Lehetetlen most nem erről beszélni, még ha elbeszélhetetlen is, ami Ukrajnában és Ukrajnával történik ezekben a pillanatokban. Putyin Oroszországa a "békefenntartás" felkiáltása keretében lerohant egy szuverén államot, amelynek a puszta létformáját is cinikus megjegyzésekkel illette. Nem teológiai kérdésről van szó, hanem hús-vér emberek puszta életéről, mindazonáltal nehéz elkerülni, hogy bizonyos gondolatokat ne fogalmazzunk meg ilyenkor.
"A háborús bűnösöknek nincs purgatórium. Egyenesen a pokolra jutnak, nagykövet úr."
Hát, valahogy így. Érthető az indulat, érthető a beszólás, és leginkább az érzelem, ami ebben a kőkemény mondatban munkál. Ezek az érzések nemcsak a most kirobbant háború miatt dúlnak, hanem már nagyon régóta, minimum a Krím-félsziget elfoglalásának pillanatától forranak az ukrán emberekben.
Amikor Donyeckben és Luhanszkban évekkel ezelőtt kitört a "szakadárokkal" (értsd: Putyin embereivel) a háború, sok család menekült el Kárpátaljára. Akkor még egy missziós szervezetnél dolgoztam és ennek szervezésében magam is elutaztam meglátogatni ilyen szerencsétlen családokat. Nők és férfiak, otthagyva az otthonukat és a komplett egzisztenciájukat szinte kapkodva menekültek a bombák és rakéták elől, hogy a nagy semmi felé szaladva, minden ismeretség nélkül új életet kezdjenek az ország ellenkező felében. Amit ezek az emberek elmeséltek az "élményeikről", azt én most nem szívesen írnám le ide - mert lehet, hogy felfordulna az olvasó gyomra egy-egy momentummal szembesülve.
Ilyen élmények után valaki megszólalt és azt javasolta: imádkozzunk Putyinért is, hiszen nem véletlenül áll Oroszország élén, legyen akármilyen politikai vezető, államfő és ember. Emlékszem, az egyik kárpátaljai misszionárius ismerősöm tehetetlen dühében valami olyat válaszolt erre a felszólításra, hogy "hát akkor imádkozunk majd, hogy verje meg az Isten Putyin elvtársat!" Mindenki felszisszent, szemöldököt ráncolt, valaki próbálta enyhén kifejezni a nemtetszését - de azért legbelül mégis megértettük, mi váltotta ki a durva beszólást.
Én nem akarom azt javasolni senkinek, hogy imádkozzon Putyin elvtárs haláláért. Számomra nem egy ember halála a legfontosabb, hanem az ukrán emberek élete, beleérve a Kárpátalján lakó cigányságot és fehér magyar lakosságot is. Talán nem mindenki tudja, de Ukrajna a legszegényebb ország Európában - háború nélkül is borzasztó nehéz ott az élet, hát még ilyen körülmények között. Tudom, hogy máris sok keresztény tett közzé "pray for Ukraine" kezdetű bejegyzéseket, nem is kívántam most semmi újat mondani, csak csatlakozni szeretnék az imádkozókhoz - egy olyan világból, amit egyelőre a máris megindult menekülők érintenek a legkonkrétabban, és ami remélhetőleg távol marad Putyin elvtárséktól. De azért azt sem tagadhatom le, hogy az igazságérzetem felágaskodott a napi híreket hallva és nagyon-nagyon remélem, hogy a háborús bűnösök majd megkapják minden oldalon azt, ami nekik jár. Annál kevesebbet nem érdemelnek ugyanis.
Köszönöm
VálaszTörlésNincs mit! Sajnálom, hogy ilyen bejegyzést kellett írni.
TörlésRossz helyzet, jó poszt. Számos történelmi párhuzam kínálkozik, és mind (egy, a kisebbségeivel végre-valahára jól bánó jövőbeni) Ukrajna mellett szól. Volt egyszer egy Hannibál nevű rabló hadúr, aki addig piszkálta a rómaiak igazságérzetét, míg elhatározták, hogy ebből elég; állítólag nem tényszerű, hogy sóval hintették volna be a főhadiszállását, de elintézték, hogy ne tudjon több hadjáratot indítani.
VálaszTörlésA jelen háború olyan ötlet, csak tízszer nagyobb léptékben, mint ha a szerbek anno úgy vélték volna, hogy elég Zágrábot elfoglalni, és annyi a horvátoknak, onnantól mindent Szerbia diktál. Hát, nem jött volna be.
Viszont hátha ukránok is olvassák ezt: a kisebbségeknek kulturális autonómiát és sok shopping centert kell adni, Burgenlandban ez jött be, egyetlen magyar sem akart onnan elszakadni.