2018. augusztus 22., szerda

Égből hulló kultuszok - és a történeti Jézus

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, a múlt héten megtartott kiváló vitaest kapcsán Waldmann Szabolcs egy érdekesen ciripelő bogarat ültetett a fülembe - melyre érdemben nem is érkezett reakció ott és akkor a vitában. Az úgynevezett kargo-kultuszokról van szó, melyek igen izgalmas lehetőséget jelentenek a vallástudósok számára annak megfigyeléséhez, hogyan alakulnak ki nagyon rövid idő alatt új mozgalmak és kultuszok. Ez aztán felvet kérdéseket a kereszténység kapcsán is.

Íme az egyik fából készült repülőgép - és a "gyülekezet"
Anélkül, hogy hosszasan belebonyolódnék a részletekbe, muszáj nagyon röviden felvázolnom ezeket a furcsa kultuszokat. Már a nevük is meglepő: cargo cults, azaz magyarosan "kargó kultuszok" - mintha valamiféle szállítmányozásról lenne szó. Nos, pontosan ez a helyzet! Más megnevezéssel rakománykultusznak is nevezik őket, mert keletkezésük szó szerint az égből pottyant rakományokhoz kapcsolódik. A rakománykultuszok többnyire a csendes-óceáni Melanéziában és Új Guinea területén jöttek létre és ma is léteznek. Nagyon hasonlítanak egymásra, legutolsó képviselőik a 2. világháború idején alakultak ki, amikor a kis szigetekre érkező fehér bevándorlók - köztük katonák és misszionáriusok - teljesen lenyűgözték az eredeti őslakosokat. Utóbbiak megfigyelték, hogy a fehér emberek soha nem dolgoznak igazi, kétkezi munkát, vagyis nem készítenek tárgyakat, nem javítanak meg elromlott dolgokat, sőt sokszor azzal töltik az idejüket, hogy egyforma ruhában értelmetlenül fel-alá masíroznak (ugye katonákról beszélünk...). Mégis, időnként hajón és főleg repülőn érkeznek hozzájuk rakományok teljes ellátással, furcsa készülékekkel és minden földi jóval. Az őslakos bennszülöttek tehát levonták a számukra logikus következtetést: összefüggés kell legyen az égből lepottyanó, jólétet biztosító rakományok, és az oda-vissza masírozó egyenruhás emberek között. Vagyis úgy tűnik, ez a masírozás valamiféle szertartás lehet, amelynek köszönhetően érkezik az égi áldás! Persze elég furcsa így egyenruhában lépegetni, de hát a fehér ember láthatóan sikeresen veszi rá az isteneket, hogy küldjenek rakományt! Adódik a következtetés, ha a bennszülött is szeretne részesülni ilyesféle égi áldásban, neki is masíroznia kell. Azt látjuk tehát, hogy a kultusz lábra kapásának alapja egy érthetetlen jelenség megfigyelése és az abból levont következtetések voltak.

A rakománykultuszok egyébként több helyen is léteznek, a Tan-na-szigeten például ma is megfigyelhetők. Utóbbi azért izgalmas, mert a középpontjában az égből potyogó rakományokon túl egy messianisztikus figura, egy bizonyos John Frum áll. A legenda szerint Frum alacsony, vékony hangú, világos hajú ember volt, aki próféciákat mondott és megpróbálta a bennszülötteket a szigetre érkező misszionáriusok ellen hangolni. Végül aztán meghalt, de megígérte, hogy másodszor is eljön majd, ráadásul bőséges rakománnyal. Ha visszatér, a hegyek összeroskadnak, a völgyek betemetődnek, az öregek megint fiatalok lesznek, valamint megszűnnek a betegségek is. No és persze annyi rakomány lesz, hogy roskadásig jut belőle mindenkinek. 

Bármilyen hihetetlen, John Frum kultuszát annyira komolyan gondolják a helyiek, hogy elkezdték a sziget közepét megtisztítani - mivel hitük szerint Frum repülőgépen tér majd vissza, pontosan az egyik év február 15-én. A konkrét évet nem tudják, de éppen ezért minden esztendő február 15-én vallási szertartást tartanak az ő fogadására. A bennszülöttek csináltak bambuszból "irányító tornyot", sőt fából készült fejhallgatókat is a "légi irányítóknak", a kifutópályán pedig ugyancsak fából készült repülőgépek állnak, hogy ezzel is leszállásra csalogassák Frum-ot. 

Nos, biztosan bizarrnak tűnik mindez egy magát civilizáltnak nevező, modern ember számára, mégis felvet izgalmas kérdéseket a keresztény hit kapcsán. Természetesen nem a szembeszökően nyilvánvaló párhuzamos elemekre gondolok - a messiás-figurára, annak visszatérésére, a boldog végidők képzetére, melyek nagyon valószínű, hogy a szigeten működő keresztény misszionáriusok hatására keveredtek bele a kultikus tevékenységekbe -, hanem inkább a rakományvallások gyors kialakulásának tényére. Klasszikus apologetikai érv ugyanis, hogy a Jézusról szóló elképzelések azért sem lehetnek mitikusak, azért nem rakódhatott a "történeti Jézus" karakterére fiktív elem, mert nem volt elég idő ezek kialakulására. Hiszen az első források Krisztus halála után talán már egy évtizeden belül is létezhettek, melyek alapján aztán megíródtak az evangéliumok - a mítoszok létrejöttéhez a kutatók szerint pedig ennél sokkal több idő szükségeltetik. A rakománykultuszok anatómiájából viszont azt látjuk, hogy villámgyorsan képesek vallási mítoszok kialakulni, sőt azonnal módosulásnak is indulnak és több verzióban keringenek. Az említett törzsi vallások is szinte a semmiből nőttek ki egyik pillanatról a másikra. Mitöbb, rögtön betemették saját nyomaikat, mert az például kideríthetetlen, hogy ez a bizonyos John Frum egyáltalán létező személy volt-e, vagy teljesen fiktív alak, esetleg a kettő keveréke, azaz történeti személy, akire mítoszok tapadtak. Ami még érdekesebb, hogy mindez a huszadik század derekán játszódott le, csaknem a szemünk előtt - vagyis szinte jelen voltunk egy új vallás megszületésénél, és mégsem vagyunk képesek tisztázni az alapjait.

Mindezek ellenére azért mégis nehéz ezt az egész kargó-vallást összevetni a kereszténység kialakulásával, ugyanis pont az a tényező hiányzik hozzá, ami ezeket a melanéziai mozgalmakat igen speciálissá teszi: mégpedig a kultusz alapját biztosító tényezők és a kultuszt gyakorlók közötti mérhetetlen távolság. Másként fogalmazva: egy őslakos bennszülött, aki nagyjából a bronzkor színvonalára jellemző nomád életet élt, érthető csodálkozással meredhetett a modern kor csúcstechnikáit képviselő elemekre, a katonák fegyvereire, a repülőgépekre, a logisztikai megoldásokra. Nem meglepő, hogy ez az összhatás azonnali kultikus tiszteletet váltott ki belőlük. Krisztus esetében azonban szó sincs ilyesmiről: ő pont olyan volt, mint egy első századi zsidó, úgy beszélt, úgy viselkedett, hogy tökéletesen belesimult saját környezetébe. Sőt, egy ideig ez történt a kereszténységgel is, amit a kívülállók évtizedeken keresztül meg sem tudtak különböztetni a judaizmustól. A Jézus melletti hitet ráadásul nem az értetlenség és bizonyos jelenségek teljes félreértése okozta (ahogy a rakománykultuszoknál), hanem pont akkor indult fejlődésnek, amikor Krisztus követői végre megértették kicsoda a saját Mesterük, mit tanított és milyen örökséget kívánt rájuk hagyni. Az összevetést még hosszasan lehetne folytatni - de talán annyi már így is látszik, megint nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy az ember azt gondolná...

12 megjegyzés :

  1. Szia!
    Én a mítikusok (de egyébként az apologéták, ez az érem két oldala) szemszögéből látok egy nagy problémát, és meg nem értést. Nem értik, hogy attól, hogy egy valós történelmi személy köré mítoszok kapcsolódtak, még nem biztos, hogy a valós történeti személy maga is mítosz. Az apologéták viszont a mítoszok, a csodás történetek, és a bibliában túlélt kéziratok alapján, a hitvallásuk miatt ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek a mítoszok a nem mítikus ember történetének szerves részét képezik, míg a mítikusok ezek miatt tartják mítikus alaknak.
    Azonban nem csak Jézushoz kapcsolódnak mítikus elemek, csodák, hihetetlen történetek, hanem egy csomó más alakhoz is: Attisz, Homérosz, Krisna stb. Az ő személyükkel kapcsolatosan viszont fel sem merül, hogy valós történeti személyek lennének. Jézussal kapcsolatban miért merül fel mégis?
    1. Tudományos szempontból a korban, térben és időben EGYMÁSTÓL FÜGGETLEN FORRÁSOK létezése miatt.
    2. Léteznek olyan írásos emlékek, amik teljesen mást akarnak elmondani Jézusról, mint a keresztények, ezért ezek nagyobb valószínűség szerint igazak.

    Ha a történeti Jézus alakjára nagyon sok mítosz rakódott, akkor miért nem nevezhetem rakománymítosznak ezeket? A történeti Jézus alakját miért nem képzelhetem el a rá rakódott mítoszok nélkül? Mert akkor már nem a hit Krisztusa lenne:-)

    Üdv.: balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Balivi, nem védendő a mitikusokat, ha jól tudom ők sem egységesek abban a kérdésben, hogy Jézus létezett-e? Vannak közöttük, akik szerintem egyáltalán nem élt Jézus (ez az álláspont ma már nem igazán tartható, senki nem veszi komolyan), mások szerint az a Jézus-figura, akiről a bibliai szövegekben olvasunk, több személyiség idealizált, egybegyúrt képe. Megint mások úgy vélik, egyetlen Jézus élt, akire az idők során rátapadtak különféle mitikus képzetek.

      Az elmúlt években foglalkoztam kicsit ezzel az egésszel és eddig arra jutottam, hogy az egész "történeti Krisztus VS hit Krisztusa" kutatás inkább szól a kutatók ideológiai elfogultságáról és tengernyi spekulációkról, mintsem a valóságról. Még Vermes Géza érvei a legjobbak, de azért ő sem kikezdhetetlen (ki is kezdték). Nem véletlen, hogy a Jézus-kutatás eddigi 3 hullámából 2,5 teljes kudarcba fulladt...

      Törlés
    2. Én nem nevezném kudarcnak:-) Amikor a "kutatók ideológiai elfogultságáról" beszélsz, akkor mire gondolsz? Szinte mindegyik nagyobb tudós evangéliumi keresztényként indult, erre jó példa Ehrman, aki fundamentalista keresztényből, a kutatási eredményei láttán vált agnosztikussá, ateistává:-) de sokan megmaradtak kereszténynek, pl Metzger is, ha jól tudom.

      A tudományban nem létezik ideológiai elfogultság. Akár hiszed, akár nem, egy tudós is lehet hívő;-) de ha ideológiailag elfogult, akkor már nem lehet tudós.

      Törlés
    3. "A tudományban nem létezik ideológiai elfogultság. Akár hiszed, akár nem, egy tudós is lehet hívő;-) de ha ideológiailag elfogult, akkor már nem lehet tudós." Korrekt.

      Idecitálhatok egy -egyebekben is érdekes- cikkből ollózott idézetet?

      "A kutatás vezetője, Andrew Newberg, a radiológia, a pszichiátria és a vallástudományok professzora, a pennsylvaniai A Szellemiség és az Elme elnevezésű kutatóközpont igazgatója nem szól nyelveken, nem vallásos, de nem is ateista vagy materialista. Bevallása szerint még nyitva hagyja az isteni személlyel, transzcendenssel való találkozás valóságának kérdését." (ujexodus.hu/tema/a_nyelveken_szolas_es_az_agy)

      Törlés
    4. Köszi, olvastam a cikket, érdekes, és ebből a szempontból tanulságos. Newberg jó példa a tudós hozzáállására, viszont az sem vonna le Newberg tudományos érdemeiből semmit, ha éppen mondjuk buddhista vagy keresztény lenne, egészen addig, ameddig a tudományos munkásságára ez nincs hatással.
      Köszi a linket...

      Törlés
  2. Sytka, szerintem nagyon is van hasonlóság.
    Mindkettő egy sokk miatt jelent meg...csak a sok az egyik esetben a technikai civilizáció, a másik esetben a Feltámadás. :-)

    Cypriánus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cypriánus, pontosan erről van szó: valami kiváltotta a kereszténység drasztikus sebességű elindulását, és az nem a Jézus és az apostolok közötti civilizációs különbség, az ebből fakadó értetlenség, és az értetlenségből következő csodálat volt. (Ahogy ezeknél a törzseknél.) A sokkot az okozta, hogy Jézus feltámadt és ezzel egy csapásra világos lett, amiről addig beszélt.

      Törlés
  3. "A Jézus melletti hitet ráadásul nem az értetlenség és bizonyos jelenségek teljes félreértése okozta (ahogy a rakománykultuszoknál), hanem pont akkor indult fejlődésnek, amikor Krisztus követői végre megértették kicsoda a saját Mesterük, mit tanított és milyen örökséget kívánt rájuk hagyni."

    Vagy inkább amikor végre kitalálták, hogy hogy lehet egy elbukott messiást mégis messiásnak beállítani.
    Ha megtörténtek volna azok a csodák, amikről a Biblia ír Jézussal kapcsolatban, ha a szentek kikeltek volna a sírjukból és Jeruzsálem utcáin kóboroltak volna, akkor nem lett volna ez kérdés.
    De igazad van, egy első századi zsidó volt, ha létezett, se több, se kevesebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Magyar Ateista Társaság!

      Nehezen tudom elképzelni, hogy az első keresztények Jézust egy elbukott Messiásnak látták volna - az biztos, hogy a zsidók többsége nem ilyen Messiást szeretett volna. Azt még nehezebben, hogy kitalálták volna ezt a Messiás-figurát a csodákkal és feltámadással együtt, amivel gyerekek, nők, férfiak súlyosan kockára tették a saját életüket. Végül ezért az általuk is hamisnak tudott, önmaguk felé hazudott képzetért örömmel meg is haltak.

      A téma és a felvetés egyébként jogos, a válaszok azonban messzire vezetnek, ami itt és most alaposan eltérne a tárgytól.

      Törlés
  4. A rakományvallások jelensége nagyon érdekes, szuper a poszt. A kereszténységgel nem sok hasonlóságot mutat, de attól még érdekes: a judaizmus vár egy Messiást (görög diaszpóranyelven: Krisztoszt), ma is. Vita tárgya, hogy egy köztörvényesen kivégzett messiásjelölt, aki a maroknyi követője szerint feltámadt, vajon tényleg a Messiás-e. A rabbinikus ág szerint nem. A kereszténység nem új vallás, hanem a judaizmus egyik (kiközösített) ága. Nem rakomány, hanem messiásvita áll a hátterében.

    Kritikai gondolkodóknak: lehet, hogy a judaista kiválasztottságtudat emberi fantázia terméke. Lehet, hogy a vágyelven várt Messiás szintén. De ahogy Jézus a világbékét megteremtve beleáll az adott szimbolikus keretbe, az több emberi bölcsességnél. Egy csupán bölcs ember nem képes arra a tökéletes húzásra, amit Jézus hajt végre az önáldozatával és a feltámadásának hírével. Ebből nem következik tudományosan, hogy fel is támadt: a tökéletes szimbolista/lélektani hatást már a feltámadásának híre kiváltja. Egyetlen bölcs sem ért el ehhez fogható hatást.

    Pl.: a harcművészeti legendák egyik motívuma, hogy az idős mester halála előtt átadja utódjának a titkos fogást, ami hatástalanítja az összes többi fogást, amit az egyszerűbb tanítványok tanultak. A titkos fogás úgy passzol a többihez, mint kulcs a zárba: kinyit mindent, mindent nyilvánvalóvá tesz, mindent maga alá rendel, a harcművészeti ág csúcsa. Jézus is ilyen legmagasabb rendű (isteni) kulccsal nyitja ki a judaista zárat, az egész emberiség javára. Önáldozatával értelmet nyer, betölti célját, egyben alá is rendelődik, minden addigi hagyomány.

    VálaszTörlés
  5. A poszt felvetésére (rakománykultuszok) asszociálva: ... s olyan is van, akár napjainkban is, éppen a szemünk előtt zajlik nem külföldön, hogy valaki jön ... valakinek a fia ... történetesen apjának farvizén evezve jő ... "csodákat" vél tenni, de jó a piárja is az illetőnek... mondjuk, tegyük fel, de csak a fikció kedvéért, no meg megtolja őt apja is némi ezzel-azzal (mondhatjuk "rakománnyal" ?!), csak hogy életkori sajátságainak megfelelő fiúi fel(h)lázadásának fókuszából magát kivakarja ... és egyesek ezt több, mint trendinek élik meg több szempontból is ... és hallelújáznak sokan, mondhatni tömegek.
    Na most akkor ez mi, Kedves Kortársak?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hullámverés...:) A mélyben viszont nyugodt a víz ;)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)