Két nap alatt háromszor jött velem szembe a másodszor is lefejezett dunavecsei Mária szobor ügye. A rongálás ténye láthatóan két tábornak nagyon fontos kérdés: a militáns Magyar Ateista Társaságnak és a Nemzeti Kereszténység elnevezésű formációnak. Márpedig ha két ilyen egylet összekerül, abból bizony év eleji pankráció következik. Úgyhogy csak tessék, csak tessék, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, van még hely az első sorokban!
Tető alá vagy inkább egy ringbe hoztak két ellentétes társaságot, akik ideológiájukban nagyon, de attitűdjeikben láthatóan kevésbé különböznek.
Az egyik a Magyar Ateista Társaság, akik jóízűen felhorkantak: "Miért provokálja egy agresszív kisebbség a többséget azzal, hogy vallási szimbólumokkal foglalják el a köztereket?". Ennyit sikerült kipréselniük magukból az ügy kapcsán. Szerintük egy Mária vagy bármilyen vallási tematikájú szobor felállítása Magyarországon kifejezetten agresszió és provokáció, valamint a közterek - úgy ahogy vannak - teljes elfoglalása. Ha valaki ismeri a Magyar Ateista Társaság hangvételét, ők azok akik hálát adnak Júdásnak a hosszú hétvégéért és haszontalannak nevezik a teológusokat. Előszeretettel fröccsennek rá mindenre, ami a kereszténységgel és a politikával egy tető alá hozható, cinikusan és csapkodva beszélnek, állandó támadásban élik meg magukat. Vezetőjük, Waldmann Tamás volt az, aki a "Lőjjétek le Orbánt" feliratú Facebook profiljában mosolygós fejjel tette ki azt a Diderot idézetet, miszerint az utolsó királyt az utolsó pap beleivel kellene megfojtani. Tulajdonképpen nekünk hívőknek hálásnak kellene lennünk a militáns ateisták tevékenységéért: a jobb érzésű emberek valószínűleg undorodva fordítják majd el a fejüket az ateizmustól, ami így egy stabil kisebbségi hobbi marad Magyarországon. Persze az új ateisták nem tegnap óta vannak jelen az ideológiai vásártéren. Legismertebb közülük az egyébként tudósként kiváló Richard Dawkins, aki például olyanokat is tud mondani, miszerint "a magzatkorú gyermek kevésbé ember, mint egy felnőtt disznó". Igaz, utóbbi megjegyzésért Dawkins utólag "bocsánatot kért" - ám hogy miért írtam ezt idézőjelbe és mennyire volt komolyan vehető a bocsánatkérés, hát bizony az is megérne egy misét... (Később talán írok erről.)
Az új ateisták egyetlen értelmetlen kérdőmondata viszont valóságos cikkcunamit generált a nemzeti keresztény oldalon. Szilvay Gergely, Bayer Zsolt és a Magyar Nemzetben publikáló Pilhál Tamás felháborodva ragadtak tollat, hogy vehemens és nyers stílusban megvédjék a magyar kereszténységet. Mitagadás, az említett urak sem szűkölködnek a jelzőkben: az ateisták szerintük "idétlen, intoleráns gittegyletet" működtetnek, no és persze "gyáva, ostoba, fröccsöntött kis náci-kommunista senkik", akik valószínűleg a köztünk élő "fölbujtók" is egyben - itt járnak-kelnek a jámbor, hívő magyar emberek soraiban és következmények nélkül sértegethetik "magyar keresztények millióit", egyben becsmérelhetik hitüket és lelki vezetőiket. Mondanom sem kell, ezután még jönnek a megszokott színpadi kellékek, az unalomig ismert panelek a Nemzeti Kereszténység kelléktárából, amelyeket kérdéstől, témától, problémától függetlenül mindig elő lehet szedni. Vagyis következik a gyurcsányozás, a szemkilövetés, és még Iványi Gábor lehúzását is sikerült az írásokba valahogyan belegyömöszölni. Felejtsük most el az olyan mesefilmbe illő képtelenségeket, miszerint sokmillió magyar keresztény van az országban - egészen más lenne Magyarország ha ez halványan igaz volna -, meg hogy kinek milyen lelki vezetői hogyan sértődtek meg, akik valószínűleg nem is tudnak a Magyar Ateista Társaság létéről sem. A kormánypropagandisták egész reakciója olyan szinten abszurd, hogy az ember inkább nyúl a popcornos zacskóért, kedve támad hátradőlni és nézni a tökéletesen értelmetlen, de legalább verbalitásában sziporkázó cirkuszt.
Azért leírom megint, a biztonság kedvéért: a Mária szobor lefejezése minden koordináta-rendszerben bunkó és mocsok húzás. Alávaló tett, bűncselekmény, teljesen mindegy ki miben hisz. Akinek ezt meg kell magyarázni, az olyan szinten van, mint akik ezt a dolgot művelték. De a csinadratta, ami ebből kikerekedett, az nagyon tanulságos. Újfent megmutatja, hogy amikor egy skála két végpontja egymásra reagál, akkor bizony egymáshoz nagyon hasonlóvá képes válni. Van az a szint, ahol a dolgok közti különbségek apróra zsugorodnak, mert a nívótlanság és a fröcsögés közös nevezőre hoz egymással olyanokat is, akik egyébként máshogyan látják a világot. A sűrű porfelhőben ami kerekedik ilyenkor, már nem is mindig látni ki az ateista és ki a politikai értelemben keresztény - az egyszeri néző csak karok és lábak lendülését vizionálja magának, melyek utat keresnek a másik felé. Az ember szinte látja lelki szemei előtt Máriát - vagy inkább a Fiát - a mennyekben, ahogy arcát a saját kezébe temeti, és ha esetleg tényleg ezt teszi, bizony jól teszi.
Azt viszont keresztényként mondom, hogy nem a Mária-szobor lefejezése az, ami a hazai katolikusság húsbavágó problémája kellene most legyen. A népszámlálási adatok alapján a katolikus egyház "lefejezése" azok ügye, akik a lábukkal szavazva távol maradnak a templomoktól. Elnézve ennek a "vitának" a hangvételét, még az is lehet, hogy a számuk csak gyarapodni fog. Nos, a kérdés magját ők alkotják, ahogy a teljes papfogyatkozás is hasonló probléma a római egyházban. Meglehet, ha Mária ezt látja odafentről, nagyobb szomorúsággal tölti el, mintsem egy róla készült reprezentáció egyébként barbár elpusztítása.
Szívszorító számomra mindaz amit Egyházam (a Katolikus Egyház) tesz, avagy éppen nem tesz. És köszönöm azt a lelki mentőövet, amit adsz számomra most is. Minden szavaddal egyetértek.
VálaszTörlésKedves Rita, elhiszem, köszi a visszajelzést. Én ugyan nem vagyok katolikus, de biztos vagyok abban, hogy mind a józanabb ateisták, mind a józanabb katolikusok szíve szorongatva vagyon ilyenkor.
TörlésA posztban írt ügy szerintem bilivihar, kb. addig tart, amíg kirakják a szelektívbe a pezsgősüvegeket. Aztán indul az év, ami egyébként izgalmas lesz.
VálaszTörlés"miszerint sokmillió magyar keresztény van az országban - egészen más lenne Magyarország ha ez halványan igaz volna"
- Ez a mondatszakasz megérne egy misét: közelebbről mi lenne más? Nem vasárnap lenne az ünnepnap, nem Jézustól számítanánk az időt, nem a Húsvét, Pünkösd, Karácsony lenne a meghatározó ünnep? Vagy: nem válna el senki, hanem befelé szöges vezeklőövet húzna? Zajos viták helyett azon zsörtölődnénk, ki mea-culpázik alázatosabban? Nem az adó mértéke lenne a probléma, hanem hogy 5 vagy 10%-ot tarthatunk-e meg a jövedelmünkből saját célra? Vagy: tárt karral és nyitott szívvel fogadnánk be 11 millió muszlimot? Tudom, a "dehogy v'unk krsztnyok" egy panel - de néha gondoljunk bele, mit jelent a panel. Jelent-e bármi értelmeset?
A társadalmak milyenségéről: minden társadalomnak van egyfajta transzcendens orientációja, többé-kevésbé deklarált módon. És ettől minden társadalom jelentős része persze eltér, de ez nem ok a deklarált orientáció kerek-perec eltagadására.
TörlésA kereszténység és pl. a kommunizmus attól nehezen megvalósítható társadalmi szinten, hogy erkölcsi emelkedettséget kívánna, amire a nagy többség nem vehető rá. Mindkettő azt feltételezi, hogy a magánember önkorlátozó módon lemond az értékrendből kilógó vágyairól - a magánember meg olyan, hogy többnyire nem mond le. A kereszténység esetében időnként vagy akár egyfolytában pogány örömökről álmodik, a kommunizmus esetében kapitalista „fertőről".
A két eset közötti különbség, hogy a kapitalista „fertő” jól szervezett és gazdaságilag erős, félkézzel szétverte a kommunizmust. A pogányság ellenben sok formájú, nem összetartó, és mind meghajolt vagy a kereszténység előtt, vagy egy alternatíva előtt, amelyből menekülve most épp a keresztény országok kapuján kopogtat, hogy engedjük be.
Amit pongyolán "nem vagyunk keresztény társadalom"-ként fejeznek ki egyesek, az vagy olyasmiket jelent, hogy
1. én sikerrel fékezem a kereszténységből kilógó vágyaimat, sokan viszont nem, amin fel vagyok háborodva;
2. érzelmi alapon ellenzem azt, aki keresztény társadalomról beszél;
3. egyetlen társadalom sem nevezhető egységesen semmilyennek, ahogy "ember" mint olyan sincs - noha nem tudom, következik-e ebből valami vagy bármi.
Olyan állításokkal érdemes szembefordulni, amelyeknél jobb alternatív állításokat tudunk tenni, nem csak l'art pour l'art ellenkezünk. „A magyar társadalom nem keresztény, mert... filozófiailag semmilyennek sem nevezhető" érvelés nem egy ütős gondolatmenet.
László, szerintem ez kicsit cinikus hozzáállás. De a pontokhoz:
Törlés1. én sikerrel fékezem a kereszténységből kilógó vágyaimat, sokan viszont nem, amin fel vagyok háborodva;
Tehát azért nem akarnánk keresztény társadalomról beszélni, mert irigyek vagyunk arra, hogy mások szabadabb módon keresztények, és azt gondolják, hogy ezt nekik lehet? Nem hiszem. A keresztény életvitel nem öncélúan önmegtartóztató, hanem a másikért (vagy Másikért) mond le a maga igényeiről, hogy ebben teljesedjen ki. Ha valakinek az jelenti a kereszténységet, hogy bizonyos keretek mentén megfékezi önmagát, mert csak, az egy nagyon szegényes keresztény élet, és egy kissé bugyuta külső perspektíva, amivel nem hiszem, hogy a gyakorló keresztényeknek bármilyen szinten azonosulnia kellene.
2. érzelmi alapon ellenzem azt, aki keresztény társadalomról beszél;
Az érzelmi alap nem kontextus nélküli, ezért ez így értelmezhetetlen. A kereszténység kapcsolatiságban létezik - egy társadalom nyilván nem fog imádkozni, vagy megtérni. De ha fontos, evidens keresztény értékek nem fontosak a társadalomban, akkor kimondani, hogy a társadalom bizonyos szempontból nem keresztény nem "hiszti". Higíthatjuk persze a keresztény jelző jelentését addig, hogy működjön, de ilyenkor érjen azt mondani, hogy "nem, nekem nem ez a kereszténység, ez nekem tulajdonképpen semmi".
3. egyetlen társadalom sem nevezhető egységesen semmilyennek, ahogy "ember" mint olyan sincs - noha nem tudom, következik-e ebből valami vagy bármi.
TörlésAz következik belőle, hogy ha nem vesszük figyelembe, hogy nincs "egységesség", akkor az átlagember számára még inkább össze fog mosódni a nereszténység a kereszténységgel, és hamis prekoncepciói lesznek, ami hátráltatja a keresztény missziót - az emberhalászatot. Éppen ezért kellene több keresztény ember a társadalomban, és kevesebb a keresztény társadalomból.
DE ha onnan nézem, hogy Irán nem keresztény társadalom, ahhoz képest vannak olyan szempontok, amik alapján keresztény társadalom vagyunk. És Nyugati társadalom. És kicsit balkáni társadalom. Tradicionális társadalom is. Meg progresszív. Minden attól függ, honnan nézem. Minden mellett is lehet végső soron érvelni - csak az a kérdés, hogy mihez képest, és ez a referenciapont miért érvényes.
Talán ki kellene mondani, hogy amikor keresztény társadalomról beszélünk, akkor nem keresztény emberek társadalmáról beszélünk, hanem valami másról. És találni hozzá találóbb megjelölést.
"A keresztény életvitel nem öncélúan önmegtartóztató, hanem a másikért (vagy Másikért) mond le a maga igényeiről, hogy ebben teljesedjen ki."
Törlés- Ez szerintem is így van, csak hosszabban: a keresztény életvitel a transzcendens mércére hivatkozva mértéktartó, és ezzel használ a közösségnek, valamint némileg kontraintuitíven a mértéket tartó egyénnek és szeretteinek is. (A kontraintuitív jelleg nagyon fontos - nem könnyű ezt belátni, sokaknak nem is sikerül, vagy csak ősz fejjel.)
"ki kellene mondani, hogy amikor keresztény társadalomról beszélünk, akkor nem keresztény emberek társadalmáról beszélünk"
- Zen koan-nak egész jó ez. Néha hasznos elgondolkodni alapállítások részleteiről: valójában egyetlen társadalomról sem jelenthető ki, hogy ilyen vagy olyan. Egyetlen nyelvhasználóról sem, hogy „angolul” beszél, hiszen „angol” mint olyan nincs... Ez 1. évfolyamos egyetemi tananyag. De inkább egzotikus meglátásként merül fel, aztán megy tovább az oktatás, mintha bizony lenne angol nyelv - tehát ez az érvelés nincs komolyan véve.
A politikai térben jelszavak röpködnek, támogatásszerző céllal. Ezért ha x párt azt állítja, hogy ő „polgári” párt, és erre 100 értelmiségi nyílt levélben fejti ki, hogy ma gyakorlatilag nincs „polgár”, tehát párt sem képviselheti, akkor 1. nagyon okosak lehetnek; 2. vagy nagyon benézték, mert 5 millió ember szeretne „polgár” lenni, bármi is az, és erre fog szavazni.
Hasonlóan, a keresztény társadalom értelmezhető entellektüelül 120 szavazat eredménnyel, meg reálpolitikailag, 3 millió szavazatért.
Amivel én próbálkozom, az a kettő közötti látásmód: az az objektív helyzet, hogy minden társadalomnak van egy transzcendens alapszerkezete, másképp nem tudna működni, mert egyetlen érték sem vezethető le rövid távú megtérülés alapján. A nyugati társadalmak transzcendens alapja a kereszténység, ahhoz képest térnek el kisebb-nagyobb mértékben. Ilyen értelemben beszélhetünk keresztény társadalmakról. (Érdekes gondolatkísérletként megfontolható, hogy nézne ki egy „ateista” vagy egy „semleges” társadalom: az elsőben be kellene tiltani pl. a 13-as számra hivatkozást és az asztrológiát, a másodikban pl. az ünnepnapokat és mindenféle kulturális beágyazottságú viseletet...)
Itt az ideje azon ateisták méltatásának, akik magasabbra teszik a lécet.
VálaszTörlésTalán egy kicsit meglepő módon Dawkins is köztük van, ld. pl. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/7136682.stm
Sőt, Dawkins meg is gyalulta azt a lécet. Feltűnhetett neki, hogy ha már nem gyakorló hívő, akkor mihez képest nem az. Ateizmus x.0=kulturális kereszténység, ez mostantól nem kérdés. Csak az a kérdés, hogy x=?
TörlésA magam részéről elsőre pl. a Magyar Ateista Társaság y.0-ját vetném össze Dawkins x.0-jával... és akkor ott van Szalai Miklós z.0-ja is... de lassan minden komolyabb ateista filozófushoz rendelhetünk egy saját számot...
Törlés"minden komolyabb ateista filozófushoz"
Törlés- Hihi. Olyan nincs. Aki komolyan veszi az Élet és önmaga ismeretét, az csakhamar rájön dolgokra, és nem képes olyan csacskaságokat leírni, mint az "ateisták".