Stu atya és a megtéréstörténetek

Mivel nyakunkon a húsvét, így keresve sem találtam megfelelőbb időszakot egy drámai filmajánlóhoz - mégpedig egy olyan filméhez, amely nem keresztény alkotásként pont azt teljesíti, amit nekünk hívőknek kellene: hitelesen beszéli el egy megtérés történetét. Ami pedig tovább emeli az egész hangulatát, hogy a film igaz történeten alapszik.

Az mindig jó szerintem, ha egy film vagy bármilyen más művészeti produkció elkészülésében személyes indokok és ambíciók is szerepet játszanak. A Stu atya kapcsán pont ez a helyzet: a rendezője (Rosalind Ross) egy mindössze 32 éves, fiatal hölgy, aki ennyi idősen nemcsak dirigálta az egész produkciót, de ő is írta a forgatókönyvét. Az egyik főszereplő (Mark Wahlberg) pedig több milliót fordított a saját pénzéből a film elkészítésébe, mert "személyes ügynek" nevezte a projektet. Nos, ilyen alapokra lehet építkezni.

A film egyébként egy katolikus atya, bizonyos Stuart Long életútját dolgozza fel, aki ökölvívóként kezdte pályafutását, majd egészségügyi okokból kénytelen volt felhagyni a sporttal - így mindenféle próbálkozás után végül egy katolikus templomban köt ki (nő van a háttérben...), aztán maga is úgy dönt, pap szeretne lenni. Hogy mi veszi rá erre a határozottan éles fordulatra, azt nem szeretném elkotyogni az olvasónak - inkább nézze meg a filmet -, ahogy most azzal sem kívánok foglalkozni, mennyire jó dolog beállni katolikus papnak. (Ez itt nem a teológiai vita helye!) Ezeknél most fontosabb, amiért a filmet megcsinálták: és az bizony működik.

Amitől az egyébként könnyfakasztó drámának készült alkotást említésre méltónak találom, hogy nagyon hitelesen mutatja be a megtérés folyamatának egymásból következő stádiumait. Nem valamilyen extrém hosszúságú moziról van szó, ami háromórás játékidejével akar epikus magasságokra törni. A film alig két óra hosszú, mégsem kapkod, nem siet, hanem lépésről-lépésre tálalja a nézőnek, hogyan válik a nagypofájú, rámenős, vaddisznó érzékenységű ex-bokszolóból eltökélt szemináriumi teológushallgató, végül pedig katolikus pap. Ez a finom átmeneti ív, amit a film a nézőnek felrajzol, átélhetővé és némiképp érthetővé teszi milyen folyamaton megy át egy ember, amikor Isten valahogyan teljes fordulathoz vezető impulzust ad számára. Nagyon nehéz a megtérésélményről beszélni, főleg akkor, ha egy kívülálló érdekében kell ezt megtenni. Az általam látott keresztény filmek rendre el is buknak ebben a dologban, mert tipikusan "túltolják a drámát", és egy szirupos, csöpögős, rózsaszín katarzisként szeretik lefesteni egy ember teljes belső átalakulását. A megtérés valamiképpen az ember legbelső ügye, ráadásul személyenként változó jellegzetességei is vannak, így még nehezebb bemutatni. Wahlberg azonban olyan meggyőzően viszi vászonra az egészet, hogy hiába vannak itt is toposznak nevezhető megoldások és néhol sablonszerű fordulatok, az egész mégis képes jól működni - amit a film drámai befejezése csak tovább mélyít.

Mellékesen jegyzem meg, nekem jó volt már Mark Wahlberget valami "értelmesebb" filmben is látni a sok akciómozi után, s bár szakmai szinten nem értek a színészet mesterségéhez, a laikus néző azt mondatja velem, Wahlberg élete egyik legjobb alakítását nyújtja. De ugyancsak kiemelem Mel Gibsont, mert szinte gusztustalanul hitelesen alakítja a faragatlan bunkó édesapát, aki miközben ellöki magától állandóan lehülyézett fiát, mégis egyre kíváncsibbá válik, mi történik vele és mitől változik meg ott legbelül. Kíváncsisága egyik fő oka nyilvánvalóan az, hogy neki talán még nagyobb változásra lenne szüksége...

A Stu atya nem lesz klasszikus film, láthatóan ilyen ambíciói azért nem is voltak. Nem akarja új szintre emelni a filmezést és nagy távlatokat nyitni, csupán szerette volna felhívni a figyelmet egy emberre, aki képes volt nagyon-nagyon megváltozni, megküzdeni a saját démonaival megtérése előtt, és elviselhetetlen életnehézségével megtérése után. Egy ilyen életútból talán mindenkinek van mit merítenie, legyen ateista, kereső vagy keresztény. Nem utolsó sorban, a produkció mintaként szolgálhat a keresztény (filmesek) számára abban, hogyan érdemes egy megtéréstörténetet befogadható formátumban vászonra vinni. 

A film a HBO Max kínálatában megtekinthető.