Alaposan megkésve, de csak most nézem a Disney-n elérhető "A Hillsong titkai" dokusorozatot, amelyben az ismert szupersztár-lelkipásztor Carl Lentz erkölcsi bukása áll a feltáró elemzés fókuszpontjában. Mint közismert, a fiatalos és sármos Lentz, aki a Hillsong NYC közösség vezetője volt, többször is megcsalta a feleségét és más vezetői hibákat vétett, így végül kirúgták pozíciójából. Én azonban nem az évekkel ezelőtt kirobbant botrányt szeretném felmelegíteni, hanem inkább a dokumentumfilm egyik gondolatszálát akarom megragadni - mert érzésem szerint félreérti az evangelikál mozgalom egyik fontos jellegzetességét, és ezáltal félre is magyarázza a nézők számára.
Amiért azonban a Disney filmjét most témaként idehozom, az inkább a Hillsong és a hozzá hasonló keresztény közösségek koncepciója körüli félreértés. A film többször is próbálja sugallni azt a gondolatot, miszerint a Hillsong lelkisége egy bújtatott módon jelen lévő konzervativizmus - miközben kifelé nagyon progresszívnek mutatja magát. Vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Hillsong valamiféle "pszeudo-fundamentalista" pünkösdi gyülekezet. Ha egy avatatlan ember belép, akkor hipermodern design-t és színpadképet, trendi ruhákba bújt embereket, a mai divatnak megfelelő zenét és igehirdetést fog kapni a csomagban. Közben azonban a közösség teológiai látásmódja meglehetősen konzervatív: nem preferálja a házasság előtti szexualitást, végső soron tiltja a melegházasságot, nem igazán szívleki a (fekete) női gyülekezetvezetőket, és úgy általában konzervatív szemlélettel áll az élet sok más kérdéséhez is.
Tehát akkor: progresszív vagy konzervatív?
A film rátelepszik erre a kettősségre és mindezt valamiféle súlyos ellentmondásként igyekszik tálalni. Azt a képet próbálja lefesteni, hogy a Hillsong becsapja az oda érkezőket. A felszínen progresszív, a mélyében konzervatív. A felszín szippantja be az embereket - főleg a zene, ami egyfajta "kapudrogként" funkcionál -, aztán már csak későn szembesülnek azzal, hogy a gyülekezet teológiája konzervatív, azaz igencsak maradi és egyáltalán nem felel meg a huszonegyedik századi haladó nyugat szellemiségének.
Bennem azonban az a gondolat erősödött a film alapján, hogy nem a Hillsong csapja be az embereket a gyülekezet milyenségéről, hanem a Disney csapja be az embereket a Hillsongról.
Próbálok tisztán fogalmazni. Szerintem egy mai keresztény gyülekezet - mármint ha szeretne a saját korához szólni - nem is tehet annál jobbat, minthogy megjelenésében és kommunikációjában olyan módon nyilvánul meg, ami megfelel a saját kontextusának, miközben tartalmában és teológiájában nem köt kompromisszumot és a Jézus által az egyházra hagyományozott értékek mentén próbál tanítani. Már bocsánat, de egy New Yorkban működő közösség, ami a világ egyik legszabadabb országának egyik centrumában van, mégis milyen legyen? Számomra teljesen világos, hogy a Hillsong részéről ez tudatos koncepció volt: úgy akartak kinézni, zenélni, megjelenni, ahogy egy modern nagyvárosi közegben az megszokott. Ezzel párhuzamosan azonban nem kívánták módosítani a Szentírás tartalmát. Ezt egyébként el is mondták a nyilvánosság előtt, emiatt pedig még inkább érthetetlen a leleplező szándék, ami gyakorlatilag egy nem létező "titkos kettősségre" akar rámutatni.
Ennyi a megfejtés és nem több. Az egyháznak egyszerre kell haladnia és maradnia - vagyis követnie és kommunikációjában alkalmazkodnia a trendekhez, közben megmaradni a biblikusság mellett és nem módosítani az üzenetet. Inkább az a furcsa, hogy a Hillsong körül dolgozó, tényfeltáró újságírók, akik minden kis részletnek próbálnak utánajárni, miért nem vetik fel ezt a lehetőséget? Nem akarom semmiben mentegetni Carl Lentz közösségét. Ízlés dolga, kinek tetszik amit ők csináltak és kinek nem. A tetkóról, popslágerekről, színpadiasságról, rámenős beszédekről lehet diskurálni, és teljesen rendben van, ha valaki úgy vélekedik, ez számára nagyon nem szimpatikus. Mindazonáltal nem fair félreérteni egy meglehetősen világos stratégiát, és aztán gyanakvást keltő módon tálalni a médiában. Nem tisztességes olyan fénytörésben bemutatni a Hillsong egyszerre progresszív és konzervatív látásmódját, mintha valamiféle sumákolós és bújtatott agymosásról lenne szó. A kérdés ezért inkább az, miért érdekeltek a streaming szolgáltatók abban, hogy mindig ilyen képet fessenek a kereszténységről?
Tibor,
VálaszTörlésmiközben a cikked fókuszával egyetértek -- számomra régóta fontos kérdés, hogy hogyan lehet hűségesnek maradva a tartalomhoz és teológiai örökséghez az új kontextusra újrafordítani azt -- abban már nem feltétlen értek egyet, hogy ennyi a megfejtés és nem több.
Legalábbis ami a Hillsongból étvett dicsőítő zenéket illeti, nagyon sokszor eszembe jut a keresztény könnyűzenével foglalkozó South Park epizód, meg sokszor arra fut ki a dolog, hogy "látod Istenem, én milyen jól dicsőítelek téged?". (Amúgy olykor a magyar fordítások csak rontanak az eredetin, ami egy külön történet...)
Ezeket szerintem érdemes tovább kapargatni, de anáékül, hogy közben elvennénk az élét a Disneynek szóló kritikának.
dzsaszper, én itt most csakis erre a kiragadott, egyetlen dologra fókuszáltam - vagyis arra, hogy a trendi kommunikációra törekvés és közben a konzervatív, hagyományokat ápoló teológia nem egymást kizáróak és nem képeznek ellentmondást. Ahogy a Disney filmje próbálja ezt beállítani. A Hillsong zenéit lehet szeretni vagy nem szeretni (bevallom, nekem már egy ideje "egykaptafák"), mindazonáltal a zenei sikereik vitathatatlanok.
TörlésTibor, a fókuszod tartalmával is, meg azzal is, hogy fókuszálsz rá, teljesen egyetértek.
TörlésCsak annyit hoznék be a képbe, hogy ha van valami a kisiklás mögött, az nem ez a trendi-konzervatív ellentét, hanem már korábban elkezdődött teológiai kisiklás...
Sytka, azt hiszem ebben a témában éppen te vagy az, aki félreérti a dolgokat. A Hillsong egy mega-gyülekezet, amely nem teológiai látásmód szerint, hanem formai, látvány és élményelemekkel vonzza magához híveit. Éppen ezért (nem meglepő módon) a hívek teológiai látásmódja széles skálán mozog. Van köztük olyan, mint Lentz is, aki befogadta a melegeket, miközben más gyülekezeti tagok és pásztorok ezt ellenezték. Lentz például nyíltan támogatta a Black Lives Matter mozgalmat, míg más gyülekezeti tagok rasszista nézeteket vallottak, és nem igazán szívlelik a fekete női gyülekezetvezetőket. Vannak közöttük olyan gyülekezeti tagok, akik nem preferálják a házasság előtti szexualitást, és a házastársi hűtlenséget, miközben az összes eddigi vezetőjükről kiderült, hogy pedofil, erőszakos, vagy házasságon kívüli szexuális életvitelt folytattak. A film készítői csupán ezt a kettősséget mutatják be.
VálaszTörlésA dokusorozatból egyértelműen kiderül, hogy a Hillsong megagyülekezetet széleskörű pénzügyi korrupció jellemzi, amelyben a vezetőknek sokadrangú kérdés a teológia, és már elfelejtették, vagy soha nem is tudták, hogy mi az a „Jézus által az egyházra hagyományozott értékek mentén” való cselekvés. Elvárják a robotmunkát, miközben egyházi tizedet dézsmálnak minden egyes tagtól, és a gyakornokoknak 4000 dollárt kell fizetniük, hogy dolgozhassanak. Számomra hihető Lentz egyik szeretőjének (szintén gyülekezeti tag volt) a kijelentése, aki szerint Hillsong egy „rapacious money machine”, azaz egy mohó pénzsóvár szervezet. Találó az egyik újságíró véleménye is, aki szerint Hillsong „looks like a corporation and acts like a corporation”. Hogy mennyire találó ez, azt éppen a jelenlegi vezetőjük (aki ellen szintén pénzügyi visszaélések miatt vizsgálat folyik) névváltoztatási javaslata bizonyítja, aki a „church” helyett „corporation”-re cserélné az elnevezést. Ennyit a kompromisszummentes teológiáról.
Péter, én ebben a bejegyzésben nem akartam megfejteni az egész Hillsongot. Ne felejtsd el, hogy sem én, sem te nem ismerjük őket - egy dokumentumfilmet láttál róluk... aminek ugyanúgy lehettek bizonyos szándékai, ahogy az ilyen megagyülekezeteknek is sokszor vannak. Nem tagadom a kettősségeket, ami pedig bűn, azt nincs hova kimagyarázni. Annyiban lennék óvatos, hogy egy ilyen iszonyatos nagylétszámú közösség - éppen a tömeg méretei miatt - eleve nagyon diverz látásmódokat mutat, és ez teljesen normális. Ugyanakkor a filmben maguk a vezetők mondják el, hogy konzervatív teológiai látásmódokat képviselnek - más kérdés, mennyire sikerült nekik hű lenni ehhez, de ezt az irányt deklarálták és vállalták fel. Nem a gyülekezeti tagok mind, hanem a gyülekezet vezetősége és alapítói.
TörlésÉn csak arra a nem létező "ellentmondásra" kívántam utalni, miszerint egy gyülekezet attól válik gyanússá, ha megjelenésében progresszív, a mögöttes teológiájában konzervatív. Szerintem ez nem ellentmondás (ahogy a film állítja), hanem ez pont az, amire egy normális gyülekezetnek törekednie kell. Végső soron a kereszténység egy több ezer éves hagyományt ápol, a hitbeli alapjait jelentő tételek nem tegnapelőttiek, és az egyház - akkor is, ha ez nem sikerült mindig és voltak/vannak/lesznek elbukott vezetői - igyekezett ezt a hagyományt fenntartani, továbbadni. Miközben állandóan küszködött és ma is küszködik azzal, hogyan lehetne megszólalásában trendibb, modernebb, maibb. De ez nem valamiféle belső ellentmondás, hanem mindkettő normális tendencia az egyházon belül: aktuális módon beszélni, közben konzerválni a hagyományokat. A Disney filmje (most épp a Hillsong kapcsán) viszont úgy állítja be ezt a jelenséget, mintha valami súlyos ellentmondásként feszülne a mélyben.
Ismétlem: nem mentegetni akarom Lentz dolgait, sem a vezetők bűneit - ezeken nincs mit szépíteni. Csak a jelenségre hívtam fel a figyelmet.
Sytka, ez a lényeg: "a filmben maguk a vezetők mondják el, hogy konzervatív teológiai látásmódokat képviselnek - más kérdés, mennyire sikerült nekik hű lenni ehhez"
TörlésA film ugyanis nem azt állítja, hogy progresszív megjelenés és a konzervatív teológia között van ellentmondás, hanem azt, hogy miközben progresszív megjelenésről és a konzervatív teológiáról papolnak, cselekedeteikben nem ÖNAZONOSAK. Az ellentmondás tehát kinyilatkozásaik és tetteik között feszül. Bort isznak, miközben vizet prédikálnak.
A megjelenés és a kijelentéseik bizony "sumákolós és bújtatott agymosás"-nak felelnek meg, miközben dollármilliókat csalnak ki tagjaik zsebéből, és adócsalásokkal az államkasszából.
"A film ugyanis nem azt állítja, hogy progresszív megjelenés és a konzervatív teológia között van ellentmondás, hanem azt, hogy miközben progresszív megjelenésről és a konzervatív teológiáról papolnak, cselekedeteikben nem ÖNAZONOSAK"
TörlésNekem nem ez jött le - ezzel ugyanis maximálisan egyetértenék. Naná, hogy így van, szerintem sem voltak önazonosak - vagyis nem mind voltak azok. Én a filmből viszont azt a szándékot éreztem, hogy "a Hillsong" (nemcsak Lentz) mint közösség akar ilyen kétarcú lenni. Kifelé progresszív, befelé rejtett módon konzervatív, sőt fundamentalista-pünkösdi.
Egyébként Lentz (ahogy írtam is) annyiban megnyerő volt számomra, hogy ellentétben a többiekkel, kiült a kamera elé (feleségével együtt), s bár láthatóan nem kis lélekjelenlét kellett hozzá, csak belenézett a Disney optikáján keresztül a nézők szemébe és kimondott dolgokat. Ettől még nem szép, amit csinált, de ennyi betyárbecsületet a javára írok - nem nagyon látni ilyesmit.
nem a vezetők bűnbe esése a lényeg, hiszen bibliai hősök is elestek bűnökben. az a lényeg, amit tanítanak. és az hamis. a hillsong, hitgyülekte és a többi hasonló pénzgyár, mind hamis. a pénzgyártás a teológiájuk, és kegyetlenül kicsinálnak bárkit, aki ellent mer mondani nekik. persze a katolikus egyház is hamis, csak máshogy.
VálaszTörlésa másik hatalmas tévtanításuk ezeknek a "hillsongoknak" meg "bennyhinneknek" az, hogy énekelgetnek, érzelmileg éreznek dolgokat és az Isten bizonyítékának tartják. tehát romantikus érzéseik támadnak éneklés közben, és erről azt gondolják, hogy emiatt MINDENBEN igazuk van...