A homoszexualitásról szóló előző beszélgetéseink kapcsán többször előkerültem én, a hideg - vagyis heteroszexuális ember. Jellemző vonás, ha az ember feldob egy problémát, megfogalmaz egy kérdést, akkor egy bizonyos idő elteltével már nem is a kérdéssel, hanem a kérdésfelvetővel kezdenek foglalkozni, firtatva az indokait, motivációit, lelkiségét. Volt aki hangot adott annak is, hogy "aggódik értem" - nehogy elcsússzak ezen a banánhéjon és elkezdjek valamiféle melegteológiát hirdetni.
Isten viszont nem fél a kérdéseinktől, sőt gyakran Ő késztet minket, hogy feltegyük ezeket.
Nagyképűség lenne önmagam Jézus Krisztushoz mérni, mindazonáltal próbáltam Tőle eltanulni a "szent provokálás" technikáját. Lenyűgöző számomra, ahogy Krisztus a saját kora vallási elitjének és úgy általában az embereknek elegánsan tesz fel provokatív kérdéseket - amivel úgy gondolom nem sértegetni vagy megbántani akarja őket, hanem egyszerűen kibillenteni az egyensúlyukból. Sokszor talán észre sem vesszük a jézusi provokáció háttérben meghúzódó szálait egy-egy narratívában. Egy törvénytudó azt firtatja ki a felebarátja - válaszul Jézus mintha "ellene fordítaná" az egész helyzetet, és egy utált samáriait állít be számára példaképnek. Tudjuk, hogy a tékozló fiú megható példázata valójában két tékozló fiúról szól - az idősebbik, morgolódó "tékozlók fiúk" (vagyis a farizeusok) ott ülnek az asztalnál, miközben Jézus valójában róluk beszél... Aztán olyan is van, amikor Krisztus leül egy samáriai asszonnyal egy kúthoz - ez már önmagában botrány - és elkezdi firtatni a családi hátterét, szellemi nézeteit - de végül az asszony megváltozik és szinte helyi ébredés tör ki Samáriában.
Hát bunkó volt Krisztus ezekben a helyzetekben? Nem, nem az volt: a provokatív történeteivel és tanításaival lehetőséget kínált fel az embereknek. Van, aki megsértődött, de olyan is, aki élt a felkínált opcióval.
Jézus provokatív pedagógiája nagyszerű és példaszerű számomra, egyszerűen azért mert jól működik. Túlságosan képesek vagyunk belesüppedni a meggyőződéseinkbe. Én sem akarok senkit "kiakasztani", megbotránkoztatni, nem tartom farizeusoknak a velem egyet nem értőket, nem utálom a konzervatívokat és nem akarok a hitemből sem kitérni, eretnekségeket beengedni - mintha némelyek engem és másokat ezektől féltenének. Én szeretem Krisztust, követni akarom, a Biblia teológusként pedig nemcsak "munkaeszközöm", hanem szívügyem is. Amikor itt a blogban olyan kérdésekkel találkozik az olvasó, amelyek első és talán második olvasásra is kibillentik a megszokott egyensúlyából, amelyekkel máshol esetleg nem találkozott, javaslom ne kapjon a szívéhez, hanem gondoljon arra miért lehet jó az egyensúlyvesztés. Mintha azonnal a hit rombadőlését vizionálnánk ilyenkor, pedig az egyensúly elvesztése arra ösztönözhet, hogy újabb kapaszkodókat keressünk, ne nyugodjunk bele a válaszainkba, még ha jónak is véljük őket. A hit fejlődése nem a hit lerombolását takarja, hanem az egyensúlyvesztés utáni keresést, az újra és újra értékelést, a dogmáink átgondolását. Véleményem szerint az eretnek az, aki laza mozdulattal sutba dobja a kereszténység kétezer éves hagyományait és valami teljesen új alapra kíván felépítményt felhúzni. Ám ha megtartjuk a kontinuitást, ha nem fordulunk el Jézustól, mint alaptól, akkor bizony jó dolog vitatkozni és kérdezni, sőt elengedhetetlen. Még akkor is, ha vannak kérdések melyekre soha nem fogjuk megtalálni a teljes választ. Ahogy mondani szoktam, egy hegyre érdemes felmászni úgy is, ha képtelenek vagyunk a csúcstámadásra: ha már valamivel feljebb vagyunk, más lesz a látkép, más a perspektíva, ahogyan a dolgokat látjuk. Nos, én hegymászásra invitálok a provokációmmal - ez horzsolásokkal, izzadtsággal, vitákkal járhat, de talán eljuthatunk más perspektívákhoz is.
Egyébként pedig mondjuk ki a blogolás egyik alaptételét is: a Blogger mindig több a blogjánál. Vannak az életemnek olyan területei, melyekről itt egyáltalán nem szoktam beszélni. A közelmúltban például éppen az irgalmas samaritánusról prédikáltam egy nagyon kedves pünkösdi gyülekezetben (ha valakit érdekel, itt visszanézheti a felvételt - csak erős idegzetűeknek!), emellett retro-stílusú játékprogramokat is próbálok készíteni hobbistaként (még erősebb idegzetűeknek itt), valamint a Moly egyik szerkesztője vagyok a vallási rovatban (legfrissebb Merítésem elérhető itt). Ezek is csak szilánkok az életemből, de illusztrációként arra talán jók, hogy ne csupán az alapján ítéld meg ki vagyok, amit itt olvasol!
Követed a Päivi Räsänen-ügyet? (Biblia-idézés, vádemelés, szimpátiatüntetés, ellentüntetés...) Ez jelzi, hogy a témának btk-s tétje van, nem csupán intellektuális hobbi, "én csak kérdezgetek mint hideg, már azt se' szabad?" jelleggel.
VálaszTörléshttps://www.bbc.com/news/world-europe-60111140
Csak félig-meddig, azt tudom, hogy perbe fogták mert felolvasott a Római levélből - de nem ismerem az ügy részleteit. (Milyen kontextusban és pontosan mit olvasott fel, mit mondott még, stb, stb...) Annyit hallottam, hogy szimpátiatüntetés is lesz (volt?) érte, de nem tudom ez hogyan sikerült.
TörlésTalán egyetértesz, hogy aki arabusul szeretne posztolni, az tanuljon arabusul.
TörlésLogikus, hogy a melegek maximális biztonságához a rossz szemmel rájuk nézés is bűncselekmény kell legyen – az is lesz, ha nem fogalmazódik meg ellentétes érdek, pl. a szabad véleménynyilvánítás megőrzése.
Nem világos számomra mi köze mindennek a bejegyzés tartalmához. Ez most itt nem a melegekről szólt, hanem az én általános koncepciómról a blogot illetően - tök függetlenül attól éppen mi a téma.
Törlés"ha az ember feldob egy problémát, megfogalmaz egy kérdést, akkor egy bizonyos idő elteltével már nem is a kérdéssel, hanem a kérdésfelvetővel kezdenek foglalkozni"
Törlés- Én még a 'feldobott' kérdésnél tartok, várom a következtetéseidet, összefoglalást, összképet, vagy ilyesmit. (Tehát megtudtad, hogy nincs egyetlen perdöntő érv a homoszexualitás ellen, sem bibliai, sem világi, bár sok-sok részérv van, és hogy aki nyugaton, jelesül Finnországban, állást foglal a melegség teljes elfogadása ellen, akár Szent Pál soraira hivatkozva, az gyűlöletbeszédért bíróság elé, majd onnan akár 2 évre börtönbe kerülhet. Kanadában meg azért jár pl. börtön, ha a nemváltott tinédzsert a születési neme szerint kezelik/szólítják otthon, "she"-nek, mikor ő már "he"-nek érzi magát. Fontos ugyanakkor, hogy az EU alapjogi charta 9. cikke a házasságkötés szabályozását az egyes államokra bízza, az állampolgárnak a hazája által meghatározott keretben van joga házasodni, és nem azon kívül vagy attól elvonatkoztatva.) Mire jutottál? Hidegoldalon fokoznád tovább a toleranciát, mert szerinted még lenne hová, vagy melegoldalon csökkentenéd a növekvő intoleranciát, hogy közéleti vagy egyéni véleményt azért még lehessen nyilvánítani, és egy szülő emlékeztethesse a nemváltó gyermekét, hogy a szülészeten még milyen nemű volt? Vagy azt mondod, hogy poénból feltettél egy kérdést, poénos válaszokat kaptál, és egyébként nem ér a neved?
Értem. Ezek jó kérdések, azt hiszem most elsősorban arra jutottam, hogy időre lenne szükségem összegezni a megtett utat. Én egy valamiféle konklúzió körvonalazásakor az elmebaj határát súroló szélsőségeket kizárnám ("she", "he" és az egyéb marhaságok), hanem a tipikusból indulnék ki.
TörlésSokszor azt érzem, hogy itt kétféle szabadságjog ütközik egymással: a vallásszabadság ("hadd ne kelljen nekünk melegeket megáldani", stb...) és annak a szabadsága, hogy mindenki úgy élje meg a nemiségét magánügyként, ahogy akarja - anélkül, hogy ezért vegzálnák.
Amit talán most ki lehet mondani, hogy a) az egyháznak ragaszkodnia kell a Szentíráshoz attól függetlenül, milyenek a trendek, b) a saját erkölcseit egyházon belül jogos érvényesítenie, a világban nem, c) a világban én inkább és alaphangon nem a tiltakozás, felháborodás hangját ütném meg, hanem a pozitív oldalt (monogám, szerelmen és elkötelezettségen alapuló házasság) reklámoznám. Utóbbira jó példa a most véget ért Házassá Hete.
Ezek most hirtelen válaszok kissé, így is kezeld őket. :-)
Köszi az őszintét (azért a vadhajtásokat vegyük komolyan, hiszen ú.n. jogállamokban sarjadtak ki merő jóindulatból), amíg kontemplálsz: olyan bűvös kockaként lehetne tán kezelni az ügyet, amelynek egyik oldala, amit kirakni kezdünk, hogy 1. minden meleg érezze a lehető legkiteljesedettebben magát, az észszerűség végső határáig; aztán jön az az oldal, hogy 2. mindenki mondhassa el a véleményét szinte mindenről, közéleti nyilatkozat formájában is, szintén észszerű határig; továbbá 4. a kiskorúak életét a szülők terelhessék a szerintük legboldogítóbb irányba, külső beavatkozással ne lehessen szétsavazni az egyébként jól működő családokat; 5. minden szentség maradhasson szent azok számára, akik fontosnak tartják, tehát a szentséget ne lehessen cinikusan lehúzni a sárba; 6. e szempontok egyensúlya legyen fenntartható, azaz legyenek a benne megfogalmazódó értékeket valló és mellettük kitartó jövő generációk (biológiai gyerekek, unokák, estébé).
TörlésHa ezt a feladványt sikerült kirakni, akkor jön két további kérdés: 1. Az egyensúlyi modellt hogyan lehet a választói többség által értett és támogatott egyszerű, rövid üzenetként kommunikálni? 2. Hol tart Mo. ehhez képest, közeledik hozzá, vagy távolodik tőle?
Sytka, az a) - c) pontoddal ilyen megfogalmazásban -- pl. az alaphangon szó bekerült -- már én is teljesen egyet tudok érteni.
TörlésHa már a közjogi oldalt nézzük: az alapjogi ütközés stimmel. Nem kellene egyik alapjoggal sem visszaélni olyan formán, hogy egy másik alapjogon átgyalogolás a cél. Vica verza sem. Emlékeim szerint a szükségesség és az arányosság a kulcsfogalmak ezen az oldalon.
(Ennek persze több köze van a nap alatti állampolgársághoz, mint ahhoz, hogy Krisztus örököstársai vagyunk...)
Jézus úgy provokált, hogy tudta a jó vagy a helyes választ. Szerintem ennek tükrében nem volt provokatív a cikk, főleg nem volt szent a "provokáció". A provokáláshoz már előre biztosan kellene tudni a választ vagy erősen meggyőződve kell lenni a helyes válaszról, vagy látni és tudni az utat a helyes válasz felé. Nem tudom megmondani pontosan, hogy mi volt, de nem provokáció.
VálaszTörlésNem teljesen világos miért ne lehetne témafelvetésekkel provokálni vagy miért lenne baj, ha felteszek egy kérdést, amire nem tudom az abszolút választ? A provokáció szerintem akkor hasznos, ha nem sértő, hanem gondolkodtatásra késztető. Ez pedig nagyrészt a kérdező szándékain és a csomagoláson múlik.
Törlés