2023. október 17., kedd

Fanatikusok karneválja - néhány gondolat a dzsihádról (1)

Nem szeretném, ha az Izrael és a Hamász között zajló véres háború teljesen eluralná a blogomat, mindazonáltal ez a konfliktus mégis felszínre hoz számos érzékeny kérdést - nemcsak az ott élőkben, hanem a nyugati keresztény emberekben egyaránt. Tekintet nélkül arra, kinek tetszik ez és kinek nem, én továbbra is józan hangon kívánok szólni azokhoz, akik szívesen gondolnak végig bizonyos kérdéseket, melyek a konfliktus hátterét, ideológiai és vallási kereteit érintik. Úgyhogy most teszek egy érdekes kísérletet, és úgy határoztam rövid sorozatot írok egy olyan kérdésről, amely a nyugati ember számára pengeélesnek számít: megnézzük miről szól a dzsihád!

Az egyik könyvespolcomon egy monumentális, kétkötetes munka terpeszkedik, amely Adolf Hitler életéről szól, és a Führer sorsát megszületésétől halála pillanatáig nyomonköveti. A könyvek angol szerzője, Ian Kershaw láthatóan bődületes energiát ölt bele művének megírásába, a források felkutatásába, szelektálásába, a dokumentumok tanulmányozásába és értelmezésébe. A majdnem kétezer oldalas írásmű Hitler személyének felemelkedését majd nemezisét követi nyomon, elemezve a történelmi kontextust is, ami egy ilyen elmebeteg vezér színrelépését lehetővé tette.

Ami miatt Kershaw könyve számomra nagyon emlékezetes maradt, az pontosan a józanság, amit maga az író is kiemel és egyfajta programként kínál fel olvasójának: ha Hitlert egyszerűen "magának a gonosznak", "egy elmebetegnek" vagy valamiféle "köpnivaló démonnak" látjuk, soha nem fogjuk megérteni mi és miért történt, ki volt ez az ember valójában, és hogyan lehetett képes ekkora befolyásra szert tenni. Nem az a probléma az ilyen érzelmekkel, hogy hamisak lennének (én is azt hiszem, Hitler tényleg nem volt normális), hanem az, hogy nem engednek bennünket közel férkőzni az okokhoz, a miértekhez, a magyarázatokhoz. Kershaw munkájának mélységét az a higgadtság adja, amivel megragadta a Führer karakterét - miközben objektív maradt, mégis érzékelhetjük a saját álláspontját.

Nos, a jelenleg dúló izraeli helyzet ebben az értelemben ugyancsak hasonló készségeket kíván tőlünk. Miközben jogosan ítéljük el a Hamászt és minden terroristát, aki állat módjára viselkedik, csecsemőket fejez le, embereket rabol el, civilekre lő - ezek között egy olyan dolog sincs, amit rezignált tudomásulvétel illetne -, mégis szükséges valamennyire megismerni, miért gondolkodnak úgy ezek az emberek ahogyan gondolkodnak. Tehát még egyszer, mielőtt bárki elkezdené nekem írogatni az ellenkezőjét! A szélsőséges iszlám fanatizmusnak és terrorizmusnak nincs semmiféle mentsége, abszolút gusztustalan, barbár, elfogadhatatlan minden civilizált ember számára. Amikor megérteni kívánjuk a mozgatórugóit, ezt nem valami ostoba rokonszenv kiépítésére tett erőfeszítésként műveljük, hanem nagyjából úgy, mint amikor egy entomológus tanulmányoz egy kártékony rovart, hogy aztán jobb védekezést legyen képes kialakítani vele szemben. Értenünk kell milyenek a dzsihádisták, mit értenek a dzsihád fogalma alatt, hogyan intrepretálják maguk körül a valóságot és mit szeretnének elérni. Vagy éppen: mennyire ferdítik el saját muzulmán hitüket, hogyan magyarázzák az iszlám tanításait, miként állnak szemben saját meghatározó táboraikkal.

Ha nem ismered az ellenséget, nem érted azt sem, mit miért csinál. Ez ilyen egyszerű.

Vegyük például azokat az utcai "ünnepléseket", melyeket (sajnos) szerte Európában láthattunk mostanában! Én az ilyen jelenségeket a fanatikusok karneváljának nevezem. Emberek kimennek a nyugati demokráciák által kínált lehetőséget kihasználva valamelyik európai nagyváros utcájára, és nagyokat bulizva, tombolva, táncolva azon örömködnek, hogy több százan vagy ezren életüket veszítették Izraelben a terrorcselekmények miatt. Ha a saját érzéseimet kellene leírnom, akkor azokat csak az utca nyelvén tudnám megfogalmazni, a fejemben kavargó gondolatok pedig valahol a "tiszta hülyék ezek" és a "most kellene mindet kidobni ebből az országból" típusú sommás mondatokban összegezhetők. Nagyon helyesnek vélem, hogy Magyarországon azonnal elfojtották az ilyesféle "karneválozást" és a kormány egy pillanatra sem engedte meg az utcai parádét nekik!

Ugyanakkor miközben helyesnek élem meg a saját véleményemet, azt is tudom, hogy teljesen másként érteném ami történik, ha az ő kultúrájukban nőttem volna fel. Hovatovább azt is tudom, hogy a saját keresztény hitem alapművében, vagyis a Bibliában is olvashatok ilyesféle "karneválokról" - igaz, a Krisztus előtti időkben. Hadd kérdezzem meg a kedves olvasót, mit tett volna az ószövetségi vándorló nép helyében, amikor azt látja, hogy Isten vízbe fullasztja az egyiptomi sereget és a Fáraót - vagyis a zsidók ellenségeit? Egy mai nyugati ember erre talán azt mondaná, hogy megkönnyebbülést érzett volna, esetleg elégtételt, az őszintébbek talán örömet is... de ha be is vállaljuk utóbbit, sietve hozzátesszük, bulizásba biztosan nem ment volna át a diadalérzet! Nos, Izrael fiairól márpedig azt olvassuk, amikor látták az egyiptomi holttesteket maguk körül, dobolni és táncolni kezdtek örömükben:

"akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. Mirjam így énekelt előttük: „Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.” " (2Móz 15,20-21)

Csak képzeljük el ezt a jelenetet! Ott hevernek tömegesen az egyiptomiak szerteszét, az erre adott reakció pedig a nők(!) részéről, hogy ünnepelni kezdenek táncolva és dobolva a hullák mellett! Ezt nem valamiféle antiszemita röpiratból vettem, hanem a Szentírás saját tanúságtételéből.

Tudomásul kell vennünk, hogy a mai iszlám országok jó része pontosan ezt teszi a maga vallási szemszögéből szemlélve. Ezek az emberek még mindig az ókorban élnek és ennek megfelelően viselkednek. Teljesen mindegy, hogy adott esetben a modern nyugati demokráciákban számlálják a napjaikat - belül, a szívükben, a mentalitásukban, az életképzeteikben megrekedtek az ókor és a középkor színvonalán. Ez persze nem mentség a hülyeségre, de magyarázat arra, miért látjuk ilyennek őket.

Nos, a következő bejegyzésekben ennek tudatában szeretnék röviden egy központi fogalom, a dzsihád nyomába eredni. Ahogy látni fogjuk, a szent háborúként számontartott muszlim szokás korántsem olyan egyszerű, ahogy a nyugati emberek gondolják, ráadásul az iszlám történetében állandóan változott a jelentése az idők során. Nem ígérem azt, hogy könyvet írok a kérdésről, de szeretnék néhány szempontot felvetni még akkor is, ha a magam részéről elutasítom a fegyveres dzsihád minden formáját és keresztényként nem tudom semmiféle módon sem elfogadni azt.

8 megjegyzés :

  1. A higgadtság csakis helyeselhető! Valóban meg kell érteni a dolgok mozgatórugóit ahhoz, hogy jobbá tudjuk tenni a világot. Halkan reménykedem, hogy Hitler higgadt megértése nálad nem a gázkamrák de facto tűrését jelenti...
    Hitlert pl. a gazdasági világválság és a keleti forradalom okozta belső politikai válság juttatta hatalomra. Megoldás: ne okozz válságot, ne akarj forradalmat. :)
    A dzsihádot Mohamed azon ötlete okozza, hogy a Biblia újradiktálható arab nemzeti nézőpontból. Megoldás: ne fogadd el a Biblia újradiktálását mint szent izét, az max. Mohamed sivatagi standupja. (Mármint európai nézőpontból.)
    Hogy a dzsihád bennünket zavar, azt meg a földrajzi egybeesés okozza. Megoldás: ha iszlám országba látogatsz, tiszteld az ottani értékrendet; ha muszlim látogat hozzád, tedd világossá, ki van itthon, ki a vendég, és mi az itteni értékrend. (Az egyértelműség kedvéért: az európai értékrend a zsidó-keresztény-világi iparkodás észszerű mértékű toleranciával, és nem ezek egyike a többi nélkül.)
    A svédeknek eszükbe nem jutna bármit égetni, ha nem lenne elegük az értékrendjük figyelmen kívül hagyásából. A muszlimoknak nem jutna eszükbe az égetésért bosszút állni, ha nem tennének magasról az európai értékrendre.
    A gyakorlatban eldöntendő: álcázzák magukat a svéd szurkolók, hogy ne legyenek legéppuskázva, vagy legyen zéró tolerancia az európaiatlan értékrendű párhuzamos társadalmakra?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit kellett volna tennie egy égetésen felháborodott odaadó muszlimnak európai mércével? Három méterre odaállni a svéd szurkolók elé, és SZÓBAN tiltakozni, tettek nélkül. Nem olyan bonyolult ez, meg lehet tanulni és tanítani.

      Törlés
    2. Tessék megtanulni, hogyan illik radikalizálódni itt Európában, és majd utána beszélünk? Nem hiszem, hogy ez olyan könnyű ám. Már csak az eredendő bűn okán sem. De fundamentálisabb árkok vannak itt szvsz a gondolkodási struktúrákban, mintsem hogy ezt némi tanítással át lehessen hidalni. Épp annyira egyszerű ügy, mint a cigány lakosság felzárkóztatása, gondoljunk ezalatt bármire, csak talán még bonyolultabb.

      Ha belülről jön az igény, és van hitele annak, hogy az elnyugatiasodott muszlimok miért is nem egyszerű hitehagyók, akkor generációk alatt valami változás történhet talán. Csak addig felég a világ (ld. az iszlám növekedésének és az ehhez kapcsolódó helyrajzi adottságoknak az előrejelzéseit).

      Törlés
    3. "Nem hiszem, hogy ez olyan könnyű ám."
      - Sok minden meglepően könnyű attól kezdve, hogy van rá politikai akarat.

      Törlés
    4. Az a baj, hogy nem a politika határozza meg a kulturális ethoszt. A tapasztalat szerint (jó: az én tapasztalatom szerint) is inkább felhasználja elsősorban, rosszabb esetben visszaél vele, mintsem tudatosan formálja. És pláne nem ilyenre: "Az egyértelműség kedvéért: az európai értékrend a zsidó-keresztény-világi iparkodás észszerű mértékű toleranciával, és nem ezek egyike a többi nélkül." Nem tudom, hogy mi alapján EZ az európai értékrend, de hogy a politikai akarat nem átgondoltan értékrendi alapú a legtöbb esetben, hanem azt egyszerűen szavazatszerzésre használják fel, az számomra nem kérdés. Az idealista és konzekvens politikusok elég hamar kivéreznek.

      Ergo amíg nem fáj eléggé össztársadalmilag az ilyen jellegű kulturális csetepaté, addig nem is áll be mögé olyan számottevő politikai akarat, hogy reális legyen a multikulturális Európának megtanítani, hogy milyen is az az igazi európai értékrend, amit mindenkinek illene képviselnie a radikális elemekkel szemben. Ez politikai öngyilkosság. Ennek hiányában pedig a radikalizálódás radikális válaszokat szül. A plurális értékrendű társadalmat nehéz tanítani a józan észre, mert az mindenkinek mást jelent, és nincs olyan origó, ami mindenkinek egyértelmű - csak igen minimális.

      Törlés
    5. Mi lehet az oka, hogy Jézus blaszfém ábrázolásai nem indítanak el erőszakot? Talán mégis az európai kultúra? Tágabb értelemben, a nyugati kultúra?
      https://magyarnemzet.hu/belfold/2021/06/ismet-jezust-gyalazza-a-netflix-egyik-produkcioja
      A nyugati ember megszokta, hogy nem erőszakkal rendezi le a háborgását, ezt meg lehet értetni bárkivel, aki tartózkodási engedélyt kap.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ajánlom Friderikusz Sándor friss beszélgetését Buda Péter nemzetbiztonsági szakértővel azoknak, akik szerint nem most van itt az ideje "a józan hangnak", hanem inkább toljuk túl a filoszemitizmust...

    Különösen a beszélgetés olyan fordulataira hívnám fel a figyelmet, melyek 1:02:55-től kezdődő megszólalást - azt hiszem végtelenül tanulságos!

    Az adás itt elérhető:
    https://www.youtube.com/watch?v=RutA4MBvwMk

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)