2018. augusztus 9., csütörtök

Paul Davies, a földönkívüliek és a monoteizmus

Azt mindig bátorító látni egy kereszténynek, amikor egy nem hívő eljut valamilyen pozitív felismerésre a hittel vagy akár csak a vallással kapcsolatban. A fizikus-kozmológus Paul Davies persze már korábban is tett érdekes kijelentéseket, de a SETI-programról szóló könyvét olvasva több ilyenre rábukkanhat az ember.

Csak a tisztánlátás kedvéért, a SETI nem más, mint a földön kívüli intelligencia utáni tudományos kutatás programja, melyben egyébként Davies is résztvevő. A SETI alaphangon és végtelenül leegyszerűsítve arról szól, hogy figyeljük a kozmoszban zajló eseményeket - különösen a rádiójeleket - és próbálunk ezek között olyan mintázatot felismerni, melyben akár földönkívüli intelligencia nyomait is megláthatjuk. Magyarul: hátha üzennek nekünk vagy másnak valamit a földönkívüliek, mi pedig jó szerencsével elcsípjük az üzenetet! 

A SETI persze sokkal bonyolultabb ennél, hiszen ha egyáltalán létezik földönkívüli intelligens élet, semmiféle garancia nincs arra, hogy legalább nagyjából olyan technikai színvonalon áll, ahol az emberiség. Az is lehet, hogy bőven elmaradottak hozzánk képest, esetleg jóval meghaladtak bennünket, és nem éppen rádiójelek segítségével kommunikálnak. Millió más dolog is csaknem lehetetlenné teszi a kapcsolatfelvételt: előfordulhat, hogy ez a feltételezett földönkívüli civilizáció már kihalt, esetleg még meg sem született, tehát nem velünk él egy időben. Arról nem is beszélve, ha maradunk a rádiójeleknél, több ezer vagy még több évet vehet igénybe, mire egy üzenet eljut a tőlünk sok fényévre található idegenekhez - ami meglehetősen értelmetlen kommunikáció. Nem is csoda, hogy a SETI eredménytelen program és komoly esély van arra, hogy az is marad - hiszen az eredményességéhez túl sok paraméternek kellene egyszerre, egy időben adottnak lennie. A SETI egy-két apróságon túl többnyire csak spekulatív teóriákat volt képes felvetni - viszont ezek a spekulációk nagyon érdekesek és alaposan megindítják az ember fantáziáját. Davies erről szóló könyvét jó szívvel ajánlom mindenkinek - uborkaszezonra és azon túl is ideális alapanyag egy kis diskurzushoz.

De mi köze mindennek a valláshoz?

Nos, Davies a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételről merengve feltette a kérdést: vajon elkerülhetetlen-e egy civilizáció életében, hogy eljusson a tudományos gondolkodás megjelenéséig? Másként fogalmazva, szükségszerű az, hogy intelligens lények előbb-utóbb "kitalálják a tudományt"? Nyilván, ha mégis kapcsolatba tudnánk lépni földönkívüliekkel, az feltételezné, hogy ezek a létformák eljutottak a technikai civilizáció olyan fokára, amikor ehhez a kommunikációhoz megvannak az eszközeik. Tudomásunk szerint ez csak tudományos fejlődés következtében lehetséges.

Davies azt a választ adja, hogy nem szükségszerű - a tudomány kialakulása elkerülhető. Ahogy írja, a mai tudomány a reneszánsz Európában jelent meg, és megszületésében részben a görög filozófia, részben a monoteista vallások bábáskodtak. Utóbbi most a számunkra fontos: mind a zsidó-keresztény hit, mind az iszlám sokat tett azért, hogy a tudomány maga megjelenhessen ezen a bolygón. Az egyistenhit ugyanis egyrészt olyanná formálta a gondolkodásunkat, ami kedvezőnek bizonyult a tudomány megszületéséhez. A zsidóság például elvetette a mítoszok ciklikus időfogalmát, ehelyett bevezette a lineáris időfelfogást, hiszen azt mondta, hogy a világot Isten egy meghatározott pillanatában teremtette. Megfosztotta a világ jelenségeit - az égitesteket, teremtett jelenségeket, entitásokat - az isteni rangjuktól, így vizsgálhatóvá tette őket. Másrészt az egyistenhit abból az alapvető meggyőződésből táplálkozott, hogy Isten racionális lény, aki rendszerbe szervezte a valóságot, így azt érdemes is kutatni. Mindezt Davies így összegzi:

"Az egyetlen, mindenható, racionális törvényalkotóba vetett hit nélkül valószínűtlen, hogy bárki is feltételezte volna, hogy a természet az örök és változatlan matematikai formulák által megjelenített, rendszeres és kvantitatív módszerrel megismerhető."

Magyarul: monoteizmus nélkül jó eséllyel nincs természettudomány. Davies ezek után azt is alaposan elmagyarázza, miért éppen a monoteizmus a legjobb feltétel és miért nem például a kínai közeg, hiszen köztudott hogy Kínában sok szempontból előrébb jártak az európai fejlődéshez képest, ami a technikai fejlettséget illeti. Szavait nem szeretném hosszasan idézni, mindenesetre következtetése végül továbbra is az marad, hogy a monoteizmuson alapuló hit adott motivációt a kutatásokhoz és ez készítette fel az emberiséget a tudomány befogadására.

Nem szeretném persze elhallgatni, hogy ez a vélemény sem megkerülhetetlen. Hiszen Davies következtetései nyilvánvalóan antropocentrikusak, azaz ember-központúak. Mivel jelenleg csak egyetlen intelligens életformát ismerünk a teremtett világon belül, és ez az emberiség, egyetlen mintából nem biztos, hogy szerencsés végleges konklúziókat levonni. Mi van akkor, ha egy teljesen más civilizáció esetén valami egészen más dolog vezetett el a tudományos gondolkodás kialakulásához? Nos, ez már megint a SETI-spekulációk terepe - mindenesetre Davies-nek szerintem igaza van velünk kapcsolatban. Úgy tűnik, a monoteista hit remek alap a remek tudományhoz - minden más pedig kevésbé az. Jó ezt fejben tartani manapság, amikor sokan magát a tudományt akarják a monoteizmus ellen is fordítani - ami éppen születésénél bábáskodott.

5 megjegyzés :

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. A monoteista feltevések mögött a biológiánk, az agyunk mono- felépítése áll: az egyetlen végső, egységes magyarázatot keressük mindenben, legyen az matematika, univerzum, istenvilág... Ebből következik a civilizációnk összes vívmánya és nehézsége. Rendszerezni is azért akarunk, hogy EGYség legyen a fejünkben.

    Keleten is ilyen az agy, csak a tekintélytisztelet eltorzítja a biológiai törekvést, így nem tud érvényesülni.

    Pl.: nyugaton ha tehetnénk, egyetlen betűvel írnánk le mindent, az lenne az agyunk szerint tökéletes megoldás. Keleten meg korlátlan számú jellel dolgozhatnak, az felel meg a tekintélytiszteletnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg van ebben valami, mert még a politeista kultuszokban is hajlanak az egység, az Egy irányába, és előbb-utóbb kiválasztanak egy főistent a többi közül. Jó meglátás, hogy ez az agyunk, illetve gondolkodásmódunk alapvető vonásaiból jön.

      Törlés
  3. Szabó Lőrinc:

    "EZ VAGY TE!"



    Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
    sírok már érte:
    nem olyan fontos dolog a halálom.
    Semmi sem vész el ezen a világon,
    egy a lélek és ezer a ruhája
    s a valóság csak ez a könnyü pára.
    Ne sirass, Szvétakétu!
    Száz virágból hordják össze a méhek
    a drága mézet,
    száz illatot és száz színt elkevernek,
    így találják meg a sokban az egyet:
    egy a valóság s ezer a ruhája,
    a lélek az egy, ez a könnyü pára,
    hiszed-e, Szvétakétu?
    Folyamok futnak keletnek, nyugatnak
    és megnyugodnak;
    melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
    Én is megteltem már az örök eggyel:
    egy az anyag s minden más csak ruhája,
    lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,
    érzed-e, Szvétakétu?
    Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?
    Vágd szét a magvat!
    Mit látsz? Semmit? - Ez a semmi a magban,
    ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
    ez a lélek, a mindenség csirája,
    ez a valóság, ez a könnyü pára,
    tudod-e, Szvétakétu?
    Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
    de ott az íze:
    mindenen átcsap az örök lehellet:
    az isten él, az isten A Te Lelked:
    ez a valóság, melynek nincs halála,
    ez a mindenség, ez a könnyü pára:
    Ez Vagy Te, Szvétakétu!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (... a Chandogya upanishad - ból, Kre. 800 körül)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)