Peregtek a lapok - legjobb olvasmányélményeim idén

Ismerőseim közül néhányan alkalomadtán felteszik a kérdést: "hogy a fenében van neked ennyi időd olvasni?" A válaszban semmi misztikus vagy bonyolult nincs részemről: mert szeretek és pont. És ami az embernek fontos, arra kerít időt magának, ezt határozottan állítom - minden klasszikus kikerülő válasz ellenére, amikor állandóan panaszkodunk az időhiány miatt. A lényeg azonban nem én vagyok, és nem is a műveltségem szeretném megcsillogtatni, hanem inkább merítek egy kisebb csokrot az idén olvasott legjobb könyveim közül, hátha meghozom mások étvágyát is az olvasáshoz!

Szóval, ha bárki is félreértené ezt a bejegyzést, semmiképpen nem az a célom, hogy megvillantsam saját olvasottságomat és flexeljek azzal, mennyi könyvet olvastam el egy év alatt. Erről szó sincs. Egyrészt, minél többet olvas az ember, csak arra ébred rá újra meg újra, hogy bőséges tudáshiánnyal küszködik és a könyvek nemcsak tanítják, de ezt az érzést is elmélyítik benne! Másrészt az idei év "kudarc" volt számomra abban, hogy sorban álltak fontos kötetek, amire egyszerűen már nem jutott időm - túl sok a jó könyv, túl rövid az élet. Az olvasás nagyszerű foglalatosság, és ha az én olvasóim közül bárki kedvet kap a most következő kötetek beszerzésére, az külön boldogság számomra. Az itt felsoroltaknál jóval több könyvet olvastam el ebben az évben, de igyekeztem a blog koncepciójához igazodva csak a vallástudományhoz-teológiához kapcsolható kötetetek közül azokat kiválasztani, melyek valami oknál fogva emlékezetesek maradtak számomra.

Kezdjük is a válogatást egy velejéig teológiai kis kötettel, ami Giczy György nevéhez köthető: "Törvénytisztelet és messianizmus a Talmudban és a középkori zsidó-keresztény disputákon." Izgalmas és borzongató a cím ugye? Hát, mitagadás, egyáltalán nem az... Sőt, maximum csak a teológia iránt erősen érdeklődőknek tűnhet vonzónak. Szögezzük le tehát, hogy ez a vékonyka könyv nem egy krimi, de ha mégis képes valaki rászánni az időt, alapos betekintést kaphat abba a kérdésbe, hogyan képzelte el a zsidóság a messianizmust és vajon utalnak-e Jézus Krisztusra rabbinikus források - akár elmarasztaló stílusban? Akit a judaizmus és Krisztus kapcsolata érdekel, szerintem igen jól jár a könyv elolvasásával! Terjedelméhez képest persze tömény írásról van szó, de maga a téma sem éppen könnyű.

Ha már egy ennyire hard-core teológiai művel kezdtem a listát, kapjon most helyet egy igen vaskos, ámde hangos röhögésre késztető egyháztörténeti kötet is! Igen, nem gépeltem el semmit az előző mondatban, merthogy Nick Page "A kereszténység majdnem tévedhetetlen története" című opusza pontosan így jellemezhető. Bevallom őszintén, engem nagyon felvillanyozott az egyébként történészként is alaposnak tűnő Page könyve, aki képes volt valódi humorral fűszerezett egyháztörténetet letenni az asztalra. Azon túl, hogy az olvasó igazán jól szórakozva szépen megtanulja a kereszténység mintegy kétezer éves sztorijának legfontosabb ismérveit, kap még egy csomó valóban mulatságos karikatúrát, valamint az "ihatnál-e egyet vele?" című keretes írásokban egy-egy ismert egyháztörténeti figura karakterlapját is. Komolyan gondolom, ha ilyesféle művekből történne az egyháztörténeti oktatás, a tárgy a teológiai karok egyik legnépszerűbb kurzusává nőné ki magát!

John Lennox ebben az évben nálam duplázott. Az ismert oxfordi matematikus-valláskutató két könyvével is nagyon fontos lenyomatokat hagyott a lelkemben. Az "Isten a célkeresztben" című könyve a divatos újateista eszmékkel száll szembe, míg a "Determinált hit?" az erős kálvinista teológiát teszi kritikai mérlegre. Utóbbi kötetre legalábbis nekem nagy szükségem volt, mert ahogy néhány blogbejegyzésben fejtegettem is idén, a determinista világkép lelki síkon alaposan megkeserítette az életemet. Hálás vagyok Lennoxnak, hogy segített olyan kérdéseket megfogalmazni, melyek puszta feltevése után oldottabban voltam képes rátekinteni saját sorsomra, ráadásul azzal a nagyképű kijelentéssel is hitegetem magam azóta, hogy talán picit közelebb kerültem a valóság természetének jobb megértéséhez. Fontos, hogy Lennox nem "bántani" akarta a kálvinistákat, csupán rámutat a könyörtelen predestinációs logika élhetetlenségére és vállalhatatlanságára.

Lehet, hogy ez az én műveletlenségem miatt van, de korábban még sosem hallottam Charlie Trimm nevét. Most azonban elolvastam tőle a "The Destruction of the Canaanites"című könyvecskét, ami a címének megfelelően az ószövetségi kánaánita hadjáratokkal foglalkozik. Ez egy számomra szinte emészthetetlen bibliai jelenség, amiről sorozatot is írtam már itt a blogban, úgyhogy időről-időre előszedem magamnak a témát, és próbálom kicsit jobban megrágni - hátha találok benne valami újat. Igen kellemes csalódásomra ez a könyv nagyon korrektül kezeli ezt a kényes kérdést. Trimm szépen összeszedte a piacon lévő összes magyarázatkísérletet, és nemcsak klassz csokorba rendezte ezeket, hanem kitért mindegyik előnyére és hátrányára is. A könyvet azoknak ajánlom, akik áttekintő jelleggel szeretnének "végigmustrálni" a kínálatot, hogy a véres ószövetségi történetekhez mégis miféle válaszkísérletekkel érdemes közelíteni! Ahogy a témában eddig megjelent könyvek, úgy persze ez sem adja meg a végső feleletet, de a sokféle látásmód mégis segít a kényelmetlen kérdések kezelésében.

Nem kifejezetten teológia munka, de mindenképpen érinti a vallás világát Robert Harris kiváló és végig nagyon érdekes "Konklávé" című krimije. A könyv egy pápaválasztás feszültséggel, intrikákkal és fordulatokkal teljes sztorijáról szól a Vatikán bezárt kis világában, aminek hangulatát Harris kiválóan megteremti. A történet főhőse az egész konklávé lebonyolításával megbízott Lomelli bíboros, aki pedáns fegyelmezettséggel igyekszik a katolikus egyházat hozzásegíteni az új pápájához - közben megküzdve a bürokrácia diktálta szabályokkal, az egymással rivalizáló jelöltekkel és olykor saját belső hitével is. A könyv nekem nagyon tetszett, végig lekötött, és ahogy haladt előre, egyre jobb lett: egészen a kissé gyomorszájba vágó végkifejletig, amire bevallom őszintén nem számítottam! A regényből egyébként mozifilm is készült Ralph Fiennes főszereplésével, állítólag az is nagyon jól sikerült. (De én a könyvet ajánlom inkább, mint tudjuk, mindig az a jobb!)

Befejezésül egy igazán különleges élettörténetet is a figyelmetekbe ajánlok, melyet az evangelikál hívő, egyben biológus-teológus Denis O. Lamoureux jegyez. Ha valaki régóta olvassa a blogomat, az ő nevével biztosan találkozhatott, hiszen Lamoureux olyan keresztény, aki elfogadja az evolúciót és a könyvei, előadásai, munkássága is többnyire ezzel a kérdéssel kapcsolatosak. Ez a kötete azonban nem a tudományos kérdések nyomába ered, hanem inkább önéletrajz, ahogyan az ateizmusból átlépett a hit mezőjére, onnan fanatikus kreacionista lett belőle, majd végül kikötött a teista evolúciónál. Ezt az egész folyamatot ő maga egyébként végignaplózta - a könyv érdekessége is részben az, hogy saját maga korábbi bejegyzéseit idézi -, spirituális értelemben pedig Istennel való küzdelemként élte meg. A könyv persze azért is tetszett nekem, mert saját magam utazásának bizonyos állomásait ugyancsak felfedeztem benne...

Nos, remélem a fenti kínálatból volt legalább egy olyan írásmű, ami megragadta valaki fantáziáját.  Ami számomra persze még külön öröm és kiváltság, hogy ebben az évben jelent meg első könyvem is a Károli-L'Harmattan gondozásában: ez mindenképpen egy mérföldkő számomra. Ezzel a bejegyzéssel szeretnék mindenkinek áldott karácsonyt és egy remek új esztendőt kívánni! A blog legközelebb januárban fog frissülni! Mindenkinek minden jót, olvassatok sokat!