Az óvatosság tipológiája

Az előző bejegyzésben beszéltem egy általam kitalált fogalomról, amit az óvatosság teológiájának neveztem el. Ennek alapvető lényege az a megfigyelés, hogy érzékeny kérdésekhez a Biblia láthatóan az "inkább legyünk óvatosak" elvével közelít - azaz a biztonság kedvéért talán túl nagy szigorúsággal von meg bizonyos határokat. Az óvatosság teológiája persze nemcsak a szexualitásban, hanem más területeken is érvényesnek tűnik.

Nem értek a polgári repüléshez, de egy hozzáértő barátom - aki nem mellesleg pilóta - elárulta nekem, hogy a korszerű repülőgépek vezérlő rendszereit nagyjából négyszeresen túlbiztosítják a mindenféle katasztrófákkal szemben. Persze így is előfordul, hogy egy repülőgép lezuhan: nincs tökéletes elkerülő megoldás a világ összes problémájára. Ám nagyon valószínű, ha csak háromszoros lenne a túlbiztosítás, az is elegendő volna a repülésbiztonság szempontjából. A túlzottnak tetsző óvatoskodás mindenesetre jól kifejezi azt a szándékot, hogy egy repülőút maradjon meg egy unalmas eseménynek, ahol minden rutinszerűen történik és nem igényel különösebb beavatkozást.

Az általam csak óvatosság teológiájának elnevezett koncepció valami hasonló szándékot sejtet számomra a Biblia erkölcsi hozzáállása és teológiai szemléletmódja kapcsán. Adott egy kérdés, ami elég összetett és emellett érzékeny is ahhoz, hogy "körülpárnázottan" kezelje a Biblia - mint amilyen az előző bejegyzésekben a szexualitás. Nekem úgy tűnik, mintha "négymezős" megközelítést látnánk az ilyenekkel kapcsolatban. Ezt megpróbálom most egy hevenyészett ábrán szemléltetni:

Hogyan értelmezem ezeket a mezőket a fent említett "érzékeny kérdések" tekintetében?

Kezdem a legszigorúbbal, vagyis a piros színű mezővel. Nyilvánvaló, hogy a Szentírás és az abból levezetett hit számos tiltó jellegű dolgot tartalmaz. A házasságot és szexualitást érintő tiltás lehet például a "Ne paráználkodj!", vagy pontosabb fordítás szerint a "Ne törj házasságot!". Az életvédelemmel kapcsolatos egyik legalapvetőbb tiltás nyilván a "Ne ölj!" parancsolat. Ezek a parancsok világosan tilalom alá helyeznek valamit, ami egy terület épségét és a normális, közös, társadalmi boldogulásunkat egyébként veszélyeztetné. Nem kell hosszasan magyarázni, ha a házasságtörés vagy a másik ember legyilkolása társadalmi léptékű mintázattá válik, az tönkreteszi az együttélésünket.

A szürke színű mező már a lehetőségekről szól, azaz olyan dolgokról, melyeket érdemes vagy legalábbis meg lehet tenni egy adott dolog helyes működtetése érdekében. A házasság esetében ilyen lehetőség, sőt kötelesség szeretni a házastársat, gondoskodni róla, megvédeni, hűségesnek lenni hozzá.  Az embertársaink felé helyes gyakorlatnak tűnik szeretettel fordulni ("szeresd felebarátodat... ellenségedet!"). Aligha akad értelmes ember - mégpedig hittől függetlenül -, aki ezek értékét elvitatná. 

A sárga mezőt én most "anomáliának" neveztem el, vagyis olyan ritka kivételeknek, melyek előfordulnak az adott témakörben - de nem lehetnek önmagukban irányadók. A házasság témakörében például ilyen Hóseás próféta esete, aki egy prostituáltat vett feleségül - az pedig számtalanszor megcsalta. Ez persze érdekes kérdéseket vethet fel. Talán rosszul házasodott a próféta? Annyi esze volt, hogy egy parázna nőt vett magához? A könyvből gyorsan kiderül, hogy ezt a furcsa dolgot Isten kérte tőle - ami viszont további kérdésekhez vezet. Isten azt akarja, hogy valaki eleve rosszul házasodjon? Hogyan kérhet olyasmit az ő szent prófétájától, ami finoman szólva sem felel meg Izrael erkölcsi elveinek? Nos, hosszú lenne itt és most belemenni az okokba, mindazonáltal Hóseás prófétai küldetéséhez tartozott, hogy a rossz házassága maga üzenet legyen a kortársai számára arról, mennyire szereti Isten a hozzá hűtlen Izraelt. Aligha van azonban olyan keresztény, akinek az lenne a benyomása, hogy Isten tipikusan ehhez hasonló házasságok megkötésében érdekelt. Ugyanilyen kivételes eset a korábban már említett Ezsdrás-befejezés, ahol a férjeknek el kellett küldeniük az idegen feleségeiket. Ezek a bibliai sztorik emberi szemszögből anomáliák, különcségek, melyek összeférhetetlennek tűnnek az első két mező erkölcsiségével. Ám vegyük észre, hogy mind Hóseásnál, mind Ezsdrásnál maga Isten rendelkezett a szokatlan megoldásokról. Tehát talán kimondható, hogy az anomália-típusú esetek akkor elfogadhatók, ha különleges isteni kinyilatkozás társítható hozzájuk! Annyit viszont mutatnak, hogy legalábbis különleges helyzetekben előfordulhatnak hasonlók.

Végül az utolsó, kék színű mező tőlem most a "Hiány" feliratot kapta. Ide olyan dolgok kerülhetnek, melyekről nincs explicit bibliai iránymutatás, viszont a mindennapi életgyakorlat sodrában mégis előkerülnek. Erre rengeteg példa van az érzékeny kérdések területén, beleértve a házassággal, az általános erkölcsökkel, életvédelemmel, joggal és igazsággal kapcsolatos kérdéseket. A nagy dilemma természetesen az, vajon ha egy életkérdés a kék színű mezőbe esik, egy keresztény ember milyen úton induljon el a megoldás felé? Tipikus példa lehet erre a válás kérdése: a Szentírás leginkább két esetben beszél róla úgy, hogy elfogadható. Gyorsan és röviden: ha valaki megcsalja a párját, vagy akkor ha az egyik házastárs nem hívő, és válni kíván - ebben az esetben a hívő is fogadja el ezt az opciót. De nincs szó például válóokként arról, amit házasságon belüli erőszaknak nevezhetnénk. Mit csináljon az a feleség, aki rendszeresen kénytelen elszenvedni a férje brutális erőszakoskodását - például heti háromszor megveri részeg dühében?

Az óvatosság teológiája nem mondhatja ki explicit, hogy "azonnal váljon el!" - és nem azért, mert szívtelen, hanem mert maga a Szentírás nem tartalmaz expilicit rendelkezést erre az esetre. Egyértelmű, hogy az ilyesmi az utolsó, kék színű mezőbe tartozó kérdés. Ugyanakkor ha az életvédelem oldaláról közelítünk - ami viszont leginkább az első két mezőhöz kapcsolható -, láthatjuk azt, hogy az emberi élet megóvása kiemelt és szinte minden törvényen felül álló kérdés. Valószínűsíthető ennek alapján, hogy Isten nem kívánja a napi verést elszenvedő asszonytól, hogy egész életét egy ilyen házasság terrorja alatt szenvedje végig! Tehát bár nincs explicit tanítás a válásról, más bibliai elvek mentén viszont valószínűség létezhet. Az óvatosság teológiája viszont önmagában nem szolgálhat felhatalmazásként. A döntést mindenképpen az ilyen helyzetben lévő embernek kell meghoznia, ám a Biblia nem lehet ebben végső és perdöntő hivatkozási alap számára.

Nagyon nehéz kérdés, mihez kezdjen valaki, ha az általános bibliai elvek nem segítenek a konkrét életproblémájában - és ilyenek abszolút elő is fordulhatnak. Többet kellene talán a lelkészeknek, teológusoknak, egyházi gondolkodóknak tipródni a fenti tipológia mentén arról, hogyan találhatunk kontrasztosabb vagy kevésbé éles képeket az eligazodást tekintve - mert ha az egyház nem tud legalább megközelítő választ adni a hozzá forduló emberek napi szintű kérdéseiben, akkor vajon ki fog?