Vigyorgó fejek

Meghalt Suhajda Szilárd, ott fent a hegyen. Felmászott, hogy legyőzze az Everestet, de az győzte le őt. Valószínűleg, sőt szinte biztosan soha nem fog előkerülni a holttest, így Suhajda Szilárd koporsója végül az a közeg lett, ami addig az éltető energia volt számára. Eddig a száraz tények, de szerencsére ezek értelmezésében nem vagyunk magunkra hagyva, hiszen szakértői vélemények ezreiben gázolunk az interneten.

Őszintén: az érzéseim ambivalensek. Az egyik pillanatban azt gondolom, Suhajda Szilárd magánügye mit csinált, ahogy ennek családi megfejtése sem tartozik senki másra. Az biztos, hogy nem meghalni akart, de az is tény, hogy abba halt bele, amit szeretett csinálni: és ha lejött volna a hegyről, akkor mindenki kicsit magáénak is érezte volna a sikerét, elismeréssel adózva a bátorságáért és kitartásáért. A másik pillanatban azt gondolom, őrültség volt az egész, és Suhajda intenzívebben gondolhatott volna a családjára - hát csak jobban szerette őket a csúcstámadásnál! -, no meg amúgy is mire jó az, ha egy hegymászó felküzdi magát a világ tetejére? Tényleg megér ez ennyit? Hovatovább, Suhajda azokat is veszélybe sodorta, akik utána mentek: hány és hány áldozatot szedett már ez a hegy az adrenalinfüggő hobbisták és az őket megmenteni akaró serpák személyében!

Egyszóval: van bennem egy kis ellentmondás, egy kis megtorpanás, amikor egy ilyen történetet hallok. Egyszerre vagyok együttérző, sajnálom a családját, de magát az áldozatot is, ugyanakkor kérdőjelek vannak bennem és széttárt karokkal állva azt kérdezem, hogy ez most minek kellett, ennek meg mi értelme volt?

Benned viszont, aki kommentelsz, nincs semmi vívódás, te fejtől talpig teljesen magabiztos vagy. Nincs se pro, se kontra, se érv, se ellenérv, se semmi, hiszen farzsebedben lapulnak a válaszok. Egyből rávágod Fészbúkon a Suhajdáról szóló cikkek alá a vigyorgó fejet. Röhögsz a tragédián. Ismerem az ilyen embereket, mint amilyen te vagy. Néhanapján kimegyek egy meccsre, mert szeretem a focit - ott is vagytok jó sokan, a vigyorgó kommentelők. "Fussál már apám, vonszoljad a seggedet!" - ordítasz mellettem mint tunya pocak, közben dől a szotyihéj a szádból. Mint a többi kommentelő, szerencsére te is átlátod a helyzetet és hajlandó vagy azt el is magyarázni. Jó hangosan, hogy mindenki más is értse: a lényeg az, ha az ellenfél játékosa elesik, szimulál, ha a miénket felrúgják, az égbekiáltó sportszerűtlenség. A bíró pedig egyszerűen csak hülye, mert mindig a másik csapatnak fúj. Fel kellene akasztani az ilyet, vezessen áramot inkább, ne focimeccset! Az a baj a magyar focival, hogy túl lazán kezelik az edzők ezt az egészet - de csak kapnál egy hónapot, úgy gatyába ráznád őket, hogy kezet csókolnának neked a végén, vagy esetleg más testrészedet is - mondod öblösen röhögve te, a vigyori fej a Fészbúkról. Te kattintottál nevetve Suhajda Szilárd-cikkekre a fotelből, hiszen jól átlátod a hegymászást is, például kapásból kijelented, minek ment oda a marha, amikor családja van?

Aztán persze szakértő is vagy, aki mindenhez is szakért. Vannak itt fociszakértők, autószakértők, repülésszakértők, vallásszakértők, és most Suhajda kapcsán megtudtam, hegymászás-szakértők is. Ti valahogy mindenben jók vagytok. Amikor a Hableány sétahajó elsüllyedt, a vigyorgó fejek értetlenkedve kommenteltek: hát miért nem úsztak ki az utasok a partra? És miért nem ugrottak máris utánuk a profi búvárok úgy, mint az amerikai filmekben szokták? Ne mondja már neked senki, hogy ez nem ilyen egyszerű: amire van pénz, arra van akarat is. Mindent ki lehet dumálni, pedig ennyire egyszerű az egész, gyorsabban kellett volna cselekedni. Ezért tart itt az ország, mert senki nem tesz semmit a másik emberért - mondod fejcsóválva az internet előtt ücsörögve, fájó derékkal, sört kortyolgatva. És megszakérted a hegymászást is: Suhajda ezt és így rontotta el, oxigénpalack, egy serpa útitárs, jobb ítélőképesség kellett volna neki, meg különben is jobban szerette a hegymászást, mint a családját, ez biztos, hiszen ez világos a történtekből, az ilyen ember meg dögöljön meg, nincs benned semmiféle sajnálat. Úgyhogy ha vigyorgó fejet nyomsz az egészre, az teljesen jogos, megalapozott, szakértői vélemény. Tudod mit nem értek veled kapcsolatban? Amikor keresek egy rendes kőművest, ácsot, burkolót, szerelőt, akkor egy csapásra megszűnsz szakértő lenni - helyette megy a fejvakargatás, hogy ezt meg azt nem tudod vállalni, nem tudsz biztosítékot adni a munkádra, meg különben is csak csillagászati áron tudnád vállalni... És te, a vigyorgó fej az internetről, aki a világon mindenhez tud kommentelni és nincs olyan kérdés, amihez ne szakértenél, eltűnsz a saját magadnak teremtett fekete lyukadban, amikor elvileg a te szakmádról, a te szakterületedről van szó. Nem furcsa ez?

Aztán vannak a szent szakértők is, akik megállapítják: Suhajda istenkísértést csinált, amikor felment a hegyre. Mire számíthat az, aki dacol az Istennel? Learatta amit vetett, hiszen meg van írva: amit vet az ember, azt aratja - és az ősi igazságokkal nem lehet büntetlenül szembemenni. Természetesen ha sikerült volna feljutni és lejutni épségben az Everest tetejéről, akkor most másról szólna neked a Biblia. Akkor azt mondogatnád, hogy íme milyen csodálatos példája ez annak, amikor a hit nem ismer határokat és "aki mindvégig kitart", az végül üdvözül. Hogy a bátorság milyen fontos a győzelemhez - és ezt milyen szépen megtanulhatjuk Suhajda példájából. Őszintén nem tudom, Suhajda vallásos vagy hívő volt-e vagy sem, de nehezen hiszem el, hogy bármiféle szempont lehetett számára azért felkapaszkodni az Everest tetejére, hogy kikényszerítse Isten beavatkozását. Fogalmam sincs mi játszódott le benne, hogyan élte meg belülről, ami történt, de te - szellemi emberként - valahogyan ezt is tudod. Már nem szakértő vagy, hanem próféta.

Suhajda Szilárd halála nekem érthetetlen. Én nem csinálnék ilyet. Nem érdekel a hegymászás, nem értek hozzá, nem ismerem. Félteném az életem és semmiképpen nem dobnám oda a hobbimért. De azt gondolom, van egy nagyobb hegy az Everestnél, ahova viszont tömegek másznak fel rendszeresen játszi könnyedséggel, hogy onnan tekintsenek le a többiekre. Úgy hívják, hogy Ego. Nincs az a serpa, aki oda utánuk tud menni, és onnan, ennek a hegynek a tetejéről nyomják a vigyorgó fejeket. Émelygek tőlük, ez az igazság.