2018. augusztus 26., vasárnap

Össztűz a Budapest Arénában

Ahogy azt sejteni lehetett, ezen a hétvégén a Tűz Konferencia tartja lázban a hazai kereszténység egy jó részét. A karizmatikus körökben ismert Daniel Kolenda, Todd White és Ben Fitzgerald nevével fémjelzett háromnapos esemény ma este ér véget és folyamatos érdeklődés, valamint kritika kíséri. Elmentem, megnéztem, beleszagoltam.

Abban a kiváltságos helyzetben részesülhettem, hogy tegnap este közvetlenül a legelső sorban, a színpad előtt ülve hallgathattam végig Daniel Kolenda evangélista igehirdetését. Amit hallottam, nem nekem szólt, hanem főként és elsősorban olyanoknak, akik talán életükben először vettek részt evangélizáción. Ám Kolenda tiszta és egyszerű szavai eljutottak hozzám is. És bár nem ez volt a prédikáció lényege, hosszú perceken át beszélt egy olyan dologról, amelyről Magyarországon meglátásom szerint most nagyon fontos sokat hallania az embereknek: hogy Isten mennyire szereti a muszlimokat. Szerintem ő sem tudta, hogy ezzel az egyszerű kijelentéssel olyan véleményt artikulált a színpadról, amit ebben az országban most rengetegen képtelenek befogadni. Kolenda elmesélte, hogy Afrika-szerte saját szemével látja muzulmánok tömegeinek a megtérését - a jelenség néhol már-már olyan léptékű, hogy féltékenységet is kivált a helyi keresztényekből, akik úgy érzik, Isten mintha jobban odafordulna a muszlim emberekhez, mint hozzájuk. Nos, a nagy magyar valóságban, ahol az elmúlt években mást sem hallottunk, mint félelemkeltő politikai üzeneteket, melyek sokakat undorral és gyűlölettel töltöttek el a muszlimok felé, egyszerűen jól esett hallanom egy olyan beszámolót, hogy Isten számára mennyire fontosak ezek az emberek.

Még egyszer hangsúlyozom azért, mielőtt valaki félreérti, hogy Daniel Kolenda nem politikai beszédet tartott, hanem annál sokkal többet tett: az evangéliumot hirdette. Igen, tényleg azt, nem többet és nem kevesebbet annál. Tegnap este világosan és félreérthetetlenül az evangélium szólalt meg a színpadról. Ezt azért szeretném ilyen kristálytisztán nyomatékosítani, mert tisztában vagyok vele, hogy sokan keményen kritizálják az egész rendezvényt, rámutatva bizonyos teológiai elhajlásokra, furcsa jelenségekre és zavaros szellemi kontextusokra. Össztűz zúdul a Tűz konferenciára, mégpedig két irányból: az egyik oldalról a bírálók sorjázzák a hibákat, a másik oldalon a rajongók bírálják a bírálókat. Ez azért valahol groteszk. Kolenda a színpadon állva hirdeti az evangéliumot és felkínálja az embereknek a megtérés lehetőségét - azaz hogy csatlakozzanak egy olyan közösséghez, egy olyan egyházhoz, amelynek tagjai ugyanezekben a szent pillanatokban marakodnak és egymást csépelik a háttérben. Én tegnap úgy döntöttem, hogy inkább az evangéliumra figyelek.

Persze azért nem vagyok vak, ne is legyünk azok, hanem lássuk a dolgokat reális fényben. Ben Fitzgerald és Todd White bennem is felvetnek sokféle kérdést, sőt őszintén szólva aggodalmat is. Amit gyógyítás alatt ért a karizmatikus mozgalom, az engem sokszor inkább elkeseredett próbálkozásra emlékeztet, hogy bármi áron győzzük meg önmagunkat arról, milyen egészségesek is lettünk, mert valaki egy mikrofonba belekiabálta hogy meggyógyultunk. Amikor a "tegye fel a kezét, aki meggyógyult" felszólításra több ezer kéz egyszerre a magasba lendül, a tisztességes minimum, hogy ép eszű hívő ember összevonja a szemöldökét és legalább magában megkérdezi, vajon ennyi tényleg elegendő-e kimondani a gyógyulások tényét? Vagy inkább csak jó statisztikát akarunk csinálni magunknak?

A kérdés tehát adódik: akkor milyen is ez az egész rendezvény, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, az igazság fényét tükrözi vagy pusztán arra hasonlító, hamis csillogás? Vagy ahogy kegyesen szoktunk rákérdezni: "Istentől van" vagy "nem Istentől van"?

Ezek a kérdések azért naivak, mert abból a képtelen feltételezésből táplálkoznak, hogy az igazság vegytiszta formában mutatkozik meg ebben a valóságban. Ez lehetetlen és már ott megbukik, hogy a konferencián emberek vesznek részt, akiknek velem együtt sok buta dolguk van - miközben az igazságot őszintén keresik. Az igazság mindig a botladozó, néhol zavaros és sosem tökéletes útkeresések mentén ragyog fel, mert nem történhet másként. A helyes kérdés tehát nem az, hogy jó vagy rossz ez az egész, hanem hogy mi hogyan szeretnénk látni? Nos, a Tűz konferencia ebben a tekintetben pont olyan, mint az összes ehhez hasonló rendezvény: sokféleképpen lehet nézni, számos látószögből értelmezhető, és hogy ezek közül melyiket preferáljuk inkább, az elsősorban és gyakorlatilag a mi döntésünkön múlik. Nézhetjük Todd White furaságait, és akkor kiakadunk, igazolva látjuk a karizmatikusokkal kapcsolatos előítéleteinket, vagy Daniel Kolenda tiszta prédikációját, és akkor megerősítettnek véljük, hogy minden nagyon is rendben van a karizmatikus mozgalomban. Hogy melyiket választjuk, hogy melyik mellett állunk ki, azt pedig leginkább és elsősorban az fogja meghatározni, milyen szándékkal és indulattal közeledünk az egészhez.

Én úgy mentem el tegnap, hogy voltak prekoncepcióim, mégis elsősorban kíváncsiság volt bennem. Nem a gyenge pontokat kerestem, hogy utána magam előtt igazoljam, ugye milyen szörnyű ez az egész, és nem is azért voltam ott, hogy bizonyítékokat gyűjtsek arról, mennyire leszállt a Menny a Földre, hiszen itt kritizálhatatlan emberek állnak a színpadon. Tegnap halat adtak vacsorára a Budapest Arénában: a húsát leszopogattam, de a szálkákat kiköptem. Mindkettőből akadt elegendő.

De azért a tisztesség azt kívánja, hogy megjegyezzem: akár rajongók vagyunk, akár heves ellenzők és szkeptikusok, menjünk el és nézzük meg ezt az egészet a saját szemünkkel mielőtt véleményt formálunk róla! Mert ez így és csak így korrekt.  Leginkább ezért írtam meg ezt a bejegyzést, és "türelmetlen módon" nem vártam meg az egész konferencia végét, ugyanis erre még ma is lehetőség van, hiszen este 7 órától ingyenes lesz a belépés.

16 megjegyzés :

  1. Akarjak-e egyaltalan a keresztenyek hogy a muszlimok megterjenek, vagy jol erzem hogy olyan nagy a felelem, netan gyulolet, hogy nem is akarjak? volt mar ilyen a tortenelemben a 3.sz.ban,hogy " A keltak nem akartak hogy az angolszaszok megterjenek, hiszen akkor egyutt kellett voln tolteniuk veluk az orokkevalosagot! belenyugodtak, hogy az ngolszaszok a pokolra mennek." North 103. ugye nem vagyunk ilyenek? ....nem tudom hova lettek az ekezetes betuim? bocs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Erzsébet!

      Jó kérdés. Szerintem ebben sincs olyan, hogy "a keresztények" akarják-e vagy sem. Ehhez túl sokféle a kereszténység, de feltételezem, hogy te nyilvánvalóan most az európai keresztényekre céloztál. Vagy szűkebben a magyar keresztényekre. Nos, ha ezt nézzük, ugyan akkor sem egységes a kép, de amennyit én látok belőle, szerintem a válasz jelenleg a "Nem" felé hajlik inkább. Megrettennénk, esetleg félnénk attól, ha a gyülekezeteinkben sok arab ember, ex-muszlim jelenne meg. Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyeket a keresztény egyház nehezen tud befogadni még akkor is, ha azok tényleg megtérnek. Ez a helyzet.

      Törlés
    2. Bár ez lenne a helyzet: egy közpolitikai vitával kevesebb lenne.

      Szerintem nem vitás, hogy kereszténnyé vált muszlimok jöhetnek-e. Persze, hogy. Európa szeretettel várja őket. Magyarország európai szeretettel várja őket.

      Az a gond, hogy csak várná őket, mert nem ilyen emberek szeretnének érkezni. Tömegével olyan muszlimok szeretnének érkezni, akik megölik azokat, akik esetleg elgondolkodnak ezen az opción. Azokat is megölik, akik egyáltalán elgondolkodnak bármin. Prozelitálni (téríteni, Mohamedről kritikailag gondolkodni, sőt bármiről gondolkodni) egy muszlim szerint istenkáromlás, halált érdemel.

      A „haladók” szerint ezt kritizálni politikailag inkorrekt, erkölcstelen. Köztörvényes. Az Amnesty International, a Helsinki Bizottság, a Freedom House és társaik pokolra küldenek érte.

      Így alakult ki a mai patthelyzet. A posztod szerintem csak konszolidálja a patthelyzetet. El kéne mozdulni a holtpontról: a muszlimok megtérése ne csak tündérmese legyen, lássunk belőle valamit.

      Törlés
    3. Így van László!
      Az európai keresztények nem attól félnek, hogy idejönnek a muszlimok és jól megtérnek! Hanem ellenkezőleg: idejön sok muszlim és a társadalmainkat átalakítja a maga vallása szerint. Nagyon nem mindegy.

      Törlés
    4. Hogy nézett volna ki, ha a kommunizmusból „kimenekülő” emberek nyugatra viszik a kommunizmust, és rákényszerítik a kapitalista társadalmakra, mert akkora sikertörténetnek vélik? Pártbizottságokat, Gulágokat építettek volna maguknak, és az általuk lakott no-go városrészekben bevezették volna a szerintük kommunizmust, cenzúrával, besúgókkal, ÁVH-val. Tapsoltak volna ehhez a kapitalista felfogásúak? (Hozzátok nyugodtan a kommunizmusba vetett totalitárius hiteteket, ápoljátok, akár terjesszétek, minden világnézet egyenlő?!)

      Ilyesmit csinálnak ma a muszlimok Európában, és egyes lila ködben élő figurák tapsolnak hozzá.

      Törlés
    5. "Szerintem nem vitás, hogy kereszténnyé vált muszlimok jöhetnek-e. Persze, hogy."

      Már bocsánat, de itt nem az volt a kérdés, ki jöhet és ki nem jöhet, hanem hogy mi hogyan állunk azokhoz, akik jönnek - akár kereszténnyé vált muszlimok, akár nem. Kolenda arról beszélt, hogy ő "sima" muszlimokkal találkozott és azt tapasztalta, hogy Isten kegyeleme és szeretete ugyanúgy az övék is, mint bárki másé.

      "Tömegével olyan muszlimok szeretnének érkezni, akik megölik azokat, akik esetleg elgondolkodnak ezen az opción. Azokat is megölik, akik egyáltalán elgondolkodnak bármin."

      Igen, ez pontosan a kormány által terjesztett, sötét agymosó propaganda kiskátéjából származó mondat... Éppen erről van szó, hogy ameddig így és csak így tekintünk a muzulmánokra, addig képtelenség szolgálni feléjük. Kolenda muszlimok millió(!) között szolgál, mégpedig rendszeresen. Persze, volt már ebből konfliktusa, veszélyes helyzetekbe is került... de összességében, minden nehézség ellenére a mérleg pozitív volt, mert a muszlimok nyitottnak bizonyultak az evangéliumra. Amiről Kolenda beszélt, az homlokegyenest az ellenkezője volt annak, amit Magyarországon elhintettek az elmúlt években a muzulmánok kapcsán.

      "El kéne mozdulni a holtpontról: a muszlimok megtérése ne csak tündérmese legyen, lássunk belőle valamit."

      Ilyenkor felteszem a kérdést, hogy egyáltalán elolvastad-e a bejegyzést, mielőtt kommenteltél volna...

      Törlés
    6. „ez pontosan a kormány által terjesztett, sötét agymosó propaganda kiskátéjából származó mondat... Éppen erről van szó, hogy ameddig így és csak így tekintünk a muzulmánokra”
      – Nézd, én Nyugat-Európában nyitott szemmel járva, a nyugati sajtót sorok között (is) olvasva írom a fenti véleményt. Nem jó, ha a gondolkodás csak addig terjed, hogy amit a kormány mond, az szükségképpen igaz/hamis – ha a kormány azt mondja, hogy esik az eső, legyünk képesek megnézni, hogy tényleg esik-e. Ne politikai alapon dőljön el, hogy esik-e, hanem nézzük meg személyesen.

      Testközeli élményem, hogy nem sikerült rájönnöm, milyen munkakörben dolgoznak Európában a muszlim férfiak tömegei. A muszlim nők részben pénztárosok a szupermarketben, takarítónők, és egyéb rosszul fizetett munkakörben dolgoznak. (Ahonnan az európai nőket ki akarjuk menteni genderalapon, mert nem jó nekik ilyen munkakörökben dolgozni.) A férfiak 98%-a ellenben? Egy minimális töredékük taxis, boltos, vendéglős, orvos, a többiek mintha nem végeznének beazonosítható munkát. Kávézókban üldögélnek, utcán álldogálnak. Nem látni szerszámot hordozó vízszerelőt, villanyszerelőt, szobafestőt. Lehet, hogy van, csak nem látványos, miközben nem muszlimokból látok ilyet járni-kelni az utcákon. Ez benyomás, nem hivatalos statisztika, de sajnos nem is PC ilyet gyűjteni.

      Hivatalos felmérések szerint ugyanakkor a muszlimok 70-80%-a számára az iszlám fontos vagy nagyon fontos. A fiatal muszlimok körében magasabb arányban, mint az időseknél, azaz radikalizálódnak. A muszlim rokonságok döntő többsége bármire – végletes erőszakra is – képes azért, hogy egy muszlim nő semmiképp se házasodhasson nem muszlim férfival. (A muszlim férfi vehet el nem muszlimot, mert legalább iszlamizálja.) Ez bizony nem az áttérés felé mutat, hanem a teljes bezárkózás felé.

      Ezekről itthon nincs is szó az egyszerű kommunikációban, de a nyugati helyzetkép része. Lehet, hogy annyira leköt a propaganda elleni harc, hogy nem foglalkozol terepadatokkal? Politikailag döntenéd el, hogy essen-e az eső?

      Egyébként, a tömeges kereszténnyé válás biztosan okozna apróbb feszültségeket, ahogy az erdélyiek tömeges munkavállalása is okozott. Van, aki lerománozza őket. Nyilván lenne, aki irigységből megszólná a frissen megtért ex-muszlimokat, ahogy a szőlőmunkások is megszólták a később érkezőket. De ez egy jó probléma lenne! Bár felmerülne!

      Egyébként, mi elől menekülnének az emberek egy keresztény többségű afrikai országból? Vidáman élnének otthon, a hazájukban.

      Törlés
  2. A romák is sok helyen külön alkalmakon jönnek össze, bár elvileg egy gyülekezetben vannak a többséggel. De valahogy mindenki így érzi jobban magát.

    VálaszTörlés
  3. Közösség.Ez kell.Át kell lépni olyanon ami nem tetszik.

    VálaszTörlés
  4. Imadkozom Önert, hogy ne kíváncsiság, hanem ÉHSÉG legyen Önben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nelli Slajkó!

      Köszönöm az imát, az mindig jól jön. De azért a kíváncsiság és az éhség valahol rokon fogalmak, nem igaz?

      Törlés
  5. Korrekt bemutatás nem hívő szemmel a rendezvényről - beleértve a rám való hivatkozásokkal is:

    https://24.hu/kozelet/2018/08/28/tuz_konferencia/

    VálaszTörlés
  6. "...akár rajongók vagyunk, akár heves ellenzők és szkeptikusok, menjünk el és nézzük meg ezt az egészet a saját szemünkkel mielőtt véleményt formálunk róla!" Azért az kérdés bennem, hogy minden esetben jól alkalmazható alapelv-e. Ehhez jól kell ismerni önmagunkat; erősségeinket, gyengeségeinket. Én pl. nem félnék elmenni egy tömegrendezvényre, mert pont az ellenkezője szokott velem történni, mint a nagy többséggel: Az első alkalommal, amikor felszólítanak valamire (állj fel, emeld fel a kezed, gyere előre stb) ellenállhatatlan ingerenciát érzek, hogy pont az ellenkezőjét csináljam. És elkezdem kívülállóként érezni magam. Viszont tudom, hogy mások meg pszichésen különösen hajlamosak a tekintélyszemélyek, vagy épp a tömeg hatása alá kerülni. Nekik nem biztos hogy azt tanácsolnám; "Menj el, tapasztald meg, aztán mondj véleményt!"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Minister, azzal egyetértek, hogy megterhelő lehet elmenni. Nyilván némi önismeret is kell hozzá - például felteszem magamnak a kérdést, mennyire vagyok hajlamos túlságosan a látottak-hallottak hatása alá kerülni. Mert ha igen, akkor annak valóban lehetnek mellékhatásai.

      Itt én most főként olyanokra gondoltam, akik véleményt akarnak mások számára formálni. Pásztorok, tanárok, lelki vezetők, akik más keresztényeket tanítanak, igét hirdetnek, azaz közvetlenül hatással vannak rájuk. Szerintem ebben az esetben úgy fair, ha saját maguk nézik meg az eseményt és utána mondanak véleményt. Én például leginkább azért mentem el, mert számítok arra, hogy azok a főiskolai hallgatók, akiket oktatok, rá fognak kérdezni, hogy mi a véleményem.

      Törlés
    2. Ebben egyetértünk. Én is elmentem egy rendezvényre fiatal koromban, amikor a közösségünkből más fiatalok a szememre vetették, ugyanezt. Viszont az, hogy elmentem, nem vitt közelebb minket egymáshoz. Szerintem azért, mert ők azt várták, hogy amit ott TAPASZTALOK, az ÉLMÉNY majd meg fog győzni engem is.

      Törlés
    3. Oké, hát az egy dolog, ha nem voltál nekik meggyőző: de hiteles viszont lehettél, mert tudtad miről beszélsz. Nem biztos, hogy mindig meggyőzőnek kell lennünk, viszont az jó, ha lehetőség szerint mindig hitelesek maradunk. :-)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)