknél ezt, másiknál azt jelenti.)

    Szerintem ezek alapján azt látjuk, hogy a barbarosz túl tág értelmű szó ahhoz, hogy bármilyen teológiai következtetést levonjunk belőle.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Niemand!
    Köszi a kiegészítést. Én nem tartottam kiterjedt kutatómunkát a szóval kapcsolatban, hiszen nem tanulmányt akartam írni a blogban. Csupán annyi történt, hogy egy kommentárban felfigyeltem erre a szóra, amit a szerző kiemelt és magyarázott. Az általad leírtak azonban hasznosak és árnyalják a képet. Egyébként nem lepődök meg azon, hogy ellenvélemények is felmerülnek - a teológiát ismerve az volna a furcsa, ha nem lennének ilyenek. :-)

    Másrészt nem is csak az a kérdés, Pál hogyan használta ezt a szót. Sokkal fontosabb szerintem, hogy olvasói miként kezelték, mit érthettek alatta. Tudomásom szerint a görög-római világban az idegeneket tekintették barbároknak, vagyis azokat, akik nem tartoztak az ismert civilizációhoz.
    Ha figyelembe vesszük a korinthusi helyzetet (nem csak a gyülekezetét, hanem a városét), nagyon nehezen hiszem el, hogy a barbár szóhoz nem tapadt semmi negatív érzelem vagy gondolat. Mitöbb: ezt teljesen kizártnak tartom. A barbarosznak lehet sokféle olvasata, de egy olyan világban, ahol a görögök különösen emelkedettnek vélték saját gondolkodásukat és a korinthusi közösség, mely szerfelett bölcsnek és ismeretben gazdagnak tartotta saját magát, elképzelhetetlen számomra, hogy egy ilyen szóhoz, mely a kívülállókat jelenti, ne tapadjon semmilyen negatív érzelem vagy kép a fejükben.

    Dr. Fridvalszky János jogfilozófus-politológus azt írja, hogy a görögök kétféle módon tekintettek az idegenekre és kétféle szavuk is volt rá: 1. xenosz, 2. barbarosz. Maradva a barbarosznál, ennek a kifejezésnek politikai töltete is volt. Olyan embert takart, aki teljesen más politikai berendezkedésű államban él, mint a szinte "egyedül üdvözítőnek" tekintett polisz. Ez a tény, hogy nem a görög létformában létezik, már önmagában bicskanyitogató lehetett. Ezen túl a barbarosz etnikai és kulturális értelemben is idegen, hiszen nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, ami a görögség klasszikus természetjogi és jogfilozófiai alapjának számít, azaz a vér, a nyelv, a vallás és a közös szokások. Fridvalszky ezek után még azt is megjegyzi, hogy a "barbárok" nem csak formálisan voltak idegenek, hanem ez a megjelölés negatív konnotációkkal is társult: "tanulatlan, gyáva, kegyetlen".

    Egyszóval, szerintem elképzelhető, hogy Pál semmiféle negatív értelmet nem tulajdonított ennek a kifejezésnek, de azt a magam részéről nehezen hiszem, hogy korabeli olvasói ugyanígy tettek volna...

    Egyébként érdekességként megjegyzem, hogy átnézve több magyarázó véleményét, találtam még egy opciót: eszerint a barbarosz egy hangutánzó szóhoz is kötődik. Prior azt írja, a "bar-bar" kifejezés a ricsaj, fülsértő zaj szinonimája, ahonnan származik maga a barbár szó. (A barbarosz hangutánzó jelentőségét más kommentárban is megtaláltam egyébként.)
    Tény, hogy egyetlen szó miatt nem érdemes komplex teológia konstrukciót építeni - nem is ez volt a célom, csupán a gondolkodtatás. :-)

    VálaszTörlés
  4. Lefelejtettem valamit, egyben helyesbíteném magamat: valószínű nektek van igazatok abban, hogy a barbarosz mögött Pál nem gondolt semmi durvára. Ismerve az apostol hozzáállását a pogányokhoz, nem hiszem, hogy lekezelően használta volna ezt a szót. Ezért amit írtam Pál retorikájáról, átgondolva a kritikátokat, valóban erősnek tűnik. Javítottam a bejegyzés szövegét, kicsit finomítva azt - egyben köszönöm, hogy felhívtátok erre a figyelmem!

    VálaszTörlés
  5. Mi a különbség a nyelveken szólás és a nyelveken imádkozás között? Van ilyen egyáltalán? Úgy hallottam, hogy vannak akik megkülönböztetik ezt a kettőt és csak az egyikhez társítják azt, hogy azt "magyarázni szükséges"...

    VálaszTörlés
  6. Hogyan különböztetitek meg a valódi nyelveken szólást a tanult nyelveken szólástól? Fontos-e, hogy megkülönböztessétek?
    Mi a nyelveken szólás célja egyáltalán?
    Világosítsatok fel egy tudatlan történelmi protkót...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alant már olvashatsz egy rövid választ, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy a nyelveken szólást a pünkösdiek a Szentlélek-keresztség első jeleként tartják számon. Mindezt részben logikai úton vezetik le: mivel a nyelveken szólás az egyetlen olyan ajándék, mely önmagunk építésére szolgál, ezért reálisnak tűnik, hogy az ember először önmaga kell felépüljön és az egyház építésére ezután fordíthat hangsúlyt.
      Másrészt az ApCselben azt látjuk, hogy a Szentlélek-keresztség általában a nyelveken szóláson "keresztül" valósult meg. Nem minden esetben olvasható, hogy a Szentlélekkel betöltekezettek nyelveken szóltak - de még ahol nincs erről konkrét említés, ott is valószínűsíthető.

      Törlés
    2. akkor a pünkösdiek szerint csak a pünkösdiek töltekeznek be manapság? A többi felekezetre néhány karizmatikus ágtól eltekintve nem jellemző a nyelvekensz. Mit jelent ez a hiány a gyakorlatban?

      Törlés
    3. Norbs: a pünkösdi teológia távolról sem egységes. Vannak, akik gyakorlatilag (általában kimondatlanul) egyedül üdvözítőséget tanítanak, tehát a történelmi egyházak jó esetben halottak, rossz esetben a Sátán hamis tanításainak hatása alatt állnak. Mások a betöltekezésnek több szintjét és/vagy mértékét határozzák meg, de végső soron igen: szerintük csak a pünkösdiek az igazán "szellemiek".
      Mit jelent a nyelvekenszólás hiánya a gyakorlatban?
      A pünkösdiek szerint a) a "Szentszellem-keresztség" vagy (durvább esetben) az üdvösség hiányát b) egy kihasználatlan lehetőséget az épülésre.

      Törlés
    4. "de végső soron igen: szerintük csak a pünkösdiek az igazán "szellemiek"

      Ezt a véleményt azért én nem tudom megerősíteni. Ahogy maga a pünkösdi teológia, úgy a pünkösdi felekezet sem egységes és túlzás azt állítani, hogy mindegyikük ezt gondolná. Sőt, mint a teológiájukon tanuló állítom, hogy (legalábbis a tanárok) nem gondolkodnak így.

      Eleve érdemes két dolog között különbséget tennünk: a pünkösdizmus és a karizmatikus mozgalom között. Előbbi egy konkrét felekezet, nagyjából meghatározható szervezeti keretekben és látásokkal. Utóbbi egy gondolkodási stílus, mely a katolicizmustól a szabadegyházakon át mindenhol jelen van. Ezért nem csak a pünkösdiekre jellemző a nyelveken szólás, noha rájuk mindenképpen.

      Törlés
  7. Gota: A nyelvekenszólás elméleti leírása az 1Korinthus 12-14-ben található. Itt én nem látok semmilyen megkülönböztetést. Nekem egy pünkösdi kimagyarázásnak tűnik arra, hogy miért szólnak nyelveken dicsőítés közben meg minden más módon a gyülekezetben, magyarázat nélkül.

    Norbs: Neked is figyelmedbe ajánlom a fenti szakaszt. De a kérdéseidre válaszolva:
    - Nem nagyon lehet megkülönböztetni. Elvileg ha nincs magyarázat, akkor halgasson el a nyelvekenszóló, otthon meg azt csinál, amit akar. Ezzel a gyakorlatban egy gond van: a magyarázat simán lehet pont akkora kamu, mint a nyelvekenszólás. De mivel a nysz. elsősorban önmagunk építésére van, nem a gyülekezetére (emiatt kivétel az ajándékok között), ezért nem az én dolgom eldönteni, hogy a másik valódi nyelvekenszólást gyakorol-e. Még egyszer: az 1Kor 14 ennek nagyon pontos leírását tartalmazza.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem sem tartják magukat szellemileg feljebbvalónak, "egyedül üdvözítőségről" pedig szó sincs.
    "Kihasználatlan lehetőséget az épülésre" - ezt vallják, igazad van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit lehet építeni általa?

      Törlés
    2. Önmagadat: 1Kor 14:4

      Törlés
    3. Hallottam már pünkösditől: a történelmi egyházakban nem lehet valódi hitéletet élni. Ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja.

      Törlés
    4. De, szerintem lehet.

      Hites vagyok :)

      Törlés
    5. Oké. Nem vitatkozom tovább, őszintén örülök, hogy én ismertem félre őket/titeket :)

      Törlés
  9. Igen de az idézett hely összefüggéseket és szövegkörnyezetet figyelembe véve az önmaga építés a gyülekezetben itt nem pozitívum - ha jól gondolom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek: a gyülekezetben töltött időt az ember ne arra pazarolja, hogy önmagát építse - azt megteheti otthon is. Ettől még magunkat építeni nem rossz dolog, de mindennek megvan a maga helye és ideje.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)