A hagyma amúgy is büdös

A reformáció lendülete sem tartott örökké és hamarosan beköszöntött a protestáns ortodoxia időszaka: az életszerűség helyett parttalan dogmatikai viták következtek, száraz elméleti okoskodással, különféle érdektelen kérdésekről. Teológusként is néha úgy érzem, a második protestáns ortodoxia felé haladunk és tenni kellene valamit azért, hogy elkerüljük.

„Ami nagy hatással volt rám, hogy a teológia az nem egy száraz tudomány, amit teológusok végeznek azért, hogy megéljenek belőle, hanem olyan tudomány, aminek köze van a társadalomhoz, a mai emberhez, és a gyülekezethez, az Egyházhoz. ...és ezt nekünk is így kellene végeznünk” – mondja Dr. Czövek Tamás egy interjúban, egész pontosan úgy fogalmazva, mintha a fejemben olvasna.

És milyen jó lenne, ha igaza volna!

Részben igaza is van. Ám még a nagy formátumú, komoly műveket és elméleteket felmutató, mélybenéző teológusok esetében is rendre azon kapom magam, hogy ízlelgetve egy-egy komplex gondolatmenetüket, a szívem mélyén időnként megkérdezem: mire jó ez a sok száraz szöveghalmaz? Kicsit úgy vagyok ezzel, mint az egyszerű ember, aki kíváncsi rá mi rejtőzik a hagyma belsejében, ezért szépen elkezdi lefejteni a rétegeket, és ezt egészen a legutolsó, legbelső rétegig műveli, aztán döbbenten látja, hogy nincs a hagymában semmi.

A teológia pedig olyan valami, ami könnyen hagymává lehet az ember kezében. A gyülekezetek bizonyos szempontból egész hagymaültetvényekké váltak. Ahogy a teológusok egy-egy tökéletesen elméleti tanulmányban betűkre szedik az eredeti héber és görög szavakat (mintha a mondanivaló legkisebb egysége a karakter, és nem a szöveg kontextusa volna…), úgy a szószéken is gyakran „hagymázás” folyik. Történelmi leckék, filozófiaórák, elméleti fejtegetések, hangos monológok veszik át a húsbavágó gyakorlat helyét.

Nem a kívülálló bölcsességével írok, mint aki érintetlen ezen a területen. Én is hajlok az „elméletieskedésre” és azt veszem észre, néha kényszeríteni kell magamat, hogy az egyébként sehova nem vezető „így látom én a világot” szemléletből hasznos és használható dolgokra tereljem a szót. Ezt szeretném tenni itt a blogban is ebben az évben, vagy legalább törekedni arra, amit fentebb Czövek Tamás jól megfogalmazott. Mert a véleményem az, hogy a teológia és a hétköznapok valósága egy közös metszéspontban igenis képes találkozni egymással, ha művelői így akarják.

A hagyma meg amúgy is büdös.