Van isten? Még nincs...

A közelmúltban egy kerekasztal-beszélgetés keretében leülhettem a mesterséges intelligenciáról eszmecserét folytatni két tehetséges fiatalemberrel: egyikük egy művész, másikuk a MI-t kutató mérnök volt. Jómagam képviseltem a teológiai-etikai szempontokat, s bár nem vitaműsorról volt szó, kicsit azért mégis átmentünk ilyesmibe, amikor a mesterséges intelligenciát felhasználó filozófia szóba került.

A technológiai forradalmakat kutató egyik prominens személyiség, az amerikai Marshall McLuhan azt állította, hogy a technikai találmányok mindig kulturális változást vonnak maguk után. Ezek a változások ráadásul szinte berobbannak és nem fokozatosan jelennek meg a civilizáció történetében: gondoljunk csak a nyomtatás feltalálására, a televízió és a tömegmédia beköszöntére, vagy az internet megjelenésére - ezek szinte "egyik pillanatról a másikra" jelentek meg a színen. És ahogy megjelentek, magukkal vonták egy új korszak beköszöntét, melyben komplett társadalmak változtak meg gyökeresen és mélyrehatóan. A technológia töréspontok lelki-szellemi, társadalmi, kulturális vízválasztók, feldúlják a fogyasztási szokásainkat, befolyásolják a világról alkotott képünket, megváltoztatnak mindent.

Nos, szerintem a mesterséges intelligencia színre lépése egy mcluhani értelemben vett fordulat újabb állomásának tekinthető. Úgy vélem, korszakváltás határán vagyunk. Persze nem tegnap óta csiszolgatják már a technológiát (érdekesség, de már Commodore Plus/4-en is volt Eliza néven egy beszélgetős kis program!), de mintha mostanság - konkrétan a kissé túlmisztifikált ChatGPT megjelenésével - robbanna ez a bomba. A ChatGPT-t persze antropomorfizáljuk, azaz felruházzuk emberi vonásokkal, belelátunk olyasmiket is, ami nincs benne - mert emberként közelítünk hozzá. Már arról is lehet olvasni, hogy valaki öngyilkosságot követett el miatta, no meg az egész MI veszélyessége miatt a fejlesztések leállítását is sürgetik egyesek. Hozzáteszem, az előző mondatban említett két dolgot óvatossággal érdemes kezelni: egyrészt nincs az a hülyeség, ami miatt ne lenne valaki öngyilkos (ami inkább az öngyilkosságot elkövetőről árul el dolgokat), másrészt az MI fejlesztését nem lehet leállítani, még a felvetés is nonszensz. Ezek a példák inkább rólunk, emberi lényekről beszélnek, mintsem az MI-technológia veszélyeiről. Ahogy a matematikus Hanna Fry mondta:

"Egyelőre a gonosz mesterséges intelligencia miatti aggodalom kissé olyan, mintha a Mars túlnépesedése miatt aggódnánk."

Nem akarom elbagatellizálni vagy letagadni a mesterséges intelligencia veszélyeit - a bevezetőben említett kerekasztal-beszélgetésben is számos ilyen szempont előkerült, például az, hogy nem szerencsés, ha ez a technológia túl kevés cég vagy hatalmi forrás kezében összpontosul. 

Én a veszélyeket máshol keresem.

Keresztényként számomra a berzenkedés nem is annyira a mesterséges intelligencia kapcsán merül fel, hanem a gyakran mögötte álló és terjedő filozófia, vagyis a transzhumanizmus okán - melyet egyébként maga a ChatGPT is úgy emleget, mint amivel erősen össze van kapcsolva. Leegyszerűsítve a dolgot, a transzhumanizmus az ember tökéletesítését, az emberi lét kiterjesztését, az életidő radikális meghosszabbítását tűzi zászlajára. Az egyébként ateista Julian Huxley mondta egyszer: "Hiszek a transzhumanizmusban: ha egyszer elegendő ember lesz majd, aki igazán ki tudja ezt mondani, akkor az emberi faj egy új típusú létezés küszöbéhez ért…" Az ilyesfajta krédók is azt sejtetik velem, hogy a transzhumanizmus egyfajta új vallásként is szeretne színpadra kerülni, ami a régi vallásokat kiszorítja.  Érdemes David Pearce, a Transzhumanista Világszövetség egyik alapítójának azon gondolatát is megfontolni, miszerint a transzhumanizmus a gyönyörök élvezetének kitágításáról szól - amit ő "hedonisztikus imperatívusznak" nevez. A vallásosságra való törekvés számomra az olyan, szerintem illúzióként felvázolt jövőképekben is tetten érhető, amikor a technológia fejlődése már a halhatatlanságot is biztosítani fogja számunkra - így aztán homo sapiensből egyszercsak homo deusok, egyfajta "istenemberek" leszünk. Talán már az olvasó is hallotta a transzhumanista szöveget, miszerint valaki megkérdezi: "van isten?" - mire érkezik a válasz: "még nincs". 

Összeseperve és summázva a fenti gondolatmenetet tehát valami olyasmiről van szó, hogy a transzhumanizmus szívesen felhasználná az MI-t abban a törekvésében, hogy bennünket egyfajta "istenekké" tegyen. Magunk fölé emeljük a mesterséges intelligenciát, hogy aztán az minket emeljen fel elképzelhetetlen magasságokba, ahol már a halhatatlanságot is megtaláljuk magunknak. Mindez persze inkább úgy hangzik, mint valamiféle alsópolcos science-fiction mozi forgatókönyve, pedig a transzhumanisták komolyan gondolják.

Bevallom őszintén, nem sok vonzó és emberi vonást találok egy ilyen techno-vallásban, sőt inkább van benne valami taszító, embertelen, rideg és élettelen. A transzhumanizmust a magam részéről egyébként ugyanúgy valláspótléknak tartom, mint a szcientizmust vagy más kriptovallásos viselkedéseket. Az MI egyelőre nem veszélyes önmagában, ami veszélyessé teheti az a teremtője, vagyis mi emberek, akik a transzhumanizmust felhasználva létrehozhatunk egy olyan technikát, ami nem biztos hogy jó irányba visz el bennünket a hátán.

A bevezetőben említett beszélgetést itt tudod visszanézni.