2013. február 24., vasárnap

Tényleg ördögi dolog a bibliakritika?

A keresztények többségéből - legalábbis a verbális inspiráció követőiből feltétlenül - heves indulatokat vált ki, ha valaki a bibliakritikáról beszél. A mélyen rögzült reflexek azonnal működésbe lépnek. A bibliakritika szó hallatán is feláll a szőr hátunkon, mert valamiféle nyílt támadásra számítunk, ami arcátlan módon kritizálni merészeli Isten ihletett Igéjét. Ez az elképzelés azonban előítéleteken alapszik, és egyáltalán nem igaz.

Mint annyi minden másban, úgy a bibliakritikát illetően is az egyensúly megtalálása a kulcs annak helyes használatához. Polarizálódni teljesen felesleges: beájulni a történetkritika megállapításaitól nem kell, de egy az egyben ördögöt kiáltani rájuk ugyanígy botorság. A legegyszerűbb, ha félelem nélkül ismerkedni kezdünk vele, a húst leszopogatjuk róla, a szálkát pedig kiköpjük.

Kezdjük az elnevezésnél, mert az önmagában félreértésre adhat okot. A bibliakritika nem a Szentírás  kritizálásáról, inzultálásáról, nem kötözködésről szól! Ahogy Siegfried Zimmer írja, maga a kritika szó eredetileg tudományos kifejezés volt és csak később került át a köznyelvbe. Ott aztán meghonosodott és végül teljes egészében kiszorította önmaga eredeti jelentését. Az eredeti tudományos kifejezés alapos, módszertanilag ellenőrizhető megkülönböztetést takart, egy vizsgált dolog értékelését, rekonstrukcióját.

Maga a bibliakritika a protestáns oldalon alakult ki, nem is véletlenül. A katolikus oldal eleve erősen hagyományközpontú, nem is engedte meg annyira a kutatás és értelmezés egyéni művelését, mint a reformáció egyházai. Ahogy haladtunk a 19. század felé, egyre inkább erősödött annak tudata, hogy a Biblia szövegei más korszakokból és más kultúrákból származnak. Éppen ezért megfogalmazódott az igény, hogy mérlegre tegyük: tényleg megfelel a szövegek eredeti jelentésének az, ahogyan az egyház magyarázza azokat? Honnan tudhatjuk, hogy a Biblia szándékának megfelelő a bibliaértelmezésünk? Vázlatosan, ehhez hasonló kérdések indították el azt a folyamatot, ami végül a bibliakritika megjelenéséhez vezetett. A cél tehát nem volt rossz és most sem az: megszólaltatni a Bibliát úgy, hogy eredeti mondanivalója "csendüljön fel" belőle. Ez teljesen pozitív, a szöveg javára váló hozzáállás.

A bibliakritikai eszközök használata akkor kezdett tudománytalanná és eltúlzottan liberálissá válni, amikor némelyek szétcsavarozták az egész szöveget. Ez a morózus hozzáállás egyre kisebb és kisebb részleteket kezdett vizsgálni, és végül teljesen figyelmen kívül hagyta a szöveg szöveg voltát, a kontextust, a lényeget, a mondanivalót. Például Rudolf Bultmann már addig ment a szinoptikus evangéliumok kapcsán, hogy félverseket, sőt egy-egy szót(!) különböző rétegekhez és forrásokhoz kapcsolt. Fontos megemlíteni, hogy az ilyen abszurd túlkapásokat a bibliakritikát ismerő és használó szakmabeliek is elvetik.

A bibliakritikát alkalmazók egyik meggyőződése, hogy nem tennének jót sem a kereszténységnek, sem magának a Bibliának, ha a szöveg kutatásához valami speciális módszert alkalmaznának. A Biblia intenzíven kötődik a történelemhez és a mindennapokhoz, itt van velünk ebben a világban - ezért nincs oka az ilyesminek. A Biblia különlegessége éppen az, hogy nem kell védelmezni, nem szorul a teológusok külön kifejlesztett módszertanára, kivételes bánásmódra, hanem állja a sarat önmagában is! A módszertani kivételezés éppenhogy azt a képzetet erősítené, hogy nem erről van szó és a Biblia nem viseli el a vizsgálat súlyát.

A bibliakritika megfelelő használata szerintem nem csak indokolt, de kifejezetten hasznos is. Azonban fontos, hogy állandóan meg kell vizsgálni a módszereit és ki kell egészíteni más szemléletmódokkal is. A helytelen használattal szemben pedig nem az egész bibliatudomány teljes elvetésével kell küzdeni, hanem a helyes és felelős használattal. A fundamentalista kritikában vannak jogos érvek, de konklúziója túlzó, amikor a fürdővízzel ki akarja önteni a gyereket is.

28 megjegyzés :

  1. szerintem konkrétumokról kéne beszélni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ott van például a bibliakritikán belül az ún. szövegkritika.

      Amikor a török előrenyomulása miatt a görög szerzetesek sokasága "átmenekítette" a bibliai kéziratokat (is) Európa nyugatabbik felébe, akkor merült fel először az is, hogy az akkor hivatalosnak szánt Vulgatát esetleg érdemes lenne a görög kéziratok alapján újra gondolni.

      Az első ilyen kritikai szövegkiadás 1518-ban kelt és Erasmus nevéhez köthető. Ebben 8-9 görög szöveget használt fel, de ezekben pl. Jelenések könyvének szövege hiányos volt, így latinból fordította vissza görögre. Pl. Jel 22:19-ben a latin szövegben "libro" = könyv félreírást volt a "ligno" = fa helyett. Ha összehasonlítod az UFO-t és a Károlit, láthatod a különbséget. (Károli Erasmus által helyreállított görög szöveget használt.)

      Mára, amikor a bibliafordítások alapszövege a UBS 4. kiadása, illetve a Nestle-Aland 27/28. kiadása, ezek nagyságrendileg több kéziratot dolgoznak fel (ezres nagyságrendűt).

      Ahhoz tehát, hogy minél pontosabb bibliaszövegünk (és fordításunk legyen), elengedhetetlen volt a bibliakritika.

      Elég konkrét?

      Törlés
    2. Brátán János te nem az egyik vízfejű vagy a Protestáns Teremtéskutató Körtől, akik tagadják az evolúciót és a geológia bizonyos eredményeit, és még propagálják is ezt?

      Törlés
    3. Kedves zkacsa, szerintem nézz körül itt a blogon kicsit alaposabban, nomeg ha utánajársz János munkásságának, esetleg nem kérdezel hülyeséget. :-)

      Törlés
    4. Szia ZKacsa!

      Hogy nagyon ne kelljen keresgetned:
      http://apologia.hu/darwin/eloadasok.html#evolucio

      ;-)

      Törlés
    5. Ja, egyébként felvetésedből csak a vízfejűt vállalom. Se protestáns, se teremtéskutató nem vagyok! ;-)

      Törlés
    6. Akkor tartozom egy bocsánatkéréssel, bocsánat. :-)

      De ahogy látom a te szervezetedben az előadások között is helyet adtak Jeszenszky Ferenc tudományellenes fejtegetésének.

      Törlés
    7. Semmi gond! :-)

      Így van: valóban helyet adtunk, mert a teljes spektrumot be szerettük volna mutatni. Ez nem az MTA, hanem kötetlen teaház volt.

      Az más lapra tartozik, hogy a 4-5. előadás anyagával ki értett egyet. Szíve joga mindenkinek gondolkozni és ítéletet alkotni. (Mint ahogy volt, aki az enyémet fikázta.)

      Törlés
  2. Mint ahogy az irodalom kritika sem az irodalom ellensége. A bibliakritikát lehet, sőt, kell felelősen művelni az ősi szövegek kutatásánál. A negatív bibliakritika ami káros, amely semmilyen ihletettséget nem ismer el, maximum úgy mint ahogy Ady az istenes verseknél,
    Az viszont tény, hogy sok biblia kritikai megállapítás emészthetetlen egyeseknek, még akkor is, ha azok a hit lényegi kérdéseit nem érintik.

    VálaszTörlés
  3. Úgy látom,hogy ez a poszt bizonyos értelemben folytatása az
    előzőnek ezért ajánlnék két kitűnő kis könyvet ebben a témáb-
    an:Gerhard Maier:A történet-kritikai módszer vége/Hogyan magy
    arázzuk az Írásokat?-a Harmat kiadásában valamint R.C.Sproul:
    A Szentírás megismerése/A tévedhetetlenség magyarázata- a KIA
    kiadásában.Szerintem az alapvető az,hogy ki milyen motiváció-
    val nyúl az Íráshoz:tisztelettel kutatja azt,tudva,hogy az
    amit kutat az SZENT ÍRÁS vagy pedig azért,hogy annak állítól-
    agos hibái és ellentmondásai kihangsúlyozásával aláássa annak
    isteni eredetét és egy bölcseleti könyv szintjére degradálja
    azt.Isten nagyon komolyan veszi,hogy hogyan nyúlunk a Bibli-
    ához(aki elvesz...aki hozzáad),itt főleg azokról van szó
    akik "elvesznek az Írásból"-felelősségre lesznek vonva...
    Kutatni szabad,sőt kell is(pl. a Prédikátor könyve)-de a
    lényeg mi a szándék mi a motiváció...

    VálaszTörlés
  4. Sytka!

    Szerintem nem érthetjük a bibliakritika (pontosabban a történeti-kritikai módszer) lényegét, amíg nem ismerjük a történeti okait annak, hogy ez a módszer egyáltalán miért jött létre. A racionalizmusra és Immanuel Kant szerepére gondolok. Kant szerint az a priori ismeret megelőzi az a posteriori ismeretet. A történelem egyedi, megbízhatatlan, a tiszta ész viszont normatív, megbízható és autonóm. És ami a módszer kialakulása szempontjából még fontosabb: Kant szerint a tiszta ész a történelem eseményeit csak az immanens okokkal magyarázhatja.

    Ezt a filozófiai alapállást tette magáévá J. S. Semler, G. E. Lessing, F. D. E. Schleiermacher, meg W. Wrede, D. F. Strauss, E. Troeltsch és R. Bultmann. A bibliakritika módszertani ateizmusa tehát (Kanttól vett) filozófiai alapállás, mely eleve nem vezethet azokhoz a hitbeli tételekhez, melyeket a bibliai történetekben látunk. Konzervatív evangéliumi teológusok ezért különbséget tesznek a történeti-kritikai módszer és a nyelvtani-történeti módszer között. Az utóbbi nem kötelezi el magát a kanti filozófiai alapállás mellett: nyitott a transzcendens okokra és arra, hogy a történelem az igazság forrása legyen.

    A történeti-kritikai módszer filozófiai elköteleződésére az elmúlt száz évben sok kiváló teológus hívta fel a figyelmet, köztük Adolf Schlatter, Oscar Cullmann, Cornelius Van Til, Gerhard Maier, Peter Stuhlmacher, Martin Hengel, I. Howard Marshall. Ez nem azt jelenti, hogy a módszer minden eredménye rossz, viszont a gondot a gyökerénél kell orvosolni, nem a száránál. Elsősorban nem arányokról van szó, hanem előfeltevésekről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, köszi a kiegészítést, jogos a felvetésed, de az azért meglepett, hogy a bibliakritika módszertanilag ateista - ennek azért azt hiszem utánajárok, mielőtt válaszolok. :-)

      Nyilvánvaló, hogy azt a történetkritikát, ami az egész Szentírást egy az egyben addig magyarázza, míg annak történetileg semmi gyökere nem marad, keresztényként nem fogadhatjuk el. Nem tarthatunk Bultmannal abban, ahogy mindent szkeptikusan kezel és elutasít, sem Kasemannal az ilyesféle magyarázkodásban. (De egyébként ez sem jelenti azt, hogy Bultmann mindenben tévedett és csakis destruktív elemei vannak teológiájának!)

      Szerintem van itt még egy kérdés, amit jó látni és ami alapvetően meghatározza, hogyan állunk a Biblia történelmi kijelentéseihez. Az a történelemszemlélet, amit ma a diákok az (általános) iskolában tanulnak, nem az a történelemszemlélet, amivel a Bibliát írták. A mai verzió kb. a 19. században alakult ki és egyfajta szigorúsággal ragaszkodik a tényekhez, évszámokhoz, távolságtartó objektivitáshoz, a minden áron való precizitáshoz. Ma a történelemre, a múlt tanulmányozására szigorú tudományos módon ragaszkodunk, és a szándékunk minél pontosabban feltárni a részleteket, ahogy azok valójában megtörténtek.

      Ez a hozzáállás viszont még a Biblia történeti jellegű könyveit és szövegeit illetően sem mondható el. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor pl. az exodus egyáltalán nem történt meg - de amit leírtak róla, azt nem azzal a szándékkal írták, hogy pontról-pontra precíz krónikát adjanak az eseményekről. Mi a modern korban ezt várjuk, mert azt tanuljuk, hogy ez a fontos, így kell történelmet írni - az ókori népek viszont nem tudtak erről semmit sem. Mondhatni, őket nem ez izgatta elsősorban, egészen más céllal írták le ezeket a sztorikat. Amikor ebből következően pontatlanságok vannak pl. valamelyik nemzetségtáblázatban, nem stimmelnek az évszámok, akkor a fundamentalista, betű szerinti olvasók kétségbeesnek, hogy nem igaz a Biblia. Pedig csak arról van szó, hogy a Biblia alapvetően nem történelemkönyvnek készült, nem tudományos mű, nem lehet vele szemben 21. századi elvárásokat támasztani. A bibliakritika (és a történetkritika) többek között arra jó, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a tényre. Amikor pedig túlzásokba esik és már szinte "kimagyarázza" a Biblia történelmi jellegű kijelentéseit, akkor egyszerűen az asztalra kell csapni.

      Törlés
  5. Sytka, írhattam volna módszertani naturalizmust is, de lényegét tekintve mégis arról van szó, hogy a kanti filozófiai alapokon nyugvó történeti-kritikai módszer eleve nem veszi számításba azt a lehetőséget, hogy Isten beavatkozott a történelem folyamatába. A tiszta ész ugyanis (Kant szerint) ezt a lehetőséget nem kutathatja. Ez lényegében módszertani ateizmus.

    Schlatter, Cullmann és mások újból és újból rámutattak arra a furcsa tényre, hogy a módszer követői a módszer filozófiai alapjait nem vizsgálják, de a 19-20. században az európai egyetemeken annyira elfogadottá vált ez a kutatási módszertan, hogy a kritikai módszer kritikusai hiába voltak elsőosztályú teológusok (mint Schlatter vagy Cullmann), a szavuk alig hallatszott. Ma már megfordult ez a trend.

    Ha utána akarsz ennek nézni, ajánlom a témában például ezt a rövid recenziót Frank Thielmantól: http://www.ibr-bbr.org/files/bbr/bbr17b10.pdf. Robert Yarbrough The Salvation Historical Fallacy? Reassessing the History of New Testament Theology c. könyvét veszi górcső alá. A lényeg benne van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ádám! Bocsáss meg, hogy belekotyogok. A módszertani ateizmus kifejezést azért látom erősnek, mert azt érzékelteti, hogy kizárja Isten létezését. Ezzel szemben a módszertani naturalista álláspont nem tételezi fel (bizonyos helyzetekben) Isten létezését. Lehet, hogy a teológiában ez nem lényeges kérdés, de a természettudományban mindenképpen az. (kizárni vs. nem tételezni)

      Törlés
    2. Kedves János! Nem akarom kötni az ebet a karóhoz, de a humán tudományok esetében - különösen a filozófiában, a szociológiában és a vallástudományban - a módszertani ateizmus bevett fogalom. A köztudottan istenhívő Peter Berger a The Sacred Canopy c. vallásszociológiai monográfiájában saját módszertanát metodológiai ateizmusnak nevezi. Jürgen Habermas Kant és Hegel filozófiai alapállását (melyet az egyetlen komolyan vehető alapállásnak tart) is a metodológiai ateizmus kifejezéssel jellemzi, miközben különbséget tesz módszertani ateizmus és metafizikai ateizmus között. Vagyis hihetsz Isten létezésében, de a jelenségek magyarázatában nem veszed figyelembe Istent mint okot. A történeti-kritikai módszer - Kantot követve - ezt a filozófiai alapállást tette magáévá.

      Törlés
    3. Na, ezért kérdeztem! A természettudományban nem használatos a kifejezés (pontosabban: a természettudománnyal foglalkozó tudományfilozófiában). Ez meglepett.

      Törlés
  6. Egy rövid idézet Thielman recenziójából:

    "Yarbrough shows that, on one hand, the direction for NT studies so decisively set by Wrede and Ernst Troeltsch rested on philosophical presuppositions that excluded God from acting in history from the start. These philosophical presuppositions, although rarely examined or even acknowledged by writers who stand in the tradition of Wrede and Troeltsch, are themselves open to criticism. They do not self-evidently supply the right starting point for understanding either early Christian history or the NT texts.

    Yarbrough also shows, on the other hand, that for Hofmann, Schlatter, Cullmann, and Albertz the charge of some sort of secret, dogmatic motivation for their historical work does not stick. They are believers, and this may have predisposed them to question the reigning Kantian paradigm and to give the texts the benefit of the doubt, but they are actually more, not less, open to going wherever the text leads them." (329)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Ádám! Elgondolkodtam, milyen lehet egy keresztény (tehát teista) tudománymódszertan. Nyilván, ez egy olyan álláspont, amely figyelembe veszi Isten beavatkozását a történelembe. Ahogy mondjuk a 0 körüli népszámlálás indoka Augustus rendelete, úgy a Dávid által elrendelt népszámlálás oka az, hogy Isten "megkeményítette Dávid szívét". A teista metodológia számol azzal, hogy az adott eseményt Isten rendelte el. No, de azok a források, melyek is isten történelembe való beavatkozásait számontartja legfeljebb 4000 évet ölel fel, ti. a Biblia idejét. Ráadásul csak a Közelkeletre vonakozólag. Egy teista tudománymetodológia csak abban a néhány ezer évben és csak abban a környezetben válik el az ateista metodológiától. Ám, ez nyilván indokolatlanul különbözteti meg azt a kort és azokat a helyeket. Furcsa hozzáállásbeli eltérés mutatkozik, ha 1000 évvel ezelőtti és ha 2000 évvel ezelőtti események kerülnek a teista tudomány vizsgálódásának homlokterébe. Vajon Kr. u. 100 -at követően nem avatkozott be Isten a történelembe? Mik erre a keresztények által is elfogadott bizonyítékok? Talán a ketolikus hagyomány beszélhetne ilyenekről, de kétlem, hogy a protestánsok ezeket hitelesnek fogadnák el...

    VálaszTörlés
  8. Kedves Yuki!

    A módszertani ateizmus/naturalizmus ELEVE kizárja, hogy a bibliai beszámolók lényegi pontokon igazak legyenek. Ez erős ideológiai elköteleződés, mely időnként a legvalószínűbb magyarázatot zárja ki az okok közül (pl. hogy Jézus tényleg feltámadt). Gondolj bele. Ha Isten létezik és beavatkozik a történelmünkbe, a módszertani ateizmus/naturalizmus ezt képtelen észrevenni. Szerintem ez súlyos episztemológiai korlátozás, mellyel a módszer használatakor nem árt tisztában lennünk. (Eta Linnemann, Bultmann ismert tanítványa többek között ezt ismerte fel, amikor elvetette a történeti-kritikai módszert: http://divinity.szabadosadam.hu/album/LIBERALIS.pdf)

    A „teista tudománymetodológia" (nem biztos, hogy ezt a kifejezést használnám) nem korlátozódik a történelmi vizsgálódás esetében sem arra a néhány ezer évre, melyről a Biblia tudósít. Nyitottsága minden vizsgálódásra kiterjed. Nyitott a lehetőségre és a valószínűségre. Másképp fogalmazva: nem zárja be magát eleve az immanens okok négy fala közé. Nyitott például arra (hogy egy Biblián kívüli példát mondjak), hogy a 18. századi angliai és amerikai vallási ébredések dinamikája részben a Szentlélek kiáradásával magyarázható. Eldöntheti, hogy vizsgálódásában csak az immanens okokra figyel, de ha ezt az önkorlátozást a transzcendens okok cáfolataként használja, ugyanúgy ideológiailag motivált döntést hoz, mint ha ezekre az okokra nyitott marad.

    Iain Provan ókori Izráellel foglalkozó történész írt egy nagyszerű, kb. százoldalas esszét az ókori történetírás episztemológiájáról. Provan hangsúlyozza, hogy a kritikai alapállás is ideológiai töltetű. A történelem megismerését nem lehet egyetemes axiómákra és elméletekre építeni, hanem csakis tanúkra. „A történelem ellenőrizhetetlen történetek elmesélése és újra elmesélése... Csak a tanúbizonyság - bibliai vagy egyéb - iránti episztemológiai nyitottság elfogadása által kerülhetjük el azt, hogy teljesen a saját képünkre alakítsuk át a múltat, csak ezáltal kerülhetjük el, hogy alávessük magunkat az illúziónak, miszerint mi már ismerjük a valóságot, és az ebből fakadó tévedésnek, hogy megpróbáljuk ezt az 'ismeretet' ráhúzni mindarra, ami azt megkérdőjelezné." (A Biblical History of Israel, 74)

    Erre egyébként a természettudományok kapcsán is sokan rámutattak, legjelentősebb hang közülük Polányié, aki nem véletlenül adta Személyes tudás c. tudományfilozófiai könyve alcímének azt, hogy „úton egy posztkritikai filozófiához". A karteziánus-kanti előfeltevések szerinte meghaladhatók, és szükséges is meghaladni őket. A kritikai szemlélet (a szó konkrét, filozófiai értelmében) egy korszak ideológiája, mely erősen „begs the question", ahogy az angol mondaná.

    Ajánlom a módszertani naturalizmus kritikájával kapcsolatban Alvin Plantinga amerikai filozófus kétrészes esszéjét is:

    http://www.calvin.edu/academic/philosophy/virtual_library/articles/plantinga_alvin/methodological_naturalism_part_1.pdf

    http://www.calvin.edu/academic/philosophy/virtual_library/articles/plantinga_alvin/methodological_naturalism_part_2.pdf

    VálaszTörlés
  9. Köszi, ha lesz időm elolvasom. Viszont az már most is gondolom, hogy a módszertani ateizmus nem zárja és nem is zárhatja ki eleve a bibliai állítások igazságát. A módszertani ateizmus ugyanis vagy ideológiai vagy pragmatikai okokból ateista. De arra már János is felhívta a figyelmedet (főleg a termtud területén, de szerintem a társadalomtudományokban is), hogy az nem igaz, hogy a tudós alapból ateista. Ideológiai alapon tehát nem lehet ateista a módszertani ateizmus. Legfeljebb pragmatikai okokból. És pont azért, amiért nincs tudományos értelemben értelme a teista módszertannak. Mondod ugyanis, hogy a lelkiségi mozgalmakat feltehetően (lehetséges módon) Isten indította. De ha ezt kijelentjük, mit tudunk meg bővebben (mindannyian, a tudományos közösség) a lelkiségi mozgalmak indíttatásáról? Kérdezhetjük-e, hogy mi volt Isten indítéka? Miért pont akkor, miért pont Amerikában történt a dolog? Várhatunk-e ezekre a kérdésekre választ? Nem. Azon kívül, hogy a teista módszertan megengedi ezt a választ, mármint, hogy Isten az indító ok, nem nyerünk a válasszal semmit. A teista módszertan a szokásos módszertantól egyetlen lógó láncszemben különbözik. Minden egyes kérdésünkre van egy plusz, kézenfekvő válasz: Isten akarata, melyből aztán semmi továbbit nem tudunk meg a világról. A módszertani ateizmus nem Isten létét zárja ki a válaszokból, csak azokat a ismeretelméleti zsákutcákat, melyek ebből következnek. Levágja azt a mindenhova betoldható kijelentést, hogy "lehet, hogy ez Isten alkarata volt". Amúgy a Biblia forrásnak minősül a tudományban, de ugyanolyan kritikával kezelendő, mint mondjuk a Képes Krónika, ami vagy igaz vagy nem. Ám, mindenképpen beszél valamiről: a korról, az akkori emberekről, a szöveg megalkotójának gondolkodásáról. Nagyon sokmindenről.

    VálaszTörlés
  10. yuki,

    1. Nem mondtam, hogy a tudós alapból ateista, még azt sem mondtam, hogy a módszertani ateizmussal operáló tudós ateista, ennek éppen az ellenkezőjét mondtam. Példaként utaltam Peter Bergerre, aki istenhívő és módszertani ateista, valamint Jürgen Habermasra, aki különbséget tesz metodológiai és metafizikai ateizmus között.

    2. A Biblia esetében a módszertani ateizmus azért zárja ki végeredményként a bibliai szerzők által adott magyarázatok igazságát, mert eleve nem veszi számba azt a lehetőséget, hogy a jelenségeket transzcendens okokkal magyarázza (pl. hogy a Vörös-tenger valóban kettévált, a Kármel-hegyen valóban tűz jött le az égből, Jézus valóban feltámadt a halálból). Márpedig a bibliai beszámolók számára ezek kulcsfontosságú motívumok.

    3. Azt mondod, hogy „nincs tudományos értelemben értelme a teista módszertannak". Ezzel szemben a nem-keresztény A. N. Whitehead szerint „a kereszténység a tudomány szülőanyja", és tény, hogy a tudósok zöme a közelmúltig hívő tudós volt, akik keresztény előfeltevésekkel közelítettek a jelenségek vizsgálatához. Tényleg ajánlom mind Polányi tudományfilozófiai írásait (biztos, hogy mindkettőnknél többet tudott a tudomány módszertanáról és valódi működéséről), mind A. Plantinga kétrészes esszéjét. Plantinga elmagyarázza, hogy hogy néz ki a metafizikai elköteleződéssel számoló tudományos módszertan a gyakorlatban.

    4. A tudós önkorlátozása a jelenségek megfigyelésében és az ok-okozati összefüggések feltárásában helyénvaló még az augusztiniánus tudományos felfogás esetében is (amit pl. Polányi vall), a különböző metafizikai elköteleződéssel bíró (pl. keresztény és ateista) tudósok közötti párbeszédhez pedig egyenesen elengedhetetlen valamiféle módszertani önkorlátozás (adott esetben módszertani naturalizmus). Azt viszont látni kell, hogy a Biblia a transzcendensről való tanúskodás, ezért a módszertani önkorlátozás a vizsgálat eredményét bizonyos tekintetben eleve meg fogja határozni. A kritikai szemlélet módszertani ateizmusa/naturalizmusa egészen biztosan más következtetésekre fog jutni, mint a szövegek szerzői, és ez nem a szerzők mint tanúk hiteltelenségéből fakad (aminek a lehetőségével akár az augusztiniánus tudományos felfogás is számolhat), hanem magából a módszerből.

    VálaszTörlés
  11. Kedves Ádám! Ne haragudj, hogy ezt mondom, de egy kicsit neheztelek rád. Ahelyett ugyanis, hogy válaszoltál volna az érvemre, érzelmi okokból, csípőből tüzeltél arra a kijelentésemre, hogy „nincs tudományos értelemben értelme a teista módszertannak". Pedig amikor ezt írtam, akkor természetesen nem azt állítottam, hogy nincs tudományos értelemben értelme a teista módszertannak, hanem ahogy én értem, ill. ahogy én értelmezem a teista módszertant, úgy nincs értelme. Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy az érvem szó szerint benne van Plantinga cikkében. Ez az érv -- a science stoppers szakasz -- egy erős érv a naturalista metodológia mellett. Mi több, a válasz is benne van. Sajnálom, hogy nem fedezted fel, hogy amit mondok, azt Plantinga nagyon komolyan veszi és amit válaszol, az is nagyon komoly, bár nem annyira erős válasz (mármint nyilván elég szerényen tálalta az ellenérvét, attól még lehet nagyon erős ellenérv is :). Te a választ sem találtad meg, pedig azt kellett volna válaszolnod nekem és nem egy órán belül dühből puffogtatni.

    Node lássuk Plantinga ellenérvét azok számára, akik nem kívánják elolvasni a cikket. Eszerint a keresztény tudomány nem arra keresi a választ, hogy miért olyan a világ, amilyen, hanem hogy milyen lehett volna, ha Isten másképpen dönt. Az okok feltárása helyett a lehetséges világok rendszerének feltárását tekinti célnak. Márpedig ez a két dolog majdnem teljesen ugyanaz, legalább is a szimbolikus logika szerint.

    VálaszTörlés
  12. Kedves yuki!

    Én viszont nem neheztelek rád, és bár lázasan írtam az előző két válaszomat, nem voltam rád akkor sem dühös. Lehet, hogy megint úgy fog tűnni, mintha csípőből tüzelnék, de hidd el, csak válaszolok. Nem tudom, hogy kellene ezt több cukorba mártanom, hogy ne érezd keserűnek.:)

    Visszaolvastam a kommentváltásunkat, és kicsit tanácstalanul állok az előtt, hogy mi a problémád a válaszommal. Azt hangsúlyoztam amit Plantinga is: az augusztiniánus módszertan NYITOTT a lehetőségre és a valószínűségre. Szemben a módszertani naturalizmussal, mely vizsgálódásában eleve KIZÁRJA a transzcendens okokat, és (az augusztiniánus tudományfelfogással ellentétben) a jelenségeket nem tekinti esetlegesnek.

    Szerintem egyébként pontatlanul adod vissza Plantingát. Ő nem azt mondja, hogy a keresztény tudomány „az okok feltárása helyett a lehetséges világok rendszerének feltárását tekinti célnak" (szerintem ez így nem is igaz), hanem azt, hogy a keresztény tudomány a világ esetlegességét feltételezi, ami kedvez az empirikus kutatásnak.

    Ez a Biblia történeti kutatása esetében például azt jelenti, hogy a kanti módszertani (a priori) naturalizmussal szemben a keresztény (augusztiniánus) módszertan nyitott arra, hogy a történelem a posteriori ismerete meglepje, például a Jézus feltámadásáról szóló beszámolók hitelességével.

    Ha úgy érzed, hogy elbeszélünk egymás mellett, tőlem nem kell ezt tovább erőltetnünk. De ha van értelme, természetesen nyitott vagyok a további párbeszédre. Főleg a bibliakritika vonalom, amiről Sytka cikke szólt.

    VálaszTörlés
  13. Ádám, én azt hiszem, hogy a science stoppers érvre adott válasz értelmezésében kb. egyetértünk. Az, hogy a kontingens szót másképp értelmezzük, az csak az előtanulmányaink eltérőségéből adódik, mármint, én ugyanúgy a természettudományok módszertanában vagyok jártas, mint pl. ahogy látom János. Tehát itt szerintem kb. ugyanarra gondolunk.

    Abban viszont biztosan nem követlek, hogy a kanti-augusztiniánus megkülönböztetést használjam. Az a helyzet, hogy Kant tudományfilozófiája mára már csak egy epizód a metodológia történetében. Már a pozitivisták, aztán Popperék, ill. a modern logikusok eltértek a kanti gondolatoktól. A végső döfést pedig Saul Kripke mérte Kant fogalomrendszerére, amikor az apriori-szükségszerű megkövült kettőst a Megnevezés és szükségszerűségben felrobbantotta. Onnan kezdve Kant komolyanvehetetlen. Másrészt, hozzáteszem a tudósok pedig egyáltalán nem ovasnak Kantot (tényleg, legfeljebb a filozófusok), tehát nem tudják, hogy hogyan is kéne kinézni a kanti tudományfilozófiának.

    Erre a (Kanttól való) gyakorlati eltávolodásra példa a modern angolszász analitikus történelemfilozófia. Ez a források elsődlegességét vallja. A történelem a források + az ezekből levonható közvetlen következmények. Szemben például a kontinentális történettudományi módszertannal, ami megengedi a történelénelem spekulációkkal való kiegészítését. A XIX. XX. századi magyar történetírás például tele van a forrásokhoz közvetlenül nem kapcsolódó, szubjektív és önkényes értelmezések sokaságával, amik a későbbiekben történelmi tényekké merevednek. A feltámadásra visszatérve ez pl. azt jelenti, hogy a Biblia az egyelen forrás erre, tehát nagyon is komolyanveendő. Sajnálom, de ez a tudományosan tisztességes hozzáállás és ezt a történészek tisztességesebb része el is fogadja. Az más kérdés, hogy ez egy science stopper, tehát semmit nem nyer vele a tudomány, ha elfogadja. A hívők presze igen :). A spekuláció ellenben az, ha azt mondjuk: ugyan a Biblia ezt állítja, de mivel a természettudomány mai állása szerint nincs feltámadás, ezért a bibliai beszámoló nem hiteles. Ezt egy történész nem mondhatja. Ahogy azt sem mondhatja történész, hogy Szent István intelmeit nem Szent István írta, mert akkoriban a királyok sem írni, sem olvasni, sem latinul fogalmazni nem tudtak. Pedig sajnos nagyon is ezt írják a mi tudománymetodológiailag műveletlen történészeink. Természetesen vannak nyugaton is retrográd törekvések a tudománymódszertan pozitivistává való visszarendezésére, pl. Sokal és Dawkins ilyen támadók, de ezek elég átlátszó, ideológiailag terhelt vállalkozások.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. yuki, szerintem most egyrészt közeledtünk egymáshoz, másrészt az is tisztábban látszik, hogy a tudomány különböző bugyraiban szocializálódtunk.

      Egyetértek azzal, amit az angolszász tudományos világ empirikus elfogultságáról írsz. Ezt Amerikában is tapasztaltam. A kontinentális hagyomány jóval nyitottabb az intuíció előtt, ami gyakran fegyelmezetlenséget és szubjektivizmust eredményez. Az angolszász pozitivizmus viszont kontinentális szemszögből nézve időnként egyszerű naivitásnak tűnik. Ez szépen megmutatkozik éppen a történelem értelmezése kapcsán. A Jézus feltámadása melletti érvek pl. sokkal könnyebben elfogadtathatók az angolszász kontextusban, mint a bizonyítékok („hard facts” vagy „evidence") lehetőségével szemben alapvetően gyanakvó kontinentális környezetben. (Az analitikus Antony Flew pl. kifejezetten plauzibilisnek találta G. Habermas és N. T. Wright érveit Jézus feltámadása mellett.)

      A történeti-kritikai módszer esetében történeti tény, hogy Semler, Leibniz, Schleiermacher és a többiek a racionalizmus illetve a Kanti filozófiája hatása alatt álltak. Az, hogy a követőik a módszer filozófiai alapvetéseinek már nem mindig vannak tudatában, sem a módszer létrejöttének történeti tényén nem változtat, sem azokon az alapvetéseken, melyekkel a módszer operál, és amelyek a mai napig meghatározzák a kutatások eredményét.

      Törlés
  14. A velemenyem roviden:
    Amit nem lehet kritizalni, azt tisztelni sem lehet. Az igaz dolgok merik engedni a kritikat, es alljak azt.

    VálaszTörlés
  15. Kedves fenti, pengeváltó barátaim! Az egész oldalt végig olvastam, s mi több; apercipiáltam.Mielőtt a recenziómat leírnám,KELL néhány mondatot írnom magamról.Összesen 7 évig tanultam teológiát,2 évet egy vidéki főiskolán, később 5 évet a pesti Hittud. Karon. Amint Pál büszke volt Gamálielre, én is "büszke" vagyok pl. Gál Ferenc professzoromra. Azóta sem fáradtam bele a tanulásba, mert egyre jobban érzem/látom; jóformán semmit sem tudok... A levélváltásaitokban felsorolt auctorok 70%-át ismerem, és Kant mellett a könyveik is ott sorakoznak a polcaimon. Mégis,mégis vallom; ignoramus, et ignorabimus... Eljutottam oda, hogy az ingyen megkapott HIT csodájának fényében élek, és naponta imádsággal kezdve veszem kézbe a Szentírást, és eközben bizony meg-megállok egy engem mélyen érintő mondatnál, és "veszem" a Szentlélek üzenetét. - Semmi bántó szándék nincs bennem, de olykor az volt az érzésem soraitok olvastán,hogy csupán a fényesre csiszolt kardjaitokkal vívtok aeropaguszi csatát. Merthogy a Biblia nem a kül. metodikák alkalmazásával nyílik meg, hanem a transcendensre szomjasan nyitott lélek számára. Igen; kell a tudományos egzegézis, magam is vallom, hogy a teológia két Tanszékén; - Új, és Ó-Szöv. - az itroductio,és egzegézis = alap. De csakis az élő, megimádkozott hittel, és communióban Krisztussal. Végül: ajánlanám figyelmetekbe Kempis T. "Krisztus követése" c.könyvéből az I könyv 1-3. fejezetét. (Las-san olvasva...) - Azért örülök nektek!

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)