"A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe / Mert érzem mindenféle gond van most a fejembe" - énekelte anno a szappanos popslágert a Hip Hop Boyz - és hát tényleg, felmenni a hegyekbe és kiszellőztetni ami bent van, szinte klasszikus megoldása az urbánus léttel küszködő, stresszben fürdő nyugati embernek. Ugyanakkor a hegy maga sokkal több a szellőztetés optimális helyénél: szakrális tér is, ahova egyesek az életüket kockáztatva másznak fel - és néhányan ott is maradnak. Sterczer Hildával és Ungvári Péterrel beszélgettem a podcast ehavi adásában.
A Suhajda Szilárd tragédia hónapokkal ezelőtt volt nagyon felkapott a médiában (én is írtam egy rövid bejegyzést), nem is szeretném a kommentcunamival körülvett témát felmelegíteni - de a Sytka podcast augusztusi számában most éppen Sterczer Hilda (Erőss Zsolt özvegye) és Ungvári Péter voltak a vendégeim, akikkel kicsit próbáltunk a hegymászásról, a kockázatokról, és a "minekmentoda?" kérdésekről beszélgetni.
Ami kimaradt az adásból - utólag kicsit sajnálom is, noha persze mindenre nem juthat idő -, hogy a hegy maga hordoz az ember számára valamiféle magától értetődő szakralitást. Érdemes megfigyelni, hogy a hegyeknek miféle szerepe van a világvallásokban. A hegyeken mindig történik valami jelentős. Isten szövetséget köt, kőtáblákat ad. Ábrahám érthetetlen módon csaknem megöli a saját fiát. Jézus megdicsőül, később egy másik hegyen kereszthalált hal. A hegy kötődik a szakrális térhez, vonzza az embert magához. Mindez persze nem magyarázat arra, ami Suhajda Szilárddal történt, de magyarázat arra, hogy van bennünk valamiféle kiapadhatatlan szomjúság, hogy felmenjünk a hegyekbe. Életem egyik legszürreálisabb élménye volt, hogy a Pico Del Teide vulkánon sétálhattam. Emlékszem, éppen leszállt a kocsiútra egy bitang nagy felhő és félre is álltunk az autóval, mert nem lehetett semmit sem látni. Kiszálltunk, és elkezdtünk sétálni a felhőben a kopár hegyfelszínen, ahol egyetlen fűszálat sem találtam: csak kavicsokat, köveket, sziklákat láttam magam körül. Az egész olyan volt, mintha egy idegen bolygó felszínén lennék szkafander nélkül! Elképesztő és megismételhetetlen élmény. Valamiféle értelemben szakrális a maga nemében.
A podcast adását megnézhetitek itt:
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)