A nulladik kérdés melegügyben

Többen "rámkérdeztek" már: nem érzem magam felelősnek eléggé ahhoz, hogy "valamit mondjak" melegügyben? Hogy valahogyan kifejezzem tiltakozásom az LMBTQ lobbi ellen, hogy valamiképp kordont emeljek a homoszexualitás társadalmi befolyásának növekedése előtt? És ha már lendületbe jöttem, persze azt is áruljam el milyen ötleteim vannak a teendőket illetően, melyek az egyházra várnak.

Míg az előző bejegyzést arról írtam, hogy szerintem az egyház máris fáziskésésben van az egész téma kapcsán és nem arra fókuszál, amire kellene, magammal kapcsolatban meg pont az ellenkezőjét érzem. Amikor elvárják tőlem, hogy mondjam meg az egyház következő lépéseit a melegkérdésben, egyesek mintha túlságosan előreszaladnának. Lélektanilag ugyanis én még nem a teendőknél tartok. Nekem még van egy kérdésem, amihez mindig visszatérek, mert őszintén belátom, nem tudok rá jó választ adni. Felteszem ide, hátha másnak is kérdés, vagy esetleg tudja rá a választ. Nagyon egyszerű, így szól:

Mi zavarja Istent konkrétan a homoszexualitásban?

Természetesen mint annyi minden mást, úgy ezt a kérdést is meg kell kicsit magyarázni. Nem azt kérdezem, mit tanít vagy rögzít a Biblia a homoszexualitás kapcsán: már sokat olvastam ezeket a textusokat, tudok róluk, szerintem értem is őket, mármint úgy vélem, a tartalmuk meglehetősen világos. Bizonyos válaszokat én is képes vagyok megfogalmazni, csakhogy ezek valahogy nem eléggé jó válaszok. Beszélünk például arról, hogy Izraelt Isten meg akarta óvni a környező pogány népek szokásaitól, kultúrájától és vallásgyakorlatától, ezért zavarta a homoszexualitás. Rendben, de ehhez nekünk itt és most már nem sok közünk van, hiszen nem ókori vándorló nép volnánk. Vagy éppen fontos volt, hogy a kicsiny kis Izrael fennmaradjon és szaporodjon - ezért minden tendenciát, ami nem ezt a célt szolgálta, ellenségesnek tüntet fel a Biblia. Így legyen, de azt hiszem a Föld benépesítésének feladatával egészen jól állunk manapság. Végül persze ott a teremtésteológia, ami Ádám és Béla helyett Ádám és Éva kettőséről ír - egyértelműen illusztrálva, hogy ez volt a kiindulóállapot a világ alapjainál.  Ez persze a narratíva logikája alapján igaz is - ám a kiindulóállapot mégsem zárt ki más lehetőségeket, például az ágyasokat és a poligámiát. Mindezeket a válaszkísérleteket tehát megrághatjuk, forgathatjuk, átgondolhatjuk - de én valamiféle világosabb indoklást is keresnék, ami egyértelművé teszi, mi a konkrét baj úgy általában a homoszexualitással. Megjegyzem, homoszexualitás alatt most NEM valamiféle súlyos promiszkuitásba fulladó, folyamatos partnercserében gondolkodó, rózsaszín alsóneműben teherautóplatón vonagló és állandó kicsapongó stílust értek, hanem egy olyan kapcsolatot, ahol két meleg ember hűségesen kitart egymás mellett. Valami olyasmit, amikor valakik összetalálkoznak, akik a saját nemükhöz vonzódnak - és ezzel nem akarnak kérkedni, nem akarják utcára vinni, hanem úgymond megtartják maguknak a szobájuk négy fala között. A felfokozott médiahisztéria hatékonyan feledteti velünk, hogy ilyen is van. Nos, ezzel a formával mi a probléma?

Mondhatja erre valaki, hogy amikor a Tízparancsolat tiltja például a szándékos gyilkosságot ("Ne ölj!"), amellé sem tesz magyarázatot - hanem isteni tekintéllyel szól, amit el kell fogadni és kész. Ezzel két problémám is van. Egyrészt, szerintem a gyilkosság tilalma nem is olyan, amit nagyon magyarázni kellene. Ha valaki egy cseppet is normális, nem kell összetolni a széket vele és hosszasan érvelni neki arról, hogy idefigyelj édes öregem, embert ölni tényleg rossz. A legtöbb bibliai parancsolat olyan - ne ölj, ne lopj, ne kívánd, ne törj házasságot - amely mellett még a romló közerkölcsök világában sem túl nehéz érvelni. Másrészt, az Isten által teremtett emberi lélek úgy van hangolva, hogy ösztönösen szembeáll az "ez van leírva, tehát ezt kell hinni és kész" jellegű követelményekkel. Nem igazán tudjuk jól internalizálni az olyan kéréseket, melyeknek nem látjuk világosan az értelmét. Megkérhetem például a kedves olvasóimat, hogy legyenek szívesek a fizetésük legalább felét számomra minden hónapban átutalni. S ha majd visszakérdeznek, hogy "ugyan miért?", válaszul mondhatok annyit, hogy "mert nekem szükségem van erre a pénzre és kész" - ám gondolom ezzel nem aratok osztatlan sikert. (Ha valakinél mégis, kérem haladéktalanul keressen meg!)

Végül olyan is lehet, aki talán felveti, hogy a homoszexualitás egyszerűen természetellenes. De mit ért pontosan ezalatt? A természetellenes számomra azt jelenti, hogy ellenkezik a természet rendjével. Ha ez igaz, akkor a homoszexualitást bajosan lehet ilyennek nevezni. Nagyjából ezerötszáz állatfajban írták le eddig a homoszexuális viselkedést - tehát ott van a természetben, a biodiverzitás integrált része, és úgy tűnik nem lett kiszelektálva sem. Értem én, hogy a világunk nem maga a Paradicsom, hanem romlott valóság - de ha ebből indulunk ki, akkor szinte minden, vagy a jelenségek döntő többsége természetellenesnek nevezhető. Akkor természetellenesek a nagy karmok és tépőfogak, melyekkel az állatok egymást kíméletlenül hasogatják, természetellenesek azok az ösztönök, melyek az evolúciós fegyverkezési versenyben kialakultak, természetellenesek a gombák és élősködők - a sort csaknem a végtelenségig tudnám folytatni.

Szóval, bocsánat az érzékeny lelkűektől, akik a szívükhöz kapnak, de én tényleg várom a logikus, befogadható, indokolt magyarázatot arról, miért zavarja Istent szerintük ha két azonos nemű ember úgy éli a magánéletét, hogy szeretik egymást, kitartanak egymás mellett, hűségesek egymáshoz. Mi a baj az ilyen homoszexualitással? Ezt a kérdést nemcsak magunk miatt kell megválaszolni, hanem azért is, mert a csúnya, gonosz, liberális, elfajzott világ fel fogja nekünk tenni. Igazán nem hibáztathatjuk őket ezért: látva a vehemenciánkat, illik valamiféle erős megokolással szolgálni arra, miért akarunk korlátozni egy csomó embert a szerelme megélésében.