Végre publicitást kapott az, amire régóta kíváncsiak voltunk - vagyis a 2022-es népszámlálási adatok vallási eredményei. A konkrét számokkal én most nem kívánok senkit fárasztani, lehet legyinteni rájuk, lehet kiakadni miattuk, sőt groteszk módon még örvendezni is felettük, mindazonáltal innentől kezdve ez lesz a hivatkozási alap Magyarországon egyházügyekben. Gondolkodjunk hangosan!
Egyszóval és röviden: a nagyegyházak továbbra sem veszik a fáradtságot, hogy őszinték legyenek önmagukhoz és a saját híveikhez, ez pedig valószínűleg további térvesztésükhöz vezet majd a jövőben. Ez teljesen természetes: ha az ember hazudik magának, megissza a levét, ok és okozat, vetés és aratás törvényei szerint.
A kisebb felekezetek, mint a baptista, a pünkösdi és más szabadegyházak népességarányosan lettek kevesebben, azaz tulajdonképpen stagnálásként könyvelhetik el jelen helyzetüket. Nem kell ennek nagyon örülni, de jelen helyzetben ez nyilván kevésbé rossz, mint a tartós zuhanás. Egyedül a Hit Gyülekezete növekedett a legutóbbi népszámlálás óta mintegy 4000 fővel.
Dióhéjban ennyi a lényeg, ezek az adatok, ezek az egzakt tények, és akkor most fel kellene tűrni az ingujjat, próbálni elemezni, végiggondolni, megrágcsálni mire következtethetünk ebből. Teljesen szubjektív módon én a következőket látom:
1. Nem sikerült a kereszténységet igazán népszerűbbé tenni Magyarországon annak ellenére sem, hogy a kormány lépten-nyomon hangoztatja saját keresztény mivoltát. Hiába ennek a szajkózása, az állami oktatási rendszer hit- és erkölcstan tárgya, az egyházak támogatása, pénzelése, erőforrásokkal való ellátása - ha ezt mind összerakom, a kudarc csak még nagyobbnak tűnik.
2. Az előző népszámlálásokkal együtt talán bátorkodhatunk kimondani egy olyan állítást, hogy az egyházak vagy nem veszik komolyan saját csökkenésüket, vagy teljesen ötlettelenek és tanácstalanok ezügyben. Az is lehet, hogy a "mentsük, ami menthető" elv értelmében belenyugodnak a saját térvesztésükbe. Egy azonban biztos: nem tudnak vele érdemben semmit kezdeni, és ahogy a fentebb említett katolikus-református reakcióknál láthattuk, nem is törekszenek erre.
3. Logikusnak tűnhet azt mondani, hogy a kisebb egyházak azért sem fogyhatnak nagy mértékben, mert eleve kicsi a létszámuk. Szerintem viszont a stagnálásuk olyan értelemben némiképp pozitívként értelmezhető, hogy egy növekvően vallástalan társadalom sodrában képesek megtartani a saját számaikat. Ez pedig tapasztalatom szerint egyszerűen azért van, mert a kisebb egyházak sokkal inkább hitvalló módon szerveződnek, mintsem tradicionális alapon. Egyszerűbben fogalmazva: a népegyházakhoz tízezrével olyanok is odasorolják magukat, akik karácsonykor-húsvétkor beszédülnek a templomba, de egyébként semmilyen vallási aktivitásuk nincs, míg a kisebb egyházakban sokkal intenzívebb hitélet zajlik és a teológiájuk is a hitvalló, meggondolt, felvállalt kereszténységet próbálja képviselni. Tudom, ezzel sok szálon lehet vitatkozni, és persze a hitvalló meggyőződés a nagyegyházakból sem hiányzik teljesen - de nem jellemző rájuk olyan szignifikánsan, mint a kicsikre. Vajon hány református jár rendszeresen istentiszteletre a 944 ezerből?
4. Teszek egy meredek kijelentést: a népszámlálási trendeket úgy is értelmezhetjük, hogy kettéválik egymástól a vallásgyakorlók és a valóban hívők száma, vagyis egyre inkább elkopnak azok a tömegek, akik valamiféle hagyománytiszteletből vallják magukat egy-egy felekezethez tartozónak. Ha innen nézzük, akkor a csökkenés nem tragédia, hanem valamiféle letisztulási folyamatot tükröz, ami a számokat tekintve bár rossznak tűnhet, spirituális értelemben nagyon is hasznos.
Igazából egyetlen dolog volt, ami engem kissé meglepett, ez pedig a választ adni nem kívánók meglehetősen magas száma. Vajon miért döntött úgy 40%-nyi ember, hogy nem akarja felfedni a vallási hovatartozását? Fogalmazzunk bárhogyan, azért most nem egy olyan Magyarországon élünk, ahol szégyenkezni vagy bujkálni kellene vallásügyekben, különösen ami a keresztény meggyőződés felvállalását illeti. Ha van olyan társadalmi-politikai légkör, ami (bár számomra nem hitelesen) keresztényközelinek nevezhető, hát az éppen most jellemzi ezt az országot. Kik vannak ebben a széles tömegben? Valószínű nagyon heterogén csoportról beszélhetünk, ahol sejtésem szerint egy nagyobb szeletet hasíthat ki magának az MMV-vallás követőtábora. Persze nem szeretném szurkálni a ködöt, mert senki nem látja tisztán ezt a sejtelmes sokaságot - mindenesetre a beburkolózásuk igen érdekes...
Vajon miért döntött úgy 40%-nyi ember, hogy nem akarja felfedni a vallási hovatartozását?
VálaszTörlésSytka, saját tapasztalataim alapján a titkolózás nem a vallásra vonatkozó kérdésre vonatkozott csak, hanem minden olyan kérdésre, ahol a nem válaszolás opció választható volt. Ez inkább egyfajta ellenkezés volt a népszámlálással, vagy adatszolgáltatással szemben.
Egyéb jelekből ítélve, ezek többsége nem vallásos, vagy MMV lehetett.
Péter, ez eszembe se jutott, köszi, teljesen plauzibilis magyarázat.
TörlésMinden pontoddal egyetértek. A 3. pontodat egészíteném ki annyival, hogy a kisegyházakban a személyes kapcsolatok szorosabbak, vagyis az oda tartozók nem pusztán egyházba járnak oda, hanem ott van többnyire a baráti körük is, és jobban figyelnek egymásra, ezért kisebb a lemorzsolódás. A hitvallásosságot ebben a pontban én nem is tartom annyira lényegesnek: az szerintem egy a közösségteremtő elvek közül, ami révén a közösség "szól valamiről". A történelmi felekezetek borzasztóan személytelenek, elmegyek egy református istentiszteletre, és mindegy, hogy 20 vagy 1500 fő van a templomban, számíthatok rá, hogy senki sem szól hozzám, és nem kíváncsi, hogy ki vagyok. De a "szól valamiről" is probléma a történelmi felekezeteknél; mert a keresztelésen, a temetésen és a keresztény ünnepek megünneplésén kívül igazából nem sok mindent tudnak felmutatni. A hitvallástól való eltávolodás is erősen hozzájárul ehhez: a reformátusok nagy része már nem református hitet vall, hanem mainstream evangelikál (a legtöbben azt sem értik, hogy mi a kettő közt a különbség, és miért lenne ez probléma). A 40% nem nyilatkozó szerintem is látványos "eredmény", szerintem a történelmi felekezetekből maradt MMV-k mint a csalódottak és traumatizáltak vannak mögötte.
VálaszTörlésPéter fentebbi okfejtése szerintem logikus, hogy ebben a 40%-os tömegben ott vannak szép számmal azok is, akik magát a népszámlálást utasítják el ezen a módon. (Meg persze az MMV tagok.)
TörlésAmit a nagyegyházi működésről írsz, az szerintem teljesen igaz - és ha a nagyegyházak nem lennének ennyire közömbösek a saját hitelvesztésük kapcsán, akár el is juthatnának arra a felismerésre, hogy közösségibb egyházszervezést valósítsanak meg: olyan struktúrákat, ami a közösségi hálót erősíti belül.
Ugyan érthető, hogy kisegyháziként számodra az "igazi" hívők maroknyira szűkülése lenne az ideális, társadalmi szinten nem feltétlenül árul el sokat, hogy ki minek vallja magát. Társadalmi következmények szintjén, mármint.
VálaszTörlésHa 1980-ban felmérik, hány ember vallja magát kommunistának, mi lett volna az eredmény, és abból mit lehetett volna kiolvasni? Kb. semmit.
Az számít, hogy a kereszténység társadalmi hatásaiból mi és mennyire tapasztalható. Mik lennének ezek a hatások? Még ebben sincs semmiféle egyetértés, sőt, egyet nem értést tisztázó szintű javaslatok sincsenek rá.
Sz'tem ebből vennénk észre, hogy társadalmi szinten erősödött a kereszténység: 1. önreflexív emberek megjelenése a közéletben; 2. önismeretre törekvés a közbeszédben; 3. az emberiség korlátainak belátása - mások hibáztatása nélkül; 4. több halászatra tanító ember megjelenése (halat követelők és ígérők helyett); 5. az egyéni teljesítmény elismerése és megbecsülése, szemben az irigykedéssel; 6. annak hangsúlyozása, hogy a világot nem megőrizni, hanem jobbá tenni egyéni és közösségi kötelességünk.
Hogy közben hányan imádkoznak, említik Jézust, járnak templomba, vagy mondják, hogy járnak, gyakorlatilag a mellékes felszín.
Szerintem a felsorolt hat pontod hasznos ismérveket tartalmaz egy többé-kevésbé egészségesen működő társadalom jellemzőiként, de nem világos milyen módon jelenítené meg a kereszténységet. Én ezt nem atomizálnám szét ennyire: egyszerűen az mutatná a kereszténység erősödését, ha több bibliai értelemben értelmezhető, elkötelezett és hitvalló keresztény lenne. Aztán mindenféle társadalmi tudatosság és megélés már csak ebből következik.
Törlés"ha több bibliai értelemben értelmezhető, elkötelezett és hitvalló keresztény lenne"
Törlés- Nekem ez totál homály és megfoghatatlan, konkretizálnád?
Olyasmire gondolsz, hogy ha 1980-ban megkérdezik a népet, ki vallja kommunistának magát, akkor össze kellett volna számolni, hányan említik MarxEngelsLenint, és hányról jut eszébe a kérdezőbiztosnak, hogy "olyan Tőke c. műre emlékeztető hangulat sugárzik belőle"?
Szemben azzal, hogy mennyire akar kapitalizmust építeni, Bécsben végre bevásárolni? Arra célzok, hogy a társadalmi hatások talán mégsem másodlagosak.
"- Nekem ez totál homály és megfoghatatlan, konkretizálnád?"
TörlésNo, ne vedd sértésnek amit most írok (komolyan, semmi ilyen szándék nincs bennem), de pusztán az, hogy ezt kérdésként felteszed, pontosan rávilágít az egyházi közállapotokra. A népegyházak jó részének valóban teológiai és sajnos leginkább kegyességi szinten (vagyis az életvitel szintjén) gondjai vannak olyan alapvető fogalmakkal, mint a megtérés és hitvalló identitás. A közelemben (valahol vidéken) van egy református gyülekezet, amit "haladónak" nevezett valaki a minap, mert ők beszélnek arról, hogy az embereknek meg kell térniük! Nem akarok gúnyos lenni, de ha 2023-ban egy közösség a megtérés hirdetését unikális teljesítménynek érzi, ne azon csodálkozzon, hogy fogyatkozik, hanem azon, hogy egyáltalán van még, aki lekapcsolja a templomban a villanyt.
Nem vagyok sértődős.
TörlésSzerintem odáig egyetértünk, hogy ha 1980-ban szerettük volna tudni, hányan igazán kommunisták Mo-n, akkor nem az érdekelt volna minket, hányan emlegetik a Mx-Eng-Le triumvirátust és a Tőke c. alapművet és hányan "hisznek" ezekben. Hanem hogy hányan kérnének nyugati jólétet, ez a lényegi infó.
Onnantól nem értünk értünk, hogy a társadalom keresztény voltát ehhez hasonlóan kéne-e vizsgálni (sz'tem igen), vagy maradjunk annál, hogy hányan emlegetik a formai kritériumokat (alapszemélyek, hittételek, hitvallás). Ezek azonban nem a tartalom.
Amire te "igazi" kereszténységként utalsz, az szerintem valójában a formaságok lelkes/ujjongó emlegetése, szemben a higgadt/pókerarcú emlegetésükkel. Ami méltánylandó, ám nem tartalom.
Hányan hisznek abban, hogy ne legyen egyetlen pihenőnap sem, mert minek pihenni? Na, ők határozottan eltérnének a zsidó-keresztény hagyománytól.
Vértes László: Very good point. De mégis szekularizálod azt, amit hiteles kereszténységnek tartasz. Vagy inherens kultúrprotestáns vagy – részemről oké, csak nevezzük nevén :)
TörlésKatolikus vagyok, ám szerintem a kereszténységnek kell legyen társadalmi szintű világátalakító hatása, ez a lényege.
TörlésHa a keresztény <-> szekuláris ellentétpár írná le a helyzetünket, akkor az lenne a kérdés, hogy a vasárnap szent nap marad-e, vagy egyáltalán nem lesz szent nap, minden nap természettudományosan egyforma. De ha belegondolunk, a mai világban nem ez a kérdés, hanem: a vasárnap vagy a péntek lesz-e a szent nap? (Tehát a "világi" szó nem tudja megfogni korunk lényegét.)
Más: hányan tartják baromságnak a tíz parancsolat úgy, hogy közben nem bűnözők? Nem sokan vannak. Vagyis a zsidó-keresztény kultúrkörből sokkal nehezebb kikerülni, mint gondolnánk.
Vértes László: Az érvelésedben több hiba is van. Egyetértek ugyan azzal, hogy a hitnek/vallásnak van, kell hogy legyen társadalmi hatása; de az nem áll, hogy ezen lemérhető a vallás. Egyrészt vannak univerzális erkölcsi normák (nagyjából a Tízparancsolat is ilyen), ami minden ókori magaskultúrában valamilyen hasonló formában megszületett: a szülők tisztelete, az élet tisztelete, az igazmondás tisztelete, a magántulajdon tisztelete – ezek nem keresztény specifikumok. Még Jézus mondásainak egy része is ebbe az univerzális kategóriába tartozik.
TörlésMásrészt te a kulturális berendezkedést (vasárnap stb.) kereszténynek tartod, de az nem az, csak keresztény eredetű. A vasárnap az embereknek nem szent nap, hanem pihenőnap. (S hozzá kell tennem, hogy minden hardcore biblikus közbeszól itt, hogy a Tízparancsolat a szombat megszentelését parancsolja meg.) Ráadásul egy ideje már két pihenőnap is van egy héten, a rothadó nyugaton a négynapos munkahét bevezetését fontolgatják – ezeknek megint semmi közük a keresztény hagyományokhoz.
Úgy érzem, hogy világi mércével próbálod mérni a kereszténységet. A magam tapasztalata felől nézve ez azért van, mert a számtalan keresztény felekezet mind egészen másképp definiálja magát, más és más, hogy mit látnak a keresztény specifikumnak. Ki az, aki Pál apostollal együtt a Jézus testi feltámadásába vetett hitet tartja a legfontosabbnak? A kereszténység széttagolódott, és a sok kis kereszténység csak hasonlít egymásra, de a lényegi kérdésekben nem egyeznek. Érthető, hogy keresel olyan jellegzetességeket, amik közösek, kulturálisak, de ezek azért elég távol vannak a lényegtől. Nem feltétlenül keresztény az, aki éppen vasárnap szeret ágyból tévét nézni. De lehet keresztény az a szombatista, aki hisz a feltámadásban.
Ezt egy népszámlálás nem fogja sosem tükrözni. A népszámláláson egy elnagyolt látszat jelenik csak meg, ezzel kell beérni. Ráadásul most már 40%-os tartózkodási aránnyal.
Egyrészt: purista szempontból senki sem keresztény. Jézus sem, mert - belátható okból - nem követi önmagát. Aki a purista logikát követi, annak senki sem lesz keresztény.
TörlésGyakorlati logika szerint meg aki a keresztény hátterű kulturális elemeket továbbviszi, az mind keresztény.
Kompromisszum: Sytka és társai újprotestáns keresztyének, akik szerint senki sem újprotestáns keresztyén, aki kereszténynek mondja magát. Ezzel senki nem száll vitába, tehát tisztáztuk a helyzetet.
mint katolikus, azt tudom mondani, hogy semmi drámai sincs.
VálaszTörlés25 éve is kb ennyien jártak templomba.
Alapvetően a papír - katolikusok száma csökkent, akik ténylegesen nem kötődtek a közösséghez, ez csak a nagymama vallását tükrözte, hogy mit mondtak egy népszámlálás alkalmával.
Gyanítom hogy református körökben ugyanez igaz.
Úgyhogy nem az egyház lett kisebb, csak az árnyéka
Talán mert magasabbn jár a Nap.
Cypriánus voltam.
Zseniális megjegyzés, amit az árnyékról és a magasan járó Napról írsz! Én se tartom annyira drámainak, ami történt, hacsak azt az oldalát nem, hogy rengeteg erőfeszítést próbáltak tenni a kereszténység népszerűsítéséért, és ennek őszintén szólva nem sok foganatja lett.
TörlésTöredékek ...
VálaszTörlés1. "... a nagyegyházak továbbra sem veszik a fáradtságot, hogy őszinték legyenek önmagukhoz és a saját híveikhez, ..."
Szóval a nagyegyházak nem őszinték önmagukhoz (klérus) és a híveikhez. Sytka, kriptokatolikus vagy te. :) Sajnos terjed a mélyen ez a látás nálunk, protestánsoknál is - az elszólásainkból derül ki -, amikor az intézményt azonosítjuk az egyházzal. Pedig az egyháznak nem elkerülhetetlen formája az intézményi lét (bár önmagában nem is feltétlen káros), ahogy egy intézmény sem válik egyházzá önmagában attól, hogy ezzel a státusszal államilag bejegyzik.
2. Én sokallom a számokat. Sokkal kevesebbeknek kellett volna magukat keresztyénnek vallani. :)
Mindenki azt számolja meg, ami az övé, ami a tulajdona, ami fölött hatalma van. Aki igazán az Istené, azt csak az Istennek van joga megszámolni. (Van erre nem egy utalás, tanítás abban a bizonyos alapkönyvben.) A társadalmi létem paramétereit (az ideigvalót) számolgathaja az állam(hatalom), megteheti, kötelezhet is rá. De az igazán lényegest, az örökkévalót? Mi köze hozzá? Én nem is nyilatkoztam ... :)
A kérdés: miért akarja az állam megszámolni? Mit akar vele kezdeni? Mire akarja használni? Csak tájékozódásból, tudományos célból kérdez? Hiszi a piszi.
És a még fontosabb kérdés: ha megadom, én miért adom meg? Én minek tekintem a hitéleti adatszolgáltatásomat? Hitvallásnak? Mit akarok vele elérni, hogy megadom? Mit remélek tőle?
3. Beer Miklóst is kérdezték a számokról, a számok üzenetéről. Azt is mondta, nem jó az állam és az egyház összefonódása. Jobb lenne a nagyobb szétválasztás ...
Ez csak a felszín, mélyebben van a probléma és nem az állammal, hanem velünk. Az állam ebben a kérdésben sem ad, tesz mást, csak mi lényege. Mindig rövidtávú, pillanatnyi érdeke szerint.
Az a probléma, hogy mi nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy benne élünk a világban, társadalomban, és egyidejűleg különállónak, szeperáltnak, szegregáltnak (egy szóval szentnek) is kellene lennünk. Elkerülni szeretnénk a kikerülhetetlenül konfrontatív helyzetet. Azt hisszük, hogy ha a világ átvenné - akár hit nélkül is - a bibliai alapelveket, értékeket, akkor itt és most eljönne az Isten országa a társadalomban (is). Hát nem. Hamis ez a be nem vallott elképzelés, amelyet a törekvéseink tükröznek. Nincs bibliai megoldóképlet a társadalom, a világ problémáira a kezünkben. Részlegesen sincs. Nekünk nincs. De mi beleszólunk. Sőt, tenni akarunk érte! Ezért biztattuk (kérus) nyilatkozatra az egyház tagjait - társadalmi súlyunkat növelendő. Nem jött be. :)
A konfrontációt (legalább részben) kooperációvá igyekszünk transzformálni. Elfelejtjük az ide is vágó tételt: a konfrontáció nem vész el, csak átalakul. :) Önmagunkon belülivé, egymás közöttivé. És bizony akár az Istennel is. :(
Az Újszövetség népének nagy bűne, hogy nem tanul az ószövetségi Izrael bukásaiból. Megismételjük újra és újra. Ismétlődik a következmény, az ítélet is.
Félek tőle, hogy formálódik egy olyan ítélet, amihez képest a babiloni fogság wellnes nyaralás volt. :) vagy :( ???
"nem jó az állam és az egyház összefonódása. Jobb lenne a nagyobb szétválasztás"
Törlés- Akkor nyugaton előttünk járnak, náluk aztán tényleg szét van választva. És használt nekik? Most rohannak a szakadék felé. Remélhetőleg megállnak időben, de hogyan? Úgy, hogy csökkentik azt a híres szétválasztást, visszaemelik a civilizáció alapját a fősodorba.
"Az Újszövetség népének nagy bűne, hogy nem tanul az ószövetségi Izrael bukásaiból. Megismételjük újra és újra."
- Mibe buktak? Abba, hogy eltértek a fontos parancsoktól, illetve kijátszották azokat. A mi civilizációnk más úton jár: mi vagyunk a só, ami nem akar emlékezni rá, hogy az. Tök más helyzet. És közben ki az, aki legszívesebben nullára csökkentené a kereszténynek tartottak számát? (Ne feledjük, hogy nulla a Jézus parancsait maradéktalanul betartók száma, ám mégis ebből kell főzni, mert ez bizony nem változik az évezredek során. Minden társadalomban pontosan nulla az ideáloknak megfelelők száma - így az ideállal fejbe csapkodni az utca emberét nem praktikus, hogy enyhe szót használjunk.)
Sytka, el tudsz képzelni olyan terminológiai kompromisszumot, hogy mondjuk, te a csoportod vagytok az "újprotestáns keresztyének", ami egy belülről elitnek vélt klub az így-úgy keresztények között?
VálaszTörlésMindjárt megszűnnének a morgások és félreértések, nem kellene vitatnod, hogy a magyar társadalom így-úgy keresztény-e, mert világos lenne, hogy tényleg nem újprotestáns keresztyén, amit persze eddig is tudtunk. A 'zemberek nem mondják magukat újprotestáns keresztyénnek, a kormány sem hivatkozik ilyesmire, tehát nincs itt semmi látnivaló...
... te és a csoportod ...
Törlés"Sytka, el tudsz képzelni olyan terminológiai kompromisszumot, hogy mondjuk, te a csoportod vagytok az "újprotestáns keresztyének", ami egy belülről elitnek vélt klub az így-úgy keresztények között?"
TörlésNem igazán. Szégyellném is magam, ha én a szó akármilyen értelmében elitklubnak gondolnám a saját kereszténységem és a hozzánk tartozók hitbeli meggyőződését. Látom, hogy nem teljesen megy át számodra, amiről írni kívántam, mert nem jó irányokból ragadod meg a kérdést. Mindösszesen arról volt szó, hogy 1) mást jelent vallásgyakorlónak mondani magam (miközben a hétköznapokban a hit nem játszik igazi szerepet az életemben) és hívő kereszténynek (amikor a hit az életem centrális pontja és minden mást meghatározó eleme, valamint 2) valószínűleg a vallásgyakorló réteg csökken, miközben a hitvalló (előbb említett hívő keresztények) rétege stagnál, többnyire megmarad. Én nem akarok a valódi hívő keresztények táborán belül most katolikusokról, (új)protestánsokról, pláne elitklubokról beszélni. A hitben nincs elitklub: valaki vagy hívő, vagy nem - utóbbi akkor sem az, ha egyébként vallásosnak tartja magát.
Bocs, sz'tem a hit nem kell, hogy az életed centrális pontja legyen, ez még mindig csak a forma. Lehetsz úgy önbevallott keresztény, hogy templomba jársz, bűnbánsz, gyónsz, áldozol, órákat imádkozol, a szentlélek vezet, adományozol a koldusmaffiának... és valahogy mégsem mennek körülötted rendben a dolgok, mert valami hiányzik. Ezért lenne fontos megfogni azt, ami körülötted arról árulkodhat, hogy tartalmilag keresztény vagy. Ezt a tartalmi részt nem tudtuk közelebbről meghatározni, pedig én azt mondom, hogy érdemes ezzel próbálkozni.
TörlésSumma: te újprotestáns keresztyénként annyit mondasz, hogy aki kereszténynek mondja magát, az bizony - vegyük tudomásul - nem újprotestáns keresztyén. És ez így is van, tudomásul van véve.
Sajnos egyáltalán nem érted azt, amiről beszélek.
TörlésTibor,
VálaszTörlés1. ezen nincs mit csodálkozni, az efféle próbálkozásokkal az eredmény borítékolható.
2. Az egyházi ötletektől ments meg, Uram, minket!
Korábban idéztem Martyn Lloyd-Jones első Revival prédikációjából a kis közösségeinkben, mopst hadd utaljak a második prédikációjára: https://www.mljtrust.org/sermons/revival/the-power-and-the-possibilities/ különösen annak kapcsán, ahogyan Izsákot példaként állítja, aki nem szakértőket hív meg ötletel, hanem egyszerűen újra kiássa az apja által ásott kutakat...
3. a kérdésed sajnos jogos.
4. bár a lemorzsolódók kapcsán igazad lehet, elsősorban nem erre kotorásznék annak kapcsán, hogy kik kapcsán van szükség megtisztulásra: Júdás levele ma is mérhetetlenül aktuális.