A blog nem konkrétan rólam,
hanem a gondolataimról szól, ám mielőtt folytatnám az evolúcióról szóló
kérdezz-felelek témát a második felvonással, Endi felvetései kapcsán
szükségesnek tartok néhány dolgot elmondani magamról. Nem magyarázkodásképpen, mert úgy
érzem, nincs miért magyarázkodnom. Tény azonban, hogy néhány dolog talán nem
magától értetődő velem kapcsolatban az olvasók számára.
Ha személyeskedek, akkor azt most csakis magammal
kapcsolatban teszem.
A Megmondom blogot lassan hat éve írom folyamatosan és talán
mondhatom, hogy jó szándékkal, jó kedvvel művelem ezt a tevékenységet.
Alapvetően kommunikatív, töprengő és tépelődő embernek tartom magam, aki kevesebb
kérdésre tudja a választ, mint szeretné, de talán már többre sejti, mint
amennyire eddig sejtette. Nem
rendelkezem tökéletesen zárt világképpel, nincs mindenre magyarázatom, amiért
nagyon hálás vagyok Istennek, hiszen éppen ezért akarok még többet tudni. Saját hiányosságaimból következik, hogy a
blogban közölt igen rövid terjedelmű írások sokszor elnagyoltak, törékenyek és
sebezhetők. Ez az egyik oka annak, hogy ezeket a labilis állapotképeket
igyekszem olyanokra való hivatkozással szilárdabbá tenni, akiket az adott
témakörben valamiért figyelemre méltónak tartok. Nem azért hivatkozom
szaktekintélyekre, mert ők tökéletesek, felülmúlhatatlanok és bírálhatatlanok, hanem
azért, mert tudásuk és témaismeretük sok esetben meghaladja az enyémet.
Ha van, aki számára ez még nem derült ki, protestáns teológus
vagyok – felvállalva ennek minden előnyét és hátrányát. Ez a blog is szinte
kizárólag teológusokkal, teológiai reflexiókkal, álláspontokkal, a teológiát
valamiképpen érintő témákkal foglalkozik. Magánemberként az érdeklődésem
túlmutat ezen a területen, de az eddigi évek alapján azt tapasztaltam, az
olvasóimat ez nem érdekli: ti leginkább a teológia köréből származó
bejegyzéseket szeretitek. :-)
Jelenleg is tanulok, méghozzá intézményes keretek között, ami
rendkívül fárasztó, kiábrándító, de inspiratív, felcsigázó és előremozdító tud lenni az ember számára. A blogbejegyzések tartalmára
biztosan hatással van ez is – hiszen a blog a saját gondolataimat tartalmazza,
melyeket viszont az iskolai környezet épp úgy alakít, mint az engem ért
hatások, olvasmányaimtól kezdve a mindennapi élet tapasztalataiig. S ha már iskola, a bloggal kapcsolatban mindig is szerettem
volna meghonosítani egy alapelvet, amit legutóbb egyik tanárom, Ungvári Csaba vetett fel konzultációink
során: „kedves hallgatók, az én óráimon állapodjunk meg abban, hogy nem lesznek
tabuk!”. Itt bárki megszólalhat a gyötrő kétségek, a határozott meggyőződés,
vagy éppen a felszabadult boldogság hangján, a bárkibe pedig én és az olvasó egyaránt
beletartozik. Nem kell egyetértenünk. De beszélnünk jó, beszélnünk szerintem
fontos. Nem olyan atmoszférát akarok itt létrehozni, amelyben eltűnnek a
közöttünk lévő különbségek, hanem olyat, ahol meg tudjuk beszélni azokat. Ebben kérem mindenki segítségét.
Végül hivatkoznék még két figyelemreméltó személyiségre. Egyikük Bono,
a U2 frontembere: hozzá hasonlóan én is egy „borivó és Bibliaolvasó” ember
vagyok. :-) Másikuk a Hegyen Épült Város Gyülekezet egyik vezetője, Mike Tamás, aki mást idézve pedig arra utalt,
hogy jól kell tolerálnunk a tényt, miszerint nem mindent érthetünk meg
ellentmondásmentesen: ezért én sem állítom, hogy abba a másfél kiló zsíros
masszába, amit az agyamnak hiszek, tökéletesen leképezhető a teljes valóság. A
legnagyobb felsőoktatás ugyanis nem az egyetem, hanem a Világegyetem, amiből
még van mit merítenem.
És akkor következzen megint az evolúció.
Nnna, hun van? :-)
VálaszTörlésJános, mi az, hogy hol van? Hol a sör? ;-)
TörlésNo rendben, máris olvashatod!